A Szabadító Mártha otthonában tanítja őt és Máriát. Később sok igazságot tanít tanítványainak az imáról, és inti őket a képmutatás és a telhetetlenség ellen.
A szentírás-tanulmányozási naplódban sorolj fel egy perc alatt annyit a tegnapi nap során meghozott döntéseidből, amennyit csak tudsz. Amikor elkészültél, tekintsd át a listádat, és jelölj meg néhányat a jó döntéseid közül. Milyen helyzetekben fordulhat elő, hogy két jó döntés között kell választanunk?
A Lukács 10:38–42 tanulmányozása során keress olyan, a Szabadító által tanított tantételeket, amelyek útmutatást nyújthatnak a döntéseidben – különösen akkor, amikor több jó választás között kell döntened.
Júdeai tartózkodása során Jézus a Jeruzsálem közelében fekvő Bethániába utazott, és meglátogatta Mártha, Mária és Lázár otthonát.
Olvasd el a Lukács 10:38–40-et, és figyeld meg, milyen tevékenység mellett döntött Mártha, és mi mellett Mária, amikor a Szabadító az otthonukba látogatott.
Jézus idejében a vendéglátás igen fontos volt. Mártha azt igyekezett tenni, amit a szokások elvártak tőle, hiszen ő volt a vendéglátó. A fizikai teendőkre összpontosított, mint például az étel elkészítése és felszolgálása.
Figyeld meg a Lukács 10:40-ben, hogy Mártha úgy érezte, „foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban”, vagyis leterhelt volt, és szerette volna, ha Mária segít neki.
Olvasd el a Lukács 10:41–42-t, és keresd meg a Szabadító Márthának adott válaszát.
Mit érthetett a Szabadító az alatt, hogy: „egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta” (Lukács 10:42)?
Kép
Elder Dallin H. Oaks
Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, a következő magyarázatot fűzte ehhez: „Dicséretre méltó volt Márthától, hogy »szorgalmas… és sokra igyekez[ik]« [Lukács 10:41], a Mester Tanítótól tanulni az evangéliumot azonban »szükséges[ebb] dolog« volt” (Jó, jobb, legjobb.Liahóna, 2007. nov. 104.).
Amikor a Szabadító azt mondta, hogy a „jobb rész”, amelyet Mária választott, „el nem vétetik ő tőle” (Lukács 10:42), arra utalhatott, hogy azzal, hogy a fizikai vagy világi teendők helyett Mária úgy döntött, hogy a Szabadítóra figyel, lelki áldásokat nyer, amelyek örökkévalóak.
Az egyik tantétel, amelyet a Szabadító Márthának mondott szavaiból megtudhatunk az, hogy ha úgy döntünk, hogy a lelki dolgoknak szenteljük magunkat a fizikai ügyek helyett, akkor tartós áldásokat nyerünk.
Az üresen hagyott részbe írj néhány példát olyan helyzetekről, amelyekben valaki úgy dönthet, hogy a lelki dolgoknak szenteli magát a jó, de kevésbé fontos ügyek, aggodalmak vagy teendők helyett:
Oaks elder azt is tanította:
„Miközben végiggondoljuk a különféle lehetőségeinket, nem szabad elfelejtenünk, hogy nem elegendő, ha valami csupán jó. Más lehetőségek jobbak, és vannak olyanok, amelyek a legjobbak. […]
Gondoljatok bele, hogyan használjuk az időnket, amikor úgy döntünk, hogy televíziót nézünk, videojátékokat játszunk, internetezünk, vagy könyveket és magazinokat olvasunk. Természetesen jó dolog helyénvaló szórakoztató műsorokat nézni vagy érdekes információra szert tenni. De nem minden ilyen természetű dolog éri meg azt az időt, amit az életünkből rá szánunk. Vannak dolgok, melyek jobbak, és vannak, melyek a legjobbak. Amikor az Úr azt mondta nekünk, hogy törekedjünk a tanulásra, akkor így szólt: »Keressétek ki a legjobb könyvekből a bölcsesség szavait« (T&Sz 88:118; kiemelés hozzáadva). […]
Egyes személyes és családi időtöltések jobbak, mások pedig a legjobbak. Le kell mondanunk néhány jó dologról, hogy a jobbakat vagy a legjobbakat válasszuk, mert azok alakítják ki bennünk az Úr Jézus Krisztusba vetett hitet, és erősítik meg a családunkat” (Jó, jobb, legjobb. 104–105., 107.).
Nézd át az első feladatban elkészített felsorolást a döntéseidről, és mindegyik jó döntésed mellé írd oda, hogy az „jó”, „jobb” vagy „legjobb” volt-e. Ezután végezd el a következőket a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Írj le egy esetet, amikor áldásokat kaptál azért, mert a lelki dolgokat a fizikai ügyek elé helyezted.
Válassz ki egy lelki dolgot, amelyre szeretnél jobban odafigyelni, és írj egy célt arról, mit teszel majd, hogy ezt a lelki dolgot előrébb helyezd az életedben.
Képzeld el, hogy teljes idejű misszionárius vagy, és egy olyan érdeklődőt tanítasz, aki több alkalommal is megpróbált imádkozni, de úgy érzi, hogy Mennyei Atyánk nem válaszol neki. Az érdeklődő most azt fontolgatja, hogy folytassa-e az imádkozást. Mit mondanál ennek az embernek segítségképpen?
A Lukács 11 tanulmányozása során keress olyan igazságokat, amelyek segíthetnek valakinek, aki úgy érzi, hogy Isten nem válaszolja meg az imáit.
A Lukács 11:1–4 szerint miután a tanítványok hallották a Szabadítót imádkozni, azt kérték Tőle, hogy tanítsa meg őket is imádkozni, amit a Szabadító meg is tett. Az Úr ezután hasonlatok segítségével további igazságokat is tanított az imáról. Figyeld meg, hogy a Lukács 11:4 Joseph Smith fordítása így hangzik: „És ne hagyd, hogy kísértésbe vitessünk; hanem szabadíts meg minket a gonosztól” (Joseph Smith Translation, Luke 11:4; kiemelés hozzáadva). Mennyei Atyánk sohasem viszi egyik gyermekét sem kísértésbe.
Tanulmányozd a Lukács 11:5–13-at, és keresd meg, mit tanított a Szabadító az imáról.
A Joseph Smith fordítás további meglátásokkal szolgál a Szabadító imáról szóló tanításaira vonatkozóan. Megtudjuk belőle, hogy mielőtt a Lukács 11:5-ben kezdődő hasonlatot elmondta volna, „monda nékik: A ti Mennyei Atyátok nem mulasztja el megadni néktek, amit csak kértek tőle. És egy példázatot mondott, mondván…” (Joseph Smith Translation, Luke 11:5). A „jó ajándékok[ról]” is tanulunk, amelyeket említett: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jó ajándékokat a Szent Lélek által azoknak, a kik tőle kérik” (Joseph Smith Translation, Luke 11:14).
A Lukács 11:8 szerint miért teljesítette a második barát az első kérését, hogy adjon neki kenyeret? (A tolakodása kifejezés ebben a versben az ember kitartására utal akkor is, amikor a barátja először elutasította a kérését.)
A Lukács 11:5–13-ban olvasható e hasonlatokon keresztül a Szabadító azt tanította, hogy ha mi – akik nem vagyunk tökéletesek – hajlandóak vagyunk teljesíteni azoknak a kérését, akiket szeretünk és akikkel törődünk, akkor „mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok… azoknak, a kik tőle kérik” (Lukács 11:13).
Mi az ima célja? „Az ima az a cselekedet, amely során összhangba kerül egymással az Atya és a gyermek akarata. Az ima célja nem Isten akaratának a megváltoztatása, hanem olyan áldások biztosítása magunknak és másoknak, melyeket Isten már hajlandó megadni, de feltételül szabta, hogy kérjük azokat. Az, hogy megkapjuk az áldásokat, némi munkát igényel részünkről. Az ima a munka egyik fajtája, és ez a kijelölt módja annak, hogy elnyerjük minden áldások legnagyobbikát” (Bible Dictionary, “Prayer”).
A Lukács 11:5–13-ból tanultak alapján egészítsd ki a következő tantételt: Ha kitartóan imádkozunk és törekszünk Mennyei Atyánk áldásaira a szükség idején, akkor Ő a saját módján és idején .
E tantétel megértésekor azt sem szabad elfelednünk, hogy Mennyei Atyánk nem minden áldása érkezik úgy, ahogyan azt várjuk vagy szeretnénk, és nem is mindig ismerjük fel azonnal.
A szentírás-tanulmányozási naplódban írj egy olyan esetről, amikor választ kaptál az imáidra, mivel kitartóan törekedtél Mennyei Atyánk áldásaira.
A Lukács 11:14–54 beszámolót tartalmaz arról, hogy Jézus kiűzött egy ördögöt egy férfiból; azt tanácsolta a népnek, hogy figyeljenek Isten szavára; és megfeddte a farizeusokat és az írástudókat lelki tudatlanságuk és gonoszságuk miatt.
A Szabadító int a képmutatás és a telhetetlenség ellen
Gondold át a következő kérdéseket: Előfordult már, hogy valamire annyira vágytál, hogy folyamatosan azon járt az eszed? Milyen negatív hatással lehet ránk az, ha ennyire akarunk valamit?
A Lukács 12:1–13-ban azt olvassuk, hogy „mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe” (Lukács 12:1), Jézus intette tanítványait, hogy óvakodjanak a képmutatástól. Tanította őket arra is, hogy egy nap majd minden rejtett dologra fény derül, valamint hogy Isten ismeri az Ő gyermekeit és őrködik felettük. Arról is beszélt, hogy tanítványainak meg kell Őt vallaniuk az emberek előtt, valamint szólt az istenkáromlás bűnéről. Ezután egy férfi megkérte a Szabadítót, hogy beszéljen a testvérével, és győzze meg őt, hogy ossza meg vele az örökségét.
Olvasd el a Lukács 12:14–15-öt, és keresd meg a Szabadító válaszát erre a kérésre.
Mire figyelmeztette az embereket?
A telhetetlenség azt jelenti, hogy valaki túlzottan vágyik valamire. Az Úr tanácsából a következő igazságot ismerhetjük meg: Az Úr azt parancsolja nekünk, hogy ne sóvárogjunk világi javak után. Azt tanította, hogy az élet többről szól, mint csupán a megszerzett fizikai tulajdonról, illetve hogy az ember értékét nem a vagyonának nagysága határozza meg.
Miután a Szabadító figyelmeztette tanítványait, hogy kerüljék a telhetetlenséget, egy példázatot mondott e parancsolat jelentőségének alátámasztására. Olvasd el a Lukács 12:16–19-et, és keresd meg, hány alkalommal használja a példázatban szereplő ember az én névmást, vagy utal másképp a saját javaira. Meg is jelölheted az egyes előfordulásokat.
Mit tanít neked az ember gondolkodásáról az, hogy ilyen gyakran használja az én névmást?
Hogyan érezhetünk kísértést arra, hogy ehhez az emberhez hasonlóak legyünk?
Olvasd el a Lukács 12:20–21-et, és keresd meg, mit mondott Isten az ember kapzsiságára és telhetetlenségére reagálva.
Beírhatod a szentírásodba a következő idézetet M. Russell Ballard eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából: „Ami a leginkább számít, az a legmaradandóbb” (vö. Ami a legtovább tart, az számít leginkább.Liahóna, 2005. nov. 44.).
Ha a példázatban szereplő gazdag ember tudta volna, hogy aznap éjjel meghal, és nem viheti magával a vagyonát, akkor szerinted mit tett volna másképpen a halálát megelőző napon? Gondold át, hogyan vonatkozhat rád az a parancsolat, hogy ne sóvárogj világi vagyon után.
A Lukács 12:22–30-ban azt olvassuk, hogy az Úr kiemelte, hogy tanítványainak nem szükséges túl sokat aggodalmaskodniuk a fizikai szükségleteik miatt. Ezt az utasítást az apostolok és a teljes idejű misszionáriusi szolgálatra elhívottak kapták. Olvasd el a Lukács 12:31–32-t, és keresd meg, mit tanított a Szabadító a tanítványainak, mire törekedjenek ahelyett, hogy a saját szükségleteikre és vágyaikra figyelnének (lásd még Jákób 2:18–19).
A Lukács 12:31 Joseph Smith fordításából megtudjuk, hogy az Úr a következő utasítást adta tanítványainak: „Ezért keressétek az Isten országának előmozdítását” (Joseph Smith Translation, Luke 12:34; kiemelés hozzáadva). „Isten országa” – vagy „Isten királysága” – Jézus Krisztus egyházára utal. „Az egyház célja tagjainak arra történő felkészítése, hogy örökké éljenek a celesztiális királyságban, vagyis a menny királyságában” (Kalauz a szentírásokhoz: Isten királysága, vagyis a menny királysága;scriptures.lds.org). A Szabadító azt ígérte apostolainak, hogy ha Isten királyságának előmozdítására törekednek, akkor Ő segít majd gondoskodni a szükségleteikről, és helyet készít számukra az Ő királyságában.
Írd le a következő tantételt a szentírás-tanulmányozási naplódba: Miközben igyekszünk megtenni a részünket Isten királyságának és az Ő igazlelkűségének előmozdításában, Isten segít majd gondoskodni a szükségleteinkről, és helyet készít számunkra az Ő királyságában.
Gondolkodj el azon, hogyan törekedhetsz Isten királyságának előmozdítására. (Eközben emlékezz vissza a leckében korábban megfogalmazott tantételre arról, hogy a lelki dolgoknak kell szentelnünk magunkat a fizikaiak helyett.)
A Lukács 12:35–59-ben azt olvassuk, hogy a Szabadító arra tanította tanítványait, hogy készüljenek fel az Ő második eljövetelére. Segített nekik megérteni, hogy akinek „sokat adtak, sokat követelnek tőle” (Lukács 12:48), illetve kifejtette, hogy evangéliuma nagy megosztottsághoz vezet majd az emberek között.
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Tanulmányoztam a Lukács 10:38–12:59-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).
További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: