11. rész, 2. nap: Lukács 13–15

11. rész: 2. nap

Lukács 13–15

Bevezetés

Jézus a bűnbánatról és Isten királyságáról tanít, valamint a sabbaton gyógyít. Példázatok segítségével az alázatról és a tanítványság áráról tanít. A farizeusok és az írástudók zúgolódnak amiatt, hogy a Szabadító vámszedőkkel és bűnösökkel tart kapcsolatot. A Szabadító erre az elveszett juh, az elveszett drakhma, valamint a tékozló fiú példázatával reagál.

Lukács 13:1–14:14

Jézus a sabbat napján gyógyít, és az alázatról, valamint a kevésbé szerencsésekről való gondoskodásról tanít

Képzeld el, hogy ebédnél ültök néhány barátoddal, akik észrevesznek egy szegényes öltözetű diákot, aki egyedül ül. Az asztaltársaságotokból valaki durva megjegyzést tesz a tanuló megjelenésére, mire a barátaid közül sokan felnevetnek.

Hogyan reagálhatnál ebben a helyzetben?

A Lukács 13–14 tanulmányozása során keresd meg, mit tanított a Szabadító arról, hogyan kell bánnunk a nálunk kevésbé szerencsésekkel.

A Lukács 13-ban azt olvassuk, hogy a Szabadító ismertette a fügefa példázatát, amelyet kivágnak, ha nem hoz gyümölcsöt. Ezt a példázatot a zsidóknak címezte, akiknek jó gyümölcsöt kellett volna hozniuk, és azt tanítja, hogy ha nem tartunk bűnbánatot, akkor elpusztulunk. Jézus a sabbat napján meggyógyított egy asszonyt. Isten királyságát egy mustármaghoz hasonlította, amely hatalmas fává növekedett, és arról tanított, kik lépnek majd be az Ő királyságába, továbbá gyászolt Jeruzsálem közelgő pusztulása miatt.

A Lukács 14:1–6-ban azt olvassuk, hogy a Szabadítót az egyik főfarizeus házába hívták étkezni a sabbaton. Az étkezés előtt a Szabadító meggyógyított egy férfit, aki vízkórban szenvedett, melynek során a testben felgyülemlik a víz.

Olvasd el a Lukács 13:15–16-ot és a Lukács 14:5–6-ot, és keresd meg a Szabadító válaszát a farizeusoknak, akik a sabbat megszegésével vádolták Őt az asszony és a férfi meggyógyítása miatt.

Mit tanulhatunk a Szabadító példájából a sabbat napjának tiszteletben tartásáról és megszenteléséről? Az egyik tanulság az, hogy Jézus példát adott a sabbat-napi igazlelkű viselkedésről azzal, hogy az emberek szükségleteinek kielégítésére törekedett. Ez ellentétben áll egyes farizeusok hozzáállásával, akik az állatok sabbat-napi megsegítését igazolták, az emberekét viszont nem. Gondold végig a sabbat-napi tevékenységeidet. Mit tehetsz a sabbaton azért, hogy Jézushoz hasonlóbb legyél?

A Lukács 14:7–10 egy olyan példázatot tartalmaz, melynek segítségével a Szabadító egy evangéliumi igazságot tanított az alázat és a felmagasztosulás közötti kapcsolatról. A „fő helyek” (lásd Lukács 14:7) a kiemelt helyek voltak. Jézus felfigyelt arra, hogy a lakomára meghívottak némelyike igyekezett tiszteletre méltóbb helyet biztosítani magának azzal, hogy a házigazdához közeli helyre ült.

Olvasd el a Márk 14:11-et, és keresd meg, mit tanított a Szabadító az alázatról.

Olvasd el a Lukács 14:12–14-et, és keresd meg, mit tanított a Szabadító az Őt vacsorára hívó farizeusnak. Az ehhez a farizeushoz hasonló emberek miért a barátaikat és a gazdag és befolyásos ismerőseiket hívják vacsorára?

A Szabadító idejében azok, akik csonkák (sérültek), bénák vagy vakok voltak, gyakran nehezen tudtak munkát találni, és ezért a fogyatékosságaik miatt szegénységben éltek. Néhány farizeus lenézte az ilyen embereket. Milyen okok miatt néznek le manapság egyesek másokat?

A következő az egyik tantétel, amelyet ezekből a versekből megismerhetünk: Ha igyekszünk segíteni a nálunk kevésbé szerencséseknek, akkor az Úr megjutalmaz bennünket.

A feltámadáskor elnyert jutalmon kívül az Úr ebben az életben is megáld bennünket, amikor megpróbálunk segíteni a nálunk kevésbé szerencséseknek (lásd Máté 6:4).

