Pál apostol azt tanítja, hogy Jézus Krisztus „az Izráel házával [kötött] új szövetség” (Zsidók 8:8) Közbenjárója. Kifejti, hogy a Szabadító áldozata feljebbvaló a főpapok által Mózes törvénye szerint bemutatott áldozatoknál, illetve, hogy a mózesi szertartások az emberek figyelmét a Szabadítóra és az Ő engesztelésére irányították.
Pál azt tanítja, hogy Jézus Krisztus az új szövetség Közbenjárója
Kép
shadows of chair, cello, duck
A kihagyott helyekre írd be, milyen tárgy kelti az adott árnyékot.
Miért tudod az árnyékkép alapján megállapítani, hogy milyen tárgyról van szó?
Az Ószövetség sok olyan ceremóniáról és szertartásról szól, amelyek a Szabadítót és az Ő engesztelését jelképezték vagy vetítették előre. Mivel Pál tudta, hogy a zsidó keresztények számára ismerősek ezek a ceremóniák és szertartások, a levelében utalt ezekre, miközben a szenteket Jézus Krisztusról tanította.
Minden szentírásban találhatók minták, árnyképek, jelképek és hasonlatok Jézus Krisztusról. A minták, árnyképek, jelképek és hasonlatok nagyobb valóságokat tükröző megjelenítési formák. E képvilág javarészt embereken, tárgyakon, eseményeken és körülményeken keresztül jelenik meg.
Mózes törvényének célja az volt, hogy Jézus Krisztus mintája és árnyképe legyen, vagyis olyan jelkép, amely az izráelitákat Jézus Krisztusra és az Ő engesztelő áldozatára irányította (lásd 2 Nefi 11:4; Jákób 4:4–5). Pál apostol kifejtette, hogyan viszi ezt végbe a törvény számos része. Segíteni akart a zsidó szenteknek, hogy hűek maradjanak Jézus Krisztushoz, és ne forduljanak vissza Mózes törvényének követéséhez, ahogy néhányan tették.
A Zsidók 2:17-ben azt olvassuk, hogy Pál úgy utalt Jézus Krisztusra mint „könyörülő… és hív főpap”. Mózes napjaitól Jézus Krisztus idejéig a főpap volt az ároni papság elnöklő tisztségviselője, mely papságot olykor a lévita papságnak is hívják, a Lévi törzse tagjai által viselt ároni papsági felhatalmazásra utalva (lásd Bible Dictionary, “Aaronic Priesthood”).
Kép
Moses Calls Aaron to the Ministry
Mózes elrendeli Áront az ároni papság főpapjának
Olvasd el a Zsidók 7:1–4-et, és keresd meg, mit tanított Pál Melkisédekről. Olvasd el a Zsidók 7:3 Joseph Smith fordítását is (a Kalauz a szentírásokhoz 242. oldalán) további pontosításért arról, mit tanított Pál a 3. versben.
Melkisédek „figyelemre méltó próféta és vezető volt, aki körülbelül Kr. e. 2000 táján élt. Sálem (Jeruzsálem) királyának, a béke királyának és »a fenséges Isten papj[ának]« [Zsidók 7:1] hívták” (Bible Dictionary, “Melchizedek”; lásd még 1 Mózes 14:25–40 Joseph Smith fordítása [a Kalauz a szentírásokhoz 224. oldalán]). Pál értette Melkisédek nagyságát, és Jézus Krisztus mintájaként vagy árnyképeként említette őt.
A Zsidók 7:15–17-ben Pál egy ószövetségi próféciát idézett egy pap eljöveteléről „Melkhisedek rendje szerint” (Zsidók 7:17; lásd még Zsoltárok 110:4). Pál azt tanította, hogy Jézus Krisztus betöltötte ezt a jövendölést.
