26. fejezet

Felkészülés Urunk eljövetelére

„Készítsétek az Úrnak útját, és tegyétek egyenessé az ösvényeit, mert közel van eljövetelének órája” (T&Sz 133:17).

Joseph Fielding Smith életéből

Joseph Fielding Smith elnök egy alkalommal azt mondta az utolsó napi szentek egy csoportjának, hogy imádkozik „a világvégéért”. Azt mondta: „Örülnék, ha már holnap eljönne.” E kijelentésre reagálva egy asszony közbeszólt, elég hangosan ahhoz, hogy a többiek is hallják. „Ó, remélem, nem” – mondta.

Valamivel később erre az élményére utalva Smith elnök a következőket tanította:

„Nem akarjátok, hogy eljöjjön a világvége?

A legtöbb embernek téves elképzelése van arról, mit értünk a világvégén. […]

Amikor Krisztus eljön, akkor a világ véget ér. […] Nem lesz többé háború, viszálykodás, irigység, hazugság; nem lesz gonoszság. Akkor az emberek megtanulják szeretni az Urat és betartani a parancsolatait, mert ha nem, akkor nem maradnak itt. Ez a világvége, és pont ezért imádkozott a Szabadító is, amikor tanítványai odamentek Hozzá, és azt kérték: »Taníts minket imádkozni«. Mit tett? Megtanította őket: »Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is.« [Lásd Lukács 11:1–2.]

Ezért imádkozom én is. Az Úr a világvégéért imádkozott, hát én is azt teszem.”¹

Beszédeiben és írásaiban Smith elnök gyakran idézett szentírásbeli próféciákat az utolsó napokról, Joseph Smith szerepéről az Úr útjának előkészítésében, valamint a Szabadító dicsőségben való eljöveteléről a földre. Mély érzéseit e próféciákkal kapcsolatban a Utahi Ogden templom felszentelési imájában is kifejezésre juttatta:

„Amint tudod, Ó, Istenünk, az utolsó napokban élünk, amikor az idők jelei megmutatkoznak; amikor meggyorsítod munkádat annak idejében; és amikor már hallottuk a pusztában kiáltó szavát: Készítsétek elő az Úrnak útjait és tegyétek egyenessé az ösvényeit [lásd Máté 3:3]. […]

Ó, Atyánk, várjuk már a napot, amikor a Béke Hercege eljő, amikor a föld megpihen, és igazlelkűség találtatik ismét a színén; és alázatos és töredelmes szívünkből szóló imánk az, hogy megéljük azt a napot és érdemesnek találtassunk arra, hogy Ővele élhessünk, akit te kijelöltél, hogy királyok Királyaként és urak Uraként álljon, akinek dicsőség és tisztelet és hatalom és erő legyen most és mindörökké.”²

Joseph Fielding Smith tanításai

Az Úr eljövetele közel van.

Sebesen közeledünk az Úr ama hatalmas napjához, a „felfrissülés” ama idejéhez, amikor Ő eljön a menny felhőiben, hogy bosszút álljon az istenteleneken, és előkészítse a földet a béke uralmára mindazok számára, akik hajlandóak megmaradni törvényében [lásd Cselekedetek 3:19–20].³

Sok olyan dolog történt…, ami érezteti az egyház hithű tagjaival annak tényét, hogy az Úr eljövetele már közel van. Az evangélium visszaállíttatott. Az egyházat teljes egészében megszervezték. A papságot az emberekre ruházták. A különféle adományozási korszakokat a kezdetekig visszamenőleg kinyilatkoztatták, kulcsaikat és felhatalmazásaikat pedig az egyháznak adták. Izráel Sion földjére való összegyűjtése folyamatban van. A zsidók visszatérnek Jeruzsálembe. Az evangéliumot az egész világon prédikálják, tanúbizonyságul minden nemzet számára. Templomok épülnek, melyekben a halottakért és élőkért végzett szertartások folynak. A gyermekek szíve atyáik felé fordult, és a gyermekek halottaik után tudakozódnak. A szövetségeket, melyekről az Úr megígérte, hogy megköti majd Izráellel az utolsó napokban, kinyilatkoztatták, és az összegyűjtött Izráelből ezrével kötötték már meg ezeket. Az Úr munkája így halad előre, és ezek mind az Urunk közeledtére utaló jelek. […]

A próféták szavai sebesen teljesednek be, azonban mindez olyan természetes tantételek alapján megy végbe, hogy legtöbbünk észre sem veszi.

