A Jézus Krisztus megölésére irányuló összeesküvés részeként a zsidó vezetők Poncius Pilátus, a római helytartó elé viszik Őt. Pilátus átadja Jézust, hogy korbácsolják meg és feszítsék keresztre. Jézus aláveti magát a szenvedésnek és a halálnak, hogy teljesítse Atyja akaratát.
Jézust átadják Pilátusnak, és kereszthalálra ítélik
Ha szemtanúja lehetnél egy szentírásbeli eseménynek, akkor melyik eseményt választanád? Miért?
E lecke során a világ történelmének egyik legjelentőségteljesebb eseményét fogod tanulmányozni. Tanulmányozás közben képzeld el, hogy a történések szemtanúja vagy.
A Máté 26-ban azt olvastuk, hogy Jézust elfogták, jogtalanul kihallgatták és elítélték a zsidó elöljárók. A római uralom alatt a zsidóknak nem állt hatalmában senkit kivégezni. A zsidó vezetők tehát olyan vétket akartak találni, amelyért Jézus a római törvény szerint is halállal büntethető.
A Máté 27:1–10-ből megtudjuk, hogy a zsidó vezetők átadták Jézust Poncius Pilátusnak, Júdea római helytartójának. Júdás ezt látva megbánta azon döntését, hogy elárulta Jézust, megpróbálta visszaadni a zsidó vezetőktől kapott pénzt, majd véget vetett saját életének. A Joseph Smith fordítás egyértelművé teszi, hogy Júdás „felakasztotta magát egy fára. És azonnal leesett, és belső szervei kiloccsantak, és meghalt” (Joseph Smith fordítás, Máté 27:6 [a Kalauz a szentírásokhoz 233. oldalán]).
Mivel az ezüstpénzek „vérnek ára” (Máté 27:6) voltak, és a törvény nem engedte, hogy ezek a kincstárat gyarapítsák, a zsidó vezetők a fazekas mezejének megvásárlására használták a pénzt, ahová aztán idegeneket temettek. Máté ezt az eseményt egy prófécia (lásd Zakariás 11:12–13) beteljesedéseként idézte fel.
Mivel nyomást gyakoroltak rá a zsidók, és félt az emberek feletti irányítás elvesztésétől, Pilátus átadta Jézust, hogy feszítsék keresztre (lásd Máté 27:11–26). (Ezeket az eseményeket részletesebben tanulmányozhatod majd a János 18–19-hez kapcsolódó leckében.)
Jézust megostorozzák, kigúnyolják és keresztre feszítik
Kép
whip with sharp metal inserts
Pilátus megostoroztatta Jézust, mielőtt elküldte volna, hogy feszítsék keresztre (lásd Máté 27:26). A megostorozás annyit tett, hogy többször is megütötték egy olyan korbáccsal, melynek szálaiba éles tárgyakat, például köveket vagy csontdarabokat fűztek. Ezt a fajta büntetést általában szolgáknak tartották fenn, míg a római nemesek vagy szabadok bot általi verést kaptak. Sokan nem élték túl a megostorozást, mert olyan komoly testi sérüléseket okozott.
Olvasd el a Máté 27:27–32-t, és nézd meg, hogy mit tettek a római katonák Jézussal.
Szerinted miért vitették a katonák valaki mással Jézus keresztjét?
Képzeld magad a cirénei Simon helyébe. Benned milyen gondolatok vagy érzések támadtak volna, ha ott lettél volna a tömegben, és veled vitették volna Jézus keresztjét? Írd le válaszodat a szentírás-tanulmányozási naplódba.
A Máté 27:33 feljegyzi, hogy Jézust arra a helyre vitték, „a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek”.
Kép
Elder James E. Talmage
James E. Talmage elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket tanította ennek a helynek a nevéről: „A név topográfiai jellemzőkre is utalhatott, mivel egy hegyoromról van szó; de az is lehet, hogy kivégzések szokványos helyszíne volt ez, és így a neve a halállal hozható összefüggésbe, hiszen a halott ember koponyáját más néven halálfejnek is nevezik” (Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 667).
A Máté 27:34–45 feljegyzi, hogy Jézus nem volt hajlandó inni abból, amit fájdalomcsillapítás céljából általában felajánlottak a keresztre feszítetteknek. A keresztre feszítést figyelők közül némelyek ki akarták gúnyolni vagy meg akarták kísérteni Jézust.
Olvasd el a Máté 27:46-ot, és nézd meg, hogy mit mondott Jézus, míg a kereszten volt. Meg is jelölheted, amit találsz.
Hogy jobban megértsd, mi történt ebben a pillanatban, olvasd el a következő idézetet Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder Jeffrey R. Holland
„És most vigyázva ejtett szavakkal, mélységes áhítattal arról kívánok szólni, ami az engesztelés felé vezető magányos út talán legnehezebb pillanata volt. Azokról az utolsó percekről beszélek, melyekre Jézus szellemileg és testileg bizonyára fel kellett hogy készüljön, de amelyek érzelmi és lelki súlyát talán nem mérte fel teljesen – arról az utolsó aláereszkedésről az isteni visszahúzódás miatti bénító kétségbeesésbe, amikor végső magányában így kiáltott fel: »Én Istenem, én Istenem! [Te] miért hagyál el engemet?« [Máté 27:46; kiemelés hozzáadva]. […]
Lelkem teljes meggyőződésével tanúsítom, hogy… tökéletes Atyja nem hagyta Fiát magára azon az órán. Valójában az Atya – és ez az én személyes hitem – Krisztus egész halandó szolgálata során talán soha nem volt közelebb a Fiához, mint szenvedésének e kínokkal teli utolsó perceiben. Mindazonáltal… az Atya – ha csak egy rövid pillanatra is – megvonta Jézustól Lelke vigaszát és személyes jelenlétének támaszát” (Senki nem volt Vele.Liahóna, 2009. máj. 87.).
Szerinted abban a pillanatban miért vonta meg Mennyei Atyánk a Lelkét Jézustól?
Olvasd el a Holland eldertől származó idézet hátralevő részét, és jelöld be, hogy mit mondott, miért tapasztalta meg Jézus Krisztus a Lélek visszahúzódását: „Mindez szükséges, sőt alapvető volt az engesztelés eredményességét tekintve, hogy ez a tökéletes Fiú – aki soha nem szólt gonoszat, soha nem cselekedett helytelenül, soha nem érintett tisztátalan dolgot – most megtapasztalja, milyen érzések kerítik hatalmába a többi halandót, vagyis minket, mindnyájunkat, amikor bűnt követünk el. Ahhoz, hogy engesztelése végtelen és örökkévaló lehessen, meg kellett tapasztalnia, milyen érzés meghalni nem csupán fizikailag, hanem lelkileg is. Éreznie kellett, milyen az, ha az Isten Lelke visszahúzódik, és így az ember nyomorultul, reményt vesztve, teljes mértékben magára marad” (Senki nem volt Vele. 87–88.).
A Máté 27:46-ból és Holland elder szavaiból megtudhatjuk, hogy az engesztelés részeként Jézus Krisztus érezte Mennyei Atyánk Lelkének visszahúzódását.
Amikor bűnt követünk el, megtapasztaljuk a lelki halált – Mennyei Atyánk Lelkének visszahúzódását. Mivel Jézus Krisztus a kereszten megtapasztalta a lelki halált, segíteni tud nekünk, amikor rossz döntéseink eltávolítanak minket Mennyei Atyánk Lelkétől. Akkor is tud segíteni, amikor egyedül érezzük magunkat.
Olvasd el a Máté 27:50-et. A Joseph Smith fordításban ez áll: „Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, monda: Atyám, bevégeztetett, meglett a Te akaratod, s kiadá lelkét” (Joseph Smith Translation, Matthew 27:54).
E vers Joseph Smith fordítása szerint Jézus Krisztus azért szenvedett, hogy beteljesítse Mennyei Atyánk akaratát.
Az előző leckében a Máté 26 tanulmányozása során a Szabadító Gecsemánéban átélt szenvedéseiről tanultál, és arról, hogy hajlandó volt saját akaratát alávetni az Atya akaratának. Keresztutalásként odaírhatod a Máté 26:39-et a szentírásodban a Máté 27:50 mellé, emlékeztetőül arra, hogy Jézus megtette azt, amit ígért.
Olvasd el a Máté 27:51-et, és nézd meg, hogy mi történt a templomban, amikor Jézus meghalt.
Kép
temple diagram
Jézus idejében a templomnak két terme volt: a szent hely és a szentek szentje. A két termet egy fátyol, egy függöny választotta el. „A szentek szentje volt az ősi templom legszentebb terme: Isten jelenlétét jelképezte. Évente egyszer, az engesztelés napján a főpap a templom fátylán átlépve bement a szentek szentjébe, ahol széthintette az Izráel teljes gyülekezetének bűneiért felajánlott áldozat vérét (lásd 3 Mózes 16). Amikor Jézus Krisztus halálakor a templom fátyla »ketté hasada« (Máté 27:51), ez drámai módon jelképezte azt, hogy a Szabadító, a Nagy Főpap, áthaladt a halál fátylán, és nemsokára belép Isten [az Atya] jelenlétébe” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 94.).
Kép
Elder Bruce R. McConkie
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket tanította arról, hogy mit jelent a templom fátylának kettéhasadása: „Krisztus immár feláldoztatott; a törvény betöltetett; a mózesi adományozási korszak halott; megérkezett az evangélium teljessége annak minden világosságával és hatalmával; így hát – oly módon szemléltetve ezt, amiből az egész zsidóság felismeri, hogy a királyság elvétetett tőlük és másoknak adatott – az Istenség annak »fölétől aljáig« kettéhasította a templom fátylát. A szentek szentje most mindenki előtt nyitva áll, és a Bárány engesztelő vére által mindenki beléphet a legmagasztosabb és legszentebb helyre, abba a királyságba, ahol az örök élet található. […] Az ősi templom fátylán keresztül végzett szertartások annak hasonlatosságára voltak, amit Krisztusnak tennie kellett – ezeket mostanra elvégezte, és minden ember számára megnyílt a lehetőség, hogy a fátylon áthaladva az Úr jelenlétébe lépjen és teljes felmagasztosulást örököljön” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:830; kiemelés hozzáadva).
A templom fátylának Jézus halálakor bekövetkezett kettéhasadásából megtudhatjuk, hogy Jézus Krisztus engesztelése miatt mindannyian beléphetünk Isten jelenlétébe, ha bűnbánatot tartunk és betartjuk a szövetségeinket.
Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Hogyan teszi lehetővé számunkra Jézus Krisztus engesztelése azt, hogy visszatérjünk Isten jelenlétébe?
Nekünk mit kell tennünk ahhoz, hogy érdemesek legyünk arra, hogy örökké Mennyei Atyánkkal éljünk?
A Máté 27:52–66 további információkat ad arról, hogy mi történt Jézus halála után. Figyeld meg Máté feljegyzését, mely szerint „Jézus föltámadása után” (Máté 27:53; kiemelés hozzáadva) sok, már elhunyt igazlelkű ember is feltámadt, és sokaknak megjelentek Jeruzsálemben (lásd még T&Sz 133:54–56).
Jézus halála után az arimathiai József „kéri vala a Jézus testét” (Máté 27:58; lásd még János 19:39). A Szabadító testét tiszta gyolcsba göngyölték, elhelyezték az arimathiai József tulajdonában lévő egyik sírboltban, a bejáratot pedig egy nagy kővel takarták el. A főpapok és a farizeusok némelyikének sürgetésére Pilátus őröket állíttatott a sírbolthoz, a követ pedig lepecsételték. A Máté 27:63–64 szerint miért kérték ezt a főpapok és a farizeusok?
A Máté 28:1–5 szerint a hét első napjának, vagyis vasárnapnak a hajnalán Mária Magdaléna, valamint egy másik asszony, akit Máriának hívtak, odajöttek a sírhoz. A Máté 28:2 Joseph Smith fordítása nyilvánvalóvá teszi, hogy az asszonyok két angyalt láttak, nem pedig egyet.
Jézus Krisztus feltámadása után az egyház tagjai a hét első napján (vasárnap) tartották a sabbatot, ezt szentelték meg, és idővel felhagytak a hetedik nap (a szombat) sabbatként való megtartásával. A sabbat tantétele és fogalma azonban fontosabb annál, mint hogy megtartása a hét utolsó napjáról a hét első napjára került.
Olvasd el a Máté 28:6–7-et, és nézd meg, hogy mit mondtak az angyalok az asszonyoknak.
A Máté 28:8–10, 16–18-ban azt olvassuk, hogy az asszonyok elindultak a tanítványokhoz, hogy elmondják nekik, mit láttak és hallottak. Útközben Jézus megjelent nekik, és az asszonyok „megragadák az ő lábait, és leborulának előtte” (Máté 28:9). Később, amikor a tanítványok az asszonyok szavára hallgatva Galileába mentek, a Szabadító nekik is megjelent. Nézd meg az evangéliumok párhuzamba állítását (a Kalauz a szentírásokhoz 53. oldalán), hogy megtudd, még kiknek jelent meg Jézus a mennybemenetele előtt.
Olvasd el a Máté 28:19–20-at, és nézd meg, mit parancsolt a Szabadító az apostolainak, mit tegyenek. (A Máté 28:19–20 szentírás-memoriter. Megjelölheted valamilyen egyedi módon ezeket a verseket.)
A Szabadító apostolainak adott megbízásából többek között azt a tantételt tudjuk meg, hogy ha bizonyságot nyerünk Jézus Krisztusról, akkor felelősségünk, hogy másoknak is bizonyságot tegyünk Őróla.
Végezd el a következő feladatokat a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Sorold fel legalább három módját annak, ahogyan bizonyságot tehetünk másoknak Jézus Krisztusról. Azután válaszd ki az egyik módot, és írj le egy arra vonatkozó célt, hogy mit fogsz tenni, amivel igyekszel bizonyságot tenni másoknak Jézus Krisztusról.
Válaszold meg a következő kérdést: Átgondolva azt, amit a Máté 28:19–20-ban mondott a Szabadító, mit tehetsz azért, hogy felkészülj a missziós szolgálatra?
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Tanulmányoztam a Máté 27–28-at, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).
További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: