19. fejezet

A világban, de nem a világból

„Bár a világban vagyunk, nem lehetünk a világból valók. Elvárják tőlünk, hogy legyőzzük a világot és szentekhez illő életet éljünk.”

Joseph Fielding Smith életébőlJoseph Fielding Smith elnök fia, Lewis 1944. december 29-én elhunyt,

mialatt az Egyesült Államok Hadseregében teljesített szolgálatot. A gyász ellenére, amit Smith elnök átélt, vigaszra lelt Lewis jóravaló életének emlékében. „Ha Lewis mondott vagy tett is valaha bármi rosszat, én sohasem hallottam róla – írta Smith elnök a naplójában. – Gondolatai éppoly tiszták voltak, mint a tettei. […] Bármily súlyos csapás is ez, békét és boldogságot nyújt a tudat, hogy tiszta volt és mentes a világban és a katonaságban oly nagyon eluralkodott bűntől. Hű volt hitéhez és érdemes a dicső feltámadásra, amikor majd ismét együtt lehetünk.”¹

Mintegy 11 évvel később Joseph Fielding Smith elnök és felesége, Jessie, hasonló személyiséggel rendelkező katonákkal találkozott. Az egyház kelet-ázsiai missziójait látogatták meg, és eljutottak azokhoz az amerikai utolsó napi szentekhez is, akik a katonaságban szolgáltak. Smith elnökre és Smith nőtestvérre nagy hatást gyakoroltak ezek a fiatalemberek, akik a világi kísértések ellenére is jó és tiszta életet éltek. A 1955. októberi általános konferencián Smith elnök ezt jelentette:

„Apák és anyák, akiknek fiai a hadseregben szolgálnak, legyetek büszkék rájuk! Kiváló fiatal férfiak. Néhány katonánk megtért, akiket azok a tanítások, tantételek és példa hozott az egyházba, melyet elsősorban a velük együtt szolgálatot teljesítő egyháztagok mutattak.

Számos fiatal férfival találkoztam, aki azt mondta: »Azért jöttem az egyházba, mert láttam ezeknek a fiatalembereknek az életét, és mert az evangélium tantételeit tanították nekem.«

Remek munkát végeznek. Talán van közöttünk egy-két fiatal, aki gondatlan, azonban azok a fiatalok, akikkel nekem kiváltságomban állt találkozni és beszélgetni, bizonyságot tettek az igazságról, és alázatosan jártak.

Amikor pedig a feletteseikkel és káplánjaikkal beszéltem…, mind azt mondták: »Kedveljük az Önök fiataljait. Tiszták. Megbízhatóak.«”²

Smith elnök arra buzdította az egyház tagjait, hogy – e fiatal katonákhoz hasonlatosan – legyenek „különbözőek a világ többi részétől”.³ Ilyen beszédekben gyakran szólt a sabbat megszenteléséről, a Bölcsesség szava betartásáról, Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus nevének tiszteletben tartásáról, a visszafogott öltözködésről, valamint az erkölcsi tisztaság törvényének megtartásáról. Biztosította az utolsó napi szenteket arról, hogy az áldások „minden képzeletet felülmúlnak”, amelyeket elnyerhetnek, ha elhagyják a világ gonoszságait, és betartják a parancsolatokat.⁴

Még háborús időkben is élhetünk a világban úgy, hogy nem vagyunk a világból valók

Joseph Fielding Smith tanításai

Az Úr elvárja tőlünk, hogy elhagyjuk a világ gonoszságait, és szentekhez illő életet éljünk.

Gonosz és romlott világban élünk. Annak ellenére, hogy a világban vagyunk, nem lehetünk a világból valók. Elvárják tőlünk, hogy legyőzzük a világot és szentekhez illő életet éljünk. […] Sokkal több fényt kaptunk, mint a világ, az Úr pedig többet vár el tőlünk, mint tőlük.⁵

János evangéliumának tizenhetedik fejezetében – ezt a fejezetet alig tudom könnyek nélkül olvasni – …Urunk az Atyjához intézett imájában – melyet lelke minden gyengédségével mondott el, hiszen tudta, hogy elérkezett az óra, amikor áldozatként kell felajánlania magát – a tanítványaiért imádkozott. Ebben az imában a következőket mondta:

„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.

Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.

Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.” (János 17:15–17.)

Ha azon vallás szerint élünk, melyet az Úr nyilatkoztatott ki, és amelyet elnyertünk, akkor nem tartozunk e világhoz. Ne legyen semmi közünk a balgaságaihoz! Nem szabad részt vállalnunk bűneiből és tévedéseiből – legyenek azok filozófiai vagy tantételbeli tévedések, a kormányzásra vonatkozó tévedések vagy bármily más természetűek is – nincs keresnivalónk ezek körül.

