10. fejezet

Igazságkeresésünk

„Ezen egyház tagjaiként elvárják tőlünk, hogy ismerjük meg mindazt, amit az Úr kinyilatkoztatott, hogy elkerüljük a félrevezetést. […] Hogyan is járhatnánk az igazság útján, ha nem ismerjük azt?”

Joseph Fielding Smith életéből

Amikor Joseph Fielding Smith nyolc éves volt, édesapja adott neki egy példányt a Mormon könyvéből, és megkérte, hogy olvassa el. „Hálával fogadtam e nefita feljegyzéseket – emlékezett vissza később –, és neki is láttam a feladatnak, amellyel megbíztak.” A könyv iránti szeretete arra indította, hogy gyorsan végezzen a feladataival, sőt, néha még a baseball mérkőzéseket is idejekorán otthagyja, hogy egy csendes helyet találjon az olvasáshoz. Nem telt el két év sem attól számítva, hogy édesapja odaadta neki ajándékát, és már kétszer is elolvasta. E korai tanulmányozásról később azt mondta: „Bizonyos versek oly mélyen az elmémbe vésődtek, hogy sohasem felejtettem el őket”.¹ Más könyveket is olvasott. „Régen azokat a könyveket olvastam, melyeket az elemis gyerekeknek és a vasárnapi iskolába járóknak készítettek azokban az időkben – mondta –, és amikor otthon voltam, általában könyv volt a kezemben. […] Később elolvastam az egyház történetét, ahogyan a Millennial Star leadta. Elolvastam a Bibliát, a Mormon könyvét, a Nagyértékű gyöngyöt, a Tan és a szövetségeket és minden más irodalmat, ami a kezem ügyébe került.”²

Smith elnök egész életén át megőrizte ezen erős vágyát az evangéliumi tudásra. Amikor megismerte az evangélium igazságait, megosztotta azokat, és amikor szükségessé vált, meg is védte őket. Három évvel azután, hogy apostolnak rendelték, egy papsági áldásban a következő tanácsot kapta: „Megáldattál azzal a képességgel, hogy sok embertársadnál jobban felfogd, elemezd és megvédd az igazság tantételeit, és elérkezik majd az idő, amikor az általad összegyűjtött bizonyítékok védőfalként állnak majd azokkal szemben, akik mindazon bizonyítékok elpusztítására törnek, melyek megerősítik Joseph próféta küldetésének isteni voltát; e védelem során sohasem zavarnak majd össze, a Lélek világossága pedig oly gyengéden ragyogja majd be szívedet a sugaraival, akár az égből permetező harmat, és e munka sok igazsága előtt feltárja majd értelmedet.”³ E prófétai szavakhoz hűen élt. Az evangélium kiváló tudósaként, tanítójaként és írójaként szorgalmasan munkálkodott, hogy elmagyarázza és megvédje a szabadulás tanait. Heber J. Grant elnök egy alkalommal azt mondta, hogy ő „a szentírások legalaposabb ismerője” az összes általános felhatalmazott között.⁴

Élete vége felé Smith elnök gyakran emlékezett vissza azokra az áldásokra, melyeket az evangélium tanulmányozásának köszönhetően kapott:

„Egész életemben igyekeztem tanulmányozni az evangélium tantételeit és elgondolkodni rajtuk, valamint törekedtem arra, hogy az Úr törvényei szerint éljek. Ennek eredményeként hatalmas szeretet támadt szívemben Iránta, az Ő munkája iránt, valamint mindenki iránt, aki igyekszik az Ő céljait előmozdítani a földön.”⁵

„Egész életemben tanulmányoztam a szentírásokat, és kerestem az Úr Lelkének iránymutatását, hogy megérthessem valódi jelentésüket. Az Úr nagyon jó volt hozzám, most pedig örvendezek a Tőle kapott tudásban és a kiváltságban, melyben részem lehetett és lehet, hogy az Ő szabadító tantételeit taníthatom.”⁶

Joseph Fielding Smith elder a Tizenkét Apostol Kvórumából és Joseph F. Smith elnök, 1914

Joseph Fielding Smith tanításai

Számos területen kell keresnünk az igazságot, a legfontosabb tudás mégis az evangéliumi tudás.

