Alma 20
    Footnotes

    20. Fejezet

    Az Úr Ammont Middóniba küldi, hogy kiszabadítsa bebörtönzött testvéreit – Ammon és Lamóni találkoznak Lamóni atyjával, aki király az egész ország felett – Ammon arra kényszeríti az öreg királyt, hogy hagyja jóvá testvérei szabadon bocsátását. Mintegy Kr.e. 90.

    1 És lőn, hogy miután azon a földön megalapítottak egy gyülekezetet, Lamóni király szerette volna, ha Ammon elmegy vele Nefi földjére, hogy megmutathassa őt az atyjának.

    2 És az Úr hangja eljött Ammonhoz, mondván: Ne menj fel Nefi földjére, mert íme, a király az életedre fog törni; hanem Middóni földjére menj; mert íme, Áron fivéred, és Muloki és Amma is börtönben vannak.

    3 Most lőn, hogy miután Ammon ezt meghallotta, így szólt Lamónihoz: Íme, fivérem és testvéreim börtönben vannak Middóniban, és én megyek, hogy kiszabadítsam őket.

    4 Most Lamóni így szólt Ammonhoz: Tudom, hogy az Úr aerejével minden dolgot meg tudsz tenni. De íme, elmegyek veled Middóni földjére; mert Middóni földjének királya, akinek Antiomno a neve, barátom nekem; elmegyek tehát Middóni földjére, hogy megnyerjem az ország királyának kegyét, hogy kiengedje testvéreidet a bbörtönből. Most Lamóni azt kérdezte tőle: Ki mondta neked, hogy testvéreid börtönben vannak?

    5 És Ammon azt mondta neki: Senki nem mondta nekem, egyedül Isten; és ő így szólt hozzám: Menj és szabadítsd ki testvéreidet, mert Middóni földjén börtönben vannak.

    6 Most miután Lamóni ezt meghallotta, szolgáival előkészíttette a alovait és a kocsijait.

    7 És így szólt Ammonhoz: Gyere, lemegyek veled Middóni földjére, és ott könyörögni fogok a királynak, hogy engedje ki testvéreidet a börtönből.

    8 És lőn, hogy amint Ammon és Lamóni odafelé mentek, találkoztak Lamóni atyjával, aki király volt az aegész ország felett.

    9 És íme, Lamóni atyja így szólt hozzá: Miért nem jöttél el a alakomára azon a nagy napon, amikor lakomát készítettem a fiaimnak és a népemnek?

    10 És azt is megkérdezte: Hova mégy te ezzel a nefitával, aki egyike egy ahazug gyermekeinek?

    11 És lőn, hogy Lamóni részletesen elmondta neki, hogy hova megy, mert félt tőle, hogy megsérti őt.

    12 És annak az összes okát is elmondta neki, hogy miért maradt a saját királyságában, hogy miért nem ment el atyjához a lakomára, melyet készített.

    13 És most, miután Lamóni mindezen dolgokat elmondta neki, íme, megdöbbenésére atyja megharagudott rá és így szólt: Lamóni, ezeket a nefitákat mégy kiszabadítani, akik egy hazugnak a fiai. Íme, ő kirabolta atyáinkat; és most a gyermekei is közénk jönnek, hogy ravaszságaik és hazugságaik által rászedjenek bennünket, hogy ismét megfoszthassanak minket a vagyonunktól.

    14 Most Lamóni atyja megparancsolta neki, hogy karddal ölje meg Ammont. És azt is megparancsolta neki, hogy ne menjen Middóni földjére, hanem térjen vele vissza aIsmáel földjére.

    15 De Lamóni azt mondta neki: Nem ölöm meg Ammont, és Ismáel földjére se megyek vissza, hanem Middóni földjére megyek, hogy kiszabadítsam Ammon testvéreit, mert tudom, hogy ők igaz emberek és az igaz Isten szent prófétái.