Egyetlen dolgunk van: hogy betartsuk Isten parancsolatait. Ez minden, hogy igazak legyünk minden szövetséghez és kötelezettséghez, amelyet kötöttünk és magunkra vettünk.⁶

Az általam elmondottakból remélem, hogy nem értitek úgy, mintha azt javasolnám, hogy maradjunk távol mindenkitől, aki nem az egyház tagja, és szakítsunk meg velük minden kapcsolatot. Szó sincs erről, nagyon szeretném azonban, ha következetes utolsó napi szentek lennénk, ha pedig az emberek a világban sötétben, bűnben és az Úr akaratával szemben járnak, akkor helyénvaló, hogy meghúzzuk a vonalat.⁷

Amikor csatlakozunk az egyházhoz…, elvárják, hogy szakítsunk számos világi gyakorlattal, és szentekhez illő életet éljünk. Többé már nem öltözhetünk, beszélhetünk, cselekedhetünk, sőt, még csak nem is gondolkodhatunk úgy, ahogyan mások túl gyakran teszik. Sokan fogyasztanak a világban teát, kávét, dohányt és szeszes italokat, sőt, akár drogokat is használnak. Sokan trágárak és közönségesek, illetlenek, erkölcstelenek és tisztátalanok az életvitelükben, számunkra mégis ismeretlennek kell, hogy maradjanak ezek a dolgok. A Magasságos szentjei vagyunk. […]

Felszólítom az egyházat és annak minden tagját, hogy forduljon el a világ gonoszságaitól. Úgy kell kerülnünk az erkölcstelenséget és a züllöttség minden formáját, mint valami ragályt. […]

Az Úr szolgáiként az a célunk, hogy azon az ösvényen járjunk, melyet Ő jelölt ki számunkra. Nem csupán a vágyunk az, hogy azt mondjuk és tegyük, ami Neki kedves, hanem igyekszünk is úgy élni, hogy az életünk az Ő életéhez legyen hasonló.⁸

A sabbat napjának megszentelése

Szeretnék néhány szót szólni a sabbat napjának megtartásáról és megszenteléséről. Ez a parancsolat a kezdetek kezdetén adatott, Isten pedig megparancsolta a szenteknek és a föld minden népének, hogy tartsák meg a sabbat napját, és szenteljék meg azt – a hét napból egyet. E napon meg kell pihennünk munkánkból, el kell mennünk az Úr házába, és fel kell ajánlanunk szentségeinket az Ő szent napján. Mert ez a kijelölt nap, amikor meg kell pihennünk munkánkból, és le kell rónunk hódolatunkat a Magasságosnak. [Lásd T&Sz 59:9–10.] Ezen a napon fel kell ajánlanunk Neki köszönetünket, tisztelnünk kell Őt imában, böjtölésben, éneklésben, valamint egymás építésében és tanításában.⁹

A sabbat napja az élvezetek, a szórakozás napja lett, mindenféle tevékenység napja, csak éppen nem a hódolaté, …és bizony sajnálattal mondom, hogy túl sokan – amikor már egy is túl sok lenne – csatlakoznak ehhez Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai közül is, így aztán a sabbat napjára az egyház néhány tagja a szórakozás, az élvezetek napjaként tekint, nem pedig olyan napként, amelyen szolgálhatnánk az Urat, a mi Istenünket teljes szívünkből és lelkünkből, valamint minden erőnkkel és elménkkel. […]

Nos, ez a törvény az egyház számára, éppúgy, mint ahogyan törvény volt az ősi Izráel számára, népünk közül néhányan pedig felháborodnak, mert úgy érzik, hogy a sabbat napjának megtartása megfosztja őket tevékenységeiktől.¹⁰

Nem tehetjük meg, hogy megszegjük a sabbat napját. […] Nagyon sajnálom, hogy még az utolsó napi szentek közösségeiben is vannak olyanok, akik nem úgy tekintenek erre a tanra, ahogyan kellene; hogy vannak közöttünk olyanok, akik tökéletesen helyénvalónak érzik, hogy a világ szokásait kövessék ebben az ügyben. Ezzel a világ elképzeléseinek és nézeteinek részesei az Úr parancsolatainak megszegésében. Ha ezt tesszük, az Úr számon fogja majd kérni mindezt rajtunk, hiszen ha megszegjük szavát, nem kaphatjuk meg a hithűeknek járó áldásokat.¹¹

A Bölcsesség szavának való engedelmesség

A Bölcsesség szava alapvető törvény. Utat mutat, és elegendő utasítást tartalmaz mind az ételek, mind az italok tekintetében, hogy mi jó a testnek és mi ártalmas. Ha őszintén követjük a leírtakat az Úr Lelkének segítségével, akkor nincs szükségünk további tanácsra. E csodálatos utasítás a következő ígéretet is tartalmazza:

„És mindazok a szentek, akik emlékeznek az itt elmondottak betartására és megtételére, a parancsolatok iránti engedelmességben járva, egészséget kapnak a köldökükbe és velőt a csontjaikba;

És bölcsességre és a tudás nagyszerű kincseire találnak rá, méghozzá rejtett kincsekre;

És futnak és nem lesznek fáradtak, és járnak és nem lankadnak el.” [T&Sz 89:18–20.]¹²

Dollármilliókat költenek évente bódító szeszes italokra és dohányárura. A részegeskedés és a szenny, amelyet ezek a gonosz szokások az emberiség családjára szabadítanak, pusztítóak nem csupán az egészség, hanem az emberiség erkölcsi és lelki védőbástyái számára is.¹³

Családok szakadnak szét a tiltott szerek egyre növekvő használata, illetve a legális gyógyszerek túlzott fogyasztása miatt.¹⁴

Nem szabad hallgatnunk azon szerek csábítására és gonosz reklámjaira, amelyek károsak a testre, és amelyeket Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus is elítél, valamint ellentétesek az általuk megadott evangéliummal. […]

A testünknek tisztának kell lennie. A gondolkodásunknak tisztának kell lennie. Szívünkben kell élnie a vágynak, hogy szolgáljuk az Urat és betartsuk a parancsolatait; hogy emlékezzünk az imáinkra, és alázattal kutassuk a tanácsokat, amelyek az Úr Lelkének iránymutatásán keresztül jönnek.¹⁵

Az Úr kinyilatkoztatta Joseph Smith prófétának a Bölcsesség szavát, hogy segítsen a szenteknek fizikai és lelki erőt nyerni

Az Istenség nevének tiszteletben tartása

Az Istenség nevét a legnagyobb szentségben és a legünnepélyesebb tiszteletben kell tartanunk. Semmi sincs, ami oly fájdalmat okozna vagy oly riasztó érzéseket keltene egy kifinomult személyben, mint az, amikor egy durva, faragatlan vagy mocskos embertől azt hallja, hogy az Istenség nevével dobálózik. Néhányan már annyira trágárak lettek, hogy alig bírnak két-három mondatot elmondani anélkül, hogy vulgáris szavakkal vagy istenkáromlással ne adnának hangsúlyt – szerintük – a mondandójuknak. Olyanok is vannak, akik úgy vélik, …attól lesznek férfiasak és azzal emelkednek ki a tömegből, ha káromkodnak. […] A mocskos nyelv minden formája lealacsonyító és lélekromboló, az egyház tagjainak pedig úgy kell kerülniük, mint valami halálos mérget.

Remek történeteket döntött romba egyszerűen az, hogy a szerző nem volt tisztában e szent nevek használatának megfelelő módjával. Amikor káromló szavak áradnak egyébiránt tiszteletreméltó szereplők szájából, akkor ahelyett, hogy gazdagítanák a történetet, elveszik annak értékét és érdekességét. […] Milyen furcsa, hogy néhányan – akik egyébként jóravaló emberek – úgy vélik, hogy ha az Úr nevét is tartalmazó bizonyos kifejezéseket használnak, az érdekesebbé, szellemesebbé vagy erőteljesebbé teszi történetüket! […]

Minden más nép közül a földön az utolsó napi szenteknek kell a leginkább ragaszkodniuk ahhoz, hogy minden szent dolgot szentséggel és tisztelettel kezeljenek. A világi emberek nem kaptak olyan képzést, mint mi ezekkel kapcsolatosan, annak ellenére, hogy számtalan becsületes, elkötelezett és kifinomult ember él a világban. Mi azonban rendelkezünk a Szent Lélek útmutatásával és az Úr kinyilatkoztatásaival, Ő pedig ünnepélyesen megtanította nekünk napjainkban az e dolgokkal kapcsolatos kötelességeinket.¹⁶

Visszafogott öltözködés és az erkölcsi tisztaság törvényének betartása

Az utolsó napi szentek nem követhetik a világ divatját és kitárulkozását. Az Úr népe vagyunk. Elvárja tőlünk, hogy tiszta és erkölcsös életet éljünk, hogy tisztán tartsuk a gondolatainkat és szeplőtelenül az elménket, valamint hogy legyünk hűek minden más parancsolata betartásában is. Miért kellene a világot követnünk, miért ne lehetnénk visszafogottak, miért ne tehetnénk meg mindazt, amit az Úr kér tőlünk?¹⁷

Amikor az utcákat járom az egyházi irodaépületbe menet vagy onnan jövet, olyan fiatal és idősebb hölgyeket is látok – akik közül sokan „Sion leányai” –, akik kitárulkozóan öltözködnek [lásd Ésaiás 3:17–25]. Jól tudom, hogy változnak az idők, és változik a divat is. […] A visszafogottság és az illendőség tantétele [azonban] még mindig ugyanaz. […] Az egyház általános felhatalmazottai által leszögezett norma az, hogy a nőknek, akárcsak a férfiaknak, erkölcsösen kell öltözködniük. Arra tanítják őket, hogy mindig viselkedjenek helyénvalóan és legyenek erkölcsösek.

Véleményem szerint szomorú képet tükröz „Sion leányairól” az, ha erkölcstelenül öltözködnek. Ezen kívül ez a megjegyzés a férfiakra is vonatkozik, nem csak a nőkre. Az Úr az ősi Izráelnek is parancsolatot adott, hogy mind a férfiak, mind pedig a nők mindig fedjék be testüket, és tartsák be az erkölcsi tisztaság törvényét.

Szeretnék szót emelni a visszafogottság és az erkölcsösség érdekében az egyház minden tagja számára, férfiak és nők számára egyaránt, hogy legyenek erkölcsösek, tiszták az életükben, és engedelmesek azon szövetségek és parancsolatok iránt, amelyeket az Úr adott nekünk.

[…] A kitárulkozó öltözködés – bármily apróságnak tűnik is – elvesz valamit az egyház fiatal nőitől és fiatal férfijaitól. Egyszerűen megnehezíti azon örökkévaló tantételek betartását, amelyek szerint mindannyiunknak élni kell, ha vissza kívánunk térni Mennyei Atyánk jelenlétébe.¹⁸

A hithűeknek ígért áldások sokkal hatalmasabbak a világ múló élvezeteinél.

[Az egyház egyik tagja egy alkalommal azt mondta, hogy] nem egészen érti, miért van az, hogy fizeti a tizedét, betartja a Bölcsesség szavát, imádkozik, és igyekszik az Úr összes parancsolatának eleget tenni, mégis küszködnie kell, hogy el tudja tartani magát, míg az ismerőse megszegi a sabbat napját, valószínűleg dohányzik és iszik, mégis ahogyan a világban mondják, éli az életét, fittyet hány Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus tanításaira, mégis gyarapodik.

Tudjátok, hogy nagyon is sokan vannak az egyházban, akik szívükben ezen tépelődnek, és felteszik a kérdést, hogy miért. Miért van az, hogy ez az ember látszólag elnyeri a föld minden javát – mellékesen szólva, számos rosszról azt gondolja, hogy jó –, mégis oly sok egyháztag küszködik, szorgalmasan dolgozik, hogy valahogyan boldoguljon a világban.

Meglehetősen egyszerű erre a válasz. Ha olykor – és azért néha előfordul – focimeccsre vagy baseball meccsre vagy ehhez hasonló szórakozóhelyre megyek, kivétel nélkül mindig olyan férfiak és nők vesznek körül, akik cigaretta, szivar vagy mocskos pipa füstjét pöfékelik. Egy idő után nagyon zavar és bosszant ez. Ilyenkor odaszólok Smith nőtestvérhez valamilyen megjegyzéssel, mire ő azt mondja: „Hát, tudod, ahogy te magad tanítottad mindig. Az ő világukban élsz. Ez a világ az övék.” És ez úgymond visszazökkent a valóságba. Igen, a világban vagyunk, de nem kell a világból valónak lennünk.

Így aztán, mivel az ő világukban élünk, ők gyarapodnak, azonban kedves fivéreim és nőtestvéreim, a világuk a végéhez közeledik. […]

Eljön a nap, amikor ez a világ nem lesz többé. Megváltozik. Egy jobb világot kapunk. Olyan világot, amely igazlelkű, mert Krisztus eljön, és megtisztítja a földet.¹⁹

Ha szorgalmasan kutatunk, mindig imádkozunk, hiszünk, és egyenesen járunk, akkor miénk lehet az Úr ígérete, hogy minden dolog a javunkra válik majd [lásd T&Sz 90:24]. Nem arról szól ez az ígéret, hogy mentesülünk az élet minden megpróbáltatása és gondja alól, hiszen úgy tervezték ezt a próbatételi állapotot, hogy tapasztalatot, valamint nehéz és ellenkezéssel teli helyzeteket adjon nekünk.

