Alma 18
    Footnotes

    18. Fejezet

    Lamóni király azt feltételezi, hogy Ammon a Nagy Lélek – Ammon a királynak a teremtésről, Istennek az emberekkel való cselekedeteiről és a megváltásról tanít, mely Krisztuson keresztül jön el – Lamóni hisz és a földre rogy, mintha halott lenne. Mintegy Kr.e. 90.

    1 És lőn, hogy Lamóni király előállíttatta a szolgáit, és bizonyságot tétetett velük mindazon dolgokról, melyeket az ügyet illetően láttak.

    2 És amikor mindannyian bizonyságot tettek azon dolgokról, melyeket láttak, és ő megismerte Ammon hűségét nyájai megőrzésében, és nagy hatalmát is az azokkal való hadakozásban, akik a megölésére törekedtek, rendkívül csodálkozott és így szólt: Bizonyára több ő egy embernél. Íme, nem ő-e a Nagy Lélek, aki ily nagy büntetéseket küld erre a népre, öldökléseik miatt?

    3 És válaszoltak a királynak, és ezt mondták: Hogy ő lenne-e a Nagy Lélek, vagy egy ember, azt nem tudjuk; de annyit tudunk, hogy a király ellenségei anem tudják megölni; és amikor ő velünk van, akkor az ő ügyessége és nagy ereje folytán a király nyájait sem tudják szétkergetni; ezért tudjuk, hogy barátja a királynak. És most, Ó király, nem hisszük, hogy egy embernek ily nagy ereje lehet, mert tudjuk, hogy nem lehet megölni.

    4 És most, amikor a király ezen szavakat meghallotta, így szólt hozzájuk: Most már tudom, hogy ő a Nagy Lélek; és most azért jött le, hogy megőrizze az életeteket, hogy ne aöljelek meg titeket is úgy, mint azt testvéreitekkel tettem. Most ez a Nagy Lélek az, akiről atyáink beszéltek.

    5 Most, ez volt az a hagyomány, melyet Lamóni király az atyjától kapott, hogy van egy aNagy Lélek. És annak ellenére, hogy hittek egy Nagy Lélekben, azt gondolták, hogy helyes volt mindaz, amit tettek; mindazonáltal Lamóni király kezdett rendkívül félni, attól való félelmében, hogy helytelenül tett, amikor megölte a szolgáit;

    6 Mert sokat megölt közülük, amiért testvéreik a víznél szétkergették nyájaikat; és így mivel szétszóródtak a nyájaik, megölte őket.

    7 Most, ezeknek a lámánitáknak az volt a szokása, hogy a Szébus vizénél állva szétkergették a nép nyájait, hogy a szétkergetettek közül sokakat a saját földjükre hajthassanak, lévén ez közöttük egy szokásos fosztogatási mód.

    8 És lőn, hogy Lamóni király ezt kérdezte a szolgáitól: Hol van ez az ember, akinek olyan nagy hatalma van?

    9 És azt mondták neki: Íme, a lovaidat eteti. Ugyanis a király megparancsolta szolgáinak, még mielőtt a nyájaikat mentek volna itatni, hogy készítsék elő lovait és kocsijait, és kísérjék el őt Nefi földjére, mert egy nagy lakomát jelölt ki Nefi földjén Lamóni király atyja, aki király volt az egész ország felett.

    10 Most amikor Lamóni király meghallotta, hogy Ammon a lovait és kocsijait készíti elő, még jobban csodálkozott Ammon hűsége miatt, mondván: Bizonyos, hogy összes szolgáim közül nem volt még egy ilyen hű szolga, mint ez a férfi; mert minden parancsomra emlékszik, és végrehajtja őket.

    11 Most már biztosan tudom, hogy ő a Nagy Lélek, és megkérném őt, hogy jöjjön be hozzám, de nem merem.

    12 És lőn, hogy amikor Ammon a lovakat és kocsikat a király és szolgái számára előkészítette, bement a királyhoz, és látta, hogy a király arckifejezése megváltozott; ezért azon volt, hogy visszavonul a színe elől.

    13 És a király egyik szolgája így szólt hozzá: Rabbána – mely lefordítva hatalmas, vagyis nagy királyt jelent, mert királyaikat hatalmasnak tartották, és így ezt mondta neki – Rabbána, a király azt kívánja, hogy maradj.

    14 Ammon tehát a király felé fordult és megkérdezte: Mit szeretnél, mit tegyek érted, Ó király? És a király az ő időszámításuk szerint egy óra hosszáig nem válaszolt neki, mert nem tudta, hogy mit mondjon neki.

    15 És lőn, hogy Ammon újra megkérdezte tőle: Mit kívánsz tőlem? De a király nem válaszolt neki.

    16 És lőn, hogy Ammon, mivel eltöltötte Isten Lelke, belelátott a király agondolataiba. És így szólt hozzá: Mivel hallottad, hogy szolgáidat és nyájaidat megvédtem, és testvéreik közül hetet parittyával és karddal megöltem, másoknak meg a karját vágtam le, hogy nyájaidat és szolgáidat megvédjem; íme, ez az, mely csodálkozásodat okozza?

    17 Azt kérdezem tőled, mi az oka annak, hogy oly nagy a csodálkozásod? Íme, én egy ember és a te szolgád vagyok; ezért amit csak kívánsz, azt megteszem, ha helyes.

