Alma 62
    Footnotes

    62. Fejezet

    Moróni Pahorán segítségére vonul Gedeon földjére – A királypártiakat, akik visszautasítják hazájuk megvédését, kivégzik – Pahorán és Moróni visszaveszik Nefihát – Sok lámánita csatlakozik Ammon népéhez – Teánkum megöli Ammoront, mire őt is megölik – A lámánitákat kiűzik az országból és békét teremtenek – Hélamán visszatér a szolgálathoz és felépíti az egyházat. Mintegy Kr.e. 62–57.

    1 És most lőn, hogy amikor Moróni ezt a levelet megkapta, szíve felbátorodott, és rendkívül nagy öröm töltötte el, Pahorán hűsége miatt, hogy nem lett ő is a szabadság és országa ügyének az aárulója.

    2 De emellett rendkívül gyászolt azok gonoszsága miatt, akik elűzték Pahoránt a bírói székből, igen, egyszóval azok miatt, akik fellázadtak országuk és Istenük ellen.

    3 És lőn, hogy Moróni, Pahorán kívánsága szerint, magához vett néhány embert, és parancsnokságot adott Lehinek és Teánkumnak seregének maradéka felett, és Gedeon földje felé vonult.

    4 És minden olyan helyen felemelte a aszabadság bzászlaját, ahova csak belépett, és minden lehetséges haderőt összeszedett, amint Gedeon földje felé vonult.

    5 És lőn, hogy ezrek sereglettek a lobogója alá és fogtak fegyvert szabadságuk védelmében, hogy rabságba ne jussanak.

    6 És így, miután Moróni menetelése során minden olyan embert összegyűjtött, akit csak tudott, Gedeon földjére érkezett; és amikor egyesítette hadait Pahorán hadaival, rendkívül erősek lettek. Még Pachis embereinél is erősebbek, aki azon elszakadók akirálya volt, akik Zarahemla földjéről kiűzték a bszabadságpártiakat és birtokba vették azt a földet.

    7 És lőn, hogy Moróni és Pahorán csapataikkal lementek Zarahemla földjére, és a város ellen vonultak, és megütköztek Pachis embereivel, olyannyira, hogy csata kezdődött közöttük.

    8 És íme, Pachist megölték, embereit pedig foglyul ejtették, és Pahoránt visszaállították a bírói székébe.

    9 És Pachis emberei felett a törvény szerint bíráskodtak, és azon királypártiak felett is, akiket korábban fogtak el és vetettek börtönbe; és a törvény szerint akivégezték őket. Igen, Pachisnak azon embereit és azokat a királypártiakat, akik nem voltak hajlandók fegyvert fogni országuk védelmében, hanem harcolni akartak ellene, kivégezték.

    10 És így szükségessé vált, hogy ezt a törvényt országuk biztonsága miatt szigorúan betartsák; igen, és akiről úgy találták, hogy megtagadja a szabadságot, a törvény szerint gyorsan kivégezték.

    11 És így végződött a bírák Nefi népe feletti uralmának harmincadik éve; Moróni és Pahorán helyreállították a békét Zarahemla földjén, saját népük között, és halállal sújtották mindazokat, akik nem bizonyultak igaznak a szabadság ügyéhez.

    12 És lőn, hogy a bírák Nefi népe feletti uralma harmincegyedik évének kezdetén Moróni azonnal meghagyta, hogy küldjenek élelmet és egy hatezer főnyi sereget Hélamánnak, hogy segítsenek neki az ország azon részének megőrzésében.

    13 És azt is meghagyta, hogy egy hatezer fős sereget megfelelő mennyiségű élelemmel küldjenek Lehi és Teánkum seregeihez. És lőn, hogy ezt azért tették, hogy megerősítsék az országot a lámániták ellen.

    14 És lőn, hogy miután egy nagy csapat embert Zarahemla földjén hagytak, Moróni és Pahorán egy nagy csapat emberrel Nefiha földje felé vonult, mert elhatározták, hogy elpusztítják a lámánitákat abban a városban.

    15 És lőn, hogy amint azon föld felé meneteltek, elfogtak egy nagy csoport lámánita férfit, és sokat megöltek közülük, és elvették az élelmüket és a harci fegyvereiket.

    16 És lőn, hogy miután elfogták őket, szövetségben megígértették velük, hogy soha többé nem veszik fel harci fegyvereiket a nefiták ellen.

    17 És miután erre a szövetségre léptek, elküldték őket, hogy lakjanak Ammon népével, és akiket nem öltek meg, azok szám szerint körülbelül négyezren voltak.

    18 És lőn, hogy miután ezeket elküldték, Nefiha földje felé folytatták a menetelést. És lőn, hogy amikor Nefiha városához érkeztek, felverték sátraikat Nefiha síkságán, mely Nefiha városának közelében van.

    19 Most Moróni szerette volna, ha a lámániták kijönnek harcolni ellenük a síkságra; de a lámániták, mivel ismerték azok rendkívüli bátorságát, és látták milyen sokan vannak, nem mertek tehát kijönni ellenük; azon a napon tehát nem jöttek harcolni.

    20 És amikor eljött az éj, Moróni az éjszaka sötétjében elindult és felment a fal tetejére, hogy kikémlelje, a város mely részén táboroztak le a lámániták a seregükkel.

    21 És lőn, hogy azok keleten voltak, a bejáratnál; és mind aludtak. És most Moróni visszatért a seregéhez, és meghagyta, hogy sürgősen készítsenek erős köteleket és lajtorjákat, hogy a fal tetejéről a fal belső oldalán leengedjék azokat.

    22 És lőn, hogy Moróni meghagyta, hogy emberei induljanak és menjenek fel a fal tetejére, és ereszkedjenek le a városnak abba a részébe, igen, méghozzá nyugaton, ahol a lámániták nem táboroztak a seregeikkel.

    23 És lőn, hogy éjjel erős köteleik és lajtorjáik segítségével mindannyian leereszkedtek a városba; így amikor eljött a reggel, mindannyian a város falain belül voltak.

    24 És most, amikor a lámániták felébredtek és látták, hogy Moróni seregei a falakon belül vannak; rendkívül megijedtek, olyannyira, hogy kimenekültek a kapun.

    25 És most, amikor Moróni látta, hogy menekülnek előle, meghagyta az embereinek, hogy vonuljanak fel ellenük, és sokat megöltek, és sokat bekerítettek, és foglyul ejtették őket; és a maradékuk Moróni földjére menekült, mely a tenger melletti határvidéken volt.

    26 Így vette birtokba Moróni és Pahorán Nefiha városát, egyetlen lélek elvesztése nélkül; és a lámániták közül sokan voltak, akiket megöltek.

    27 Most lőn, hogy a fogoly lámániták közül sokan szerettek volna aAmmon népéhez csatlakozni és szabad nép lenni.

    28 És lőn, hogy aki ezt kívánta, annak mind megadták azt, amit kívánt.

    29 Minden lámánita fogoly Ammon népéhez csatlakozott tehát, és rendkívüli módon dolgozni kezdtek, a földet művelve, mindenféle gabonát termesztve, és nyájakat és csordákat neveltek, minden fajtából; és így nagy tehertől szabadultak meg a nefiták; igen, olyannyira, hogy megszabadultak az összes lámánita fogolytól.

    30 Most lőn, hogy Moróni, miután birtokba vette Nefiha városát, és sok foglyot ejtett, amely rendkívül lecsökkentette a lámániták seregeit, és sok olyan nefitát visszaszerzett, akiket azelőtt foglyul ejtettek, ami rendkívül megerősítette Moróni seregét; Moróni tehát elindult Nefiha földjéről Lehi földjére.

    31 És lőn, hogy amikor a lámániták meglátták, hogy Moróni közeledik ellenük, újra megijedtek és elmenekültek Moróni serege elől.

    32 És lőn, hogy Moróni és serege városról városra addig üldözte őket, amíg Lehivel és Teánkummal nem találkoztak; és a lámániták elmenekültek Lehi és Teánkum elől, egészen le a tengerparti határvidékre, amíg Moróni földjére nem értek.

    33 És összegyűlt a lámániták minden serege, olyannyira, hogy mind együtt voltak Moróni földjén. Most Ammoron, a lámániták királya is velük volt.

    34 És lőn, hogy Moróni és Lehi és Teánkum csapataikkal körös-körül letáboroztak Moróni földjének határában, olyannyira, hogy a lámánitákat a vadon kerítette be délen a határvidéken, és a vadon keleten a határvidéken.

    35 És így letáboroztak éjszakára. Mert íme, a nefiták és a lámániták is fáradtak voltak a nagy menetelés miatt; ezért senki nem határozott el semmilyen cselt éjnek idejére, Teánkum kivételével; mert ő rendkívül dühös volt Ammoronra, olyannyira, hogy úgy tartotta, hogy Ammoron és fivére, Amalikiás volt az aoka ennek a nagy és tartós háborúnak a lámániták és őközöttük, ami oly sok háború és vérontás okozója volt, igen, és oly sok éhínségé.

    36 És lőn, hogy Teánkum haragjában elindult a lámániták táborába, és leereszkedett a város falain belül. És egyik helyről a másikra ment egy kötéllel, olyannyira, hogy rátalált a királyra; és feléje ahajított egy dárdát, ami a szíve közelében szúrta át. De íme, a király, mielőtt meghalt, felébresztette a szolgáit, olyannyira, hogy azok üldözőbe vették Teánkumot és megölték őt.

    37 Most lőn, hogy amikor Lehi és Moróni megtudták, hogy Teánkum halott, rendkívül bánatosak voltak; mert íme, olyan ember volt ő, aki vitézül harcolt a hazájáért, igen, a szabadság igaz barátja; és rendkívül sok keserves megpróbáltatást szenvedett el. De íme, halott volt, és elment az egész földnek útján.

    38 Most lőn, hogy Moróni másnap elvonult és rátört a lámánitákra, olyannyira, hogy nagy öldökléssel ölték őket; és kiűzték őket az országból; és azok elmenekültek, olyannyira, hogy ekkor nem tértek vissza a nefiták ellen.

    39 És így végződött a bírák Nefi népe feletti uralmának harmincegyedik éve; és így sok éven keresztül voltak háborúik, és vérontások, és éhínségek, és megpróbáltatások.

    40 És Nefi népe között voltak gyilkosságok, és viszálykodások, és széthúzások, és mindenféle gonoszság; mindazonáltal az aigazlelkűek miatt, igen, az igazlelkűek imái miatt megőriztettek.

    41 De íme, a nefiták és a lámániták közötti háború rendkívüli hosszúsága miatt sokan makacsak lettek, a háború rendkívüli hosszúsága miatt; és amegpróbáltatásaik miatt sokan béketűrőek lettek, olyannyira, hogy egészen az alázatosság mélységéig megalázkodtak Isten előtt.

    42 És lőn, hogy miután Moróni annyira megerősítette az országnak azon részeit, amelyek leginkább ki voltak téve a lámánitáknak, hogy azok elég erősek lettek, visszatért Zarahemla városába; és Hélamán is visszatért örökségének helyére; és ismét helyreállt a béke Nefi népe között.

    43 És Moróni seregeinek parancsnokságát fiának kezébe adta át, akinek Moróniha volt a neve; és visszatért a saját házába, hogy békességben tölthesse el napjainak hátralevő részét.

    44 És Pahorán visszatért a bírói székébe; és Hélamán ismét magára vállalta, hogy Isten szavát prédikálja a népnek; mert az oly sok háború és viszálykodás miatt szükségessé vált, hogy az egyházban a rendet újra szabályozzák.

    45 Hélamán és testvérei elindultak tehát, és oly nagy hatalommal prédikálták Isten szavát, hogy sok embert ameggyőztek gonoszságukról, és így rávették őket, hogy bűneiket megbánják, és az Úrhoz, Istenükhöz megkeresztelkedjenek.

    46 És lőn, hogy újra megalapították Isten egyházát, szerte az egész országban.

    47 Igen, és rendszabályokat hoztak a törvényt illetően. És abírákat és főbírákat választottak maguknak.

    48 És Nefi népe ismét aboldogulni kezdett azon a földön, és ismét elkezdett sokasodni és rendkívül megerősödni azon a földön. És kezdtek rendkívül meggazdagodni.

    49 De vagyonuk, vagy erejük vagy boldogulásuk ellenére sem emelkedtek fel szemük kevélységében; és abban sem voltak lassúak, hogy az Úrra, Istenükre emlékezzenek; hanem rendkívül megalázkodtak őelőtte.

    50 Igen, emlékeztek rá, hogy mily nagy dolgokat tett értük az Úr, hogy megszabadította őket a haláltól, és a kötelektől, és a börtönöktől, és mindenféle megpróbáltatásoktól, és kiszabadította őket az ellenségeik kezéből.

    51 És állandóan imádkoztak az Úrhoz, Istenükhöz, olyannyira, hogy az Úr szava szerint megáldotta őket, így megerősödtek és boldogultak azon a földön.

    52 És lőn, hogy mindezen dolgok történtek. És Hélamán meghalt a bírák Nefi népe feletti uralmának harmincötödik évében.