14. fejezet

A Szentlélek ajándéka

„A keresztelkedést és a konfirmációt követően a Szentlélek társai lehetünk, aki megtanít bennünket az Úr útjaira, megeleveníti az elménket, és segít, hogy megértsük az igazságot.”

Joseph Fielding Smith életéből

Joseph Fielding Smith elnök azt tanította, hogy az egyház minden hithű tagjának „jogában áll, hogy megkapja mindazon kinyilatkoztatásokat, amelyek személyes irányításához hasznosak és szükségesek”¹. Ő maga is mindig erre a személyes útmutatásra törekedett, különösen azon erőfeszítéseiben, amelyeket fiai és leányai tanítása és védelmezése érdekében tett. Francis M. Gibbons elder, aki az Első Elnökség titkáraként szolgált, visszaemlékezett a következő esetre, melyet Smith elnök fia, Reynolds (becenevén Reyn) mesélt el neki.

„Reyn bizalmasan elárulta nekem, hogy életében pusztán egyszer volt cigaretta a szájában, és akkor is csupán egy röpke pillanatra. Akkor történt, amikor a Roosevelt Középiskolába járt Salt Lake Cityben. [Az iskola] bejárata egy csendes mellékutcáról nyílt, ahol nagyon kevés jármű közlekedett. Az ominózus napon Reyn az egyik barátjával együtt lépett ki az iskola főkapuján, aki dohányzott, és ahogyan gyakran tette, most is megkínálta, hogy »próbáljon csak ki egyet«. Ez alkalommal a barát sikerrel járt. Reyn elvette a cigarettát és rágyújtott. Néhány szippantás után vajon ki más fordult be a sarkon az autóján, ha nem Reyn apja. Az ablakot lehúzva Smith elder csak annyit mondott letaglózott fiának, hogy »Reynolds, ma este vacsora után beszédem van veled«, majd továbbhajtott. Reyn így számolt be az esetről: »Amikor apám Reynoldsnak szólított, már tudtam, hogy nem viccel.« Smith elder hagyta, hogy Reynt egész délután és a vacsora alatt is mardossa a bűntudat, amikor is meglepően szűkszavú volt. A vacsorát követően, amikor kényelmesen elhelyezkedtek édesapja dolgozószobájában, …Reynolds készen állt az ítéletre. Azonban mindössze kedves, szerető leckéztetésben volt része »arról a mocskos szokásról«, valamint némi emlékeztetőben arról, hogy ki is ő valójában, és hogy viselkedése miként hat vissza az egész családra. Azzal a kéréssel ért véget, hogy Reyn tegyen ígéretet, hogy soha többé nem tesz cigarettát a szájába. Reyn megfogadta a kérést. »Soha többé nem fordult elő« – mondta. Az azt követő évek során – melyek között ott volt egy időszak az Egyesült Államok haditengerészeténél is a második világháborúban, ahol a dohányzás köznapi jelenség volt – mindvégig tartotta magát az apjának tett fogadalmához.”

Erre az élményre visszagondolva Gibbons elder megjegyezte: „Teljesen valószínűtlen volt, hogy Joseph Fielding Smith éppen akkor bukkanjon fel ezen az eldugott utcácskán, amikor fia éppen rágyújt élete egyetlen cigarettájára. Bár nem mondta ki, de Reyn hanghordozása és viselkedése elárulta, hogy az eset meggyőzte őt édesapja lelki érzékenységének rendkívüli mélységéről és erejéről, különösképpen amikor családja jólétéről volt szó.”²

Joseph Fielding Smith tanításai

A Szentléleknek az a küldetése, hogy tanúságot tegyen az Atyáról és a Fiúról és minden igazságról.

A Szentlélek az Istenség harmadik tagja. Férfi formájú lélek. Az Atya és a Fiú hajlékkal rendelkező személyek; húsból és csontból való testük van. A Szentlélek lélekszemély, és csak lélekteste van [lásd T&Sz 130:22]. Az a küldetése, hogy tanúságot tegyen az Atyáról és a Fiúról és minden igazságról [lásd 2 Nefi 31:18; Moróni 10:5].³

Részt vesz az Atya és a Fiú munkájában, és kinyilatkoztatja dolgaikat azoknak, akik hithűen szolgálják az Urat. Az apostolok a Vigasztaló, vagyis a Szentlélek tanításai által tudták felidézni Jézus Krisztus tanításait [lásd János 14:26]. A Szentlélek tanításain keresztül érkezik a prófécia is [lásd 2 Péter 1:21].⁴

Amikor Isten Lelke az ember lelkéhez szól, hatékonyabban és nagyobb értelemmel közli az igazságot, mint ahogyan az akár a mennyei lényekkel való személyes kapcsolat alkalmával történne. A Szentlélek által az igazság úgy beleszövődik a test minden rostjába és inába, hogy azt nem lehet elfelejteni.⁵

A Szentlélek kinyilvánítja az igazságot minden őszinte embernek, bárhol legyenek is.

Hisszük, hogy a Szentlélek a kinyilatkoztató, és hogy ő mindenütt bizonyságot tesz az őszinte embereknek arról, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, hogy Joseph Smith próféta, és hogy ez az egyház „az egyetlen igaz és élő egyház… az egész föld színén” (T&Sz 1:30).

Nincs szükség arra, hogy bárki is sötétségben maradjon; itt van az örökkévaló evangélium világossága; és a földön minden őszintén érdeklődő személyes tanúságot kaphat a Szent Lélektől az Úr munkájának igaz voltáról és isteni természetéről.

Péter azt mondta, hogy „…nem személyválogató az Isten; Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34–35), ami azt jelenti, hogy az Úr kiárasztja Lelkét a hithű emberekre, hogy saját maguk szerezhessenek tudomást e vallás igazságairól.⁶

A Szentélek kinyilvánítja magát bármely személynek, aki az igazság után kutat, éppúgy, ahogyan Kornéliusnak is tette [lásd Cselekedetek 10]. A következő kijelentést pedig a Mormon könyvében találhatjuk Morónitól, közvetlenül azelőtt, hogy lezárta volna feljegyzéseit, a 10. fejezet 4. versében:

„És amikor ezeket a dolgokat megkapjátok, arra buzdítalak benneteket, hogy Krisztus nevében kérdezzétek meg Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy nem igazak-e ezek a dolgok; és ha őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel kérdeztek, akkor ő a Szentlélek hatalma által ki fogja nektek nyilvánítani ennek igazságát.”

Minden ember elnyerheti a Szentlélek megnyilatkozását, még akkor is, ha nem tartozik az egyházhoz, feltéve, ha őszintén keresi az igazságot és a világosságot. A Szentlélek eljön, megadja az embernek a bizonyságot, amit keres, majd pedig visszahúzódik.⁷

A keresztelkedést követően a Szentlélek ajándékát kézrátétellel adományozzák.

Jézus Krisztus kezdeti egyházában azt az ígéretet kapták, hogy mindazok, akik megbánják bűneiket, megkeresztelkednek a bűnök bocsánatára, és hithűek maradnak, elnyerik a Szentlélek ajándékát kézrátétel által. Ugyanezt az ígéretet kapja ebben az adományozási korszakban is mindenki, aki elfogadja az evangéliumot, hiszen az Úr azt mondja:

„És aki hittel rendelkezik, azt konfirmáljátok az egyházamban, kézrátétel által, és én rájuk ruházom a Szentlélek ajándékát” [T&Sz 33:15].⁸

„És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek ő reájok” (Cselekedetek 19:6)

A Szentlélek ajándékát nem nyerhetjük el azzal, ha imádkozunk érte, sem azzal, ha fizetjük a tizedünket, vagy azzal, ha betartjuk a Bölcsesség szavát – még azzal sem, ha vízben megkeresztelkedünk a bűnök bocsánatára. E keresztelést teljessé kell tenni a Lélek keresztségével. A Próféta egyik alkalommal azt mondta, hogy akár egy zsák homokot is megkeresztelhet az ember, ha nem konfirmálja, és nem adja meg neki a Szentlélek ajándékát kézrátétel által. Nem lehet semmilyen más módon elnyerni.⁹

Hiszek abban a tanban, hogy a Szentlélek ajándékát kézrátétellel nyerhetjük el. Ezáltal bensőséges kapcsolatba kerülünk Mennyei Atyánkkal, és megismerjük útjait, hogy ösvényein járhassunk.¹⁰

A Szentlélek ajándéka által a Szentlélek állandó társa lehet az egyház tagjainak.

A Szentlélek a Hírvivő vagy Vigasztaló, akiről a Szabadító a keresztre feszítését követően megígérte, hogy elküldi a tanítványainak. A Vigasztaló feladata az, hogy hatásával minden megkeresztelt személy állandó társa legyen, és szolgálja az egyház tagjait kinyilatkoztatással, útmutatással, valamint az igazság ismeretével, hogy ők a fényében járhassanak. A Szentlélek az, aki megvilágosítja a valóban megkeresztelkedett egyháztag elméjét. Rajta keresztül érkezik személyes kinyilatkoztatás, és szívünkben helyet talál az igazság fénye.¹¹

Keresztelkedésünket követően konfirmálnak bennünket. Mi célt szolgál ez a konfirmáció? Azt, hogy a Szentlélek társává tegyen bennünket; hogy megadja nekünk azt a kiváltságot, hogy az Istenség harmadik tagjának irányítását élvezzük – a társaságot, hogy elménk megvilágosodjon, hogy életre keltsen bennünket a Szentlélek, hogy mindazon tudást és értelmet felkutassuk, amely felmagasztosulásunkhoz tartozik.¹²

