11. fejezet

Kövessétek az élő prófétát!

„Ami minket illet, az a legfontosabb próféta, aki napjainkban és korunkban él.”

Ezra Taft Benson életéből

Egyik este, amikor Ezra Taft Benson 15 éves volt, a családjával ült az ebédlőasztalnál, és hallgatta, amint az édesapja felolvas egy levelet Joseph F. Smith elnöktől és az ő tanácsosaitól az Első Elnökségből. A levél egyik részlete így hangzott: „Tanácsoljuk és sürgetjük az egyházban a »családi est« bevezetését, amikor is az apák és az anyák maguk köré gyűjthetik fiaikat és leányaikat, és taníthatják nekik az Úr igéjét. […] Ha a szentek megfogadják ezt a tanácsot, akkor az nagyszerű áldásokat fog eredményezni. Fokozódik majd az otthoni szeretet és a szülők iránti engedelmesség. Kialakul a hit Izráel ifjúságának szívében, és erőt nyernek majd ahhoz, hogy megküzdjenek az őket körülvevő gonosz hatásokkal és kísértésekkel.”¹

Benson elnök később így emlékezett vissza: „Amikor [édesapám] befejezte a levelet, ezt mondta: »Az Elnökség szólt, és ez az Úr szava a számunkra!« Attól fogva szorgalmasan tartottuk a családi esteket ifjúkori otthonomban.”²

Amikor Benson elnök saját családot alapított, a feleségével együtt folytatták a szüleitől tanult hagyományt. Azt mondta: „Bizonyságomat teszem ezen [szülői házból hozott] tapasztalat, valamint a saját otthonomban tartott családi estek tapasztalatai alapján, hogy ezek nagyszerű lelki áldásokat eredményezhetnek.”³

1947-ben az Első Elnökség azt az útmutatást adta az egyháztagoknak, hogy újult erővel álljanak neki a családi estek tartásának. Benson elnök, aki akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja volt, az egyik általános konferencia során elmondott beszédében is kiemelte a kérdés fontosságát. Bizonyságát tette, hogy a család egy „mennyei intézmény”⁴, és emlékeztette a szenteket azokra az áldásokra, amelyek abból származnak, ha követik a próféta tanácsát a családjuk megerősítésével és a családi estek megtartásával kapcsolatban. Bizonysága így hangzott: „Boldogságunk ebben és a következő életben összefügg e nagy feladat sikeres elvégzésével. Megérdemli az imádságos tervezést és az odafigyelésünket, fivéreim és nővéreim, és a szívemben bizonyosság van arról, hogy nagyszerű eredményekben lesz részünk, és nagy öröm és elégedettség származik abból, ha ugyanúgy figyelmezünk az egyház elnökségének e tanácsára, ahogyan az összes többire is.”⁵

Miután megtapasztalta azokat az áldásokat, melyek abból fakadnak, ha hallgatunk az Úr választott szolgáinak tanácsaira, Ezra Taft Benson gyakran hívta fel a szenteket arra, hogy tekintetüket az élő prófétára vessék. Bátran tett bizonyságot az egyház minden elnökének isteni eredetű elhívásáról, akikkel csak együtt szolgált.⁶ Amikor Spencer W. Kimball elnök – akit Benson elnökkel egy napon rendeltek el apostolnak – az egyház elnökeként az első beszédét mondta az egyház vezetőinek egy csoportja előtt, Benson elnök „felállt, és érzelmektől fűtött hangon, a jelenlévők érzéseit visszhangozva, lényegében ezt mondta: »Kimball elnök! Az évek során, amióta csak vannak ezek a gyűlések, még soha nem hallottunk olyan beszédet, mint amilyet most te mondtál. Valóban van próféta Izráelben.«”⁷ Amikor pedig Kimball elnök halála után Benson elnök részesült abban a bizonyos mennyei elhívásban, ő alázattal és eltökéltséggel fogadta azt. Ezt mondta: „A feleségemmel, Florával folyamatosan azért imádkoztunk, hogy Kimball elnök napjai meghosszabbíttassanak ezen a földön, és egy újabb csoda történjen érte. Most, hogy az Úr szólt, mi megtesszük a tőlünk telhetőt az Ő vezérlő iránymutatása alatt, hogy előremozdítsuk a munkát a földön.”⁸

Napjainkban az utolsó napi szentek a Konferencia-központban és világszerte egyéb helyeken gyűlnek össze, hogy meghallgassák az élő prófétát

Ezra Taft Benson tanításai

Az egyház elnöke az Úr szószólója a földön.

