16. Fejezet
A lámániták elpusztítják Ammoniha népét – Zorám győzelemre vezeti a nefitákat a lámániták ellen – Alma és Amulek és még sokan mások prédikálják az igét – Azt tanítják, hogy feltámadása után Krisztus meg fog jelenni a nefitáknak. Mintegy Kr.e. 81–77.
1 És lőn a bírák Nefi népe feletti uralmának tizenegyedik évében, a második hónap ötödik napján, miután addig nagy béke uralkodott Zarahemla földjén, miután nem voltak sem háborúk, sem viszálykodások egy bizonyos számú éven át, méghozzá míg a tizenegyedik év második hónapjának ötödik napjáig, háború híre hangzott szerte az országban.
2 Mert íme, a lámániták seregei betörtek a vadon felől az ország határaiba, méghozzá Ammoniha városába, és elkezdték gyilkolni a népet és pusztítani a várost.
3 És most lőn, hogy mielőtt a nefiták elegendő sereget gyűjthettek volna, hogy kiűzzék őket az országból, azok elpusztították a népet, mely Ammoniha városában volt, és néhányat Noé határaiban is, másokat pedig fogolyként a vadonba vittek.
4 Most lőn, hogy a nefiták szerették volna visszaszerezni azokat, akiket fogolyként a vadonba hurcoltak.
5 Ezért az, akit főkapitánynak neveztek ki a nefiták seregei felett, (és az ő neve Zorám volt, és két fia volt, Lehi és Aha) – most, Zorám és két fia, mivel tudták, hogy Alma a főpap az egyház felett, és hallották, hogy rendelkezik a prófétálás lelkével, elmentek tehát hozzá és tudni kívánták tőle, hogy az Úr mit szeretne, hova menjenek a vadonba testvéreik felkutatására, akiket foglyul ejtettek a lámániták.
6 És lőn, hogy Alma megkérdezte az Urat az ügyet illetően. És Alma visszatért, és így szólt hozzájuk: Íme, a lámániták a déli vadonban fognak átkelni a Sidon folyón, messze fent, Manti földjének határain túl. És íme, ott találkozzatok velük, a Sidon folyótól keletre, és ott az Úr át fogja adni nektek testvéreiteket, akiket foglyul ejtettek a lámániták.
7 És lőn, hogy Zorám és fiai seregeikkel átkeltek a Sidon folyón, és Manti határán túl, a déli vadonba vonultak, mely a Sidon folyó keleti oldalán volt.
8 És rátörtek a lámánita seregekre, és szétszórták és a vadonba űzték a lámánitákat; és vették testvéreiket, akiket foglyul ejtettek a lámániták, és egyetlen lélek sem veszett el azok közül, akiket foglyul ejtettek. És testvéreik elhozták őket, hogy birtokolják a saját földjeiket.
9 És így végződött a bírák tizenegyedik éve, a lámánitákat kiűzték az országból, Ammoniha népe pedig elpusztult; igen, minden élő lélek elpusztult az ammonihabeliek közül, és nagy városuk is, amelyről azt mondták, hogy Isten nem tudja elpusztítani, annak nagysága miatt.
10 És íme, egyetlen nap alatt elhagyatott lett; és a holttesteket ebek és a vadon vadállatai tépték szét.
11 Mindazonáltal sok nap után a holttesteket halomba rakták a föld színén és egy vékony földréteggel betakarták. És most olyan nagy volt azok bűze, hogy a nép sok évig nem ment be, hogy Ammoniha földjét birtokolja. És Nehórok pusztaságának nevezték el, mert Nehór hitvallásán voltak azok, akiket ott megöltek; és földjük elhagyatott maradt.
12 És a lámániták a bírák Nefi népe feletti uralmának tizennegyedik évéig nem jöttek ismét háborúskodni Nefi népe ellen. És így Nefi népének három évig állandó békében volt része az egész országban.
13 És Alma és Amulek elmentek, bűnbánatot prédikálva a népnek a templomaikban, és a szentélyeikben és a zsinagógáikban is, melyeket a zsidók módján építettek.
14 És aki csak hajlandó volt meghallgatni a szavaikat, annak állandóan, személyválogatás nélkül adtak Isten szavából.
15 És így Alma és Amulek, és még sokan mások, akiket kiválasztottak a munkára, elmentek, hogy szerte az egész országban prédikálják az igét. És az egyház megalapítása általános lett szerte az országban, mind a környező tájakon, Nefi egész népe között.
16 És nem volt köztük egyenlőtlenség; az Úr kitöltötte Lelkét azon egész föld színére, hogy előkészítse az emberek gyermekeinek az elméjét, vagyis hogy előkészítse szívüket az ige befogadására, amelyet majd eljövetelekor fognak tanítani közöttük –
17 Hogy ne legyenek makacsak az igével szemben, hogy ne legyenek hitetlenek és ne haladjanak tovább a pusztulás felé, hanem hogy örömmel fogadják az igét, és ágként beolthassák őket az igazi szőlőtőkébe, hogy bemehessenek az Úrnak, Istenüknek a nyugalmába.
18 Most azok a papok, akik a nép között jártak, minden hazugság, és megtévesztés, és irigykedés, és viszály, és rosszindulat, és szidalmazás, és lopás, rablás, fosztogatás, gyilkosság, házasságtörés elkövetése és mindenféle szemérmetlenség ellen prédikáltak, hirdetvén, hogy ezen dolgoknak nem kellene így lenniük –
19 Eléjük tárva a hamarosan eljövendő dolgokat; igen, eléjük tárva Isten Fiának eljövetelét, szenvedéseit és halálát, valamint a halottak feltámadását.
20 És a nép közül sokan kérdezősködtek azt a helyet illetően, ahova Isten Fia el fog jönni; és azt tanították nekik, hogy feltámadása után meg fog jelenni nekik; és ezt a nép nagy örömmel és örvendezéssel hallotta.
21 És most, miután szerte az egész országban megalapították az egyházat – miután győzelmet szereztek az ördög felett, és Isten szavát annak tisztaságában hirdették az egész országban, és az Úr kitöltötte áldásait a népre – így végződött a bírák Nefi népe feletti uralmának tizennegyedik éve.