„Pál egyik célja a Zsidók 7-ben az volt, hogy megmutassa a melkisédeki papság feljebbvalóságát a lévita vagy ároni papság és az ahhoz kapcsolódó szertartások felett. Ha a tökéletesség és a felmagasztosulás elérhető lenne a lévita papságon keresztül, akkor mi szükség lenne a magasabb papságra váltásra? Pál azt tanította, hogy a tökéletesség – vagyis az, hogy »hasonlóvá tétet[ünk] Isten Fiához« (Zsidók 7:3) – nem a lévita papság révén valósul meg, hanem Jézus Krisztuson és az Ő papsági rendjén keresztül. Jézus Krisztus »Júdából támadott«, nem Lévi törzséből, ezért Pál azt tanította, hogy az Ő joga a papsághoz nem a származásán alapult, hanem az »enyészhetetlen életnek ereje szerint« való volt (lásd Zsidók 7:14–16). A halandóság előtti Jehovaként Ő teremtette a földet, és irányította az Ószövetség eseményeit ugyanazon papsági hatalom által, melyet halandó szolgálata során is visel majd” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 480.).
Olvasd el a Zsidók 7:23–28-at, és keresd meg a különbségeket Jézus Krisztus és a lévita főpapok között, akik az ároni papsági szertartásokat végezték az emberek számára. A „gyarló embereket rendel főpapokká” kifejezés a 28. versben azt jelenti, hogy gyengeségekkel rendelkeznek. Olvasd el a Zsidók 7:25–26 Joseph Smith fordítását is (a Kalauz a szentírásokhoz 243. oldalán.)
A Zsidók 7:25-ben a „mindenha él, hogy esedezzék érettök” kifejezés azt jelenti, hogy Jézus Krisztus küldetése az, hogy közbenjárjon értünk, hogy segítsen visszatérnünk Isten színe elé.
Kép
Jesus Praying in Gethsemane
Hogyan magyaráznád el a Jézus Krisztus és a lévita főpapok közötti különbséget?
Olvasd el a Zsidók 8:1–4-et, és keresd meg, milyen ajándékot vagy áldozatot ajánlott fel Jézus Krisztus. A Zsidók 8:4 Joseph Smith fordítása a következőképpen szól: „Ezért, amíg a földön volt, saját életét ajánlotta áldozatul az emberek bűneiért. Most a törvény alá tartozó minden papnak ajándékokat, vagyis áldozatokat kell felajánlania a törvény szerint.”
Milyen igazságot tanulhatunk a Zsidók 8:4 Joseph Smith fordításából arról, amit Jézus Krisztus értünk tett?
Gondolkodj el azon, mit jelent neked személyesen Jézus Krisztus engesztelő áldozata, és egészítsd ki a következő kijelentések egyikét a szentírás-tanulmányozási naplódban. Kereshetsz helyénvaló alkalmat arra is, hogy megoszd a leírtakat egy családtagoddal vagy barátoddal.
Hálás vagyok a Szabadítómért, mert…
Tudom, hogy a Szabadítóm szeret engem, mert…
Jézus Krisztus engesztelő áldozata áldást hozott rám, mert…
A közbenjáró olyasvalaki, aki megoldja a két ember vagy csoport közötti ellentéteket. Jézus Krisztus engesztelése megbékíti az emberi lényeket (akik közül mindenki bűnös) az Atyaistennel. Áldozata miatt Jézus Krisztus lett a „jobb szövetségnek közbenjárója” (Zsidók 8:6), a szövetségé, melyben az Úr kijelentette: „Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem” (Zsidók 8:10). E szövetség– ha az emberek elfogadják azt –, segít nekik megismerni az Urat (vö. Zsidók 8:11), valamint megtisztulni a bűneiktől és gonoszságaiktól (vö. Zsidók 8:12).
Pál elmagyarázza, miként mutattak a mózesi szertartások a Szabadító engesztelésére
A Zsidók 9–10-ban azt olvassuk, hogy Pál apostol azzal folytatta a lévita főpapok Jézus Krisztushoz való hasonlítását, hogy kifejtette ezen főpapok engesztelés napi kötelezettségeit.
Kép
diagram, the tabernacle
Évente egy alkalommal, a zsidó szent napon, melyet az engesztelés napjának (más néven jom kippurnak) hívnak, a főpap engedélyt kapott, hogy belépjen a legszentebb helyre (más néven a szentek szentjébe) a sátorban vagy később a jeruzsálemi templomban. Belépés előtt a főpap egy tulkot áldozott fel „saját magáért és házanépéért” való engesztelésül, majd pedig egy kecskebakot „Izráel gyülekezetéért” való engesztelésül. Az állatok vérét meghatározott helyekre és tárgyakra hintette a legszentebb helyen további engesztelésként. Ezután „megvallotta Izráel népének minden bűnét” egy másik kecskebakon (melyet bűnbaknak neveznek), amelyet azután a pusztába űztek, ezzel jelképezve a nép bűneinek eltörlését. Ezt követően átöltözött, és „két kost ajánlott fel égő áldozatként magáért és a népéért” (Bible Dictionary, “Fasts”; lásd még 3 Mózes 16).