    16 Most miután atyja meghallotta ezeket a szavakat, megharagudott rá, és kihúzta a kardját, hogy a földre sújtsa őt.

    17 De Ammon előlépett és így szólt hozzá: Íme, ne öld meg a fiadat; mindazonáltal ajobb lenne, ha ő esne el, mintsem te, mert íme, ő már bmegbánta bűneit; de ha te most, a haragodban esel el, akkor nem lehet megszabadítani a lelkedet.

    18 Továbbá ajánlatos, hogy tartózkodj ettől; mert ha amegölöd a fiadat, akkor, mivel ő egy ártatlan ember, vére bosszúállásért fog kiáltani ellened a földről az Úrhoz, Istenéhez; és esetleg elveszíted a blelkedet.

    19 Most miután Ammon elmondta neki ezeket a szavakat, ő válaszolt neki, mondván: Tudom, hogy ártatlan vért ontanék, ha fiamat megölném; mert te vagy az, aki az elpusztítására törekedett.

    20 És kinyújtotta karját, hogy Ammont megölje. De Ammon ellenállt csapásainak, és úgy ráütött a karjára, hogy nem tudta használni.

    21 Most amikor a király látta, hogy Ammon megölhetné, könyörögni kezdett Ammonnak, hogy kímélje meg az életét.

    22 De Ammon felemelte a kardját és azt mondta neki: Íme, megöllek, hacsak meg nem engeded, hogy testvéreimet kiengedjék a börtönből.

    23 Most a király, mivel félt tőle, hogy elveszíti az életét, így szólt: Ha megkímélsz, akkor mindazt megadom neked, amit csak kívánsz, egészen a fele királyságig.

    24 Most amikor Ammon látta, hogy kívánsága szerint munkálkodott az öreg királyon, így szólt hozzá: Ha megengeded, hogy testvéreimet kiengedjék a börtönből és azt is, hogy Lamóni megtarthatja királyságát, és hogy nem leszel ellenére, hanem megengeded, hogy saját kívánsága szerint cselekedjen azokban a dolgokban, aamiket gondol, akkor megkíméllek téged; különben a földre sújtalak.

    25 Most miután Ammon elmondta ezeket a szavakat, a király örülni kezdett az élete miatt.

    26 És amikor látta, hogy Ammon nem vágyik rá, hogy elpusztítsa őt, és amikor azt is látta, hogy milyen nagy szeretettel van fia, Lamóni iránt, rendkívül elcsodálkozott és így szólt: Mivel ez volt minden, amit kívántál, hogy engedjem ki testvéreidet és hogy engedjem meg, hogy fiam, Lamóni megtarthassa királyságát, íme, megígérem neked, hogy fiam mostantól kezdve örökre megtarthatja királyságát; és többet nem irányítom őt –

    27 És azt is megteszem neked, hogy testvéreidet kiengedjék a börtönből, és megengedem, hogy te és testvéreid hozzám jöhessetek, az én királyságomba; mert nagyon szeretnélek látni téged. Mert a király nagyon elcsodálkozott azon szavakon, melyeket Ammon mondott, és azon szavakon is, melyeket fia, Lamóni mondott, aszerette volna tehát megismerni azokat.

    28 És lőn, hogy Ammon és Lamóni folytatták útjukat Middóni földje felé. És Lamóni kegyet talált az ország királyának szemei előtt; ezért Ammon testvéreit kihozták a börtönből.

    29 És amikor Ammon találkozott velük, rendkívül elszomorodott, mert íme, mezítelenek voltak, és rendkívül ki volt dörzsölve a bőrük, mert erős kötelekkel kötözték meg őket. És éhséget, és szomjúságot és mindenféle megpróbáltatást is elszenvedtek; mindazonáltal atürelmesek voltak minden megpróbáltatásukban.

    30 És a történések szerint az volt a sorsuk, hogy egy makacsabb és merevnyakúbb nép kezei közé kerüljenek; akik ezért nem akartak hallgatni a szavaikra, és kiűzték őket, és megverték őket, és házról házra és egyik helyről a másikra üldözték őket, egészen addig, míg Middóni földjére nem értek; és ott elfogták és börtönbe vetették, és aerős kötelekkel megkötözték és sok napig börtönben tartották őket, és Lamóni és Ammon által szabadultak ki.