A keresztelkedést és a konfirmációt követően a Szentlélek társai lehetünk, aki megtanít bennünket az Úr útjaira, megeleveníti az elménket, és segít, hogy megértsük az igazságot.¹³

Azt az ígéretet kapjuk, hogy amikor megkeresztelkedünk, akkor – ha igazak és hithűek vagyunk – rendelkezünk majd a Szentlélek irányításával. Mi a célja ennek? Hogy tanítson bennünket, hogy irányítson bennünket, hogy tanúságot tegyen nekünk Jézus Krisztus evangéliumának szabadító tantételeiről. Minden olyan gyermek, aki elég idős ahhoz, hogy megkeresztelkedjen, és meg is keresztelkedik, jogosult a Szentlélek irányítására. Többször hallottam másoktól, hogy egy nyolcéves kisgyermek ezt még nem értheti. Szerintem nem így van. Nekem már nyolcévesen is bizonyságom volt erről az igazságról, amelyet a Szentlelken keresztül kaptam. És azóta is megvan.¹⁴

Mily dicsőséges kiváltság, hogy a Szentlélek folyamatosan irányíthat bennünket, és hogy Isten királyságának rejtelmei kinyilváníttathatnak számunkra!¹⁵

A Szentlélek társasága csak azok számára érhető el, akik felkészülnek az elnyerésére.

Megítélésem szerint az egyháznak sok olyan tagja van, akit megkereszteltek a bűnök bocsánatára, és akik részesültek a kézrátételben a Szentlélek ajándékáért, de akik mégsem nyerték el ezt az ajándékot sohasem – vagyis annak megnyilvánulásait. Miért? Mert nem tették rendbe magukat, hogy elnyerhessék ezeket a megnyilatkozásokat. Nem alázkodtak meg. Nem tették meg azokat a lépéseket, amelyek felkészítették volna őket a Szentlélek társaságára. Így aztán e tudás nélkül haladnak az életükben; hiányos az értelmük. Amikor aztán alattomos és körmönfont emberek azzal igyekeznek megtéveszteni őket, hogy az egyház felhatalmazottait és az egyház tanait kritizálják, ezek a gyenge egyháztagok nem rendelkeznek kellő értelemmel, elegendő információval és megfelelő irányítással az Úr Lelkétől, hogy ellenálljanak a hamis tanoknak és tanításoknak. Meghallgatják az elmondottakat, aztán úgy gondolják, talán hibát követtek el, és még mielőtt észbe kapnának, már el is indultak kifelé az egyházból, mert nincsen megfelelő értelmük.¹⁶

Az Úr parancsolata az, hogy az egyház tagjai legyenek szorgalmasak az evangélium alapvető igazságainak tanulmányozásában és gyakorlásában, ahogyan azok ki lettek nyilatkoztatva. Az Úr Lelke nem fog bajlódni a közömbös emberekkel, a makacs emberekkel és a lázadókkal, akik nem hajlandóak az isteni igazság fényén belül élni. Minden megkeresztelkedett személy kiváltsága, hogy tartós bizonysággal rendelkezzen az evangélium visszaállításáról, az a bizonyság azonban elhalványul és idővel el is tűnik, ha nem kapunk folyamatosan lelki táplálást a tanulmányozással és engedelmességgel, valamint nem törekszünk szorgalmasan arra, hogy megismerjük és megértsük az igazságot.¹⁷

Jogunk van a Szentlélek irányítására, azonban elveszíthetjük ezt az irányítást, ha szándékosan figyelmen kívül hagyjuk a kinyilatkoztatásokat, melyek azért adattak, hogy segítsenek nekünk a megértésben és vezéreljenek bennünket az örökkévaló evangélium fényében és igazságában. Nem remélhetjük, hogy birtokunkban lesz ez az útmutatás, ha nem vagyunk hajlandóak figyelembe venni e nagyszerű kinyilatkoztatásokat, amelyek oly sokat jelentenek nekünk fizikailag és lelkileg egyaránt. Nos, ha a hitetlenség állapotában találjuk magunkat, vagy nem vagyunk hajlandóak arra a tudásra és fényre törekedni, melyet az Úr elérhető közelségbe helyezett, akkor ki vagyunk téve annak, vagyis azzal a veszéllyel nézünk szembe, hogy a gonosz lelkek, az ördögök tanai és az emberi tanítások megtévesztenek bennünket [lásd T&Sz 46:7]. Amikor pedig ezek a hamis hatások elénk tárulnak, akkor nem lesz birtokunkban az a megkülönböztető értelem, melynek segítségével szét tudnánk választani őket, és felismerhetnénk, hogy nem az Úrtól valók. Így aztán az istentelenek, az erkölcstelenek, valamint az emberek alattomosságának és ravaszságának prédáivá leszünk.¹⁸

Az Úr Lelke nem lakozik tisztátalan edényekben, amikor pedig valaki elfordul az igazságtól a gonoszság miatt, akkor ez a Lélek nem követi őt, hanem elhagyja, a helyére pedig a tévedés lelke, az engedetlenség lelke, a gonoszság lelke, valamint az örök pusztulás lelke költözik.¹⁹

Ha hithűek maradunk, a Szentlélek kinyilatkoztatást ad, hogy vezessen és irányítson minket egész életünk során.