Tanuljátok meg a prófétán tartani a tekinteteteket. Ő az Úr szószólója, és az egyetlen ember, aki ma az Úr nevében szólhat. Legyen az ő sugalmazott tanácsa mindennél előrébb való. Szolgáljanak az ő sugalmazott szavai alapul minden olyan tanács megítélésekor, amely csekélyebb felhatalmazással rendelkezőktől érkezik. Majd pedig éljetek a Lélek közelségében, hogy minden dolgot illetően tudhassátok az igazat.⁹

Az Úr szószólója és prófétája, aki ma a földön él, felhatalmazását a Joseph Smithszel kezdődő próféták során keresztül kapta, akit pedig Péter, Jakab és János rendelt el; őket Krisztus rendelte el, aki az egyház feje volt, és ma is az, és aki ennek a földnek a Teremtője, és az az Isten, akinek minden ember számadással tartozik.¹⁰

Ezt az egyházat nem az emberi bölcsesség irányítja. Tudom ezt. A mindenható Isten hatalma és befolyása irányítják az Ő egyházát.¹¹

Számunkra a legfontosabb próféta az élő próféta.

Isten minden dolgot ismer, a kezdettől fogva a véget, és senki nem válhat Jézus Krisztus egyházának elnökévé szerencse folytán, nem marad ott véletlenül, és a földről sem a történések összjátéka szólítja el.

Ami minket illet, az a legfontosabb próféta, aki napjainkban és korunkban él. Ez az a próféta, aki rendelkezik most Isten mai, nekünk szóló utasításaival. Isten Ádámnak adott kinyilatkoztatása nem mondta meg Noénak, hogyan építse meg a bárkát. Minden nemzedéknek szüksége van az ősi szentírásokra, valamint az élő prófétától származó aktuális szentírásokra. Így hát a legfontosabb olvasást és elmélkedést, melyet folytatnotok kell, az Úr szószólójának legutóbbi inspirált szavai kell, hogy alkossák. Ezért alapvető fontosságú, hogy hozzáférjetek a szavaihoz, és gondosan olvassátok azokat…

Igen, a prófétánkat köszönjük, Atyánk, ki az utolsó napokban vezet minket [lásd Himnuszok, 11. sz.].¹²

Óvakodjatok azoktól, akik a holt prófétákat állítanák szembe az élő prófétákkal, mert az élő próféták mindig előrébb valók.¹³

Minden elnök egyénileg lett kiválasztva arra a korra és helyzetre, amelyben a világnak és az egyháznak szüksége volt rá. Amint azt Spencer W. Kimball elnök példáján is láttuk, mindannyian a megfelelő időben szolgáltak. Forgassátok elmétekben az előre elrendelésnek és felkészítésnek e csodáját! Habár sok évvel azelőtt lettek elhíva és kapták meg a kulcsokat, minthogy a palást rájuk szállt volna, az elnök mégis mindig a megfelelő ember volt a megfelelő helyen és időben. Ez a csoda már önmagában is az egyház szent mivoltának egyik jegye.¹⁴

Hadd kérdezzem meg tőletek: szükségünk van ma a földön az Úr valódi prófétájára? Noé idejében vajon szükségük volt az embereknek egy prófétára, aki figyelmeztette őket a lelki és fizikai dolgokban? Vajon az, aki elutasította, hogy kövesse Noét, megmenekült az árvíztől? Márpedig a Biblia azt mondja nekünk, hogy azokban az utolsó napokban, melyekben élünk, az emberek gonoszsága hasonlatos lesz azokéhoz, akik Noé idejében éltek, amikor is az Úr árvízzel tisztította meg a földet [lásd Máté 24:37–39]. Úgy vélitek, hogy szükségünk van ma egy prófétára, aki figyelmeztet minket, és felkészít arra a megtisztításra, amelyet Isten megígért, ez alkalommal tűz formájában?¹⁵

Ha tudni akarjuk, hányadán állunk az Úrral, akkor tegyük fel magunknak a kérdést: hányadán állunk az ő halandó parancsnokával? Az életünk milyen mértékben van összhangban az Úr felkentjével – az élő prófétával, az egyház elnökével – és az Első Elnökség Kvórumával.¹⁶

Az egyház elnökeként Ezra Taft Benson nagy szeretettel és sürgetően beszélt

Az élő próféta azt mondja nekünk, amit tudnunk kell, és nem feltétlenül azt, amit hallani szeretnénk.

A valódi próféta egyik jellemző sajátossága, hogy Istentől jövő üzeneteket jelent ki. Nem mentegetőzik az üzenet miatt, és nem tart semmiféle társadalmi ellenhatástól, még ha az gúnyolódáshoz vagy üldöztetéshez vezet is.¹⁷

Vannak, akik olykor úgy érzik, hogy a földi tudásuk valamely témában meghaladja azt a mennyei tudást, amelyet Isten ad a prófétájának ugyanezen témában. Úgy érzik, hogy a prófétának ugyanazzal a világi képzettséggel vagy végzettséggel kell rendelkeznie, amellyel ők rendelkeznek, mielőtt elfogadnának a próféta szavaiból bármit is, ami ellentmond a földi tanulmányaiknak. Joseph Smith milyen mértékű világi oktatásban részesült? Mégis kinyilatkoztatásokat közölt mindenféle tárgyban. […] Támogatjuk a világi tudás megszerzését minél több területen, de ne feledjétek: ha bármikor ellentét merül fel a világi tudás és a próféta szavai között, akkor álljatok a próféta mellett, és megáldattok, az idő pedig bebizonyítja, hogy helyesen cselekedtetek.

[…] A prófétának nem kell az »így szól az Úr« szavakat használnia ahhoz, hogy szavai szentírássá váljanak számunkra.

Vannak, akik olykor a szavakon lovagolnak. Például azt mondják, hogy a próféta tanácsot adott nekünk, de nem vagyunk kötelesek követni azt, mert nem mondta, hogy az parancsolat. Az Úr azonban azt mondja a prófétát illetően, hogy „szívleljétek meg minden szavát és parancsolatát, amelyet [ad] nektek” (T&Sz 21:4).

[…] A próféta azt mondja nekünk, amit tudnunk kell, és nem mindig azt, amit tudni szeretnénk

„Kemény dolgokat jelentettél ki nekünk, keményebbeket, mint amit el tudunk viselni” – panaszkodtak Nefi fivérei. Nefi azonban azt válaszolta erre, hogy „a bűnösök… azért találják keménynek az igazságot, mert az elevenükbe vág” (1 Nefi 16:1–2).

Harold B. Lee elnök ezt mondta:

„Lehet, hogy nem tetszik majd nektek, ami az egyház felhatalmazottjától érkezik. Lehet, hogy ellenkezni fog a politikai nézeteitekkel. Lehet, hogy ellentétes lesz a társadalmi nézeteitekkel. Lehet, hogy nem lesz összeegyeztethető a társadalmi életetek egy részével. […] A ti biztonságotok és a miénk is azon múlik, hogy követjük-e, vagy sem. […] Tartsuk szemünket az egyház elnökén” (Conference Report, October 1970, p. 152–153).

A világot azonban leginkább az élő próféta nyugtalanítja. „Még az egyházban is – mondta Kimball elnök – sokan hajlamosak a tegnap prófétáinak sírjait ékesgetni, az élőket pedig elméjükben megkövezni” (Instructor, 95:257).

Miért? Mert az élő próféta rámutat arra, amit ma tudnunk kell, a világ viszont jobban szereti, ha a próféták vagy halottak vagy a saját dolgaikkal törődnek.

[…] A hithűségünk próbatétele az, hogy miként reagálunk az élő próféta szavaira, amikor megmondja, amit tudnunk kell, bár nem szívesen halljuk.

A tanultak úgy érezhetik, hogy a próféta csak akkor beszél sugalmazottan, amikor egyezik a véleményük – máskülönben a próféta csupán a saját, emberi véleményét mondja el. A gazdagok úgy érezhetik, hogy szükségtelen egy egyszerű próféta tanácsára hallgatniuk.

[…] A próféta nem feltétlenül lesz népszerű a világban vagy a világi emberek között.

Amikor a próféta kinyilvánítja az igazságot, az megosztja az embereket. Akik szívükben becsületesek, azok hallgatnak szavaira, a hamislelkűek viszont nem vesznek róla tudomást, vagy éppen küzdenek ellene. Amikor a próféta rámutat a világ bűneire, a világias ember vagy be akarja zárni a próféta száját, vagy úgy akar tenni, mintha a próféta nem is létezne, de nem akarja megbánni a bűneit. A népszerűség soha nem jelenti az igazság próbáját. Sok prófétát megöltek vagy kivetettek. Amint egyre közelebb kerülünk az Úr második eljöveteléhez, számíthattok rá, hogy ahogyan a világban lévő emberek egyre gonoszabbá válnak, egyre kevésbé lesz köztük népszerű a próféta.¹⁸

Áldottak leszünk, amikor követjük az élő prófétát.

Hogy megbirkózhassatok az előttetek álló sorsdöntő próbákkal, adok nektek hozzájuk… egy nagyszerű kulcsot, amely – ha tiszteletben tartjátok – megkoronáz benneteket Isten dicsőségével, és Sátán tombolása ellenére is győzedelmesen hoz elő benneteket.