Sohasem volt szó arról, hogy az élet könnyű lesz, az Úr azonban ígéretet tett, hogy minden megpróbáltatást és nehézséget a javunkra fordít majd. Erőt és képességet ad nekünk, hogy legyőzhessük a világot, és szilárdan álljunk a hitben minden ellenállással szemben. Az ígéret az, hogy szívünkben béke lesz a világ forgatagai és gondjai ellenére is. De mindenek felett az ígéret az, hogy amikor ez az élet a végéhez ér, jogot nyerünk az örök békességre az Ő jelenlétében, akinek arcát kutattuk, akinek a törvényeit betartottuk, és akinek a szolgálatát választottuk.²⁰

Amikor Isten királyságát helyezzük az első helyre az életünkben, akkor fényként világítunk a világ számára, és követendő példát mutatunk másoknak.

Az utolsó napi szentek olyanok, mint a hegyre épített város, amelyet nem lehet elrejteni, vagy mint a gyertya, amely mindenkit megvilágít, aki a házban van. A mi kötelességünk, hogy világosságunk az igazlelkűség példájaként ragyogjon nem csupán a körülöttünk élők számára, hanem a föld minden népe számára. [Lásd Máté 5:14–16.]²¹

Azt kívánjuk, hogy a szentek minden nemzetben nyerjék el az evangélium összes áldását, és lelki vezetőkként álljanak népük körében.²²

Fivéreim és nőtestvéreim, tartsuk be Isten parancsolatait, ahogyan azok kinyilatkoztatásra kerültek. Mutassunk példát a föld népeinek, hogy ők – látva jó cselekedeteinket – szükségét érezzék annak, hogy bűnbánatot tartsanak és elnyerjék az igazságot, valamint elfogadják a szabadítás tervét, hogy maguk is szabadulást nyerhessenek Isten celesztiális királyságában.²³

Azért imádkozom, hogy a szentek szilárdan álljanak a világ nyomása és csábítása ellenében; hogy az életükben Isten királyságának dolgait helyezzék az első helyre; hogy hűek maradjanak minden bizalomhoz, és betartsanak minden szövetséget.

Imádkozom a fiatal és felnövekvő nemzedékért, hogy elméjüket és testüket tartsák tisztán – mentesen az erkölcstelenségtől, a kábítószerektől, valamint az ellenkezés szellemétől és az erkölcsösséggel való szembeszegüléstől, amely végigsöpör most a földön.

Atyánk, töltsd ki Lelkedet ezen gyermekeidre, hogy oltalmat kapjanak a világ veszedelmei ellen, és tiszták és szeplőtelenek maradhassanak, megfelelően felkészülve arra, hogy visszatérjenek a jelenlétedbe és Veled élhessenek!

A Te oltalmazó gondoskodásod legyen mindazokkal, akik arcodat kutatják, és akik lelkük feddhetetlenségében járnak előtted, hogy világosság lehessenek a világnak, eszközök a Te kezedben céljaid megvalósítására itt a földön.²⁴

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Amikor a „Joseph Fielding Smith életéből” című szakaszt olvasod, gondolkodj el azokon a kihívásokon, amelyekkel a mai fiatalok szembekerülnek, amikor a szüleik vagy a felnőtt vezetőik nincsenek velük. Mit tehetünk, hogy segítsünk a fiataloknak hithűnek maradni az ilyen helyzetekben?
Milyen áldásokat kapunk, ha betartjuk az 1. szakaszban említett parancsolatokat?
Hogyan használhatod fel a 2. szakaszban található tanításokat, hogy segíts valakinek, akit elcsábítottak a világ dolgai? Hogyan találhatunk a „szívünkben béke[sséget] a világ forgatagai és gondjai ellenére is”?
Hogyan segíthet a példánk másoknak abban, hogy elforduljanak a világ útjaitól? (Lásd 3. szakasz.) Tapasztaltad-e már az igazlelkű példa erejét? Mikor? Gondolkozz el azon, hogyan állíthatsz igazlelkű példát a családod és mások elé.

Kapcsolódó szentírások

Máté 6:24; Márk 8:34–36; János 14:27; Filippibeliek 2:14–15; Moróni 10:30, 32

Tanítási segédlet

„Azzal mutathatsz szeretetet azok iránt, akiket tanítasz, hogy figyelmesen meghallgatod őket, és őszinte érdeklődést tanúsítasz az életük iránt. A krisztusi szeretetnek megvan az ereje ahhoz, hogy szíveket lágyítson meg, és segítsen az embereknek fogékonynak lenni a Lélek sugalmazásaira” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 46.).