8. fejezet

Az ige hatalma

„Isten igéje – ahogyan az megtalálható a szentírásokban, az élő próféták szavaiban, valamint a személyes kinyilatkoztatásban – hatalommal bír arra, hogy megerősítse a szenteket, és felfegyverezze őket a Lélekkel, hogy ellen tudjanak állni a gonosznak, hogy ragaszkodni tudjanak a jóhoz, és hogy örömöt találjanak ebben az életben.”

Ezra Taft Benson életéből

Mialatt Thomas S. Monson elnök Ezra Taft Benson elnök második tanácsosaként szolgált az Első Elnökségben, a következőket jegyezte meg: „Benson elnök igen gyorsan ragadja meg a figyelmébe kerülő ügyeket. Nincs szüksége arra, hogy hosszasan tanulmányozzon valamit, mielőtt rálelne az Úr sugalmazására, mely irányítja a döntésben. Az egyház manapság az egész világon tapasztalható terjeszkedési ütemét, valamint az Első Elnökség elé kerülő hatalmas mennyiségű ügyet figyelembe véve, az a képessége, hogy átvág a részleteken egészen az adott dolog közepébe, életbevágónak bizonyul az egyház irányításának munkája során.”¹

1986. április 4-én az első olyan általános konferencia részeként, ahol Benson elnök az egyház elnökeként vett részt, egy különleges gyűlés felett is elnökölt, melyet papsági vezetők részére szerveztek. A jelenlévő fivérek láthatták azon képességét, hogy „átvág a részleteken egészen az adott dolog közepébe”. Amikor az összegyűltekhez szólt, számos olyan kihívást említett, amelyekkel az utolsó napi szentek szembekerülnek – úgymint a kísértések, a családi gondok, és a nehézségek a parancsolatok betartása, valamint az egyházi kötelességek teljesítése terén –, majd elmondta, miben látja a megoldást mindezen kihívásokra.

Benson elnök a beszédének csak egy részét mondta el azon a papsági vezetőségi gyűlésen, így azt kérte, hogy a teljes beszéd szerepeljen az egyházi folyóirat konferenciai számában. Ez a fejezet teljes terjedelmében tartalmazza e beszédet. Annak ellenére, hogy Benson elnök papsági vezetőknek címezte a gondolatait, olyan tantételeket tanított, amelyek az egyház minden tagjára vonatkoznak.

Ezra Taft Benson tanításai

Amikor napjaink hatalmas kihívásaival kerülünk szembe, erősen kell kapaszkodnunk Isten igéjébe.

Kedves fivéreim, mily izgalmas látvány végigtekinteni a papságviselők e csoportján, és tudni azt, hogy mily sok ezer szentet szolgáltok, és milyen elkötelezettséget és hithűséget képviseltek itt közösen! Nincs még egy olyan embercsoport ma az egész világon, amely ugyanazon igazlelkű cél miatt gyűlne össze, mint ez, és nincs még egy olyan csoport – legyen az politikai, vallási vagy katonai –, amely oly nagy hatalommal bírna, mint ti itt, ma este.

Mindannyian hatalmas kihívások idejét éljük. Abban az időben élünk, amelyről az Úr szólt, amikor azt mondta: „…a békesség elvétetik a földről, és az ördögnek hatalma lesz a saját birodalma felett” (T&Sz 1:35). Azokban a napokban élünk, amelyeket János előre látott, amikor „megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (Jelenések 12:17). A sárkány Sátán; az asszony pedig Jézus Krisztus Egyházát jelképezi. Sátán háborút vív az egyház tagjai ellen, akiknek bizonyságuk van, és igyekeznek betartani a parancsolatokat. És bár sok egyháztagunk hithű és erős marad, néhányan meginognak. Néhányan elbuknak. Néhányan betöltik János azon jövendölését, hogy a Sátánnal vívott háborúban néhány szent legyőzetik majd. (Lásd Jelenések 13:7.)

Lehi próféta is látta napjainkat az élet fájáról szóló álombeli, nagyszerű látomásában. Látta, hogy sokan vakon tévelyegnek a sötétség ködében, amely az ördög kísértéseit jelképezi. (Lásd 1 Nefi 12:17.) Látta, hogy néhányan „tiltott ösvényekre” tértek, mások pedig a szennyesség folyóiba fulladtak, megint mások „idegen utakra” kóboroltak (1 Nefi 8:28, 32). Amikor a kábítószerek egyre terjedő átkáról olvasunk, vagy a pornográfia és az erkölcstelenség veszedelmes áradatáról, vajon kételkedik-e bárki is közülünk abban, hogy ezek azok a tiltott ösvények és a szenny azon folyói, amelyeket Lehi leírt?

Nem mindenki volt a világból való, akit Lehi elpusztulni látott. Néhányan eljutottak a fáig és vettek a gyümölcsből. Más szavakkal, az egyház néhány tagja ma bizony azon lelkek között van, akiket Lehi elveszni látott.

Pál apostol is látta napjainkat. Olyan időszakként jellemezte őket, mint amikor tombol az istenkáromlás, a becstelenség, a kegyetlenség, a természetellenes vonzalmak, a gőg és az élvhajhászás. (Lásd 2 Timótheus 3:1–7.) Arra is figyelmeztetett, hogy a „gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén” (2 Timótheus 3:13).

Az ősi próféták e zord jóslatai nagy félelemre és csüggedésre adhatnának okot, ha ugyanezen próféták, ugyanakkor, nem adták volna meg a megoldást is. Sugalmazott tanácsukban megtalálhatjuk a választ korunk lelki válságaira.

Álmában Lehi a sötét ködön átvezető vasrudat látott. Látta, hogy ha az emberek szorosan kapaszkodtak a rúdba, akkor el tudták kerülni a szenny folyóit, távol maradtak a tiltott ösvényektől, és nem tévelyegtek pusztulásba vivő idegen utakon. Később pedig fia, Nefi, világosan elmagyarázta a vasrúd jelképrendszerét. Amikor Lámán és Lemuel azt kérdezte: „mit jelent a vasrúd?”, Nefi így felelt: „Isten szava volt; és [figyeljetek az ígéretre] akik Isten szavára hallgatnak és ahhoz ragaszkodnak, azok soha el nem vesznek; és az ellenség kísértései és tüzes nyilai sem tudják őket a vakságig legyőzni, hogy pusztulásba vezessék őket” (1 Nefi 15:23–24; kiemelés hozzáadva). Isten szava nemcsak elvezet minket a minden másnál kívánatosabb gyümölcshöz, hanem Isten szavában és azon keresztül leljük meg azt a hatalmat, amellyel ellenállunk a kísértésnek – azt a hatalmat, amellyel meghiúsítjuk Sátán és megbízottjai munkáját.

Pál üzenete megegyezik Lehiével. Miután lefesti az eljövendő idők szörnyű gonoszságát – neki eljövendő, nekünk már a jelen! – azt mondja Timótheusnak: „De te maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak, tudván kitől tanultad.

[Gy]ermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre” (2 Timótheus 3:14–15; kiemelés hozzáadva).

Kedves fivéreim, ez a válasz napjaink hatalmas kihívására. Isten igéje – ahogyan az megtalálható a szentírásokban, az élő próféták szavaiban, valamint a személyes kinyilatkoztatásban – hatalommal bír arra, hogy megerősítse a szenteket, és felfegyverezze őket a Lélekkel, hogy ellen tudjanak állni a gonosznak, hogy ragaszkodni tudjanak a jóhoz, és hogy örömöt találjanak ebben az életben.²

Ezra Taft Benson elnök gyakran tett bizonyságot Isten igéjének erejéről

Amikor az egyes egyháztagok és családok elmerülnek a szentírásokban, akkor ez automatikusan előidézi az egyházi tevékenység más vonatkozásainak a megjelenését.

Nos, nektek, papsági vezetőknek azt mondjuk, hogy nézzétek meg Lehi és Pál, valamint a hozzájuk hasonlók prófétai tanácsát. E tanácsban azt találjátok, hogy az előttetek álló kihívásokra a megoldás abban áll, hogy távol tartjátok a nyájatokat a körülöttük ólálkodó „ragadozó farkasok[tól]”. (Lásd Máté 7:15; Cselekedetek 20:29.) Tudjuk, hogy ti is aggódtok az egyházközségeitek és cövekeitek tagjaiért, és rengeteg időt és energiát szántok rájuk. Sokat kérünk tőletek, akiket vezetőnek választottunk. Számos terhet helyezünk a vállatokra. Arra kaptatok felkérést, hogy irányítsátok az egyház programjait; tartsatok interjúkat az egyháztagokkal, és nyújtsatok tanácsot nekik; győződjetek meg arról, hogy a cövekek és az egyházközségek pénzügyeit megfelelően kezelik; irányítsátok a jóléti projekteket; építsetek épületeket; és vegyetek részt egy sor más, időigényes tevékenységben.