Végezz el legalább egyet az alábbi tevékenységek közül a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Írj egy olyan esetről, amikor te vagy az egyik ismerősöd áldást kapott azért, mert igyekezett segíteni a kevésbé szerencséseknek. (A „kevésbé szerencsés” nem csupán az anyagi javakban szűkölködőre utalhat, hanem például azokra is, akik magányosak vagy akiknek nincsenek barátaik.)
2. Gondolkozz el azon, hogyan segíthetsz azoknak, akik nálad kevésbé szerencsések, és írj egy célt arra vonatkozóan, hogyan szolgálod majd őket.

Lukács 14:15–35

Jézus elmondja a nagy vacsoráról szóló példázatot, és a tanítványság áráról tanít

Milyen dolgok feláldozására vagy feladására kérhetnek bennünket Jézus Krisztus tanítványaiként?

Milyen kifogásokra érezhet valaki kísértést annak indoklására, hogy miért nem hozza meg ezeket az áldozatokat?

Miután a Szabadító azt tanácsolta a farizeusnak, hogy hívja meg a kevésbé szerencséseket ilyen lakomákra, valaki az asztalnál azt mondta Neki, hogy „boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában” (Lukács 14:15). E kijelentésre adott válaszként a Szabadító elmondta a nagy vacsora példázatát.

Olvasd el a Lukács 14:16–24-et, és keresd meg, milyen meghívásban részesültek a példázatban szereplő emberek, és milyen kifogásokkal éltek azok, akik elutasították e felkérést.

Jézus azokhoz a zsidókhoz szólt, akik a példázatban a lakomára először meghívottakhoz hasonlóan viselkedtek. Miként hasonlít Jézus Krisztus evangéliuma egy nagy lakomához? Milyen kifogásokat említettek azok, akik nem fogadták el a meghívást a nagy vacsorára? Mit árulnak el ezek a kifogások ezen egyének értékrendjéről?

Az egyik tantétel, amelyet ebből a példázatból megismerhetünk az, hogy ha egyéb dolgokat helyezünk az Úr és az Ő evangéliuma elé, akkor elveszítjük az áldásokat, amelyeket megkaphattunk volna.

Nézd meg a listádat arról, milyen dolgok feláldozására vagy feladására kérhetnek bennünket Jézus Krisztus tanítványaiként. Milyen áldásokat veszíthetsz el, ha nem vagy kész meghozni ezeket az áldozatokat? Előfordult már, hogy úgy gondoltad, feláldoztál valamit, később viszont kiderült, hogy az elnyert áldások nagyobbak voltak, mint amit feláldozni véltél?

E példázat megtanítása után a Szabadító arról beszélt a sokaságnak, hogy mit kíván meg a tanítványaitól. Olvasd el a Lukács 14:25–27-et, és keresd meg, mit mondott az Úr, mire kell hajlandónak lenniük az Ő tanítványainak.

„A Lukács 14:26 szövegösszefüggéseiben a »gyűlöli« szóval fordított görög kifejezés azt jelenti: »kevésbé szereti« vagy »kevesebbre tartja«. A Szabadító nem vonta vissza a parancsolatot, mely szerint »tiszteld atyádat és anyádat« (2 Mózes 20:12); az értékrendről tanított. A tanítvány számára a család iránti elkötelezettségnek a Jézus Krisztus iránti elkötelezettség után kell következnie” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 165.; lásd még Máté 10:37).

A kereszt szó a Lukács 14:27-ben a keresztre feszítésre utal, és az áldozatra való hajlandóságot jelképezi. A Joseph Smith fordítás segít megértenünk, hogy „hordoz[ni valakinek] az ő keresztjét” (Lukács 14:27) azt jelenti, hogy „[megtagadni] magát minden istentelenségtől, és minden világi vágyakozástól, és [betartani az Úr parancsolatait]” (Joseph Smith fordítás: Máté 16:26 [a Kalauz a szentírásokhoz 232. oldalán]).

Ezek a versek azt tanítják nekünk, hogy Jézus Krisztus tanítványainak hajlandónak kell lenniük mindent feláldozni azért, hogy kövessék Őt. Odaírhatod ezt az igazságot a szentírásod margójára a Lukács 14:25–27 mellé.

Miután Jézus arról tanított, mire kell hajlandónak lenniük az Ő tanítványainak, azt mondta: „Tehát határozzátok el szívetekben, hogy hajlandóak lesztek megtenni azon dolgokat, amelyeket én tanítok és parancsolok nektek” (Joseph Smith Translation, Luke 14:28). Az egyik tantétel, amelyet ezekből a versekből tanulhatunk az, hogy amikor elhatározzuk a szívünkben, hogy megtesszük, amit Jézus Krisztus tanít és parancsol nekünk, akkor az Ő tanítványaivá válunk.

Gondolkodj el azon, hogyan érhetjük el tanítványságunk során azt a pontot, amikor igazán elhatározzuk a szívünkben, hogy megtesszük, amit Jézus Krisztus tanít és parancsol nekünk.

