22. fejezet

Az ima – parancsolat és áldás

„Kevés olyan dolog van az életben, amely annyira fontos lenne, mint az, hogy imában beszélgessünk az Istenséggel.”

Joseph Fielding Smith életéből

Joseph Fielding Smith elnök azt tanította, hogy az ima lelkiségét „lényünk szerves részévé” kell tennünk.¹ Példát mutatott erről a tantételről azzal, ahogyan élt és ahogyan imádkozott – egyedül, családtagjaival és nyilvánosan is.

Első felesége, Louie, halála után naplójába a következő gyengéd fohászt jegyezte le, amely bepillantást enged személyes imáiba: „Ó, Mennyei Atyám, azért imádkozom, hogy segíts nekem úgy élni, hogy érdemes legyek arra, hogy örök dicsőségben találkozzak vele, hogy újra együtt lehessek vele, és már soha többé ne váljunk el az örökkévalóság megszámlálhatatlan korszakain át! Segíts, hogy alázatos legyek, és hogy bízzak Benned. Adj nekem bölcsességet és tudást a mennyei dolgokról, hogy legyen erőm ellenállni minden gonosznak, és hogy állhatatos maradjak igazságodhoz. Ó, Uram, segíts nekem, add meg nekem az örök életet a Te királyságodban! Vezesd lépteimet igazlelkűségben, add meg nekem teljes Lelkedet! Segíts nekem, hogy felnevelhessem drága kisdedeimet, hogy tiszták és szeplőtelenek maradjanak egész életükben, és amikor befejeztük utunkat, vigyél minket celesztiális királyságodba, ezért imádkozunk. A Megváltó nevében, úgy legyen, ámen.”²

Smith elnök fia, Joseph, beszámolt egy emlékezetes imáról, amelyet Smith elnök mondott, amikor ők ketten hazafelé tartottak Salt Lake Citybe egy kelet-utahi utazást követően. „Hatalmas zivatarba keveredt[ek], és rosszfelé kanyarodt[ak]”, ezzel pedig egy Indián Kanyonnak nevezett helyen lyukadtak ki. „A vihar egyre hevesebb lett, az út pedig igen sárossá és csúszóssá vált, olyannyira, hogy nem csak veszélyes, hanem egyenesen lehetetlen volt tovább haladni rajta. Sűrű köd burkolta be a keskeny földút szélén tátongó mély szakadékot, a fiatal Joseph és dr. David E. Smith, akik az utasok voltak, igyekeztek megtámasztani és helyre taszítani a kocsit, mert attól féltek, hogy az alant elterülő, mély kanyonba csúszik. A kerekek kipörögtek a mély sárban, és végül az autó teljesen beragadt. […] Joseph beszámolója szerint apja azt mondta: »Megtettünk mindent, amit csak tudtunk. Most az Úrhoz fordulunk.« Imában lehajtotta a fejét, megkérve az Urat, hogy készítse elő neki az utat, hogy helyrehozhassa tévedését, és kikerülhessenek a veszélyes kanyonból, folytatva útjukat hazafelé. Elmondta az Úrnak, hogy másnap fontos kötelezettségei vannak, amelyekre figyelmet kell szentelnie, és elengedhetetlen, hogy időben visszaérjen Salt Lake Citybe. Csodálatos módon a vihar alábbhagyott, szél kerekedett, amely eléggé felszárította az utat, hogy tovább induljanak, …és idővel kiérjenek az országútra. Amint elérték a lejjebb fekvő területet, a vihar ismét felélénkült, ezzel órákra megbénítva a közlekedést a környéken. Ahogyan a Provo Kanyonban haladtak Salt Lake City felé, jó pár órás kerülőút után, egy rendőrjárőr megállította őket, és megkérdezte, honnan jöttek. Amikor elmondták neki, hogy az Indián Kanyonból jöttek, a rendőr azt mondta: »Lehetetlen! A hírek szerint a területen az összes hidat elmosta az ár.« Meglepetésükre a másnapi szalagcímek szerint 200 autó rekedt a sárban azon a területen, ahonnan kimenekültek.”³