Olvasd el a Zsidók 9:11–12, 24, 28-at és a Zsidók 10:1, 4, 10–12-t, és keresd meg, milyen értelemben voltak az engesztelés napi események mintái vagy árnyképei Jézus Krisztus engesztelő áldozatának.
A főpap számára évente egyszer, az engesztelés napján volt engedélyezett a sátor legszentebb helyébe belépni. Milyen „szentélybe” (Zsidók 9:12) léphetett a Szabadító (és az egész emberiség is) az Ő engesztelésének köszönhetően?
Mire volt képes Jézus Krisztus engesztelése, amire „a bikák és bakok vére” (Zsidók 10:4) képtelen volt?
Bár az állatok vére valójában nem hozhatott engesztelést az emberek bűneiért, a lévita papok azért végezték e szertartásokat, hogy bemutassák „a jövendő jóknak árnyék[át]” (Zsidók 10:1), vagyis hogy a Szabadító engesztelésére mutassanak.
Olvasd el a Zsidók 10:17–20-at, és keresd meg, mit tesz lehetővé a Szabadító engesztelése.
A Zsidók 10:19 szerint Jézus Krisztus áldozatának köszönhetően beléphetünk a „legszentebb” helyre, vagyis Isten színe elé a celesztiális királyságban. Az „új és élő út” kifejezés a Zsidók 10:20-ban Jézus Krisztus evangéliumára utal, vagyis arra a tervre, amely által bűnbocsánatot nyerhetünk és megszenteltethetünk az Ő engesztelése révén, mindez által pedig érdemessé válhatunk az Isten színe elé való visszatérésre.
Olvasd el a Zsidók 10:22–24-et, és keresd meg, mit kell tennünk, hogy beléphessünk a celesztiális királyságba, majd egészítsd ki a következő tantételt: Jézus Krisztus engesztelése miatt mindannyian beléphetünk a celesztiális királyságba, ha .
Szerinted mit jelent „tántoríthatatlanul” (Zsidók 10:23) megtartani a hitünket Jézus Krisztusban?
Olvasd el a Zsidók 10:35-öt, és keresd meg, milyen tanácsot adott Pál, amely segíthet nekünk tántoríthatatlanul megtartani a Jézus Krisztusba vetett hitünket. Meg is jelölheted, amit találsz.
Szerinted mit jelent az, hogy „ne dobjátok el… bizodalmatokat” (Zsidók 10:35)?
Kép
Jeffrey R. Holland elder
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, mit jelent az, hogy ne dobjuk el a bizodalmunkat: „Az utolsó napi szent szóhasználatban ez azt jelenti, hogy »persze, hogy nehéz« – mielőtt csatlakoztok az egyházhoz, miközben csatlakozni próbáltok, majd pedig miután csatlakoztatok. Ez mindig is így volt – mondja Pál –, de ne torpanjatok meg! Ne pánikoljatok és ne vonuljatok vissza! Ne veszítsétek el a bizalmatokat! Ne feledjétek, mit éreztetek egykor! Ne veszítsétek el bizodalmatokat az átélt élményekben! Ez a kitartás [szilárdság] szabadította meg Mózest és Joseph Smitht is, amikor a gonosz szembekerült velük, és ez szabadít majd meg benneteket is” (“Cast Not Away Therefore Your Confidence,” Ensign, Mar. 2000, 8).
A szentírás-tanulmányozási naplódban írj az egyik ismerősödről, aki jó példa arra, hogy tántoríthatatlanul ragaszkodik a Jézus Krisztusba vetett hitéhez, és nem dobja el bizodalmát.
Gondold végig, mennyire vagy elkötelezett az iránt, hogy szilárdan megtartsd a hitedet Jézus Krisztusban. A szentírás-tanulmányozási naplódba írd le, hogyan gyarapítod majd az elkötelezettségedet és képességedet erre.
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Tanulmányoztam a Zsidók 7–10-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).
További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: