Bevezetés a 2 Timótheushoz
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
Pál Timótheushoz írt második levele arra a hatalomra összpontosít, amely a Jézus Krisztusról való bizonyságból származik (lásd 2 Timótheus 1:7–8). Jövendölést is tartalmaz a „nehéz idők” kapcsán, melyek Pál és Timótheus napjaiban, illetve az utolsó napokban is bekövetkeznek majd (lásd 2 Timótheus 3:1–7). Hogy segítsen Timótheusnak szembenézni a kihívásaival, Pál arra buzdította, hogy bízzon a szentírásokban és az egyházi vezetőkben (lásd 2 Timótheus 3:14–17), illetve támaszkodjon az igaz tanra (lásd 2 Timótheus 4:2). E könyv tanulmányozása révén olyan tanokat és tantételeket ismersz majd meg, melyek segíthetnek hithűen élni, miközben megtapasztalod az utolsó napok nehéz időit.
Ki írta ezt a könyvet?
Pál apostol írta a 2 Timótheust (lásd 2 Timótheus 1:1).
Hol és mikor íródott?
Pál apostolnak Timótheushoz írt második levele valószínűleg Kr. u. 64–65 táján íródhatott, minden bizonnyal Pál macedóniai tartózkodása során (lásd Kalauz a szentírásokhoz: Pál levelei; scriptures.lds.org). Pál második római bebörtönzése során írta ezt a levelet, röviddel vértanúsága előtt (lásd Bible Dictionary, “Pauline Epistles”).
Bebörtönzése során Pált láncra verték (lásd 2 Timótheus 1:16; 2:9), valószínűleg egy zárkában vagy föld alatti börtönben, ahol ki volt téve az elemeknek (lásd 2 Timótheus 4:13, 21), barátai pedig nehezen találtak rá (lásd 2 Timótheus 1:17). Úgy tűnik, Lukács volt az egyetlen rendszeres látogatója (lásd 2 Timótheus 4:11), és Pál arra számított, hogy elközelgett élete vége (lásd 2 Timótheus 4:6–8).
Kinek íródott a könyv, és miért?
Ebben a levélben Pál bátorította Timótheust, és erőt adott neki, hogy segítsen továbbhaladnia Pál közelgő halála után is. Pál tudatában volt annak, hogy ideje hamarosan lejár, és látni kívánta Timótheust, akit jelképesen „az én szeretett fiamnak” (2 Timótheus 1:2) nevezett.
Levelének végén Pál azt kérte, hogy Timótheus és Márk látogassák meg őt, és hozzanak neki néhány dolgot, melyeket hátrahagyott (lásd 2 Timótheus 4:9–13). Bár Pál konkrétan Timótheusnak címezte a levelét, tanácsai vonatkozhatnak azokra is, akik „az utolsó napokban” (2 Timótheus 3:1) élnek, mivel Pál olyan kihívásokról és megoldásokról tanított, amelyek éppúgy vonatkoznak a mi napjainkra, mint az övéire.
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
Az 1 Timótheus és Titus mellett ez is az egyik pásztorlevél, mely „Pál utolsó szavait tartalmazza, és megmutatja, milyen csodálatos bátorság és bizalom volt benne, amikor szembenézett a halállal” (Kalauz a szentírásokhoz: Pál levelei; lásd még Bible Dictionary, “Pauline Epistles”). Időrendi sorrendben úgy tűnik, hogy a 2 Timótheus Pál utolsó levele az Újszövetségben (lásd 2 Timótheus 4:6).
Ez a levél tartalmazza Pál néhány gondolatát azon áldásokról és nehézségekről, amelyeket a prédikátorként, apostolként és a nemzsidók tanítójaként teljesített szolgálata során megtapasztalt (lásd 2 Timótheus 1:11). Pál kijelentette: „Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája” (2 Timótheus 4:7–8), jelezve, hogy személyes bizonyosságot nyert arról, hogy az örök életet örökli majd. Olyan emberként, aki több mint 30 éven át szolgálta Jézus Krisztust, Pál kiváló helyzetben volt ahhoz, hogy megtanítsa Timótheusnak, miként szolgáljon hatékonyan mások hitének megerősítésében (lásd 2 Timótheus 2:15–17, 22–26; 4:1–2, 5).
Vázlat
2 Timótheus 1. Pál Isten ajándékáról és hatalmáról beszél, mely a papsági elrendelés révén nyerhető el. Azt tanítja, hogy a „félelemnek lelkét” (2 Timótheus 1:7) nem Isten adja, és hogy nem szabad szégyellnünk a Jézus Krisztusról való bizonyságunkat. Pál bizonyságot tesz arról, hogy Jézus Krisztus hívta el őt az evangélium prédikálására (lásd 2 Timótheus 1:11).
2 Timótheus 2. Pál a jó katona, a győztes sportoló és a keményen dolgozó gazdálkodó képét használja annak szemléltetésére, hogy ki kell tartanunk a nehézségekben ahhoz, hogy örök dicsőséget nyerhessünk. Szembeállítja az igaz és a hamis tanítókat, valamint a tisztességre és a gyalázatra való edényeket. Figyelmezteti Timótheust, hogy kerülje a vitatkozást, és türelmesen tanítsa azokat, akiknek bűnbánatra van szükségük.
2 Timótheus 3–4. Pál jellemzi az utolsó napok gonosz körülményeit, és arra buzdítja Timótheust, hogy papsági vezetőként betöltött szerepében használja a szentírásokat. Közelgő haláláról is ír, és kijelenti: „a hitet megtartottam” (2 Timótheus 4:7). Pál bizonyságot tesz arról, hogy az Úr „az ő mennyei országára” (2 Timótheus 4:18) tartja meg majd, vagyis a celesztiális királyságba fog jutni.