Smith elnök 62 éves apostoli szolgálata során számos felszólalása tartalmazott nyilvános imát, amelyekben a menny áldásait kérte az egyház tagjaira és az emberekre szerte a világon. Például az egyház elnökeként megélt első általános konferenciáján így fohászkodott: „Imádkozom, hogy Isten, a mi Mennyei Atyánk, nyissa meg a mennyek ablakait, és árassza ki gyermekeire szerte a világon azokat a nagyszerű és örök áldásokat, amelyek javíthatnak helyzetükön fizikailag és lelkileg is.”⁴

Smith elnök imái jól mutatták bizonysága mélységét, valamint Mennyei Atyja és Szabadítója iránt érzett szeretetét. Boyd K. Packer elnök, akit akkor hívtak el a Tizenkét Apostol Kvórumában való szolgálatra, amikor Joseph Fielding Smith volt az egyház elnöke, a következőket mondta: „Sajátos élmény volt Joseph Fielding Smith elnököt imádkozni hallani. Még kilencvenéves kora után is azért imádkozott, hogy »betartsa a szövetségeket és kötelezettségeket, és mindvégig kitartson«”.⁵

Joseph Fielding Smith tanításai

Azt a parancsolatot kaptuk, hogy imában közeledjünk Mennyei Atyánkhoz.

Az Úrtól származó parancsolat, hogy folyamatosan keressük Őt az alázatos imában. Amikor a Szabadító a tanítványaival volt, megtanította nekik, hogyan imádkozzanak, és példát mutatott nekik azzal, hogy gyakran imádkozott Atyjához. Mivel ez egy parancsolat az Úrtól, biztosak lehetünk abban, hogy az ima erény, amikor pedig az Urat keressük, akkor azt alázatos és áhítatos lélekkel kell tennünk.

[…] A szülők kötelessége, hogy megtanítsák gyermekeiket imádkozni, amint értelmük kezd megnyílni. Alakítsák ki a szokást, hogy Mennyei Atyjukhoz fordulnak, és segítsenek megérteni nekik, mi okból kell imádkozni. Ha ezt a szokást gyermekkorban kialakítjuk, akkor az az érett évek alatt is megmaradhat, az a férfi és nő pedig, aki őszintén keresi az Urat és köszönetet mond Neki az áldásaiért, számíthat arra, hogy az Úr nem hagyja magára majd a szükség óráján.⁶

Azon tűnődöm, vajon megállunk-e és elgondolkodunk-e azon, miért kér minket az Úr arra, hogy imádkozzunk. Azért kér vajon bennünket erre, mert azt szeretné, ha fejet hajtanánk és hódolnánk Neki? Ez vajon a fő oka ennek? Szerintem nem. Ő a mi Mennyei Atyánk, mi pedig azt a parancsolatot kaptuk, hogy hódoljunk Neki és imádkozzunk Hozzá Egyszülött Fia, Jézus Krisztus nevében. Az Úr azonban elboldogul a mi imáink nélkül is. Munkája éppúgy előre halad, akár imádkozunk, akár nem. […] Az ima olyasvalami, amire nekünk van szükségünk, nem pedig az Úrnak. Ő pontosan tudja, hogyan vigye az ügyeit, és hogyan gondoskodjon ezekről a mi segítségünk nélkül is. Nem arra valók az imáink, hogy megmondjuk Neki, hogyan kell kezelni az ügyeit. Ha ilyesmi megfordul a fejünkben, biztosan tudhatjuk, hogy rossz úton járunk. Imáinkat sokkal inkább a saját érdekünkben mondjuk, hogy építsenek bennünket, hogy erőt és bátorságot adjanak nekünk, és növeljék hitünket Benne.

Az ima olyasvalami, ami alázatossá teszi a lelket. Kitágítja értelmünket; megeleveníti elménket. Közelebb visz minket Mennyei Atyánkhoz. Szükségünk van a segítségére – ez nem is kérdés. Szükségünk van Szent Lelkének irányítására. Tudnunk kell, milyen tantételeket kaptunk, amelyek által visszatérhetünk az Ő jelenlétébe. Szükségünk van arra, hogy elménket megelevenítse a Tőle érkező sugalmazás; éppen ezen okok miatt imádkozunk Hozzá, hogy segítsen nekünk úgy élni, hogy megismerjük igazságát, és képesek legyünk annak fényében járni, hogy aztán engedelmességünk és hithűségünk által ismét visszatérhessünk jelenlétébe.⁷