Az Úr ígéretet tett mindenkinek, aki bűnbánatot tart és hithű marad, valamint alázatos és szorgalmas lelkiséget gyakorol, hogy jogosultak lesznek Isten Lelkének útmutatására. Ez a Lélek vezeti és irányítja majd őket egész életük során.²⁰

Az egyház minden tagja részesült a kézrátételben a Szentlélek ajándékáért. Ezzel jogot nyert arra, hogy megkapja a szükséges és időszerű kinyilatkoztatásokat személyes útmutatása érdekében; nem az egyházra, hanem saját magára vonatkozóan. Engedelmességével és alázatosságával jogot szerezhet arra, hogy világosságot és igazságot kapjon, ahogyan azt az Igazság Lelke kinyilatkoztatja számára, és az, aki hallgat erre a Lélekre, és alázattal és hittel törekszik a Lélek ajándékára, nem lesz megtévesztve.²¹

Az élet szentségében kell járnunk, a világosságban és az igazságban, megfelelően megértve mindazt, ami a Szentlélek ajándékán és hatalmán keresztül érkezik, melyet mindazoknak megígértek, akik hajlandóak arra, hogy a bűnbánatra vezető hitet gyakoroljanak és elnyerjék az örök élet szavait. Ha e Lélek társai vagyunk, akkor a világosságban járunk, és maga Isten a társunk.²²

Az egyház minden tagjának kiváltsága, hogy megismerje az igazságot, hogy az igazság által szóljon, valamint hogy sugalmazást kapjon a Szentlélektől; kiváltságunkban áll, személyesen,… hogy elnyerjük a világosságot, és ebben a világosságban járjunk; ha pedig tovább haladunk Istenben, vagyis betartjuk minden parancsolatát, akkor még több világosságot kapunk, míg idővel elérkezik számunkra a tudás tökéletes napja. [Lásd T&Sz 50:24.]²³

A Szentlélek útmutatásával érkezünk vissza végül Isten, az Atyánk jelenlétébe.²⁴

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Mit tanít a „Joseph Fielding Smith életéből” szakaszban található történet a Szentlélekről? Te éreztél-e már késztetést a Szentlélektől arra, hogy segíts valakinek? Mikor?
Smith elnök arra utalt, hogy „Isten Lelke az ember lelkéhez szól” (1. szakasz). Miben különbözik a lelkünk felé irányuló kommunikáció a fülünk vagy a szemünk felé irányulótól? Milyen értelemben erőteljesebb a lelki kommunikáció?
Mi a különbség aközött, hogy Kornéliushoz hasonlóan valaki elnyeri a Lélek megnyilvánulását, vagy hogy valaki elnyeri a Szentlélek ajándékát? (Lásd 2. szakasz.)
Smith elnök azt tanította, hogy a keresztelkedés nem teljes a Szentlélek ajándéka nélkül (lásd 3. szakasz). Milyen értelemben lenne az életed hiányos a Szentlélek ajándéka nélkül?
Gondolkodj el Smith elnöknek a 4. szakaszban található tanításán arról, hogy mit jelent a Szentlélek állandó társaságával rendelkezni. Milyen áldásokat kaptál e társaságnak köszönhetően?
Mit tehetünk, hogy felkészüljünk a Szentlélek társaságának elnyerésére? (Néhány példát találsz a 5. szakaszban.)
Miközben áttekinted a 6. szakaszt, figyelj arra, milyen irányítást kaphatunk a Szentlelken keresztül. Hogyan taníthatják meg a szülők a gyermekeiknek, hogy miként ismerhetik fel és nyerhetik el ezt az irányítást?

Kapcsolódó szentírások

János 16:13; Cselekedetek 19:1–6; 1 Korinthusbeliek 12:3; 1 Nefi 10:17–19; 2 Nefi 31:15–20; 3 Nefi 19:9; T&Sz 46:13; Hittételek 1:4

Tanítási segédlet

„Ne aggódj, ha a tanulók pár pillanatig csendben vannak, miután feltetted a kérdést. Ne válaszold meg a saját kérdésedet; hagyj időt a tanulóknak a válaszokon gondolkozni! Azonban a túl hosszú csend azt jelezheti, hogy nem értik a kérdést, és újra kell fogalmaznod” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 69.).