Jóel azt ígérte, hogy az Úr kiárasztja majd lelkét minden testre: a fiak és a leányok prófétálnak, az öregek álmokat álmodnak, a fiatalok pedig látomásokat látnak [lásd Jóel 2:28–29]. […]

Az utolsó napok jelei között szerepel a gyarapodó tanulás. Dániel azt a parancsot kapta, hogy „…zár[ja] be e beszédeket, és pecsétel[je] be a könyvet [a próféciáiról] a végső időig: [és azon a napon] tudakozzák majd sokan – mondta –, és nagyobbá lesz a tudás” (Dániel 12:4). Hát nem „tudakozzák” ma sokan fejvesztettebben, mint bármikor ezelőtt a világtörténelem során?

[…] Hát nem gyarapodott-e a tudás? Volt-e bármikor is valaha a világ történelmében, hogy ennyire sok tudás áradt volna az emberek fejére? Mégis sajnálattal mondom, hogy Pál szavai igazak – az emberek „mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak” (2 Timótheus 3:7). […]

Hát nem hallunk-e tán háborús híreket? [Lásd T&Sz 45:26.] Hát nem voltak-e háborúink, olyan háborúk, amilyeneket még nem látott a világ? Hát nincsen-e ma háborgás a nemzetek között, hát uralkodóik nem gondterheltek? Hát nem igáztak-e le királyságokat, és nem voltak-e hatalmas változások a nemzetek között? Az egész világ felbolydult. Naponta kapunk híreket különböző helyeket sújtó földrengésekről [lásd T&Sz 45:33]. […]

A régi világ mégis megy a saját dolga után, és nagyon kevés figyelmet szentel mindannak, amit az Úr mondott, vagy mindazon jeleknek és jelzéseknek, amelyek adattak. Az emberek megkeményítik a szívüket, „és azt mondják, hogy Krisztus késlelteti eljövetelét a föld végezetéig” (T&Sz 45:26).⁴

Nemrégiben megkérdezték tőlem, tudom-e, mikor jön el az Úr. Azt válaszoltam, hogy „igen”, és most is azt mondom, hogy „igen”. Tudom, mikor jön el. Holnap jön el. Ő maga mondta. Felolvasom:

„Íme, a most mának neveztetik az Ember Fiának eljöveteléig, és bizony, ez az áldozathozatal napja, valamint népem tizedfizetésének napja; mert aki tizedet fizet, az nem égettetik meg az ő eljövetelekor.”

Most pedig a megfelelő tanítás a tizedről.

„Mert a ma után következik az égetés – az Úr módján szólva ezt –, mert bizony mondom, holnap minden kevély és aki gonoszt cselekszik, olyan lesz, mint a tarló; és én felégetem őket, mert én vagyok a Seregek Ura; és én senkit nem kímélek, aki Babilonban marad.” [T&Sz 64:23–24.]

Úgyhogy azt mondom, az Úr holnap jön el. Legyünk hát felkészültek!⁵

„Sebesen közeledünk az Úr ama hatalmas napjához, a »felfrissülés« ama idejéhez, amikor Ő eljön a menny felhőiben…”

Amikor Krisztus eljön, ítéletre fog sor kerülni.

Az Úr által tanított példázat a búzáról és a konkolyról az utolsó napokra vonatkozik. A történet szerint a magvető jó magot vetett a földjébe, azonban amíg ő aludt, eljött az ellenség, és konkolyt vetett a földbe. Amikor a magok szárba szöktek, a szolgák ki szerették volna gyomlálni a konkolyt, de az Úr azt parancsolta nekik, hogy hagyják a búzát és a konkolyt együtt növekedni egészen az aratásig, különben a konkoly kigyomlálása közben még tán fel találják szedni a zsenge gyökérzetű búzát is. Aztán az aratás végén el kellett menniük, és be kellett gyűjteniük a búzát, a konkolyt pedig össze kellett kötni, hogy elégessék. E példabeszéd magyarázataként az Úr azt mondta a tanítványainak, hogy „az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok” [lásd Máté 13:24–30, 36–43; T&Sz 86].⁶

A konkoly és a búza együtt növekedik, mindezen évek során ugyanazon a földön nőttek, a nap azonban már a küszöbön van, amikor a búzát begyűjtik, a konkolyt is hasonlóképpen begyűjtik, hogy elégessék, és akkor érkezik el a szétválasztás, az igazlelkűeké a gonoszoktól, így aztán mindannyiunk javára válik, ha betartjuk az Úr parancsolatait, megbánjuk a bűneinket, és az igazlelkűség felé fordulunk, amennyiben szívünkben szükség van a bűnbánatra.⁷

Építsétek és erősítsétek az egyház tagjait az Istenbe vetett hitben; csak az Úr tudja, mekkora szükségünk van erre! Oly sok befolyás munkálkodik azon, hogy ízekre szedjen bennünket, pont az egyház tagjai között, és bizony eljön majd a nap, hamarosan, a közeljövőben, amikor megtörténik a búza és a konkoly szétválasztása, akkor pedig vagy búza leszünk, vagy konkoly. Vagy az egyik oldalon leszünk, vagy a másikon.⁸

Eljön a nap, amikor ez a világ nem lesz többé. Megváltozik. Egy jobb világot kapunk. Olyan világot, amely igazlelkű, mert Krisztus eljön, és megtisztítja a földet.

Olvassátok el, mit írnak a szentírásainkban. Olvassátok el, mit mondott Ő maga. Amikor eljön, megtisztítja a földet annak minden gonoszságától, és – az egyházról szólva – azt mondta, hogy elküldi angyalait, ők pedig kirostálnak mindent az Ő királyságából – ami az egyház –, ami megbotránkoztat [lásd Máté 13:41].⁹

[A] hatalmas és félelmetes nap nem lehet más, csak Jézus Krisztus eljövetele, amikor eljő, hogy hatalommal megalapítsa királyságát az igazlelkűek között a földön, és megtisztítsa a földet minden romlottságtól. Nem a félelem napja lesz ez, vagy a szívbéli rettegés napja az igazlelkűek számára, viszont a félelem és a rettegés napja lesz az istentelenek számára. Ezt magának a Szabadítóinak a szavaiból tudjuk, amikor tanítványait tanította [lásd Máté 24; Joseph Smith – Matthew 1].¹⁰

Amikor Krisztus eljön, ítéletre fog sor kerülni. Tájékoztatást kaptunk arról, hogy könyveket nyitnak majd fel, a halottak pedig azok alapján lesznek megítélve, amik a könyvekben állnak, e könyvek között pedig szerepelni fog az élet könyve [lásd Jelenések 20:12]. Látjuk majd a lapjait. Úgy látjuk majd magunkat, ahogyan vagyunk, és igazlelkű értelemmel értjük majd meg, hogy a reánk mért ítéletek igazságosak és igazak, akár Isten királyságába lépünk, …hogy elnyerjük e dicsőséges áldásokat, akár kitaszíttatunk.¹¹

Azért könyörgök az utolsó napi szenteknek, hogy álljanak szilárdan és hithűen minden kötelesség teljesítése terén, betartva az Úr parancsolatait, tisztelve a papságot, hogy megállhassunk, amikor az Úr eljön – akár élők leszünk, akár halottak, nem számít –, hogy e dicsőség részesei lehessünk.¹²

Ahhoz, hogy felkészüljünk az Úr eljövetelére, ügyelnünk kell és imádkoznunk, valamint rendbe kell szednünk a házunkat.

Számos olyan esemény történik a világban, amely azt jelzi, hogy az Úr nagy napja egyre közeledik, a nap, amikor a Megváltó ismét megjelenik, hogy felállítsa királyságát igazlelkűségben, millenniumi uralkodása előkészítéseként. Addig is az egyház tagjainak kötelessége, hogy törekedjenek a tudásra, és hogy felkészítsék magukat tanulás és hit által is ama nagy és dicsőséges nap felvirradására.¹³

Nem szükséges aggódnunk az idők és az évszakok felől, amikor Krisztus eljön, viszont ügyelnünk kell és imádkoznunk, hogy készen álljunk.¹⁴

Olykor bosszant, amikor néhány elderünket arról hallom beszélni, hogy az Úr akkor jön majd el, amikor mindannyian elég igazlelkűek leszünk, hogy fogadjuk Őt. Az Úr nem fog arra várni, hogy igazlelkűvé váljunk. Amikor készen áll, hogy eljöjjön, akkor eljön – amikor a romlottság pohara megtelik –, és ha akkor nem vagyunk igazlelkűek, akkor így jártunk, mivel az istentelenek közé számláltatunk majd, és éppen úgy kivágatunk majd a föld színéről, mert az Úr megmondta, hogy a gonoszság nem áll meg.¹⁵

Tán tovább fogunk-e szunnyadozni teljes feledéssel vagy közönnyel mindaz iránt, amit az Úr figyelmeztetésként megadott nekünk? Azt mondom nektek: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.

Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.

Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Máté 24:42–44).

Fogadjuk meg ezt a figyelmeztetést, melyet az Úr adott, és szedjük rendbe házunkat, és készüljünk fel az Úr eljövetelére!¹⁶

Az utolsó napi szentek eszközök lehetnek Isten kezében egy nép felkészítésében az Úr eljövetelére.

Hát nem lenne rendkívül szokatlan, ha az Úr eljönne, hogy megkezdje a béke uralmát, bosszút álljon a gonoszokon, megtisztítsa a földet a bűntől, és nem küldene hírnököket, hogy előkészítsék az utat előtte? Arra számítunk talán, hogy az Úr úgy jön el, hogy megítélje a világot, hogy nem ad előzetes figyelmeztetést, és nem készíti el a menekülés útját mindazoknak, akik hajlandóak bűnbánatot tartani?

Noé azért küldetett a világba, hogy figyelmeztesse a világot a vízözönre. Ha az emberek hallgattak volna rá, megmenekültek volna. Mózes azért küldetett, hogy elvezesse Izráelt az ígéret földjére, hogy betöltse az Ábrahámnak tett ígéreteket. Keresztelő János azért küldetett, hogy előkészítse az utat Krisztus eljöveteléhez. Mindegyik esetben a hívás a mennyek megnyílása által érkezett. Ésaiás, Jeremiás és a többi próféta is azért küldetett, hogy figyelmeztesse Izráelt és Júdát, mielőtt utolérte volna őket a szétszóratás és a fogság. Ha hallgattak volna rájuk, más lap íródott volna a történelem könyvébe. Lehetőségük volt, hogy meghallják; kaptak figyelmeztetést, és kezükben volt a menekülés módja, melyet elvetettek.

Az Úr azt ígérte, hogy hasonló figyelemmel lesz az emberiség iránt második eljövetelét megelőzően is.¹⁷

Joseph Smith azért küldetett, hogy előkészítse e második eljövetel útját azzal, hogy az evangélium teljességét hirdeti, és megadja minden embernek a menekülés eszközét bűneikből és vétkeikből.¹⁸

Amikor Moróni angyal meglátogatta az ifjú Joseph Smitht, prófétált a Szabadító második eljöveteléről (lásd Joseph Smith története 1:36–41)

János Pathmos szigetén egy látomásban az utolsó napon látott egy „…angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek” [Jelenések 14:6].

Ezen ígéret beteljesítéseként Joseph Smith kijelentette, hogy Moróni – egy e földrészen élt ősi próféta, aki már feltámadt – tanította neki az evangéliumot, utasításokat adva minden dolog visszaállítására vonatkozóan, amely megelőzi Krisztus második eljövetelét. Az Úr pedig azt mondta: „Mert íme, az Úristen elküldte az angyalt, kiáltó szóval az ég közepén át, mondván: Készítsétek az Úrnak útját, és tegyétek egyenessé az ösvényeit, mert közel van eljövetelének órája” [T&Sz 133:17].

