24. fejezet

Az utolsó napi szent asszonyok munkája: „Önzetlen elkötelezettség… e dicső ügy iránt”

„Nincs határa annak a jónak, melyet nőtestvéreink képesek véghezvinni.”

Joseph Fielding Smith életéből

Az 1963. október 2-i általános segítőegyleti gyűlésen Joseph Fielding Smith elnök azt mondta: „Mi, az egyház fivérei, becsüljük és tiszteljük jó nőtestvéreinket önzetlen elkötelezettségükért e dicső ügy iránt.”¹

Smith elnök e kijelentést többéves tapasztalattal a háta mögött tette. Egész életében hithű utolsó napi szent asszonyok oldalán szolgált. E szolgálata az 1880-as évek végén kezdődött, amikor 10 év körüli lehetett. Abban az időben arra buzdították az utolsó napi szent nőket, hogy a gyógyászat és az egészséggondozás terén folytassanak tanulmányokat. Édesanyja, Julina L. Smith, követte e tanácsot, és szülésznői képzést kapott. Gyakran keltette fel fiát az éjszaka közepén, hogy hajtsa lovaskocsijukat az újszülött érkezésére készülő otthonba. Anyjával végzett e szolgálata során a fiatal Joseph Fielding Smith saját szemével látta az egyház asszonyainak erejét és könyörületességét.² Smith nőtestvér később a Segítőegylet általános elnökségében szolgált tanácsosként.

Smith elnök nagy megbecsüléssel viseltetett a Segítőegylet iránt, amelyről azt mondta, hogy „Isten földi királyságának elengedhetetlen része”³. Második felesége, Ethel, 21 éven át szolgált a Segítőegylet általános testületében. Amy Brown Lyman nőtestvér, aki Ethellel együtt szolgált a testületben, később pedig a Segítőegylet általános elnöke lett, azt mondta: „Smith nőtestvér az egyik legragyogóbb elméjű asszony volt, akit valaha is ismertem. A legkiválóbb írónak és előadónak tartottam a testületben.”⁴ Ebben a minőségében Ethel cövekkonferenciákra járt, hogy képzést nyújtson a helyi segítőegyleti nőtestvéreknek. Néhány egyházi megbízatásra együtt utaztak Smith elnökkel, és gyakran együtt tanították az egyháztagokat a pulpitusról.⁵

Ethel halála után Smith elnök Jessie Evanst vette feleségül. Jessie szinte minden utazására elkísérte, amikor a szenteket tanította. Gyönyörű énekhangja volt, és Smith elnök mindig megkérte, hogy énekeljen a gyűléseken, ahol megjelentek. Francis M. Gibbons elder, aki az Első Elnökség titkáraként szolgált, így emlékszik vissza: „Amikor Joseph Fielding elnökölt, mindig megkérte, hogy énekeljen, ha másért nem, hát azért, mert annyira imádta hallgatni őt. Ezen túlmenően azonban képzett, mély alt hangja, ahogyan a szent himnuszokat énekelte, különleges lelki színt vitt a gyűlésekbe, amely inspirálta a hallgatóságot, és egyúttal erősítette Smith elnöknek a megszólaltatott ige közvetítésére irányuló képességeit is. Később aztán felesége kitartó és játékos unszolására időnként Joseph is csatlakozott hozzá egy-egy duettben, saját finom baritonjával egészítve ki Jessie hangját. Ilyen alkalmakkor általában a zongoraszéken ülve énekeltek együtt, míg Jessie játszotta a kíséretet, visszafogva saját, erőteljes hangját, hogy ne nyomja el férje énekét.”⁶

Az egyház elnökeként Smith elnök rendszeresen együttműködött Belle S. Spafford nőtestvérrel, a Segítőegylet általános elnökével. Spafford nőtestvér később így beszélt a közös munka élményéről: „Joseph Fielding Smith elnök – aki mindig gyengédséggel és hatalmas szeretettel volt minden ember iránt – folyamatosan tanújelét adta, milyen jól érti az egyház asszonyainak munkáját, és ezt számtalan alkalommal és módon tovább is adta a Segítőegylet elnökségének, kitágítva jövőképünket, valamint irányítva lépteinket.”⁷

Joseph Fielding Smith tanításai

A szentírásokban olvashatunk hithű asszonyokról, akik feladatokat kaptak az Úr egyházában.

A Nagyértékű gyöngyben arról olvasunk, hogy a bukás által Ádámot és Évát sújtó következményeket követően Éva beszédet tartott. Rövid volt, mégis csodásan jelentőségteljes, a következőket mondta ugyanis:

„Ha nem lett volna vétkünk, soha nem lett volna magunk, és soha nem ismertük volna a jót és a gonoszt, valamint megváltásunk örömét, és az örök életet, amelyet Isten ad mind az engedelmeseknek” [Mózes 5:11].

„És Ádám és Éva áldották Isten nevét, és minden dolgot tudattak fiaikkal és leányaikkal” [Mózes 5:12; dőlt betűs kiemelés hozzáadva].

Ebből azt tudjuk meg, hogy Éva éppúgy, mint Ádám, kinyilatkoztatást és parancsolatot kapott, hogy tanítsa gyermekeiket az örök élet útjairól.⁸

Azt olvassuk, hogy Izráel [korai] napjaiban a nők igen tevékenyek voltak, és sok teendőjük volt [lásd 2 Mózes 15:20; Bírák 4–5].⁹

Az Újszövetségben rengeteg hithű asszonyról olvasunk, akik tanácsot kértek vagy adtak. Sokan közülük követték az Urat és szolgáltak Neki [lásd Lukács 8:1–3; 10:38–42].¹⁰

Az egyház története során a nők mindvégig elengedhetetlen szerepet játszottak az Úr utolsó napi munkájában

Az utolsó napokban a segítőegyleti nőtestvérek létfontosságú szerepet játszanak Jézus Krisztus visszaállított egyházában.

1842 márciusának 17. napján Joseph Smith próféta találkozott jó pár nőtestvérrel az egyházból Nauvooban, és megszervezte az egyletet, amely a „Nauvooi Női Segítőegylet” nevet kapta. […] Semmi kétség sem lehet afelől, hogy ezt a szervezetet kinyilatkoztatás által szervezték meg. Az évek során bőséges tanúbizonyságát láttuk ennek, ma pedig értékét és szükségességét is bőségesen igazolják.¹¹

Jézus Krisztus Egyházának szervezete biztosan nem lett volna teljes e csodás szervezet létrejötte nélkül. […] E visszaállítás nem lett volna teljes a Segítőegylet nélkül, ahol a nőtestvérek megvalósíthatják Isten által kijelölt szolgálatukat, amely oly elengedhetetlen az egyház jólétéhez.¹²

A „Nauvooi Női Segítőegyletet” Joseph Smith próféta szervezte meg John Taylor elder segítségével. Az Úr kinyilatkoztatta, hogy az egyház nőtestvéreit egy egyletbe kell szervezni, mert fontos munka várt rájuk, hogy segítsenek „Sion ügyét napvilágra hozni és megalapozni” [T&Sz 6:6]. A nőtestvérek e munkálkodása elsősorban az egyház asszonyainak javát, bátorítását és előrehaladását szolgálta, hogy készek lehessenek minden dologban arra, hogy helyet kapjanak a celesztiális királyságban. Azt is feladatul kapták, hogy segédkezzenek a könyörület és a segítségnyújtás munkájában, és nyújtsanak enyhülést egyházszerte a szegényeknek, a betegeknek és az egyéb csapásoktól sújtottaknak az ínségben és a szenvedésben. A megszervezés óta eltelt évek alatt ezen egylet asszonyai igazak voltak elhívásukhoz, és felmagasztalták magukat az e munkában tanúsított hithűségükben. Nem volt olyan feladat, amely túl nehéz lett volna; nem volt elhanyagolt felelősség, szolgálatuk pedig ezrekre hozott áldást.¹³

A Segítőegylet… komoly erővé lett az egyházban. Teljes mértékben elengedhetetlen – úgy beszélünk róla mint segédszervezetről, amely mellékes, kiegészítő szerepre utal, azonban a Segítőegylet ennél sokkal több. Elengedhetetlen.¹⁴

Szeretném kifejezni dicséretemet e nagyszerű szervezet asszonyainak feddhetetlenségükért és hithűségükért, amely Nauvoo napjai óta folyamatosan megnyilvánul munkájukban.¹⁵

Az Úr elégedett a munkátokkal. Szolgálatotokon keresztül segítettetek Isten királyságát felépíteni és megerősíteni. A Segítőegylet munkája éppoly szükséges az egyházban – mondanom sem kell –, mint a papság kvórumainak munkája. Nos, néhányan talán úgy érzik, hogy túl erősen fejezem ki magam, saját megítélésem szerint azonban a munkának, melyet ti, jó nőtestvéreim, végeztek, igenis van helye, és bizony éppoly fontos e királyság felépítésében, megerősítésében és kiterjesztésében, valamint olyan alapok lefektetésében, amelyekre mindnyájan építhetünk majd, mint a fivérek munkája, akik Isten papságát viselik. Nélkületek nem haladnánk.¹⁶

[A segítőegyleti nőtestvérek] a világ legnagyszerűbb női szervezetének tagjai, egy olyan szervezeté, amely elengedhetetlen részét képezi Isten földi királyságának, és amelyet azért hoztak létre és azért működtetnek, hogy segítsen hithű tagjainak örök életet nyerni Atyánk királyságában. […]

A Segítőegyletet a sugalmazás lelke által alapították meg, és [azóta is] ama lélek által irányítják, és számtalan nagyszerű nőtestvérünk szívébe ültette el azt a vágyat az igazlelkűségre, mely kedves az Úr szemében.¹⁷

A Segítőegylet „a világ legnagyszerűbb női szervezet[e]… egy olyan szervezet…, amely elengedhetetlen részét képezi Isten földi királyságának”

A segítőegyleti nőtestvérek segítenek gondoskodni Isten gyermekeinek fizikai és lelki jólétéről.

Az Úr az Ő bölcsességében felszólította a nőtestvéreket, hogy legyenek a papság segítségére. A bennük lévő együttérzés, szívük gyengédsége és kedvességük miatt az Úr [a nőkre] tekint, és azt a feladatot és felelősséget adja nekik, hogy legyenek a szükséget látók és bajba jutottak szolgálói. Kijelölte számukra az utat, melyet követniük kell, és megadta nekik ezt a nagyszerű szervezetet, ahol felhatalmazásuk van az egyházközségek püspökeinek irányítása alatt, és az egyházközségek püspökeivel összhangban szolgálni, gondoskodva népünk lelki és fizikai szükségleteiről egyaránt.

Az Úr pedig felkérheti a nőtestvéreket, hogy menjenek el az otthonokba, nyújtsanak vigaszt a szükséget látóknak, segítsék és támogassák az elesetteket, térdeljenek velük és imádkozzanak közösen, az Úr pedig éppúgy meghallgatja a nőtestvérek imáit, ha azokat őszintén ajánlják fel a betegekért, mint ahogyan meghallgatja az egyház eldereinek imáit.¹⁸

Számos célja és feladata van a Segítőegyletnek. […] Édesapám, Joseph F. Smith elnök azt mondta: „Olyan szervezet ez, amelyet Joseph Smith próféta alapított meg. Ezért ez az egyház legrégebbi segédszervezete, és egyúttal a legfontosabb is. Nem csupán a szegények, a betegek és a szűkölködők szükségleteivel kell törődnie, hanem kötelességének része – mégpedig a nagyobbik része – az, hogy őrködjön a Sionban lévő anyák és leányok lelki jóléte és szabadulása felett; ügyeljen arra, hogy senkit se hanyagoljanak el, hanem mindenkit óvjanak a csapásoktól, a balsorstól, a sötét erőktől és azoktól a gonoszságoktól, amelyek a világban fenyegetik őket. A segítőegyletek feladata az, hogy őrködjenek saját lelki jólétük felett, valamint az egyház minden nőtagjának jóléte felett.”¹⁹

A Segítőegylet kötelessége nem csupán az, hogy saját segítőegyleti tagjairól gondoskodjon, hanem munkájuknak túl kell nyúlnia e határokon. Bármikor, amikor valaki bajban van, segítségre szorul, nehézségekkel küszködik, beteg vagy le van sújtva, a Segítőegylethez fordulunk. […] Nagyszerű és csodálatos munkát végezhetnek azzal, hogy bátorítják a tévelygőt, segítenek neki, újra tevékennyé teszik, segítenek nekik legyőzni gyengeségeiket, bűneiket és hiányosságaikat, valamint eljuttatják őket az igazság megértéséhez. Azt mondom, nincs határa annak a jónak, melyet nőtestvéreink képesek véghezvinni.

[…] Fogalmam sincs, mihez kezdenének cövekelnökeink és püspökeink az egyházközségekben, ha nem lennének a Segítőegylet eme jóravaló nőtestvérei, akikre támaszkodhatnak; akiket szolgálatra hívhatnak, sokszor olyan helyzetek kezelésére, melyek nagyon érzékenyek lennének, legalábbis a fivérek számára, amelyeket azonban a nőtestvérek igen kiválóan látnak el. Csodálatos lenne, ha az egyház minden tagja tökéletes lenne. Ha ez lenne a helyzet, akkor mindannyiunknak kevesebb dolga lenne, a férfiaknak és a nőknek egyaránt, azonban ez az idő még nem érkezett el. Vannak egyháztagok a nőtestvéreink között, akiknek bátorításra van szükségük, egy kis segítségre mind fizikailag, mind pedig lelkileg, ezt pedig senki sem tudja jobban megadni, mint azok a nőtestvérek, akik ehhez a nagyszerű és csodás szervezethez tartoznak.

E munkában a nőtestvérek segítséget nyújthatnak a tévelygők, a közömbösek, a gondatlanok bátorításában és megsegítésében, éppúgy, ahogyan a papságban a fivérek felkérést kapnak, hogy segítsenek a tévelygőkön, a gondatlanokon és a közömböseken a fivérek között. Mindannyiunknak azon kell munkálkodnunk, hogy igazlelkűséget teremtsünk, és hogy igyekezzünk visszahozni a tevékenységbe azokat, akik elsodródtak és elhanyagolták egyházi kötelességeiket.²⁰

Láttuk ezen egyletet, ahogyan kinő szerény kezdeteiből, a legnehezebb körülményekből, amikor az egyház tagsága csekély volt. […] Sohasem tudjuk meg pontosan, milyen hatalmas jót sikerült véghezvinnünk a szegényekről, a betegekről és a szenvedőkről, valamint mindazokról való gondoskodás során, akik fizikai, szellemi vagy lelki szükségletekkel rendelkeznek. […] Mindezt pedig a szeretet szellemében, Jézus Krisztus evangéliumának igaz szellemével összhangban sikerült véghezvinni.²¹

Az Úr elvárja a nőktől, hogy keressék a világosságot és az igazságot, hogy jogosultak legyenek a celesztiális dicsőségre.

Az evangélium éppen olyan sokat jelent a nőtestvéreinknek, mint a fivéreknek. Ők is éppen annyira érintettek benne, mint a fivérek. Amikor pedig az Úr azt mondta Joseph Smith prófétának, hogy „[k]utassátok ezeket a parancsolatokat, mert igazak és hűek, és a bennük lévő próféciák és ígéretek mind beteljesülnek” [T&Sz 1:37], akkor nem korlátozta ezt a parancsolatot csupán az egyház férfi tagjaira. […] Nőtestvéreink számára épp olyan fontos megérteni a szabadítás tervét, mint a férfiak számára. Számukra is épp olyan életbevágó, hogy betartsák a parancsolatokat. Egyetlen nő sem szabadul meg Isten királyságában a bűnök bocsánatára történő keresztelés, valamint a Szentlélek ajándékáért való kézrátétel nélkül.