Bár e tevékenységek egyikéről sem lehet megfeledkezni, és egyiket sem lehet félretenni, nem ezek a legfontosabbak azon dolgok közül, amelyeket az általatok szolgáltakért tehettek. Az elmúlt évek során újra és újra azt a tanácsot adtuk nektek, hogy bizonyos tevékenységek nagyobb lelki megtérülést hoznak, mint mások. Harold B. Lee elnök már 1970-ben elmondta a térségi képviselőknek:

„Meggyőződésünk, hogy tagjaink éhezik az evangéliumot, hígítatlanul, annak bőséges igazságaival és meglátásaival. […] Vannak, akik, úgy tűnik, elfelejtették, hogy a legnagyobb erejű fegyverek, melyeket az Úr adott a kezünkbe minden gonosz ellen, az Ő saját kijelentései, a szabadítás szentírásokban található tiszta és egyszerű tanai” (In Regional Representatives’ Seminar, 1 Oct. 1970, p. 6).

Hatalmas áldások származnak abból, „ha az egyes egyháztagok és a családok rendszeresen és állhatatosan megmerítkeznek a szentírásokban”

Egy 1976-os Első Elnökségi üzenetben [Spencer W. Kimball] elnök azt mondta:

„Meggyőződésem, hogy életünk valamely pontján mindannyiunknak fel kell fedeznünk a szentírásokat saját magunknak – és nem csak egyszer, hanem újra és újra. […]

Az Úr nem tréfál velünk, amikor ezeket megadja nekünk, mert »valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle« (Lukács 12:48). A hozzáférés ezen dolgokhoz felelősséggel jár. Az Úr parancsolata szerint tanulmányoznunk kell a szentírásokat (lásd 3 Nefi 23:1–5); és ezeknek kell irányítani az életünket” (Ensign, Sept. 1976, pp. 4–5).

Bruce R. McConkie 1982 áprilisában szólt a térségi képviselőkhöz arról, milyen elsődleges szerepet kell, hogy a szentírások betöltsenek a munkánk során. Azt mondta: „Olyannyira lefoglalnak bennünket a programok, a statisztikák és a trendek, az ingatlanok, a földek és mammon, valamint azon célok elérése, melyek reflektorfénybe helyezik munkánk kiválóságát, hogy »elhagy[juk], a mik nehezebbek a törvényben«. […] Bármennyire is tehetségesek az emberek vezetői ügyekben; bármennyire is kifinomultak nézeteik kifejezése terén; bármennyire is tanultak a világi dolgokban, a Lélek édes suttogása – melyet elnyerhetnének – megtagadtatik tőlük, ha nem fizetik meg az árat a szentírások tanulmányozása, az azokról való elmélkedés és imádkozás formájában” (In Regional Representatives’ Seminar, 2 Apr. 1982, pp. 1–2).

Ugyanezen a napon Boyd K. Packer elder is szólt a cövekelnökökhöz és a regionális képviselőkhöz. Azt mondta: „Az épületek és a költségvetések, a jelentések, a programok és az eljárások mind nagyon fontosak. Önmagukban azonban nem hordozzák az elengedhetetlen lelki táplálást és nem érik el az Úr által számunkra felállított célt. […] A helyes dolgok, azok, amelyek valódi lelki táplálást biztosítanak, mind a szentírásokra összpontosítanak” (In Meeting with Stake Presidents and Regional Representatives, 2 Apr. 1982, pp. 1–2).

Csatlakozom ezekhez a bölcs és sugalmazott fivérekhez, amikor elmondom nektek, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit papsági vezetőkként tehettek az, hogy elmerültök a szentírásokban. Szorgalmasan kutassátok őket! Lakmározzatok Krisztus szavain! Ismerjétek meg a tant! Sajátítsátok el a bennük található tantételeket! Kevés más erőfeszítés van, amely nagyobb megtérüléssel járna az elhívásotok terén. Kevés más módja van annak, hogy nagyobb sugalmazást nyerjetek a szolgálatotok során.

Ez azonban önmagában, bármilyen értékes is, nem elegendő. Erőfeszítést és munkát kell szánnotok arra is, hogy ösztönözzétek a tartalmas szentírás-tanulmányozást az egyház tagjai körében. Gyakran nagy erőfeszítéseket teszünk, amikor megpróbáljuk megemelni cövekünk tevékenységi szintjét. Szorgalmasan munkálkodunk, hogy növeljük az úrvacsorai gyűléseinket látogatók százalékát. Fáradozunk rajta, hogy fiatal férfiaink nagyobb százalékban menjenek misszióba. Próbáljuk feljebb vinni azok számát, akik a templomban kötnek házasságot. Mindezek dicséretre méltó erőfeszítések és fontosak a királyság növekedéséhez. Ha azonban az egyes egyháztagok és a családok rendszeresen és állhatatosan megmerítkeznek a szentírásokban, akkor az összes többi tevékenységi terület automatikusan lépést tart ezzel. Növekednek a bizonyságok. Megerősödik az elkötelezettség. Védve lesznek a családok. Kiárad a személyes kinyilatkoztatás.³

Isten szavának tanulmányozása közben útmutatásokat kapunk a mindennapi életünkre, lelki gyógyításban részesülünk, valamint hatalmat nyerünk a megtévesztés elkerüléséhez és a kísértés legyőzéséhez.