Hiszünk az oktatásban. Közösségként mindig is igyekeztünk minden területen törekedni a tanulásra, egyházként pedig komoly összegeket költöttünk és számottevő áldozatokat hoztunk, hogy elérhetővé tegyük az oktatási lehetőségeket az egyház tagjai számára. Különösképpen igaz ez napjainkra, amikor komoly tudományos kutatások és fejlesztések zajlanak. Az a véleményünk, hogy a fiataloknak annyi oktatásra és gyakorlati képzésre kell szert tenni, amennyi csak ésszerűen szükséges lehet.

Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy a világi tanulmányok e megszerzésének hasonló buzgósággal kell párosulnia a lelki megértésre való törekvések terén is. Sokkal fontosabb, ezerszeresen fontosabb ismereteket szerezni Istenről és az Ő törvényeiről, hogy képesek legyünk megtenni mindazt, ami szabadulást hoz, mint az, hogy megszerezzünk minden hozzáférhető világi tudást.⁷

„[M]egismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (János 8:32)

Mindenkinek kell valami újat tanulnia mindennap. Mindannyiótoknak kíváncsi elméje van, és igyekeztek új igazságokra lelni számos területen. Őszintén remélem, hogy a legkomolyabb kutatásokat a lelki dolgok terén végzitek, mert innen nyerhetünk szabadulást, és ettől haladhatunk előre azon az úton, amely örök élethez vezet Atyánk királyságában.

A világon a legfontosabb tudás az evangéliumi tudás. Ez Isten és az Ő törvényeinek ismerete, mindannak ismerete, amit az embernek meg kell tennie, hogy kimunkálja szabadítását félelemmel és rettegéssel az Úr előtt [lásd Filippibeliek 2:12; Mormon 9:27].⁸

Nem minden igazság egyformán értékes és fontos. Bizonyos igazságok hatalmasabbak másoknál. A leghatalmasabb igazságot vagy igazságokat Jézus Krisztus evangéliumának alapjainál találjuk. Először is, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, a világ Megváltója, aki eljött a világba meghalni, hogy az ember élhessen. Tudnunk kell ezt az igazságot. Sokkal fontosabb, hogy tudjuk, hogy Jézus Krisztus a Megváltónk, és hogy Ő megadta számunkra az örök élet tantételeit, mint mindaz, amit valaha is megtanulhatunk a világi oktatásban.⁹

Ami a világ filozófiáját és bölcsességét illeti, mindezek semmit sem jelentenek, hacsak nincsenek összhangban Isten kinyilatkoztatott szavával. Minden tan, érkezzen bár a vallás, a tudomány, a filozófia vagy bármely más terület nevében is, elbukik, ha ellentétben áll az Úr kinyilatkoztatott szavával. Lehet meggyőző. Elétek tárhatják olyan nyelvezettel, amely vonzó számotokra, és amellyel nem tudtok vitába szállni. Olyan tények támaszthatják alá, melyeket nem tudtok megcáfolni, mégis csupán annyit kell tennetek, hogy kivárjátok az időt. Az idő ugyanis mindent kiegyenlít. Rájöttök majd, hogy minden tan, minden tantétel, mindegy, mennyire egyetemesen elfogadott is, ha nincs összhangban az Úr szolgáinak adott isteni szavával, akkor megsemmisül. Arra sincs szükségünk, hogy megkíséreljük az Úr szavát hiába csűrni-csavarni, hátha sikerül összhangba hozni ezekkel a teóriákkal és tanításokkal. Az Úr szava nem múlik el betöltetlenül, e téves tanok és elképzelések azonban mind elbuknak majd. Az igazság és csakis az igazság marad fenn, amikor minden elpusztul.¹⁰

Az Úr megparancsolta, hogy kutassuk a szentírásokat.

Az Úr napjainkban megparancsolta az egyház tagjainak, hogy keressék Őt imával, hittel és tanulmányozással. Azt a parancsot kaptuk, hogy tanulmányozzuk a parancsolatokat, melyeket a Tan és a szövetségekben, a Mormon könyvében és minden más szentírásban adott azzal az ígérettel, hogy „[a]z intelligenciának bármely tantételét magunkévá tesszük ebben az életben, velünk ébred az a feltámadáskor. És ha valaki több tudásra és intelligenciára tesz szert ebben az életben, szorgalom és engedelmesség által, mint valaki más, akkor annyi előnye lesz az eljövendő világban” [T&Sz 130:18–19]. […] A Szabadító azt mondta a zsidóknak: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam” [János 5:39]. Hány egyháztag hiszi vajon ugyanezt, mégsem készíti fel magát tanulás és hit által?¹¹

Úgy tűnik nekem, hogy az egyház egyetlen tagja sem pihenhet nyugodtan és békében, tiszta lelkiismerettel, ha nem szerzett tudást tanulás és hit által is az egyház alapműveiről. Ezek a feljegyzések felbecsülhetetlen értékűek. A világ kigúnyolja őket, tanításaikon keresztül mégis lehetőségünk nyílik arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, jobban megértsük Mennyei Atyánkat és Fiát, Jézus Krisztust, közelebbi kapcsolatba kerüljünk Velük, és többet tudjunk meg a szabadulás csodálatos tervéről, melyet megadtak nekünk és a világnak.¹²

Az ősi próféták, akik látták napjainkat, szóltak; és nem kifejezetten kortársaik javára, hanem mindazok javára, akik azokban az időkben élnek, melyekről próféciáik szóltak.¹³

Azt mondom nektek, fivéreim és nőtestvéreim, hogy nem tudjátok betartani a parancsolatokat, és nem járhattok igazlelkűségben, csak akkor, ha ismeritek, hogy mik ezek. Az Úr azt parancsolta, hogy kutassuk a szentírásokat, mert a bennük foglaltak igazak és beteljesednek [lásd T&Sz 1:37]. […] Kutassátok a szentírásokat! Ismerjétek meg mindazt, amit az Úr a saját szabadításotok, családotok és a világ szabadítása érdekében kinyilatkoztatott!¹⁴

Hatalmas felelősségünk, hogy hallgassunk az igazság üzenetére, melyet az Úr most nyilatkoztat ki szolgáinak.

Ha hajlandóak vagyunk hallgatni az Úr szavára, és saját magunk kutatni és megszerezni a tudást a Mormon könyvéből, a Bibliából, a Tan és a szövetségekből, a Nagyértékű gyöngyből, valamint azon utasításokból, melyeket az egyház felhatalmazottai időről időre biztosítanak, és törekedni arra, hogy az Úr akaratát cselekedjük, mindig emlékezve az imáinkra és a szövetségeinkre Őelőtte, akkor nem kerülünk tévútra.¹⁵

A kilencedik hittételben kijelentjük, hogy „[h]iszünk mindabban, amit Isten kinyilatkoztatott, mindabban, amit most nyilatkoztat ki, és hisszük, hogy ezután is ki fog nyilatkoztatni sok nagyszerű és fontos dolgot Isten királyságát illetően”. Mivel ez igaz, szükségessé válik számunkra, hogy megértsünk mindent, amit Ő kinyilatkoztatott és mindazt, amit most nyilatkoztat ki; különben nem vagyunk naprakészek munkájával kapcsolatban, és nem ismerhetjük meg ránk vonatkozó akaratát, hiszen nem értjük azt meg.¹⁶