Kevés olyan dolog van az életben, amely annyira fontos lenne, mint az, hogy imában beszélgessünk az Istenséggel. Az Úr a felejtés fátylát borította elménkre, így nem emlékszünk Rá és a Vele való korábbi kapcsolatunkra, amikor családja tagjaiként Vele éltünk a halandóság előtti létben. Az ima az a kommunikációs csatorna, amelyet Ő biztosított számunkra, hogy ismét kapcsolatot tarthassunk Vele. Így hát halandó próbatételünk egyik fő célja annak megvizsgálása, hogy vajon folyamatosan az ima lelkével a szívünkben tanulunk-e, hogy amikor az Úr úgy dönt, hogy szól hozzánk, akkor meghalljuk a hangját a lelkünkben.⁸

Mindig ideje van az imádkozásnak.

„És parancsolatot adok nekik (vagyis a szülőknek Sionban), – hogy aki nem ügyel imáira az Úr előtt annak idejében, az tartasson emlékezetben népem bírái előtt.” [T&Sz 68:33.]

Nem hinném, hogy túl sokat olvastuk volna ezt a verset ebben a szakaszban, és azon tűnődöm olykor, vajon felfogjuk-e, mennyire fontos valójában ez a parancs. Senki sem tarthatja meg az Úr Lelkét, csak ha imádkozik. Senki sem élvezheti a Szentlélek sugalmazását, csak ha szíve az ima ezen lelkületében találtatik. […]

Most pedig szeretnék erről a szakaszról beszélni pár percig. […] Mi az imádkozás ideje?

Néhányan közülünk talán azt gondolják, hogy az imának akkor van az ideje, amikor reggel felkelünk és amikor este munkánk végeztével lefekvéshez készülődünk, és hogy nincs más ideje az imának. Én azonban azt mondom nektek – és erre jó okom van –, hogy mindig ideje van az imádkozásnak. Fel is olvasom nektek. Tudjátok, hogy szeretem igazolni azt, amit mondok; szeretek tanúkat hívni, akik megerősítik az általam elmondottakat, és nem várom az emberektől, hogy elfogadják, amit mondok, csak ha az teljesen összhangban áll mindazzal, amit az Úr mondott, akár közvetlenül, akár a prófétáin keresztül. A Mormon könyvében olvashatjuk [Amulek] szavait, melyeket a szegénységben élő zorámitákhoz intézett, akik eltávolodtak az igazságtól, és nem tudták, mitévők legyenek, mivel szegénységük miatt kiűzték őket a zsinagógákból, és úgy érezték, csak egyenként tudnak imádkozni úgy, hogy felmennek a rameumpton tetejére, ahogyan ők nevezték [lásd Alma 31:12–23]. [Amulek] a következőképpen tanította őket:

„Igen, fohászkodjatok hozzá irgalomért; mert neki hatalmában áll megszabadítani. Igen, alázkodjatok meg, és ne szűnjetek meg imádkozni hozzá. Fohászkodjatok hozzá, amikor a mezőiteken vagytok, igen, mind a nyájaitokért. Fohászkodjatok hozzá a házaitokban, igen, egész háza népetekért, reggel, délben és este is. Igen, fohászkodjatok hozzá ellenségeitek hatalma ellen. Igen, fohászkodjatok hozzá az ördög ellen, aki ellensége minden igazlelkűségnek. Fohászkodjatok hozzá mezeitek terméséért, hogy bővelkedjetek azokban. Fohászkodjatok mezeitek nyájaiért, hogy gyarapodjanak. De ez még nem minden; ki kell öntenetek lelketeket a szobáitokban, és a titkos helyeiteken, és a vadonban. Igen, és amikor nem fohászkodtok az Úrhoz, szívetek akkor is legyen tele, folyamatosan imában fordulva hozzá a jólétetekért, és azok jólétéért is, akik körülöttetek vannak. És most íme, szeretett testvéreim, azt mondom nektek, ne gondoljátok, hogy ez minden; mert ha mindezen dolgok megtétele után elutasítjátok a szűkölködőket és a mezíteleneket, és nem látogatjátok meg a betegeket és a nyomorultakat, és nem adtok a javaitokból, ha van, azoknak, akiknek szükségük van arra – azt mondom nektek, hogy ha ezen dolgok közül valamelyiket is elhanyagoljátok, akkor íme, imátok hiábavaló, és semmit nem ér nektek, és olyanok vagytok, mint a képmutatók, akik megtagadják a hitet.” [Alma 34:18–28.]

Szerintem ez nagyon kiváló tan, és azért olvastam fel nektek, hogy elmétekbe véssem az ima idejét. Az ima ideje reggel van, mielőtt a család különválik. Jó alkalom az imára az, amikor reggeli előtt az asztalhoz gyűlik a család, a család tagjai pedig felváltva mondják az imát. Ez az imádkozás ideje. Az imádkozás ideje a kereskedő számára reggel van, amikor bemegy az üzletébe, mielőtt elkezdi a napját, imádkozik a boltjáért. A pásztor számára az ima ideje akkor van, amikor kint vigyázza a nyájait. A földműves számára akkor jön el az ima ideje, amikor kimegy az ekével szántani, amikor elindul, hogy elvesse a gabonát, és amikor megkezdi a termés begyűjtését. Ha valaki aszerint imádkozik, amint arra parancsolatot kapott ebben a szentírásbeli szakaszban, amelyet az imént felolvastam nektek, akkor minden valószínűség szerint úgy találtatik majd, mint aki minden dologban igazlelkűen betartja az Úr parancsolatait.⁹

Amulek – akit ezen a képen Almával ábrázolnak – arra buzdította az embereket, hogy „fohászkodj[anak az Úrhoz] irgalomért; mert neki hatalmában áll megszabadítani” (Alma 34:18)

Minden cselekedetünknek összhangban kell lennie imáink kifejezéseivel.

Nem csupán az ajkunkkal kell imádkoznunk, hanem minden cselekedetünkben, minden beszédünkben és minden vállalkozásunkban igyekeznünk kell véghezvinni az imáinkban megnyilvánuló szándékot, és törekednünk kell, hogy ezek összhangban legyenek azokkal a gondolatokkal, amelyeket kijelentünk az Úrnak a napi fohászainkban.¹⁰

Birtokunkban van az ima lelke? Lényünk szerves részéve tettük? Kapcsolatban vagyunk Mennyei Atyánkkal a Szentlelken keresztül vagy sem?¹¹

Imáinkban hálaadással kell kiöntenünk a lelkünket.

Mily gondosan kell ápolnunk a hálás hozzáállást az imádságos életvitel segítségével! Úgy hiszem, az egyik legnagyobb bűn, melyben a föld lakosai vétkeznek napjainkban, az a hálátlanság bűne, hogy híján vannak [vagyis hiányzik belőlük], hogy elismerjék az Urat és az Ő jogát a kormányzásra és az irányításra.¹²

Imáinkban hálaadással kell kiöntenünk a lelkünket az életünkért, a létünkért, Isten Fiának megváltó áldozatáért, a szabadítás evangéliumáért, Joseph Smithért, valamint a visszaállítás rajta keresztül véghezvitt hatalmas munkájáért. Minden dologban el kell ismernünk az Úr kezét, és köszönetet kell mondanunk neki minden fizikai és lelki áldásért.¹³

Minden igazlelkű vágyunkért imádkoznunk kell Mennyei Atyánkhoz.

Könyörögnünk kell [Mennyei Atyánkhoz] hitért és feddhetetlenségért, valamint minden isteni tulajdonságért, munkája győzelméért és sikeréért, Szent Lelke útmutatásáért, valamint szabadulásért az Ő királyságában. Imádkoznunk kell családunkért, feleségünkért és gyermekeinkért, ételért, fedélért és ruháért, üzleti ügyeinkért, valamint minden igazlelkű vágyunkért.¹⁴

Imádkozom, hogy a menny áldásai kísérjenek minket és maradjanak velünk és minden emberrel.

Ó, bárcsak a mennyek igazlelkűséget és igazságot árasztanának az egész világra!

Ó, bárcsak minden ember mindenütt nyitott fülekkel figyelne és hallgatna az igazság és a világosság szavaira, amelyek az Úr szolgáitól érkeznek!

Ó, bárcsak gyorsan beteljesednének az Úr céljai minden nép és minden nemzet között!

Imádkozom az egyház tagjaiért, akik a Magasságos szentjei, hogy megerősödjenek hitükben, és hogy növekedjék szívükben a vágy az igazlelkűségre, valamint hogy az Úr előtti félelemmel és rettegéssel munkálkodják ki szabadulásukat [lásd Filippibeliek 2:12; Mormon 9:27].

Imádkozom a jó és becsületes emberekért minden nép között, hogy eljussanak az igazság kutatására, és hogy minden igaz tantételt megtartsanak, valamint tovább vigyék a szabadság és az igazságosság ügyét.

Ezekben a vészterhes és nehéz időkben azért imádkozom, hogy minden embert az a világosság irányítson, amely minden embert megvilágosít, aki erre a világra érkezik [lásd János 1:9; T&Sz 93:2], és hogy ezáltal megszerezzék a bölcsességet, mellyel megoldást találhatnak az emberiséget szorongató problémákra.

Azért könyörgök kegyes Atyánkhoz, hogy árassza ki áldásait minden emberre, fiatalra és idősre, azokra, akiknek okuk van a gyászra, az éhezőkre és a szükséget látókra, mindazokra, akik a szerencsétlen körülmények és az elégtelen környezet csapdájában vergődnek, és mindazokra, akiknek támogatásra, segítségre, támaszra és bölcsességre van szükségük, valamint mindazon jó és nagyszerű dolgokra, melyeket csak Ő adhat meg nekik.

Veletek együtt bennem is szeretet, aggodalom és könyörület él Atyánk minden gyermeke iránt a földön, és azért imádkozom, hogy körülményeik mind fizikailag, mind lelkileg javuljanak; azért imádkozom, hogy Krisztushoz jöjjenek, tanuljanak Róla, és vegyék magukra az Ő igáját, hogy nyugalmat találjanak lelküknek, mert az Ő igája gyönyörűséges és az Ő terhe könnyű [lásd Máté 11:29–30].

Azért imádkozom, hogy az utolsó napi szentek és mindazok, akik velünk együtt betartják mindannyiunk Atyjának parancsolatait, úgy éljenek, hogy békét nyerjenek ebben az életben és örök életet az eljövendő világban [lásd T&Sz 59:23] – mindezeket kérem alázatosan és hálaadással, az Úr Jézus Krisztus nevében, ámen.¹⁵

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

A „Joseph Fielding Smith életéből” szakasz négy példát tartalmaz olyan imákra, melyeket Smith elnök mondott. Mit tanulhatunk ezekből a példákból?
Gondolkozz el az imához kapcsolódó személyes hozzáállásodon. Mit tehetünk, hogy imáink segítsenek nekünk közelebb kerülni Mennyei Atyánkhoz? (Lásd 1. szakasz.)
Smith elnök azt tanította, hogy „mindig ideje van az imádkozásnak” (lásd 2. szakasz). Hogyan követhetjük a tanácsot, hogy mindig imádkozzunk?
Mit jelent számodra ez a kifejezés: „véghezvinni az imáinkban megnyilvánuló szándékot”? (Lásd 3. szakasz.) Gondolkodj el azon, mit tehetsz, hogy fejlődj ezen a területen.
Hogyan befolyásolja a hozzáállásunk azt, hogy mikor öntjük ki lelkünket hálaadással Mennyei Atyánknak? (Lásd 4. szakasz.)
Amikor tanulmányozod Smith elnöknek az 5. szakaszban található imáját, gondolkodj el a saját imáidon. Magadban gondold át a következő kérdést: Milyen személyeket és ügyeket kellene gyakrabban belefoglalnom az imáimba?

Kapcsolódó szentírások

Máté 7:7–8; Filippibeliek 4:6; 1 Thessalonikabeliek 5:17–18; Jakab 1:5–6; 2 Nefi 32:8–9; Alma 34:38–39; 3 Nefi 18:18–21; T&Sz 10:5

Tanítási segédlet

„A beszélgetés ösztönzésére használd a fejezet végén található kérdéseket. Készülhetsz saját kérdésekkel is, melyeket különösen az általad tanítottakra igazítasz.” (E könyv IX. oldaláról.)