Elfogadván ezt igaznak, az utolsó napi szentek úgy gondolják, hogy ezzel elindult a kommunikáció a mennyekkel a modern korban, most pedig elküldetett „Isten országának …evangyélioma”, tanúságként a világnak, mielőtt Krisztus eljön [lásd Máté 24:14].¹⁹

Lehetséges, hogy az utolsó napi szenteket furcsának és különcnek gondolják azért, mert úgy hiszik, hogy ők lettek felkérve e szentírás beteljesítésére [Máté 24:14], mégis azzal a tökéletes bizonyossággal küldik szorgalmasan misszionáriusaikat a föld minden sarkába, hogy az Úr szólt. Sőt, mi több, amikor minden nemzet hallotta ezt az üzenetet, ahogy az kinyilatkoztatásra került ezekben az utolsó napokban, akkor várhatjuk Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus eljövetelét, mert azon a napon minden nemzetet figyelmeztettek a hírnökök, akik az Úr ígérete szerint elküldettek hozzájuk.²⁰

Az evangélium minden ember javára szolgál, és az egyházat megalapozzák mindenütt, minden nemzetben, egészen a föld széleiig, az Ember Fia második eljövetele előtt.

[…] Második alkalommal is kinyújtotta karját, hogy az egyházba gyűjtse Izráelt, és ez alkalommal minden nemzetben felállítja majd szentjei gyülekezeteit.²¹

A Utahi Ogden templom felszentelési imájából:

Ó, Atyánk, sürgesd meg a napot, amikor az igazlelkűség győzedelmeskedik; amikor a nemzetek uralkodói megnyitják határaikat az evangélium hirdetése előtt; amikor a szabadítás ajtaja szélesre tárul a becsületesek, tisztességesek és jók számára minden nép körében.

Imádkozunk az igazság terjedéséért; imádkozunk a misszionáriusi ügyért; erőt, számokat és eszközöket keresünk, hogy örökkévaló igazságaidat még több gyermekednek hirdethessük minden nemzetben, minden nép között és minden nyelven szólva.

[…] Az a vágyunk, hogy eszközök lehessünk kezedben, hogy felkészíthessünk egy népet Fiad eljövetelére.²²

A millennium a béke és az Úr munkájában való tevékenykedés időszaka lesz.

Az igazlelkűek örvendeznek majd, amikor Ő eljön, mert elérkezik a béke a földre, az igazlelkűség az emberek közé, és ugyanaz a béke, öröm és boldogság kerül megalapításra majd az emberek között, amely kétszáz éven át uralta ezt a földrészt [lásd 4 Nefi 1:1–22], és amely idővel egyetemessé válik, Krisztus pedig az urak Uraként és a királyok Királyaként uralkodik majd ezer éven át. Nagyon várjuk már ezt az időt.²³

Ezer éven át uralkodik majd ez a boldog békeidő, aztán a megfelelő időben a föld minden lakója az egyház nyájába vitetik.²⁴

Az evangéliumot sokkal intenzívebben tanítják majd és nagyobb hatalommal is a millennium alatt, míg a föld lakói mind be nem fogadják.²⁵

Ahelyett, hogy a millennium a pihenés ideje lenne, az bizony a munka ideje lesz mindenki számára. Nem lesz restség, jobb módszerek lesznek használatban, nem kell majd annyi időt szánni a napi ügyek intézésére, ezzel pedig sokkal több idő adatik majd a királyság dolgaira. A szentek igen elfoglaltak lesznek a templomokban, melyek a föld minden részében felépülnek. Sőt, annyira elfoglaltak lesznek, hogy a templomok az idő túlnyomó részében nyitva állnak majd.²⁶