[…] Amikor az Úr azt mondta, hogy senki sem szabadulhat meg tudatlanságban [lásd T&Sz 131:6], akkor szerintem ezt éppen úgy értette a nőkre, mint a férfiakra, és úgy vélem, az egyházban a nők is a szentírások tanulmányozásának kötelezettsége alatt állnak.²²

Az Úr a nőktől éppúgy elvárja, mint a férfiaktól az egyházban, hogy ismerjék isteni akaratát, és maradandó tanúbizonysággal rendelkezzenek szívükben az Isten királyságában történő szabadításra vonatkozó kinyilatkoztatott igazságról. Az Úr nem csupán azok javára nyilatkoztatta ki a Mormon könyvét, akik a papságot viselik, hanem minden igazságkereső lélek számára, férfinak és nőnek egyaránt.²³

„Az Úr a nőktől… elvárja… az egyházban, hogy ismerjék isteni akaratát, és maradandó tanúbizonysággal rendelkezzenek szívükben….”

Az Úr a nőtestvérektől éppúgy elvárja, hogy az igazságról való bizonysággal szerezzenek jogot arra, hogy megértsék az egyház tanait, ahogyan azoktól elvárja, akik a papságot viselik. Ha elnyerjük felmagasztosulásunkat – amelyet remélünk, hogy elnyerhetünk –, akkor szükséges, hogy tudással, hittel és imával készítsük fel erre magunkat. Amikor pedig az Úr azt mondta, hogy „keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát” [Máté 6:33; 3 Nefi 13:33], akkor nem csak férfiak egy csoportjához szólt, hanem vegyes gyülekezethez.²⁴

Minden nő fejére, aki megkeresztelkedik az egyházban, az elderek ráhelyezik a kezüket a Szentlélek ajándékáért, hogy minden igazságban rendelkezzen e Lélek útmutatásával. Az Úr akarata az, hogy senki se maradjon isteni útmutatás nélkül, amely kinyilatkoztatja számára az igazságot, és képessé teszi a világosság és a sötétség megkülönböztetésére, így erősítve meg őt és adva neki hatalmat, hogy ellenálljon minden hamis tannak, elgondolásnak és vélekedésnek, amelyek oly mindennaposak a mai világban.²⁵

Nőtestvéreink épp oly mértékben jogosultak a Szent Lélek sugalmazására szükségleteikkel kapcsolatosan, mint a férfiak, minden tekintetben. Jogosultak a prófétálás ajándékára azon ügyeket illetően, amelyeket fontos tudniuk. […] Amikor imádkoznak, imádkozzanak buzgón, elvárva, hogy imáik válaszra találnak. Az Úr hallja őket, ha buzgón, igaz módon imádkoznak, épp úgy, ahogyan a férfitestvéreket hallja.²⁶

Az Úr mindenkinek, férfinak és nőnek egyaránt, megígérte a Szentlélek ajándékát, amennyiben hithűek, alázatosak, és igaz bűnbánatot tartanak. Tőlük is elvárja, hogy tanulmányozzák és megismerjék az evangélium igazságait, hogy felkészítsék magukat tanulás, hit és az összes parancsolat iránti engedelmesség által arra, hogy világosságot és igazságot kapjanak, hogy jogosultak lehessenek a celesztiális dicsőségre.²⁷

A papságon keresztül Isten minden leányának felkínálja mindazon lelki ajándékokat és áldásokat, amelyek fiai számára elérhetőek.

Úgy gondolom, mindannyian tudjuk, hogy a papság áldásai nem csak a férfiakra korlátozódnak. Ezek az áldások… az egyház minden hithű asszonyára is kiáradnak. E nagyszerű nőtestvérek a parancsolatok betartásával és az egyházi szolgálattal felkészíthetik magukat az Úr házának áldásaira. Leányainak az Úr felajánl minden lelki ajándékot és áldást, amely fiai számára elérhető, mivel nincsen férfi nő nélkül, és nincs nő férfi nélkül az Úrban [lásd 1 Korinthusbeliek 11:11].²⁸

Mindannyian tudatában vagyunk, hogy az Úr azt mondta Ábrahámnak, hogy sok nemzet atyja lesz, és hogy magja oly számos lesz, akár az ég csillagai vagy mint a homok a tengerparton, ami felett azonban nem szabad elsiklanunk, az az, hogy ugyanezen ígéreteket kapta Sára is.

„És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te felségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve. És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle.” [1 Mózes 17:15–16.]²⁹

Az Úr a következőket mondta a papságról, a papság hatalmáról, valamint az egyház szertartásairól, amelyeket a papság által nyerünk el: „És ez a magasabb papság irányítja az evangélium dolgait, és rendelkezik a királyság rejtelmeinek kulcsával, méghozzá Isten ismeretének kulcsával.”

[…] Hadd olvassam fel ismét: „És ez a magasabb papság irányítja az evangélium dolgait, és rendelkezik a királyság rejtelmeinek kulcsával, méghozzá Isten ismeretének kulcsával. Ezért annak szertartásaiban megnyilvánul az isteniség hatalma. És annak szertartásai, valamint a papság felhatalmazása nélkül nem mutatkozik meg az istenség hatalma a testben lévő embereknek; Mert e nélkül egyetlen ember sem láthatja Isten, méghozzá az Atya arcát, és élhet.” [T&Sz 84:19–22.]

Amikor ilyen természetű dolgokat olvasunk, akkor ez mindenkit örvendezésre kellene, hogy késztessen közöttünk, akik viseljük a papságot, ha belegondolunk, hogy ilyen hatalmas felhatalmazást kaptunk, mely által megismerhetjük Istent! Nem csak a papságot viselő férfiak ismerhetik meg e nagyszerű igazságot, hanem éppen e papságnak, valamint e papság szertartásainak köszönhetően, az egyház minden tagja, férfiak és nők egyaránt megismerhetik Istent.³⁰

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Mit tanulhatunk a „Joseph Fielding Smith életéből” szakaszban leírt élményekből? Milyen ezekhez hasonló élményeid voltak már?
Smith elnök beszélt a különböző korszakokban élő nőkről, akik fontos feladatokat töltöttek be Isten királyságában (lásd 1. szakasz). Hogyan láttad a nőket hozzájárulni családjaik és az egyház erejéhez?
Miben tapasztaltad, hogy a Segítőegylet szolgálata „elengedhetetlen az egyház jólétéhez”? (Lásd 2. szakasz.) Hogyan munkálkodnak együtt a segítőegyleti nőtestvérek és a papságviselők Isten királyságának felépítésében?
Hogyan gondoskodik a Segítőegylet az utolsó napi szent nők lelki jólétéről? Hogyan ível át a segítőegyleti nőtestvérek hatása saját szervezetükön kívülre is? (Néhány példát találsz a 3. szakaszban.)
Smith elnök kihangsúlyozta, hogy minden nőnek és férfinak meg kell értenie az evangélium tanait, meg kell erősítenie bizonyságát, valamint kinyilatkoztatást kell kapnia (lásd 4. szakasz). Szerinted miért fontos, hogy törekedjünk ezen ajándékokra?
Smith elnök azt tanította, hogy a papság áldásai „az egyház minden hithű asszonyára is kiáradnak” (5. szakasz). Miért van a nőknek szükségük a papság áldásaira ahhoz, hogy betöltsék feladataikat otthonukban és az egyházban? Milyen példákat láttál olyan nőkre, akik lelki ajándékokat kaptak?

Kapcsolódó szentírások

Cselekedetek 5:12–14; Alma 32:22–23; T&Sz 46:8–9

Tanítási segédlet

„Gyakran hasznos egyből [a] legutóbb tanított lecke után elkezdeni gondolkodni a következő leckéről. Valószínűleg sokkal inkább tekintettel vagy a tanulóidra és szükségleteikre egyből azután, hogy együtt voltál velük” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 97.).