1 Nefi 18
    Footnotes
    Theme

    18. Fejezet

    A hajó elkészül – Említés Jákób és József születéséről – A csoport hajóra száll a megígért föld felé – Ismáel fiai és feleségeik összeállnak, hogy tivornyázzanak és lázadjanak – Nefit megkötözik, és a hajót egy borzalmas vihar visszafelé hajtja – Nefit szabadon engedik és imájára megszűnik a zivatar – Az emberek megérkeznek a megígért földre. Mintegy Kr.e. 591–589.

    1 És lőn, hogy hódoltak az Úrnak, és velem tartottak; és míves kidolgozással munkáltuk meg a gerendákat. És az Úr időről időre megmutatta nekem, mi módon munkáljam meg a hajógerendákat.

    2 Nos én, Nefi nem oly módon munkáltam meg a gerendákat, ahogy azt az emberek tanulták, és a hajót sem az emberek módján építettem, hanem oly módon, ahogy azt az Úr megmutatta nekem; az tehát nem emberi módon volt.

    3 És én, Nefi gyakran felmentem a hegyre és gyakran aimádkoztam az Úrhoz; az Úr tehát nagyszerű dolgokat bmutatott meg nekem.

    4 És lőn, hogy miután elkészítettem a hajót, az Úr szava szerint, fivéreim látták, hogy az jó és rendkívül finom a kidolgozása; tehát újra amegalázkodtak az Úr előtt.

    5 És lőn, hogy az Úr hangja szólt atyámhoz, hogy keljünk fel és menjünk le a hajóba.

    6 És lőn, hogy másnap, miután mindent összekészítettünk, sok gyümölcsöt és ahúst a vadonból, rengeteg mézet és élelmet, ahogyan az Úr azt megparancsolta nekünk, lementünk a hajóba, minden terhünkkel, és magjainkkal és minden olyan dologgal, amit magunkkal hoztunk, mindenki a korának megfelelően; mindannyian lementünk tehát a hajóba, feleségeinkkel és gyermekeinkkel.

    7 És most, atyám két fiút nemzett a vadonban; az idősebbiket aJákóbnak, a fiatalabbikat pedig bJózsefnek nevezték el.

    8 És lőn, hogy miután mindannyian lementünk a hajóba, és magunkkal vittük élelmeinket és azokat a dolgokat, amiket megparancsoltak nekünk, kifutottunk a atengerre, és a szél előre, a bmegígért föld felé hajtott bennünket.

    9 És miután a szél sok napon keresztül hajtotta előre a hajónkat, íme, fivéreim és Ismáel fiai, és feleségeik is mulatozni kezdtek, olyannyira, hogy táncolni kezdtek, énekelni, és nagy durvasággal beszélni, igen, méghozzá úgy, hogy elfelejtkeztek arról, milyen hatalom által jutottak idáig; igen, rendkívüli durvaságra vetemedtek.

    10 És én, Nefi elkezdtem rendkívül félni, hogy az Úr megharagszik ránk, és gonoszságunk miatt lesújt ránk, hogy elnyel minket a tenger mélye; tehát én, Nefi nagy józansággal kezdtem el beszélni hozzájuk; de íme, ők amegharagudtak rám, mondván: Nem fogjuk tűrni, hogy fiatalabb fivérünk buralkodó legyen felettünk.

    11 És lőn, hogy Lámán és Lemuel megragadtak és megkötöztek kötelekkel, és nagy durvasággal bántak velem; mindazonáltal az Úr amegengedte ezt, hogy megmutathassa hatalmát, szavának beteljesülésére, amit a gonoszokkal kapcsolatban mondott.

    12 És lőn, hogy miután olyannyira megkötöztek, hogy mozdulni sem tudtam, az airánytű, amit az Úr készített, megszűnt működni.

    13 Tehát nem tudták, hogy merre kormányozzák a hajót; olyannyira, hogy egy nagy zivatar támadt, igen, egy nagy és borzalmas vihar, és három napon keresztül avisszafelé hajtott minket a vizeken; és elkezdtek rendkívül megijedni attól, hogy belefulladnak a tengerbe; mégsem oldoztak el engem.

    14 És a negyedik napon, melyen visszafelé hajtottak minket, a vihar kezdett rendkívül keserves lenni.

    15 És lőn, hogy a tenger mélye majdnem elnyelt minket. És miután négy napon keresztül visszafelé hajtottak minket a vizeken, fivéreim kezdték abelátni, hogy Isten ítéletei rajtuk vannak, és el kell veszniük, ha nem bánják meg gonoszságaikat; odajöttek tehát hozzám és eloldozták a köteleket, melyek a csuklóimon voltak, és íme, azok rendkívül meg voltak dagadva, és a bokáim is nagyon meg voltak dagadva, és nagy volt azok fájdalma.

    16 Mindazonáltal én Istenemre tekintettem, és egész álló nap őt adicsértem; és nem zúgolódtam az Úr ellen megpróbáltatásaim miatt.

    17 Most atyám, Lehi sok dolgot mondott nekik, és aIsmáel fiainak is; de íme, ők számos fenyegetést lihegtek mindenki ellen, aki mellettem szólt volna; és szüleim, akiket megviseltek az évek, és akik gyermekeik miatt sok szomorúságot szenvedtek el, legyengültek, igen, méghozzá a betegágyig.

    18 Szomorúságuk és a sok bánat, valamint fivéreim gonoszsága miatt közel kerültek még ahhoz is, hogy ebből a világból eltávozva Istenükkel találkozzanak; igen, ősz fejük már majdnem a porba hanyatlott; igen, annyira, hogy közel voltak ahhoz, hogy bánattal hullámsírba vessük őket.

    19 És Jákób, és József is, fiatalok lévén, sok táplálékot igényelvén, gyötrődtek anyjuk megpróbáltatásai miatt; és még afeleségem, könnyeivel és imáival, és gyermekeim sem lágyították meg fivéreim szívét, hogy eloldoztak volna.

    20 És semmi más, csak Isten hatalma, amikor az pusztulással fenyegette őket, tudta meglágyítani a szívüket; tehát amikor látták, hogy már majdnem elnyeli őket a tenger mélye, megbánták a dolgot, amit tettek, olyannyira, hogy eloldoztak.

    21 És lőn, hogy miután eloldoztak, íme, vettem az iránytűt, és az úgy működött, ahogy azt kívántam. És lőn, hogy imádkoztam az Úrhoz, és miután imádkoztam, a szelek megszűntek, és a zivatar megszűnt, és nagy nyugalom volt.

    22 És lőn, hogy én, Nefi irányítottam a hajót, így ismét a megígért föld felé vitorláztunk.

    23 És lőn, hogy miután sok napon keresztül vitorláztunk, meg is érkeztünk a amegígért földre; és elindultunk a földön, és felütöttük sátrainkat, és a megígért földnek neveztük.

    24 És lőn, hogy elkezdtük a földet megművelni, és elkezdtünk magokat vetni; igen, minden magot a földbe raktunk, amit Jeruzsálem földjéről hoztunk. És lőn, hogy azok rendkívül növekedtek; tehát bőségesen meg voltunk áldva.

    25 És lőn, hogy a megígért földön úgy találtuk, amint a vadonban mentünk, hogy van mindenféle barom az erdőkben, tehén és ökör is, szamár és ló is, kecske és vadkecske is, és mindenféle vadállat, mely az ember használatára van. És találtunk mindenféle ércet, aranyat és ezüstöt, valamint rezet is.