Szentírások
Alma 46


46. Fejezet

Amalikiás ármánykodással király akar lenni – Moróni felemeli a szabadság zászlaját – Összegyűjti a népet, hogy védjék meg vallásukat – Az igaz hívőket keresztényeknek hívják – József maradéka megőriztetik – Amalikiás és a szakadárok Nefi földjére menekülnek – Azokat, akik nem támogatják a szabadság ügyét, megölik. Mintegy Kr.e. 73–72.

1 És lőn, hogy mindazok, akik nem akartak Hélamán és testvérei szavaira hallgatni, testvéreik ellen gyülekeztek.

2 És most íme, olyan rendkívül haragosak voltak, hogy elhatározták a megölésüket.

3 Most a testvéreikre haragvók vezetője egy nagy és erős ember volt; és Amalikiás volt a neve.

4 És Amalikiás szeretett volna király lenni; és azok az emberek, akik haragosak voltak, szintén azt szerették volna, hogy a királyuk legyen; és ezek nagyobb része az ország aalacsonyabb bírái közül került ki, és hatalomra törekedtek.

5 És Amalikiás hízelgései vezették őket, hogy ha támogatják és királyukká teszik meg őt, akkor ő majd uralkodókat csinál belőlük a nép felett.

6 Így vezette őket Amalikiás széthúzásokhoz, Hélamán és testvérei prédikálása ellenére, igen, az egyház iránti rendkívül nagy gondoskodásuk ellenére, mert főpapok voltak az egyház felett.

7 És sokan voltak az egyházban, akik hittek Amalikiás hízelgő szavainak, elszakadtak tehát, még az egyháztól is; és így rendkívül ingatagok és veszélyeztetettek voltak Nefi népének az ügyei, azon nagy agyőzelem ellenére, melyet a lámániták felett arattak, és nagy örvendezéseik ellenére amiatt, hogy kiszabadította őket az Úr keze.

8 Így alátjuk, mily gyorsan felejtkeznek el az emberek gyermekei az Úrról, Istenükről, igen, mily gyorsan tesznek gonoszságot, és vezeti őket félre a gonosz.

9 Igen, és azt a nagy agonoszságot is látjuk, amit egy nagyon gonosz ember elő tud idézni az emberek gyermekei között.

10 Igen, látjuk, hogy Amalikiás, mivel a ravasz fortélyok embere, és a sok hízelgő szó embere volt, sok ember szívét félrevezette, hogy gonoszságot műveljenek; igen, és hogy Isten egyházának elpusztítására, valamint azon aszabadság alapjának elpusztítására törekedjenek, melyet Isten megadott nekik, vagyis amely áldást az bigazlelkűeknek küldött el Isten a föld színére.

11 És most lőn, hogy amikor Moróni, aki a nefiták seregeinek afőparancsnoka volt, hallott ezekről a széthúzásokról, megharagudott Amalikiásra.

12 És lőn, hogy megszaggatta a köpenyét; és vette annak egy darabját, és ráírta: aEmlékeztetőül Istenünkre, vallásunkra és szabadságunkra, és békénkre, asszonyainkra és gyermekeinkre – és felerősítette egy rúd végére.

13 És felerősítette sisakját, és mellvértjét, és pajzsait, és a derekára csatolta a fegyverzetét; és vette a rudat, melynek végén ott volt megszaggatott köpenye, (és a szabadság zászlajának nevezte azt) és földig hajtotta magát, és buzgón imádkozott Istenéhez azért, hogy a szabadság áldásai nyugodjanak a testvérein mindaddig, amíg lesz a keresztényeknek egy csapata, mely megmarad, hogy birtokolja a földet –

14 Mert így nevezték mindazokat, akik igazán hittek Krisztusban, akik Isten egyházához tartoztak – azok, akik nem tartoztak az egyházhoz.

15 És azok, akik az egyházhoz tartoztak, hűségesek voltak; igen, mindazok, akik igazán hittek Krisztusban, örömmel vették magukra Krisztus anevét, vagyis a bkeresztény nevet, amint őket nevezték, hitük miatt Krisztusban, aki el fog jönni.

16 És ezért Moróni ez alkalommal azért imádkozott, hogy a keresztények, vagyis az ország szabadságának ügye nyerjen kegyet.

17 És lőn, hogy miután kiöntötte Istennek a lelkét, megnevezte mindazon földeket, melyek a aPusztaság földjétől délre voltak, igen, egyszóval minden földet, északon és délen is – választott földnek nevezte, és a szabadság földjének.

18 És így szólt: Isten mindaddig biztosan nem fogja engedni, hogy minket, akiket azért vetnek meg, mert Krisztus nevét magunkra vesszük, letiporjanak és elpusztítsanak, amíg saját vétkeinkkel magunkra nem vonjuk ezt.

19 És miután Moróni elmondta ezeket a szavakat, elment a nép közé, aruházatának leszakított darabját lengetve a levegőben, hogy mindenki lássa az írást, melyet a leszakított darabra írt, és hangos szóval kiáltott, mondván:

20 Íme, akik hajlandók támogatni ezt az eszmét ezen a földön, azok jöjjenek elő az Úr erejével, és lépjenek szövetségre, hogy fenntartják jogaikat és vallásukat, hogy az Úristen megáldhassa őket.

21 És lőn, hogy miután Moróni kihirdette ezeket a szavakat, íme, mindenfelől futva jött a nép derekukra csatolt fegyverzettel, megszaggatván köntösüket annak jegyében, vagy annak szövetségeként, hogy nem hagyják el az Urat, Istenüket; vagy más szavakkal, ha áthágnák Isten parancsolatait, vagy ha vétekbe esnének, és aszégyellenék magukra venni Krisztus nevét, akkor úgy szaggassa meg őket az Úr, ahogyan ők is megszaggatták a köntösüket.