Lesz halandóság a földön az ezer év alatt is, mivel hatalmas munkát kell elvégezni a halottak szabadításáért. A béke ezen ezer éves időszaka alatt az Úr nagyszerű munkája a templomokban folyik majd, mely templomokba az emberek azért mennek, hogy elvégezzék a munkát azokért, akik már továbbléptek, és akik arra várnak, hogy a szabadításukhoz tartozó szertartásokat elvégezzék értük azok, akik még mindig halandóként élnek a földön.²⁷

A mi kötelességünk, hogy megmentsük a halottakat, e munka pedig a millennium idején is folytatódik majd, míg mindenki nem részesül felruházásában és pecsételésében, aki jogosult erre az áldásra.²⁸

Mindazok, akik Krisztusban haltak meg, előjönnek majd a halottaikból az Ő eljövetelekor, és a földön lakoznak majd, ahogyan Krisztus is a földön lesz majd a millennium alatt. Nem lesznek folyamatosan itt az ezer év során, de egybevegyülnek azokkal, akik még mindig halandó életüket élik. E feltámadott szentek és maga a Szabadító is eljön, hogy utasításokat és iránymutatást adjon; hogy kinyilatkoztassa nekünk mindazt, amit tudnunk kell; hogy információkat adjon az Úr templomaiban végzett munkával kapcsolatosan, hogy elvégezhessük mindazt a munkát, amire az érdemesek szabadításához elengedhetetlenül szükség van.²⁹

Az Úr azt mondta a szolgáin keresztül, hogy a millennium idején azok, akik már tovább léptek és elnyerték a feltámadást, személyesen nyilatkoztatják ki a még mindig halandóságban élőknek mindazokat az információkat, amelyek szükségesek az ebből az életből már eltávozottak munkájának befejezéséhez. Akkor a halottaknak kiváltságukban áll majd, hogy elmondják, mit kívánnak, és minek az elnyerésére jogosultak. Így aztán egyetlen lélek sem marad figyelmen kívül, és az Úr munkája tökéletessé válik.³⁰

Életem minden napján imádkozom azért, hogy az Úr felgyorsítsa munkáját. […] Imádkozom a világvégéért, mert jobb világot szeretnék. Szeretném, ha Krisztus eljönne. Szeretném, ha béke uralkodna. Szeretném, ha eljönne az idő, amikor minden ember békében, valamint a hit, az alázat és az ima lelkében élhet.³¹

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Hogyan befolyásolja a világvégével kapcsolatos érzéseidet a „Joseph Fielding Smith életéből” című szakaszban olvasható történet?
Hogyan segíthetnek az 1. szakaszban említett próféciák, hogy felkészüljünk az Úr eljövetelére?
A 2. szakaszban nézd át Smith elnök tanításait a búza és a konkoly példázatával kapcsolatosan. Mit tehetünk, hogy a „búza” közé tartozzunk? Mit tehetünk, hogy segítsünk családunknak és másoknak?
Amikor az Úr eljövetelére készülünk, akkor szerinted mit jelent az, hogy „ügyelnünk kell és imádkoznunk”? Szerinted mit jelent, hogy „szedjük rendbe házunkat”? (Lásd 3. szakasz.)
Smith elnök így imádkozott: „Az a vágyunk, hogy eszközök lehessünk kezedben, hogy felkészíthessünk egy népet Fiad eljövetelére” (4. szakasz). Hogyan készíthetünk fel másokat az Úr eljövetelére?
Nézd át az 5. szakaszt. Hogyan lehet hasznunkra most az, ha ismerjük, mi fog történni a millennium idején?

Kapcsolódó szentírások

Zsoltárok 102:17; Ésaiás 40:3–5; Jakab 5:7–8; T&Sz 1:12; 39:20–21; 45:39, 56–59

Tanítási segédlet

„Az evangélium tanításának legfelsőbb, meggyőző, térítő ereje akkor nyilvánul meg, amikor egy inspirált tanító ezt mondja: »A Szentlélek ereje, a Szent [Lélek] lelkemnek tett kinyilatkoztatása által tudom, hogy a tanok, melyeket tanítottam, igazak«” (Bruce R. McConkie, Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 43.).