1 És akkor énekelek majd szerelmesemnek egy ^adalt a kedvesemről, szőlőskertjét illetően. Szerelmesemnek volt egy szőlőskertje egy nagyon gyümölcsöző hegyen.

2 És bekerítette, és kigyűjtötte annak köveit, és a legkiválóbb ^aszőlőtővel ültette be, és épített egy tornyot annak közepére, és sajtolót is készített azon; és várta, hogy majd szőlőt terem, és az vadszőlőt termett.

3 És most, Ó Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, kérlek titeket, ítéljetek köztem és a szőlőskertem között.

4 Mi mást lehetett volna még megtenni a szőlőskertemmel, amit nem tettem meg abban? Amikor tehát vártam, hogy jó szőlőt teremjen, vadszőlőt termett.

5 És most induljatok, megmondom nektek, mit teszek szőlőskertemmel – ^aeltávolítom annak kerítését, és le fogják legelni; és lerombolom annak falát, és el fogják taposni;

6 És parlaggá teszem; nem metszik meg, se nem kapálják; hanem ^atüske és tövis veri fel; megparancsolom a felhőknek is, hogy ^bne essen rá eső.

7 Mert a Seregek Urának ^aszőlőskertje Izráel háza, és gyönyörűséges ültetvénye Júda férfiai; és ^bigazságosságra várt, és íme, elnyomást látott; igazlelkűségre, de íme, sírást hallott.

8 Jaj azoknak, akik ^aházat házhoz illesztenek, míg hely sem lehet ott, hogy ^begyedül csak magukat helyezhessék el szerte a földön!

9 Füleimbe mondta a Seregek Ura: Igazán, sok ház elhagyatott lesz, és nagy és szép városok lesznek lakos nélkül.

10 Igen, tíz hold szőlőskert egy ^akád bort terem, és egy hómer mag egy efát terem.

11 Jaj azoknak, akik korán reggel felkelnek, hogy ^aerős ital után járjanak, akik estig folytatják, és ^bbor hevíti őket!

12 És a hárfa, és a lant, a dob, és síp és bor van lakodalmaikban; de ^anem veszik tekintetbe az Úr munkáját, se nem veszik figyelembe kezeinek cselekedetét.

13 Ezért ment fogságba népem, mert ^atudatlan; és tisztes emberei éheznek, és sokaságuk szomjan eped el.

14 Ezért nagyobbodott meg a pokol, és tárta ki száját mérhetetlenül; és dicsőségük, és sokaságuk, és pompájuk, és aki örvendezik, abba fog leereszkedni.

15 És meghajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és megaláztatnak a gőgösnek szemei.

16 De a Seregek Ura felmagasztosul az ^aigazságosságban, és Isten, aki szent, megszenteltetik az igazlelkűségben.

17 Akkor a maguk módján legelnek majd a bárányok, és a hízottak lakatlan helyein idegenek legelnek.

18 Jaj azoknak, akik a ^ahiúság zsinegein húzzák a gonoszságot, és kötélen a bűnt, mintha ^btaliga lenne.

19 Akik ezt mondják: ^aSiessen, tegye hamar munkáját, hogy ^bláthassuk azt; és közeledjen és jöjjön el Izráel Szentjének tanácsa, hogy tudhassuk azt.

20 Jaj azoknak, akik a ^agonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak, akik a sötétséget világossággá teszik, és a világosságot ^bsötétséggé, akik a keserűt édessé teszik, és az édeset keserűvé!

21 Jaj a saját szemükben ^abölcseknek és a saját tekintetükben okosaknak!

22 Jaj a borivásban hatalmasoknak, és az erős italok vegyítésében erős embereknek;

23 Akik jutalomért igazolják a gonoszt, és ^aelveszik az igazlelkűséget az igazlelkűtől!

24 Ezért, ahogyan a ^atarlót megemészti a ^btűz, és a ^cpelyvát felemészti a láng, gyökereik rothadássá lesznek, és virágjaik elszállnak, mint a por; mert elvetették a Seregek Urának törvényét, és ^dmegvetették Izráel Szentjének szavát.

25 Ezért gerjedt fel az Úr ^aharagja népe ellen, és kinyújtotta ellenük a kezét, és lesújtott rájuk; és megrendültek a dombok, és hulláik szét vannak tépve az utcák közepén. Mindezzel nem fordult el haragja, hanem ki van még nyújtva a keze.

26 És ^azászlót emel a távoli nemzeteknek, és ^bsüvölt nekik a föld végéről; és íme, azok gyorsan, hamar ^cjönnek; egy sem lesz köztük fáradt, vagy botladozó.

27 Egy sem szunnyad vagy alszik; derekuknak öve sem oldódik meg, sarujuk szíja sem szakad el;

28 Akiknek nyilai élesek, és minden íjuk felvonva; és lovaiknak patája kvarcszámba megy, és kerekeik, mint a forgószél, ordításuk mint az oroszláné.

29 Ordítanak, mint a fiatal ^aoroszlánok; igen, ordítanak és elragadják a zsákmányt, és biztonságban elviszik, és senki nem szabadítja meg.

30 És ellenük ordítanak azon a napon, mint a tenger morajlása; és ha a földre tekintenek, íme, sötétség és bánat, és a világosság elsötétült annak egén.