22 Most ez volt az a szövetség, melyet kötöttek, és Moróni lábaihoz vetették a köntöseiket, mondván: Szövetséget kötünk Istenünkkel, hogy éppen úgy pusztuljunk el, ahogyan testvéreink az északi földön, ha vétekbe esünk; igen, ellenségeink lábai elé vethet minket, éppen úgy, ahogyan lábaid elé vetettük a köntöseinket, hogy láb alá tapossanak, ha vétekbe esünk.

23 Moróni azt mondta nekik: Íme, mi Jákób magjának a maradéka vagyunk; igen, és aJózsef bmagjának a maradéka, akinek cköpenyét sok darabra szaggatták a testvérei; igen, és most íme, emlékezzünk Isten parancsolatainak a megtartására, különben megszaggatják köntösünket a testvéreink, és börtönbe vetnek, vagy eladnak vagy megölnek minket.

24 Igen, József amaradékaként őrizzük meg szabadságunkat; igen, emlékezzünk Jákób halála előtti szavaira, mert íme, ő látta, hogy József köpenye maradékának megőriztetett egy darabja és nem foszlott szét. És ő azt mondta: Éppen úgy, ahogy fiam köntösének megőriztetett ez a bmaradéka, úgy fogja Isten keze fiam magjának egy maradékát is megőrizni és magához venni, míg József magjának maradéka elpusztul, éppen úgy, mint ezen köntös maradéka.

25 Most íme, ez bánattal tölti el a lelkemet; mindazonáltal öröme van lelkemnek a fiamban, magjának azon része miatt, mely Istenhez kerül.

26 Most íme, ez volt Jákób beszéde.

27 És most ki tudja, hogy József magjának nem azon maradéka fog-e majd úgy elpusztulni, mint a köpenye, akik elszakadtak tőlünk? Igen, és méghozzá mi magunk leszünk ezek, ha nem állunk erősen a Krisztusba vetett hitben.

28 És most lőn, hogy miután Moróni elmondta ezeket a szavakat, elment, és az ország minden olyan részébe is elküldetett, ahol széthúzások voltak, és összegyűjtötte mindazon embereket, akik fenn szerették volna tartani a szabadságukat, hogy ellenálljanak Amalikiásnak és azoknak, akik elszakadtak, akiket amalikiásitáknak hívtak.

29 És lőn, hogy amikor Amalikiás látta, hogy Moróni népe számosabb, mint az amalikiásiták – és azt is látta, hogy népe kétkedik azon ügy igazságosságában, melyre vállalkoztak – attól tartva tehát, hogy nem ér célt, vette népe közül azokat, akik erre hajlandóak voltak, és elment Nefi földjére.

30 Most, Moróni úgy gondolta, nem ajánlatos, hogy a lámániták még több erősítést kapjanak; úgy gondolta tehát, hogy elvágja Amalikiás népének útját, vagyis fogja és visszahozza őket, és megöli Amalikiást; igen, mert tudta, hogy haragra serkentené ellenük a lámánitákat, és harcra indítaná őket ellenük; és tudta, hogy Amalikiás azért tenné meg ezt, hogy elérje céljait.

31 Moróni úgy gondolta tehát, ajánlatos, hogy vegye a seregeit, akik összegyűltek, és felfegyverezték magukat, és szövetségre léptek, hogy megtartják a békét – és lőn, hogy vette seregét, és sátraival kivonult a vadonba, hogy elvágja Amalikiás útját a vadonban.

32 És lőn, hogy úgy tett, ahogyan azt szerette volna, és elvonult a vadonba, és megelőzte Amalikiás seregeit.

33 És lőn, hogy Amalikiás néhány emberével elmenekült, a maradék azonban Moróni kezére került, és visszavitték őket Zarahemla földjére.

34 Most Moróninak, mivel olyan ember volt, akit a afőbírák és a nép hangja jelölt ki, tetszése szerint hatalma volt a nefiták seregei felett, hogy felhatalmazást teremtsen és gyakoroljon felettük.

35 És lőn, hogy megölette azokat az amalikiásitákat, akik nem voltak hajlandók szövetségre lépni, hogy támogatni fogják a szabadság ügyét, hogy fenn fognak tartani egy szabad kormányt; és csak kevesen voltak azok, akik elutasították a szabadság szövetségét.

36 És lőn, hogy az egész országban, melyet a nefiták birtokoltak, minden toronyra felvonatta a szabadság zászlaját. Így ültette el Moróni a szabadság zászlaját a nefiták között.

37 És kezdett ismét béke lenni az országban; és így majdnem a bírák uralma tizenkilencedik évének végéig fenntartották a békét az országban.

38 És Hélamán és a afőpapok is rendet tartottak az egyházban; igen, méghozzá négy éven át nagy béke és öröm volt az egyházban.

39 És lőn, hogy sokan voltak, akik abban a szilárd ahitben haltak meg, hogy az Úr Jézus Krisztus megváltotta a lelküket; és így örvendezve távoztak a világból.

40 És voltak néhányan, akik lázaktól haltak meg, amelyek az év bizonyos időszakaiban nagyon gyakoriak voltak az országban – de nem olyan nagy mértékben a lázaktól, mivel sok olyan kitűnő minőségű anövény és gyökér volt, melyet Isten azért készített, hogy elhárítsa azon betegségek okát, amelyeknek az emberek az éghajlat miatt voltak kitéve –

41 De sokan voltak, akik idős kor miatt haltak meg; és akik a Krisztusba vetett hitben haltak meg, azok aboldogok őbenne, ahogyan azt szükségképpen feltételeznünk kell.