    18 Most amikor a király meghallotta ezeket a szavakat, újra elcsodálkozott, mert látta, hogy Ammon tisztán alátja a gondolatait; de azért Lamóni király most már szólásra nyitotta száját és azt kérdezte: Ki vagy te? Te vagy az a Nagy Lélek, aki minden dolgot btud?

    19 Ammon válaszolt, és ezt mondta neki: Nem vagyok az.

    20 És a király azt kérdezte: Honnan ismered szívem gondolatait? Bátran szólhatsz, és beszélj nekem ezekről a dolgokról; és azt is mondd el nekem, hogy mely hatalom által ölted meg testvéreimet, akik szétkergették a nyájaimat, és vágtad le a karjaikat –

    21 És most, ha beszélsz nekem ezekről a dolgokról, akkor amit csak kívánsz, azt megadom neked; és ha szükséges, akkor seregeimmel védelek meg; de tudom, hogy erősebb vagy mindannyiuknál; mindazonáltal amit csak kívánsz tőlem, azt megadom neked.

    22 Most Ammon, mivel bölcs volt, mégis ártalmatlan, így szólt Lamónihoz: Hallgatsz majd a szavaimra, ha megmondom neked, hogy mely hatalom által teszem ezeket a dolgokat? És ez az a dolog, amit kívánok tőled.

    23 És a király válaszolt neki, és ezt mondta: Igen, minden szavadat el fogom hinni. És így Ammon csellel szaván fogta.

    24 És Ammon abátran beszélni kezdett hozzá, és azt kérdezte tőle: Hiszed-e hogy van Isten?

    25 És ő válaszolt, és ezt mondta neki: Nem tudom, hogy az mit jelent.

    26 És akkor Ammon ezt kérdezte: Hiszed-e hogy van Nagy Lélek?

    27 És ő azt mondta: Igen.

    28 És Ammon így szólt: Ő az Isten. És Ammon ismét kérdezett tőle: Hiszed-e, hogy ez a Nagy Lélek, aki Isten, teremtett minden dolgot, ami a mennyben és a földön van?

    29 És ő azt mondta: Igen, hiszem, hogy ő teremtett minden dolgot, ami a földön van; de a mennyeket nem ismerem.

    30 És Ammon így szólt hozzá: A menny az a hely, ahol Isten és mind az ő szent angyalai laknak.

    31 És Lamóni király azt kérdezte: A föld felett van?

    32 És Ammon így szólt: Igen, és ő letekint mind az emberek gyermekeire; és ismeri a szív összes agondolatát és szándékát; mert az ő keze által lettek mind teremtve a kezdettől fogva.

    33 És Lamóni király így szólt: Én elhiszem mindezen dolgokat, melyeket mondtál. Istentől küldettél?

    34 Ammon így szólt hozzá: Én ember vagyok, és az aember kezdetben Isten képmására teremtetett, és engem az ő Szent Lelke hívott el, hogy ezeket a dolgokat bmegtanítsam ennek a népnek, hogy eljuthassanak annak ismeretéhez, ami helyes és igaz;

    35 És ennek a aLéleknek egy része lakik bennem, mely btudást ad nekem, és hatalmat is, hitem és kívánságaim szerint, melyek Istenben vannak.

    36 Most amikor Ammon elmondta ezeket a szavakat, a világ teremtésénél és Ádám teremtésénél kezdte, és elmondta neki az ember bukásával kapcsolatos összes dolgot, és afelidézte és elétárta a nép feljegyzéseit és bszentírásait, melyeket a cpróféták szólottak vala, méghozzá egészen addig az időig, hogy atyjuk, Lehi elhagyta Jeruzsálemet.

    37 És felidézte nekik (mert a királyhoz és a szolgáihoz beszélt) atyáik minden utazását a vadonban, és mind a szenvedéseiket az éhségtől és a szomjúságtól, és a vajúdásaikat és így tovább.

    38 És felidézte nekik Lámán és Lemuel, és Ismáel fiainak lázongásait, igen, minden lázongásukat elmondta nekik; és kifejtette nekik mind a feljegyzéseket és szentírásokat, attól az időtől fogva, hogy Lehi elhagyta Jeruzsálemet, egészen a jelen időig.

    39 De ez nem minden; mert kifejtette nekik a amegváltás tervét, mely el volt készítve a világ megalapítása óta; és a Krisztus eljövetelét illető dolgokat is tudatta velük, és az Úrnak minden munkáját tudatta velük.

    40 És lőn, hogy miután mindezen dolgokat elmondta és kifejtette a királynak, a király minden szavát elhitte.

    41 És fohászkodni kezdett az Úrhoz, mondván: Ó Uram, légy irgalmas; bőséges airgalmasságod szerint, mellyel Nefi népe iránt voltál, légy ilyen velem is és a népemmel.

    42 És most, amikor ezt elmondta, lerogyott a földre, mintha halott lett volna.

    43 És lőn, hogy szolgái fogták és bevitték a feleségéhez, és lefektették egy ágyra; és két napon és két éjszakán át úgy feküdt ott, mintha halott lett volna; és a lámániták szokása szerint gyászolta őt a felesége és a fiai és a leányai, nagyon siratván az elvesztését.