Az utolsó napi szenteknek a vezetőikbe kell helyezni bizalmukat, és követniük kell az egyház felhatalmazottait, hiszen ők a prófétálás és a sugalmazás hangján szólnak hozzájuk. Az Úr a Tan és a szövetségek első szakaszában kijelentette, hogy mindegy, hogy a saját vagy pedig egyik szolgájának hangja által szól [lásd T&Sz 1:38]. Ezért aztán éppen olyan nagy felelősség és kötelezettség alatt vagyunk, hogy hallgassunk annak a hangjára, aki elöl áll, hogy tanítsa a népet, vagy hogy Izráel eldereinek hangjára hallgassunk, amint az igazság hírét elviszik a népekhez, mintha az Úr angyalt küldene a jelenlétéből vagy akár saját maga jönne, hogy kijelentse ezeket nekünk.¹⁷

Az evangéliumi igazságot tanulás, hit és engedelmesség, valamint a Szentlélek útmutatása által ismerhetjük meg.

Jól tennénk, ha követnénk az Úr által számunkra adott tanácsot, amely azt mondja: „És aki kincsként őrzi szavam, az nem lesz megtévesztve.” [Joseph Smith–Máté 1:37.] Kincsként őrizni jóval többet jelent, mint csupán elolvasni. Ahhoz, hogy valaki kincsként őrizze, ahhoz nem csupán olvasni és tanulmányozni kell, hanem alázatosan és az adott parancsolatoknak engedelmeskedve kell kutatni, és megszerezni a sugalmazást, melyet a Szent Lélek biztosít.¹⁸

Olykor halljuk a panaszt: „De hát nincs időm.” Pedig mindannyiunknak van ideje olvasni és tanulmányozni, ami szent kötelességünk. Hát nem vagyunk képesek legalább tizenöt percet találni naponta, melyet rendszeres olvasásra és elmélkedésre szánhatnánk? Jelentéktelen mennyiségű idő ez, mégis egy óra negyvenöt percet tesz ki egy héten, hét és fél órát egy harmincnapos hónapban, és kilencvenegy és egynegyed órát egy évben.

[…] Elenyészően kevesen olvasnak közülünk túl sokat; legtöbbünk túl keveset olvas. Azt Úr azt mondta: „És mivel nincs mindenkinek hite, keressetek szorgalmasan, és tanítsátok egymásnak a bölcsesség szavait; igen, keressétek ki a legjobb könyvekből a bölcsesség szavait; törekedjetek a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is” [T&Sz 88:118; 109:7.]¹⁹

Elvárják tőlünk, hogy tanuljunk meg mindent, amit csak tudunk, kutatás és elemzés által. Értelmünk és tanulási képességeink azonban korlátozottak. Isten dolgait kizárólag Isten Lelke által lehet megismerni. Hit által kell tudásra szert tennünk.²⁰

Az ember kutathat, tanulmányozhat, tanulhat, persze, rengeteg mindent; hatalmas információmennyiségre tehet szert, mégsem érhet el sohasem az igazság teljességére, …hacsak nem az igazság Lelke irányítja, a Szentlélek, és hacsak nem tartja be Isten parancsolatait.²¹

Az alázat lelkével társult igazi hit elvezeti az embert az igazság megismeréséhez. Nincsen jó indok arra, hogy miért ne ismerhetnék meg az emberek mindenütt az igazságot, mely szabaddá teszi őket. Nincsen jó indok arra, hogy miért ne fedezhetné fel minden ember az igazság fényét, és miért ne tudhatná meg, hogy az Úr szólt-e vagy sem ezen utolsó napokban. Pál kijelentette, hogy az emberek „keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem” [Cselekedetek 17:27]. Még a földet elborító lelki sötétségben és a hit hiánya közepette sem rövidíti meg karját az Úr. Meghallja az őszinte igazságkereső buzgó esdeklését; és senkinek sem kell úgy járni, hogy nem ismerné az isteni igazságot vagy azt, hol találja Jézus Krisztus egyházát. Az embernek csupán alázatos hitre, töredelmes lélekre és erős eltökéltségre van szüksége, hogy a világosságban járjon, és akkor az Úr kinyilatkoztatja azt számára.²²

Mindannyian megismerhetjük az igazságot; nem vagyunk segítség nélkül. Az Úr lehetővé tette minden ember számára, hogy megismerje mindezt azáltal, hogy betartja [az Ő] törvényeit, és követi Szent Lelkének irányítását, aki éppen e célból küldetett, hogy tanítson bennünket, ha összhangban állunk a törvénnyel, hogy megismerjük az igazságot, mely szabaddá tesz bennünket [lásd János 8:32].²³

Amikor az életünket összhangba hozzuk az igazsággal, az Úr gyarapítja világosságunkat és értelmünket.

Ezen egyház tagjaiként elvárják tőlünk, hogy ismerjük meg mindazt, amit az Úr kinyilatkoztatott, hogy elkerüljük a félrevezetést. […] Hogyan is járhatnánk az igazság útján, ha nem ismerjük azt?²⁴

Egyetlen célunknak a szabadítás igazságaival kapcsolatban annak kell lennie, hogy megtudjuk, mit nyilatkoztatott ki az Úr, majd pedig elhiggyük és eszerint cselekedjünk.²⁵

Amennyiben hajlandóak vagyunk követni a világosság lelkét, az igazság lelkét, azt a lelket, melyet az Úr kinyilatkoztatásai jellemeznek, amennyiben hajlandóak vagyunk az imádság és alázat lelke által a Szentlélek útmutatását keresni, akkor az Úr gyarapítani fogja világosságunkat és értelmünket, így aztán rendelkezni fogunk a tisztánlátás lelkével, megértjük majd az igazságot, felismerjük a téveset, amikor találkozunk vele, és így nem leszünk félrevezetve.

Ki az, akit félrevezetnek az egyházból? Nem az, aki hithűen teljesíti kötelességét; nem az, aki megismerte az Úr igéjét; nem az, aki gyakorolja az ezen kinyilatkoztatásokban adott parancsolatokat; hanem az, aki nem ismeri az igazságot, az, aki lelki sötétségben él, az, aki nem fogja fel és nem érti meg az evangélium tantételeit. Az ilyen embert megtévesztik, és amikor e hamis lelkek közénk jönnek, nem érti meg, vagyis nem lesz képes különbséget tenni a világosság és a sötétség között.

Ha azonban hajlandóak vagyunk az Úr kinyilatkoztatásainak fényében járni, ha hajlandóak vagyunk hallgatni azokra a tanácsokra, melyeket az egyház tanácsaiban helyet foglalóktól kapunk, akiknek felhatalmazásuk van tanácsot adni, akkor nem fogunk tévútra térni.²⁶

Kutassuk a szentírásokat, ismerjük meg mindazt, amit az Úr kinyilatkoztatott, és hozzuk összhangba az életünket az Ő igazságaival! Akkor nem leszünk félrevezetve, hanem hatalmunkban áll majd ellenállni a gonosznak és a kísértésnek. Elménk megelevenedik, és képesek leszünk felfogni az igazságot és elválasztani azt a tévedéstől.²⁷

Ha bármilyen olyan tan vagy tantétel van az egyház tanításai között, amelyet nem értünk, akkor boruljunk térdre. Járuljunk az Úr elé az imádság és az alázat lelkében, és kérjük Őt, hogy világosítsa meg elménket, hogy megérthessük.²⁸

„Ami Istentől való, az világosság; és aki világosságot fogad be, és megmarad Istenben – ez a helyzet kulcsa – még több világosságot kap; és ez a világosság mind fényesebbé és fényesebbé válik, a tökéletes napig.” [Lásd T&Sz 50:24.]

Ebből tehát megértjük, hogy az az ember, aki Istent keresi és Istenben halad tovább, és akit az igazság Lelke, vagyis a Vigasztaló irányít, az az ember gyarapodni fog tudásban, világosságban, igazságban, míg végül elérkezik hozzá a világosság és az igazság tökéletes napja.

Nos, mindezt nem kapjuk meg ebben az életben. Lehetetlen az ember számára, hogy a haladó lét néhány éve során elérje ezt a célt. Azonban mindaz, amit itt megtanulunk, ami örökkévaló, és amit az igazság Lelke sugalmaz, az velünk marad a továbbiakban, a síron túl is, amint pedig tovább haladunk, ha még mindig Istenben maradunk, akkor egyre több világosságot és igazságot nyerünk el, míg végül elérkezik az a tökéletes nap.²⁹

Az az ígéret adatott, hogy mindazok, akik elnyerik az igazság fényét, és kutatásuk és engedelmességük által igyekeznek megismerni az evangéliumot, sort sorra, előírást előírásra kapnak majd, itt egy kicsit, ott egy kicsit, míg részük lesz az igazság teljességében, méghozzá a királyság rejtett titkai is tudomásukra jutnak majd; „[m]ert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőknek megnyittatik” [Máté 7:8; 3 Nefi 14:8; lásd még Ésaiás 28:10; T&Sz 76:1–10; 98:11–12]. Mindezek a szabadulás örökösei, és dicsőséggel, halhatatlansággal és örök élettel koronáztatnak meg Isten fiaiként és leányaiként, valamint felmagasztosulással az Ő celesztiális királyságában.³⁰

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Amikor Smith elnök erőfeszítéseiről olvasol, melyeket az evangélium tanulmányozására tett (lásd „Joseph Fielding Smith életéből”), gondolkodj el saját erőfeszítéseiden. Milyen áldásokat kaptál azért, mert tanulmányoztad a szentírásokat és a többi evangéliumi tanítást?
Mit tudhatunk meg az 1. szakaszból a lelki tanulás és a világi tanulás közötti egyensúlyról? Hogyan segíthetünk családtagjainknak és másoknak abban, hogy a lelki tanulást helyezzék előtérbe, amikor tanulmányi céljaikon munkálkodnak?
Hogyan segítettek neked a szentírások, hogy „közelebbi kapcsolatba kerülj…” Mennyei Atyánkkal és Jézus Krisztussal? (Lásd 2. szakasz.) Gondolkodj el azon, hogyan javíthatnád a szentírás-tanulmányozásodat.
Miután elolvastad a 3. szakaszt, gondolkodj el azon, milyen áldásokat kaptál azért, mert követted az egyházi vezetők tanácsát. Hogyan oszthatjuk meg az élő próféták tanításait családtagjainkkal és másokkal?
Mit jelent számodra kincsként őrizni az Úr szavát? (Néhány példát találsz a 4. szakaszban.) Milyen hatással lehetne az életünkre, ha „legalább tizenöt percet találn[ánk] naponta, melyet rendszeres olvasásra és elmélkedésre szánhatnánk”?
Gondolkodj el azon, hogy az 5. szakaszban található tanács miként vonatkozik az életedre. Ahogyan a téves információ egyre erőszakosabb és könnyebben elérhető, hogyan „lesz[ünk] képes[ek] különbséget tenni a világosság és a sötétség között”? Mit tehetünk, hogy segítsük a gyermekeket és a fiatalokat?

Kapcsolódó szentírások

Zsoltárok 119:105; János 7:17; 2 Timótheus 3:15–17; 2 Nefi 4:15; 32:3; Hélamán 3:29–30; T&Sz 19:23; 84:85; 88:77–80

Tanítási segédlet

„Még amikor egyszerre sok embert tanítasz is, képes vagy figyelni az egyénekre. Például egyénileg figyelsz rájuk, amikor mindegyikőjüket kedvesen köszöntöd az óra elején. […] Akkor is felkarolod őket, amikor az órát hívogatóvá, a részvételt pedig biztonságossá teszed” (Lásd Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 35.)