[…] Az egyházban el szoktuk énekelni a „Prófétánkat köszönjük, Atyánk” [Himnuszok, 11. sz.] című himnuszt. Íme tehát a nagyszerű kulcs: kövessétek a prófétát.

[…] A próféta az egyetlen olyan ember, aki mindenben az Úr nevében beszél.

A Tan és a szövetségek 132. szakaszának 7. versében az Úr azt mondja a prófétáról (vagyis az egyház elnökéről), hogy

„egyszerre soha nincs egynél több valaki a földön, akire rá lenne ruházva ez a hatalom és ennek a papságnak a kulcsai”.

Majd a 21. szakasz 4–6. verseiben az Úr leszögezi:

„Ezért ti, az egyházat értve ez alatt, szívleljétek meg minden szavát és parancsolatát, amelyet úgy ad nektek, ahogyan ő kapja azokat, teljes szentségben járva énelőttem;

Mert az ő szavát úgy fogadjátok, mintha az én számból eredne, teljes türelemmel és hittel!

Mert megtéve e dolgokat a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni felettetek…”¹⁹

A próféta soha nem fogja tévútra vinni az egyházat.

Wilford Woodruff elnök kijelentette: „Azt mondom Izráelnek, hogy az Úr sohasem fogja megengedni nekem vagy bárki más, az egyház élén álló elnöknek, hogy tévútra vezessen benneteket. Ez nincs a programban. Ez nem Isten szándéka szerint való” [lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Wilford Woodruff (2005). 203.].

Marion G. Romney elnök így mesélt egy vele történt esetet:

„Emlékszem, évekkel ezelőtt, amikor püspök voltam, Heber J. Grant elnök beszélt az egyházközségünkhöz. A gyűlés után hazavittem. […] Mellettem állva átkarolta a vállamat, és így szólt: »Fiam, a szemedet mindig tartsd az egyház elnökén, és ha ő bármikor, bárminek a megtételére kér is, és az téves, és te megteszed, az Úr meg fog áldani érte.« Majd mosolygó tekintettel hozzátette: »De nem kell aggódnod. Az Úr soha nem fogja engedni, hogy a szószólója félrevezesse az embereket«” (Conference Report, October 1960, p. 78).²⁰

Beszélik, hogy Brigham Young, amikor éppen egy településen hajtott keresztül, és látott egy házát építő férfit, rögtön közölte az illetővel, hogy kettőzze meg a falvastagságot. Elfogadva Young elnököt prófétájának, a férfi módosított a terveken, és megkettőzte a falak vastagságát. Nem sokkal ezután egy kiáradt folyó öntötte el a városkát, amely sok rombolást okozott, de a készülő ház falai nem dőltek le. Később hallották, amint a tető ácsolása közben a férfi ezt énekli: „Prófétánkat köszönjük, Atyánk!”²¹

Az egyház tagjaiként át kell küzdenünk magunkat néhány szoros helyzeten, ha biztonságban akarunk hazaérni. Lehetőségünk lesz különböző emberek ellentétes tanácsai közül választanunk. Ezért kell megtanulnunk – minél hamarabb, annál jobb –, hogy a szemünket a prófétán, vagyis az egyház elnökén tartsuk.²²

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Benson elnök azt mondta, hogy „tanuljátok meg a prófétán tartani a tekinteteteket” (1. szakasz). Számodra mit jelent ez?
Mit gondolsz, miért az egyház mostani elnöke a legfontosabb próféta számunkra? (Lásd 2. szakasz.) Milyen tanácsot kaptunk mostanában az élő prófétától?
Amikor átnézed a 3. szakaszt, gondolkozz el egy olyan időszakon a saját életedből, amikor annak ellenére követted a próféta tanácsát, hogy nem teljesen értetted. Mit tanulhatunk az ilyen tapasztalatokból?
Gondolj arra a „nagyszerű kulcsra”, amelyet Benson elnök a 4. szakaszban nevez meg. Milyen áldásokat nyertél el, amikor hű maradtál ehhez a nagyszerű kulcshoz?

Kapcsolódó szentírások

2 Krónika 20:20; Ámós 3:7; Efézusbeliek 2:19–20; 4:11–15; T&Sz 1:14–16, 37–38; 107:91–92; Hittételek 1:6

Segítség a tanításhoz

„Ne félj a csendtől! Az embereknek gyakran időre van szükségük, hogy elgondolkozzanak és megválaszoljanak egy kérdést, vagy kifejezzék, mit éreznek. Szünetet tarthatsz egy kérdés feltevése után, egy éppen megosztott [lelki] élmény után, vagy amikor valakinek nehéz kifejezni önmagát” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 67.).