11. fejezet

Tisztelni a Joseph Smith által visszaállított papsági kulcsokat

„Hadd mondjam el – nagyon nyíltan és nagyon nyomatékosan –, hogy nálunk van a szent papság, és itt vannak Isten királyságának a kulcsai. Csak Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában lelhetők fel.”

Joseph Fielding Smith életéből

Joseph Fielding Smith elnök kijelentette: „Tökéletes tudással bírok Joseph Smith próféta isteni küldetéséről. Semmi kétség sincs elmémben, hogy az Úr támasztotta őt, Ő adott neki kinyilatkoztatást, parancsolatot, és nyitotta meg neki a mennyeket, valamint hívta el, hogy e dicsőséges adományozási korszak fejeként álljon.”¹ Smith elnök e „tökéletes tudás” mellé tiszteletteljes áhítatot is párosított a Joseph prófétán keresztül visszaállított papsági kulcsok iránt. Mindig is tisztelte és támogatta azokat, akik a kulcsokat viselték, és az egyház minden tagjának azt tanácsolta, hogy ők is legyenek hasonló tisztelettel. Azt mondta: „Minden embert, akit megfelelő módon kiválasztottak, hogy bármilyen minőségben elnököljön az egyházban, tisztelni kell az elhívásában.”²

Joseph Fielding Smith apostoli szolgálata során egy alkalommal az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma már régóta birkózott egy nehéz kérdéssel. Smith elder határozott álláspontot képviselt az ügyben. Egy nap Heber J. Grant elnök, aki akkor az egyház elnöke volt, Smith elder irodájába jött. Grant elnök elmondta, hogy miután imádságos lélekkel megfontolta a kérdést, sugalmazást érzett arra, hogy Smith elder nézeteivel ellenkező lépésre tegyen javaslatot. Smith elder azonnal biztosította támogatásáról Grant elnököt a döntésben. Később kijelentette: „Ami engem illet, ha az egyház elnöke azt mondja, hogy az Úr kinyilvánította neki, vagy sugalmazást adott neki, hogy valamit megtegyen, akkor én teljes mértékben támogatom őt abban.”³

Joseph Fielding Smith minden papsági vezetőjét hasonlóképpen támogatta, nem csupán az egyház elnökét. Például Nathan Eldon Tannert 1962 októberében elhívták, hogy a Tizenkettek Kvóruma tagjaként szolgáljon. Egy évvel később elhívást kapott, hogy az Első Elnökség egyik tanácsosa legyen, amivel Smith elnök felett elnöklő helyzetbe került, aki akkor a Tizenkettek Kvóruma elnöke volt. Tanner elnök később kifejezte háláját Smith elnök támogatásáért: „Amikor elhívtak az Első Elnökségbe, annak ellenére, hogy ő volt a Tizenkettek rangidős tagja, és már több, mint ötven éve szolgált hivatalában, hatalmas tiszteletet mutatott irántam, és teljes támogatást és bizalmat adott nekem.”⁴

Smith elnök tisztelte papsági vezetőit az egyházközségében is. Amikor a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjaként szolgált, azt mondta: „Nem áll jogomban… megkeresztelni a saját gyermekemet sem anélkül, hogy először el ne mennék azon egyházközség püspökéhez, ahol élek, és a beleegyezését ne kérném, mert ő viseli a kulcsokat ahhoz az egyházközséghez, amelyhez én egyháztagként tartozom. Egyetlen gyermekemet sem kereszteltem meg…, csak miután felkerestem a püspököt, és megkaptam jóváhagyását, hogy elvégezzem e szertartást, és az egyház tagjává konfirmáljam őket.”⁵

Joseph Fielding Smith tanításai

A papsági kulcsok jelentik a hatalmat és felhatalmazást az Úr munkájának irányítására a földön.

Különbség van a papság egy hivatalának elnyerése és a papsági kulcsok elnyerése között. Ezt tisztán kell értenünk.

[…] Bár minden férfi viseli a papságot, akit bármilyen hivatalba elrendeltek, vannak különleges vagy irányító felhatalmazások, melyeket az elnöklésre elhívottakra ruháznak rá. Ezeket a felhatalmazásokat hívják kulcsoknak.⁶

A [papsági] kulcsok az elnöklés jogát jelentik; a hatalmat és felhatalmazást jelentik az Úr összes ügyének kormányzására és irányítására a földön. Akik azokat viselik, hatalommal bírnak annak kormányzására és ellenőrzésére, hogy mások hogyan szolgálhatnak a papságban.⁷

Amikor valakit olyan személy bíz meg, aki ezen kulcsokat viseli, akkor a megbízott cselekedetei érvényesek. Amit tesznek, az megpecsételt és szentesített az egyházban a földön és a mennyben is.⁸

Az Úr szent hírnököket küldött jelenlétéből, hogy visszaállítsák a papság kulcsait.

Hisszük, hogy a sötétség, a hitetlenség és a tiszta és tökéletes kereszténységtől való elfordulás hosszú éjszakája után az Úr végtelen bölcsességében ismét visszaállította az örökkévaló evangélium teljességét a földre.

Tudjuk, hogy Joseph Smith próféta; hogy az Atya és a Fiú megjelentek neki 1820 tavaszán, hogy bevezessék a végső evangéliumi adományozási korszakot; hogy Isten ajándéka és hatalma által lefordította a Mormon könyvét; hogy a pont e célból küldött angyaloktól kulcsokat és felhatalmazást kapott; és hogy az Úr kinyilatkoztatta neki a megváltás tanait.⁹

Az Úr nem ismer el egyetlen szertartást vagy ceremóniát sem, még akkor sem, ha azt az Ő nevében végzik, csak akkor, ha azt az Ő akaratával összhangban teszik, valamint olyan személy végzi el, akit felhatalmazott szolgájaként ismernek el. Ez volt az oka annak, hogy szent hírnököket küldött jelenlétéből Joseph Smithnek és másoknak, hogy visszaállítsák mindazt, ami elvétetett a földről, mégpedig az evangélium teljességét, és a papság teljességét és annak kulcsait.¹⁰

A papság kulcsait vissza kellett állítani. Nem volt elegendő, hogy Keresztelő János eljött az ároni papság kulcsaival, valamint Péter, Jakab és János a melkisédeki papság kulcsaival, melyek hatalmával megszervezték az egyházat, hanem ki kellett nyitni a mennyeket, és vissza kellett állítani mindazon kulcsokat, amelyeket az összes olyan próféta viselt, akik Ádám napjaitól fogva egészen Péter, Jakab és János napjaiig az adományozási korszakok fejei voltak. Ezen próféták sorban eljöttek a maguk idejében, és átruházták az általuk viselt felhatalmazást.¹¹

Amikor Péter, Jakab és János ráruházták a melkisédeki papságot Joseph Smithre és Oliver Cowderyre, akkor papsági kulcsokat is rájuk ruháztak

Az összes adományozási korszak összes kulcsát el kellett hozni, hogy betöltessenek a próféták szavai és az Úr céljai, minden dolog teljes visszaállításával. Ezért aztán el kellett jönnie az emberi család atyjának, az első embernek a földön, Ádámnak, aki el is jött az ő felhatalmazásával. Mózes is eljött és mások is. Mind, aki kulcsokkal rendelkezett, eljött, és átadta felhatalmazását. […] Nincs meg minden dátum, amikor ezeket a felhatalmazásokat kinyilvánították, de Joseph Smith próféta a nauvooi szentekhez a halottak megváltása tárgyában írt levelében kijelentette – ahogyan az a Tan és a szövetségek 128. szakaszában áll [17–21. vers] –, hogy mindezen próféták eljöttek kulcsaikkal abban az adományozási korszakban, melyben élünk.¹²

Az egyház megszervezését követően az Úr azt parancsolta a szentjeinek, hogy építsenek egy házat az Ő nevének. A szentek alig fogták fel ennek jelentőségét, és nem láttak azonnal hozzá a ház építéséhez, így az Úr megfeddte őket [lásd T&Sz 95:1–4]. A feddés után teljes erejükkel nekiláttak, és szegénységük közepette felépítették a Kirtland templomot. Milyen célból épült ez fel? Szent hajlékként, ahová Jézus Krisztus eljöhetett, ahová elküldhette szolgáit, a prófétákat felhatalmazásuk kulcsaival. […] Tudjuk, hogy három nagy, ősi próféta, akik fontos kulcsokat viseltek, az 1836. év áprilisának 3. napján jött el.

Először Mózes érkezett [lásd T&Sz 110:11]. Ő átadta Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek Izráel összegyűjtésének kulcsait. […] Ő gyűjtötte össze Izráelt, és bár nem volt része abban a kiváltságban, hogy átadhassa birtokukba a földet, mégis, az összegyűjtés kulcsai az ő kezében voltak. Eljött Péterhez, Jánoshoz és Jakabhoz is a színeváltozás hegyén, ahol rájuk ruházta Izráel összegyűjtésének ugyanezen kulcsait azokra a napokra, melyekben ők éltek. Elküldetett aztán Joseph Smith prófétához és Oliver Cowderyhez is, hogy rájuk ruházza Izráel összegyűjtésének kulcsait az idők teljességének adományozási korszakában. […]

Mózes után Éliás jött el, aki rájuk ruházta kulcsait, és elhozta azon adományozási korszak evangéliumát, melyben Ábrahám élt [lásd T&Sz 110:12]. Mindent, ami erre az adományozási korszakra vonatkozott, az Ábrahámra ruházott áldásokat, a leszármazottainak tett ígéreteket, mind vissza kellett állítani, és Éliás, aki annak az adományozási korszaknak a kulcsait viselte, eljött.

Aztán Illés, az utolsó próféta, aki az ősi Izráelben a pecsételő hatalom kulcsait viselte, szintén eljött, és rájuk ruházta ezt a hatalmat, a pecsételés hatalmát [lásd T&Sz 110:13–16]. Az egyház néhány tagja összezavarodott, azt gondolva, hogy Illés a halottakért való keresztelés vagy a halottak megváltásának kulcsaival érkezett. Illés kulcsai ennél hatalmasabbak voltak. A pecsételés kulcsai voltak ezek, a pecsételés eme kulcsai pedig éppúgy vonatkoznak az élőkre, mint a halottakra, akik hajlandóak bűnbánatot tartani.¹³

Illés, a próféta… rájuk [Joseph Smithre és Oliver Cowderyre] ruházta a pecsételő hatalmat, a hatalmat, hogy a papságot arra használják, hogy összekössenek a földön és megpecsételjenek a mennyben.¹⁴

[A] pecsételő hatalom minden olyan szertartásra rányomja a jóváhagyás pecsétjét, melyet ebben az egyházban elvégeznek, különösképpen azokra, melyeket az Úr templomaiban végeznek.¹⁵

A Kirtland templomban Illés megjelent Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek, és rájuk ruházta a pecsételés kulcsait

Fivérek és nőtestvérek, dicsőséges adományozási korszak ez! Minden más adományozási korszak ebbe torkollik. Minden felhatalmazás, minden hatalom ebben az adományozási korszakban összpontosul, amelyben élünk. Abban a kiváltságban lehet részünk, hogy hithűségünk által részesülhetünk ezekben az áldásokban.¹⁶

Hadd mondjam el – nagyon nyíltan és nagyon hangsúlyozottan –, hogy nálunk van a szent papság, és itt vannak Isten királyságának a kulcsai. Csak Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában lelhetők fel.¹⁷

Az egyház elnöke birtokolja a kulcsokat az egész egyház felett.

Röviddel mártírhalála előtt a próféta [Joseph Smith] a tizenkét apostolra – akik a második kvórumot alkotják az egyházban – ruházta az összes kulcsot, az összes szertartást és papságot, melyet viselniük kellett, hogy továbbvihessék az egyetemes megváltás e nagyszerű és dicsőséges munkáját.¹⁸

E papság és ezek a kulcsok… minden férfinak megadattak, akit elválasztottak a Tizenkettek Tanácsa tagjaként. Mivel azonban az elnöklés jogát jelentik, teljes egészében csak Isten rangidős földi apostola gyakorolhatja azokat, aki az egyház elnöke.¹⁹

Az egyház elnöke birtokolja a kulcsokat az egész egyház felett. […] Benne összpontosul a papság hatalma. Ő viseli az idők teljessége adományozási korszakához tartozó mindenféle kulcsot. Minden korábbi adományozási korszak összes kulcsát is, melyet kinyilatkoztattak, ő viseli.²⁰

Tisztelnünk kell azokat, akikre az egyház elnöke a felhatalmazás kulcsait bízta.

[Az egyház elnökének] jogában áll delegálni a felhatalmazást, és visszavonni a felhatalmazást, ahogyan azt jónak látja, és amint arra sugalmazást kap.²¹

Emlékezzetek, hogy csak egyetlen ember van a föld színén, aki a papság pecsételő hatalmának kulcsait viseli, és ő delegálhatja e hatalmat másokra, hogy cselekedjenek, és hogy pecsételjenek a földön, és ez így érvényes, kötelező érvényű, egészen addig, amíg ő jóváhagyja azt; ha visszavonja, akkor senki sem gyakorolhatja azt a hatalmat.²²

Egyetlen ember sem szolgálhat a templomban vagy ruházhatja rá valakire annak áldásait anélkül, hogy az egyház elnöke ne delegálná neki a felhatalmazást erre. Egyetlen ember sem szolgálhat semmilyen minőségben ebben az egyházban azon hatalom kísérete nélkül, melyet az egyház elnöke által viselt kulcsokon és hatalmon keresztül nyer el. […] Ha kulcsai hatalmánál fogva azt mondja, hogy bizonyos kiváltságok elvétetnek az emberektől, akkor senkinek sem lesz felhatalmazása, hogy szolgáljon ezen kiváltságok másvalakire történő ráruházásában. Ha bárki megkísérelné ezt, akkor az érvénytelen lenne, és annak, aki megkísérelte ezt, felelnie kellene Isten ítélőszéke előtt, ha nem az egyház előtt, és bizony vétkesnek találtatna.

[…] Amikor az apostolok vagy más fivérek ellátogatnak Sion cövekeibe, és megbízást kapnak, hogy helyretegyenek bármit, ami figyelmet igényel ott, akkor ezt azon megbízás vagy felhatalmazás hatalmánál fogva teszik, melyet az egyház elnöke bízott rájuk. Alalcsonyabb szinten is ugyanez az alapelv vonatkozik a cövekekre és az egyházközségekre.²³

Minden embert, akit megfelelő módon kiválasztottak, hogy bármilyen minőségben elnököljön az egyházban, tisztelni kell az elhívásában. Amikor egy férfit elrendelnek a püspök hivatalába, akkor megkapja az elnökség kulcsait azon egyházközség felett, melyben él, és az egyházközség minden tagjának tisztelnie kell őt elhívásában, függetlenül attól, hogy ki milyen hivatalt visel. Ugyanez igaz a cövek elnökére, egy kvórum elnökére vagy bárki másra is. Hogy példázzuk, mit is jelent ez, azt tanuljuk, hogy egyetlen apának sincsen joga – akkor sem, ha a melkisédeki papságot viseli –, hogy saját gyermekeit anélkül keresztelje meg, hogy előzetesen engedélyt ne kapott volna a püspökétől. Amikor megkapja a jóváhagyást, akkor az apa felhatalmazást kap, hogy elvégezze gyermeke számára azt a szertartást. Amennyiben bármelyik apa magára venné, hogy anélkül végezze el a keresztelést vagy rendelje el a fiát, hogy előzetesen megszerezte volna az egyházközségben vagy a cövekben – amelyik épp vonatkozik rá – elnöklő tisztségviselő jóváhagyását, aki a felhatalmazás kulcsait viseli, akkor bűnt követ el. Ez éppen úgy vonatkozik egy apostolra, mint egy elderre abban az egyházközségben. Még az egyház elnöke sem gondol soha arra, hogy bármilyen efféle ügyben anélkül cselekedjék, hogy előtte elismerte volna egyházközsége püspökét vagy cöveke elnökét és azt a felhatalmazást, melyet a püspöknek vagy a cövek elnökének delegáltak.²⁴

Azok egységes hangja, akik a királyság kulcsait viselik, mindig arra vezet bennünket, ahol az Úr látni szeretne minket.

Úgy vélem, van egy dolog, amelyet rendkívül világosan kell az elménkben tartanunk. Sem az egyház elnöke, sem az Első Elnökség, sem az Első Elnökség és a Tizenkettek együttes hangja nem fogja soha félrevezetni a szenteket, vagy olyan tanácsot küldeni a világnak, amely ellenkezik az Úr gondolatával és akaratával.

Egy ember eltévelyedhet menet közben, vagy lehetnek olyan nézetei, illetve adhat olyan tanácsokat, melyek nem egyeznek az Úr szándékaival. Ám az Első Elnökség hangja, és az összes olyan többi ember egységes hangja, akik velük együtt birtokolják a királyság kulcsait, mindig azokon az ösvényeken fogja vezetni a szenteket és a világot, ahol az Úr szeretné őket látni. […]

Tanúságomat teszem arról, hogy ha az Első Elnökségre tekintünk, és követjük tanácsaikat és útmutatásukat, akkor semmilyen földi hatalom sem állíthatja vagy változtathatja meg egyházunk pályáját, egyénekként pedig békességre lelünk ebben a világban, és örök dicsőség örökösei leszünk az eljövendő világban [lásd T&Sz 59:23].²⁵

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Hogyan követhetjük Smith elnök példáját, amikor támogatjuk azokat, akik a papsági kulcsokat viselik? (Lásd „Joseph Fielding Smith életéből”.)
Hogyan segít az 1. szakasz megértened, mi a különbség a között, hogy valaki valamilyen hivatalt visel a papságban, és hogy valaki papsági kulcsokkal rendelkezik? Szerinted miért fontos ez a megkülönböztetés?
Hogyan hozott áldást az életedre az, hogy a papsági kulcsokat visszaállították a földre? (Lásd 2. szakasz.)
Szerinted miképpen erősíti meg az egyházat az a szervezet, amelyet a 3. és a 4. szakaszban leírtak? Miképpen erősíti meg az egyház egyes tagjait?
Milyen érzéseid vannak, amikor elgondolkozol Smith elnöknek az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma közötti egységgel kapcsolatos szavain? Mikor kaptál útmutatást „egységes hangjuk” által? (Lásd 5. szakasz.)

Kapcsolódó szentírások

Máté 16:13–19; Cselekedetek 3:21; T&Sz 21:4–6; 27:5–13; 65:2; 128:8–21; 132:7

Tanítási segédlet

„…előfordulhat, hogy nem tudod a választ egy kérdésre. Ha ez megtörténik, egyszerűen mondd azt, hogy nem tudod. Azt is mondhatod, hogy megpróbálod megtalálni a választ. Vagy megkérheted a tanulókat, hogy találják meg a választ, időt adva nekik, hogy egy másik órán beszámoljanak arról, mit tudtak meg” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 64.).