E tantételek megtanítását követően a Szabadító elmondott két hasonlatot. Olvasd el a Lukács 14:28–30-at és a Lukács 14:31–33-at, és gondold át, mit szemléltet ez a két hasonlat.

A Lukács 14:28–30-ban is említetthez hasonló torony egy názáreti faluban

A Szabadító azt szerette volna, ha követői alaposan megfontolják, hogy hajlandóak-e feláldozni bármit, ami megkívántatik ahhoz, hogy ki tudjanak tartani mindvégig az Ő tanítványaiként. Megjelölheted a Lukács 14:33-at, amely egy egyszerű összegzése a Szabadító e fejezetben szereplő tanításainak.

Gondolkodj el azon, mibe kerülne, vagy mi lenne szükséges ahhoz, hogy az Úr Jézus Krisztus igaz tanítványa legyél. Gondold át az evangélium szerinti élet áldásait és az örök élet jutalmát. Milyen döntéseket hozhatnál már most, amelyek segítenének az Urat helyezni minden más elé az életedben? Válaszold meg ezt a kérdést a szentírás-tanulmányozási naplódban, és fogalmazz meg néhány célt, amelyek segíthetnek abban, hogy Jézus Krisztus jobb tanítványa legyél.

Lukács 15

Jézus elmondja az elveszett juh, az elveszett drakhma és a tékozló fiú példázatát

Gondolj egy olyan alkalomra, amikor megtaláltál egy korábban elveszített értékes dolgot. Milyen érzés volt?

Gondolj egy olyan személyre, aki lelkileg talán „elveszett”. Ez lehet olyan ember, aki még nem ismerte meg Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát, és olyan is, aki jelenleg éppen nem él az evangélium tanításaival összhangban.

A Lukács 15 tanulmányozása során keress olyan igazságokat, amelyek arról szólnak, hogy Mennyei Atyánk mit érez azok iránt, akik lelkileg elveszettek, és hogy mi milyen felelősséggel tartozunk irántuk.

Olvasd el a Lukács 15:1–2-t, és keresd meg, mi miatt háborogtak a farizeusok.

A farizeusok és az írástudók háborgására reagálva a Szabadító három példázatot mondott el: egyet egy juhról, egyet egy drakhmáról és egyet egy fiúról. E példázatoknak kettős célja volt: reményt nyújtottak a bűnösnek, és egyúttal megfeddték és elítélték az írástudók és a farizeusok képmutatását és álszentségét. E példázatok tanulmányozása során figyeld meg, miért veszett el és hogyan került meg az egyes példázatok tárgya.

Olvasd el az egyes példázatokat, és keress válaszokat a következő táblázat bal oldali oszlopában található kérdésekre. Írd be a válaszaidat az üres helyekre.

Az elveszett juh, drakhma és fiú példázata
Kérdések	Lukács 15:3–7	Lukács 15:8–10	Lukács 15:11–32
Mi veszett el?
Miért veszett el?
Hogyan került meg?
Milyen szavak vagy kifejezések írják le a megkerülésekor tapasztalt reakciókat?

„Meglátá őt az ő atyja…, és oda futván… megcsókolgatá őt” (Lukács 15:20).

Figyeld meg, hogy a juh a rendes napi tevékenysége során veszett el, a drakhma a tulajdonosa hanyagsága vagy gondatlansága miatt tűnt el, míg a tékozló (pazarló vagy felelőtlen) fiú a saját lázadása miatt veszett el.

Szerinted milyen felelősséggel tartozunk azok iránt, akik elvesztek, függetlenül attól, hogy hogyan vesztek el?

Figyeld meg azokat a kifejezéseket, amelyek az állat, a tárgy és a személy megtalálásakor tapasztalt reakciókat írják le. Ne feledd, hogy e három példázat célja az volt, hogy megfeddje az álszent farizeusokat és írástudókat, akik amiatt zúgolódtak, hogy Jézus vámszedőkkel és bűnösökkel beszélt. Amikor Jézus azt mondta, hogy „nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő [bűnbánó] bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre [bűnbánatra]” (Lukács 15:7), azzal azt tanította, hogy nagyobb az öröm a mennyben egy bűnbánó bűnös, mint kilencvenkilenc álszent farizeus és írástudó miatt, akik kevélységükben úgy vélik, hogy nincsen szükségük bűnbánatra.

Azok reakciói alapján, akik megtaláltak már valamit, ami elveszett, hogyan egészítenéd ki a következő kijelentést: Amikor segítünk másoknak vágyat érezni a bűnbánatra, akkor .

Válaszolj a következő kérdésre a szentírás-tanulmányozási naplódban: Mit tehetsz azért, hogy segíts valakinek, aki lelkileg elveszett, hogy vágyat érezzen a bűnbánatra vagy arra, hogy közelebb kerüljön Mennyei Atyánkhoz?
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Lukács 13–15-öt, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: