1 Nefi 8
    Footnotes
    Theme

    8. Fejezet

    Lehi látomást lát az élet fájáról – Eszik gyümölcséből és azt kívánja, hogy családja is hasonlóan cselekedjen – Lát egy vasrudat, egy szoros és keskeny ösvényt, és a sötét ködöt, mely elborítja az embereket – Sária, Nefi és Sam vesznek a gyümölcsből, Lámán és Lemuel azonban elutasítják. Mintegy Kr.e. 600–592.

    1 És lőn, hogy mindenféle magvakat, minden fajtából összegyűjtöttünk, mindenfajta vetőmagból és mindenfajta gyümölcsmagból is.

    2 És lőn, hogy míg atyám a vadonban időzött, szólt hozzánk, mondván: Íme, aálmodtam egy álmot, vagy más szavakkal, blátomást láttam.

    3 És íme, azon dolog miatt, amit láttam, van okom örvendezni az Úrban, aNefi miatt és Sam miatt is; mert van okom azt gondolni, hogy ők, és magjaik közül is sokan meg lesznek szabadítva.

    4 De íme, aLámán és Lemuel, rendkívül aggódok miattatok; mert íme, gondoltam, hogy álmomban láttam egy sötét és kietlen vadont.

    5 És lőn, hogy láttam egy férfit, és afehér köntösbe volt öltözve; és jött és megállt előttem.

    6 És lőn, hogy szólt hozzám, és utasított, hogy kövessem.

    7 És lőn, hogy amint követtem, azon vettem észre magam, hogy egy sötét és kietlen pusztaságban vagyok.

    8 És miután sok órán keresztül mentem a sötétségben, imádkozni kezdtem az Úrhoz, hogy airgalmazzon nekem, gyengéd irgalmasságának sokasága szerint.

    9 És lőn, hogy miután az Úrhoz imádkoztam, egy nagy és tágas amezőt láttam.

    10 És lőn, hogy egy afát láttam, amelynek bgyümölcse kívánatos volt, hogy boldoggá tegye az embert.

    11 És lőn, hogy odamentem és ettem annak agyümölcséből, és láttam, hogy az a legédesebb, felülmúlva mindazt, amit addig valaha is megízleltem. Igen, és láttam, hogy annak gyümölcse fehér, meghaladva mindazt a bfehérséget, amit azelőtt valaha is láttam.

    12 És ahogy annak gyümölcséből ettem, az lelkemet rendkívül nagy aörömmel töltötte el, kezdtem tehát azt bkívánni, hogy a családom is vegyen belőle; mert tudtam, hogy az ckívánatos, felülmúlva minden más gyümölcsöt.

    13 És amint körbejárattam a szemeimet, hogy hátha felfedezem a családomat is, egy vízzel telt afolyót láttam meg; és az tovahaladt, és annak a fának a közelében volt, amelyről a gyümölcsöt vettem.

    14 És néztem, hogy meglássam, honnan ered; és láttam annak forrását egy kicsit odébb, és a forrásnál megláttam anyátokat, Sáriát, és Samot és Nefit; és úgy álltak, mintha nem tudnák, hogy merre menjenek.

    15 És lőn, hogy intettem nekik; és azt is mondtam nekik, hangos szóval, hogy jöjjenek hozzám és egyenek a gyümölcsből, mely kívánatos, felülmúlva minden más gyümölcsöt.

    16 És lőn, hogy odajöttek hozzám és ők is ettek a gyümölcsből.

    17 És lőn, hogy azt kívántam, hogy Lámán és Lemuel is jöjjön és egyen a gyümölcsből; a folyó forrása felé vetettem tehát szemeimet, hogy hátha meglátom őket.

    18 És lőn, hogy meg is láttam őket, de ők anem akartak hozzám jönni és a gyümölcsből enni.

    19 És egy avasrudat láttam, és az a folyó partja mentén húzódott, és a fához vezetett, amelynél álltam.

    20 És egy aszoros és keskeny ösvényt is láttam, mely a vasrúd mentén haladt, méghozzá a fához, amelynél álltam; és a folyó forrása mellett egy nagy és tágas bmezőhöz is vezetett, mintha az egy világ lett volna.

    21 És emberek számtalan seregét láttam, akik közül sokan előrenyomultak, hogy elérhessék az aösvényt, amely a fához vezetett, amelynél álltam.

    22 És lőn, hogy előrejöttek és elindultak azon az ösvényen, amely a fához vezetett.

    23 És lőn, hogy sötét aköd támadt, igen, méghozzá egy rendkívül sötét köd, olyannyira, hogy akik az ösvényen elindultak, útjukat vesztették, így elkóboroltak és elvesztek.

    24 És lőn, hogy láttam másokat előre törekedni, és ezek előrejöttek és megragadták a vasrúd végét; és előrenyomultak a sötét ködön keresztül, a vasrúdba kapaszkodva, mindaddig, amíg előre nem jöttek, és nem ettek a fa agyümölcséből.

    25 És miután ettek a fa gyümölcséből, körbejártatták a szemeiket, mintha aelszégyellték volna magukat.

    26 És én is körbejártattam a szemeimet, és a vízzel telt folyó másik oldalán egy anagy és tágas épületet láttam meg; és az úgy állt, mintha a levegőben lenne, magasan a föld felett.

    27 És tele volt emberekkel, öregekkel és fiatalokkal is, férfiakkal és nőkkel is; és azok öltözködése rendkívül cifra volt; és éppen agúnyolódtak és ujjukkal mutogattak azokra, akik odajöttek és vettek a gyümölcsből.

    28 És miután a gyümölcsöt amegízlelték, belszégyellték magukat, azok miatt, akik csúfolták őket; és cletértek tiltott ösvényekre, és elvesztek.

    29 És most én, Nefi, nem beszélem el atyám aminden szavát.

    30 De hogy rövid legyek az írásban, íme, látott más tömegeket előre törekedni, és jöttek és megragadták a avasrúd végét; és előrenyomultak útjukon, folyamatosan szilárdan kapaszkodva a vasrúdba, amíg előre nem jöttek, és lerogytak a földre és ettek a fa gyümölcséből.

    31 És látott más atömegeket is, akik a nagy és tágas épület felé tapogatóztak.

    32 És lőn, hogy sokan a aforrás mélyébe fulladtak; és sokan elvesztek szeme elől, idegen utakon kóborolva.

    33 És nagy volt az a tömeg, amely bement abba a furcsa épületbe. És miután bementek abba az épületbe, agúnyolódó ujjal mutogattak énrám és azokra, akik szintén vettek a gyümölcsből; mi azonban nem törődtünk velük.

    34 Ezek atyám szavai: Mert mindazok, akik atörődtek velük, elbuktak.

    35 És aLámán és Lemuel nem vettek a gyümölcsből, mondta atyám.

    36 És lőn, hogy miután atyám álmának, vagyis látomásának minden szavát elbeszélte, mely sok volt, azt mondta nekünk, hogy azon dolgok miatt, amiket látomásban látott, rendkívül aggódik Lámán és Lemuel miatt; igen, aggódott, hogy kitaszíttatnak az Úr színe elől.

    37 És buzdította őket, egy gondoskodó aszülő minden érzelmével, hogy hallgassanak szavára, hogy az Úr talán irgalmas legyen hozzájuk, és ne taszítsa el őket; igen, atyám prédikált nekik.

    38 És miután prédikált nekik, és sok dologról prófétált is nekik, felszólította őket, hogy tartsák be az Úr parancsolatait; és megszűnt beszélni hozzájuk.