Joseph Smith próféta azt mondta: „Megmondtam a testvéreknek, hogy a Mormon könyve a leginkább hibátlan könyv a földön, és vallásunk záróköve, és aki annak előírásai szerint él, közelebb kerül Istenhez, mint bármely más könyv által” (Mormon könyve, Bevezetés, kiemelés hozzáadva). Hát nem ezt szeretnénk az egyházközségeink és cövekeink tagjai számára? Nem azt kívánjuk, hogy közelebb kerüljenek Istenhez? Akkor biztassuk őket minden lehetséges módon arra, hogy merüljenek el e bámulatos, utolsó napi bizonyságban Krisztusról.

Segítenetek kell a szenteknek megérteni, hogy a szentírások tanulmányozása és kutatása nem teher, amelyet az Úr rájuk aggat, hanem csodás áldás és lehetőség. Figyeljétek meg, hogy mit mondott maga az Úr az Ő szava tanulmányozásának előnyeiről. Józsuénak, a nagy próféta-vezérnek azt mondta:

„El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz” (Józsué 1:8; kiemelés hozzáadva).

Az Úr nem anyagi gazdagságot vagy hírnevet ígért Józsuénak, hanem azt, hogy igazlelkűen boldogulni fog az életében, valamint hogy sikeres lesz abban, ami a leginkább számít az életben, nevezetesen a valódi öröm megtalálására tett erőfeszítéseiben. (Lásd 2 Nefi 2:25.)

Vannak olyan egyháztagok a cöveketekben, akiknek az életét darabokra tépte a bűn vagy a tragédia, akik elcsüggedtek és reménytelenek? Régóta vágytok arra, hogy segítő kezet nyújtsatok feléjük, begyógyítsátok a sebeiket, és megnyugtassátok felzaklatott lelküket? Jákób próféta pont ezt kínálja a következő figyelemre méltó ígéretével: „…ők Isten örömet adó szavát hallgatni jöttek fel ide, igen, azt a szót, mely meggyógyítja a sebzett lelket” (Jákób 2:8; kiemelés hozzáadva).

A világ ma tele van vonzó és kecsegtető elképzelésekkel, amelyek még a legjobb tagjainkat is megtéveszthetik és tévútra vihetik. Az egyetemi hallgatók olykor annyira eltelnek a világ tanaival, hogy elkezdik megkérdőjelezni az evangélium tanait. Papsági vezetőkként hogyan segítetek megerősíteni egyháztagjaitokat az ilyen megtévesztő tanításokkal szemben? A Szabadító az Olajfák hegyén tartott nagy prédikációjában megadta a választ, amikor azt ígérte, hogy„aki kincsként őrzi szavam, az nem lesz megtévesztve” (JS–M 1:37; kiemelés hozzáadva).

A szentírások telis tele vannak hasonló ígéretekkel az ige értékéről. Vannak olyan egyháztagjaitok, akik útmutatás és irányítás után sóvárognak az életükben? A Zsoltárok a következőket mondja: „Az én lábamnak szövétneke [lámpása] a te igéd, és ösvényemnek világossága” (Zsoltárok 119:105), Nefi pedig azt ígéri, hogy ha Krisztus szavain lakmározunk, akkor azok „minden olyan dolgot meg fognak mondani nektek, amit meg kell tennetek” (2 Nefi 32:3).

Vannak a nyájatokban olyanok, akik mélyen a bűnben élnek, és fel kell húzniuk onnan magukat? Hélamán ígérete nekik szól: „Igen, látjuk, hogy aki akarja, az megragadhatja Isten szavát, mely élő és ható, mely az ördög minden ravaszságát, és csapdáját és csalárdságát kettéhasítja” (Hélamán 3:29).

Siker az igazlelkűségben, a megtévesztés elkerülésének és a kísértéssel szembeni ellenállásnak a hatalma, útmutatás a mindennapi életünkben, a lélek gyógyulása – néhány olyan ígéret, amelyeket az Ő szavához térőknek adott az Úr. Vajon ígér-e az Úr úgy, hogy ne teljesítene be? Ha azt mondja nekünk, hogy ha megragadjuk szavát, akkor részünk lesz ezekben a dolgokban, akkor biztosan miénk lehetnek ezek az áldások. Ha pedig nem ragadjuk meg, akkor elveszhetnek az áldások. Akármilyen szorgalmasak is legyünk más területeken, bizonyos áldások kizárólag a szentírásokban találhatóak meg, csakis azáltal, hogy az Úr igéjéhez jövünk és megragadjuk azt, miközben a sötét ködön keresztül az élet fája felé haladunk.⁴

Az Úr igéje értékes ajándék, amelyet nem szabad könnyedén vennünk.

Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, amit az Úr adott nekünk, akkor pont azt az erőt és azokat az áldásokat veszíthetjük el, amelyekre törekszünk. A korai szentekhez intézett ünnepélyes figyelmeztetésben az Úr ezt mondta a Mormon könyvéről: „És elmétek a múltban elsötétült, hitetlenség miatt, és mert könnyedén vettétek az általatok megkapott dolgokat –

Amely hiúság és hitetlenség az egész egyházat kárhoztatás alá vonta.

És ez a kárhoztatás nyugszik Sion gyermekein, méghozzá mindegyiken.

És ezen kárhoztatás alatt maradnak, míg bűnbánatot nem tartanak, és nem emlékeznek az új szövetségre, méghozzá a Mormon könyvére” (T&Sz 84:54–57).

Ó, fivéreim, ne vegyük könnyedén azokat a nagyszerű dolgokat, amelyeket az Úr kezéből megkaptunk! Igéje az egyik legértékesebb ajándék, amelyet nekünk adott. Arra buzdítalak benneteket, hogy kötelezzétek el újra magatokat a szentírások tanulmányozása mellett. Merüljetek el bennük naponta, hogy a Lélek hatalma veletek lehessen az elhívásotokban. Olvassátok a családotokban, és tanítsátok meg a gyermekeiteknek, hogy szeressék és kincsként kezeljék őket. Majd pedig imádságos lélekkel és másokkal tanácskozva kutassatok fel minden lehetőséget arra, hogy az egyház tagjait példátok követésére ösztönözzétek. Ha így tesztek, akkor rájöttök, amint Alma is, hogy „az ige prédikálása nagy valószínűséggel igazságos dolgok megtételére vi[szi] rá az embereket – igen, erősebb hatása [van] az emberek elméjére, mint a kard vagy bármi más, ami velük történ[ik]” (Alma 31:5).

Almához hasonlóan én is azt mondom nektek, hogy „ajánlatos kipróbál[notok] Isten szavának a hatását” (Alma 31:5).⁵

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Gondold át Benson elnök kijelentését arról, hogy mi „a válasz napjaink hatalmas kihívására” (1. szakasz). Hogyan segíthet nekünk ez a válasz abban, hogy szembenézzünk az előttünk álló kihívásokkal?
Tekintsd át azokat az eredményeket, amelyeket Benson elnök szerint akkor kapunk, „ha az egyes egyháztagok és a családok rendszeresen és állhatatosan megmerítkeznek a szentírásokban” (2. szakasz). Szerinted miért vezet ilyen eredményekhez a szentírás-tanulmányozás?
Benson elnök azt mondta, hogy a szentírás-tanulmányozás áldás, nem pedig teher (lásd 3. szakasz). Milyen áldások értek téged és a családodat a szentírás-tanulmányozásnak köszönhetően? Milyen tanácsot adnál valakinek, aki tehernek érzi a szentírás-tanulmányozást?
Milyen veszélyei vannak annak, ha könnyedén bánunk Isten igéjével? (Lásd 4. szakasz.) Milyen lépéseket tehetünk azért, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk Isten igéjének?

Kapcsolódó szentírások

Cselekedetek 17:11; 2 Timótheus 3:16–17; 1 Nefi 19:23–24; Alma 32:21–43; T&Sz 18:33–36; 21:4–6; 68:1–4

Tanítási segédlet

„Sokan úgy találják, hogy a reggel a legjobb időpont a tanulmányozásra, amikor az éjszakai pihenés után vagyunk. […] Mások a csendes órákban szeretnek tanulmányozni, miután véget értek a napi teendők és aggodalmak. […] Talán fontosabb a napszaknál az, hogy rendszeres idő legyen elkülönítve a tanulmányozásra” (Howard W. Hunter, “Reading the Scriptures,” Ensign, Nov. 1979, 64).