1 És most lőn, hogy Alma visszatért Gedeon földjéről, miután sok olyan dolgot tanított Gedeon népének, amit nem lehet leírni, és megalapítván a gyülekezet rendjét, aszerint, ahogy azt előzőleg Zarahemla földjén tette; igen, visszatért saját házába Zarahemlában, hogy kipihenje magát azon fáradozások után, melyeket végzett.

2 És így végződött a bírák Nefi népe feletti uralmának kilencedik éve.

3 És lőn, hogy a bírák Nefi népe feletti uralma tizedik évének kezdetén Alma elment onnan, és útnak indult, át Melek földjére, a Sidon folyó nyugati oldalán, a nyugati részen a vadon határa mellett.

4 És Melek földjén tanítani kezdte a népet, Isten szent rendje szerint, mely által elhívatott; és szerte Melek egész földjén tanítani kezdte a népet.

5 És lőn, hogy a vadon oldalán lévő vidék határaiból mindenhonnan jött hozzá a nép. És szerte az egész vidéken megkeresztelkedtek;

6 Így mikor munkáját Melekben befejezte, elment onnan, és három napos utat tett meg Melek földjétől északra; és egy városhoz érkezett, melyet Ammonihának hívtak.

7 Most Nefi népének az volt a szokása, hogy földjeiket, és városaikat, és falvaikat, igen, még az összes kis falvaikat is annak neve után nevezték el, aki először birtokolta őket; és így volt ez Ammoniha földjével.

8 És lőn, hogy amikor Alma megérkezett Ammoniha városába, prédikálni kezdte nekik Isten szavát.

9 Most Sátán nagyon markában tartotta Ammoniha városa népének a szívét; ezért nem akartak hallgatni Alma szavaira.

10 Mindazonáltal Alma sokat fáradozott lelkileg, buzgó imában tusakodván Istennel, hogy töltse ki Lelkét a városban lévő népre; hogy adja meg neki, hogy megkeresztelhesse őket a bűnbánatra.

11 Mindazonáltal ők megkeményítették a szívüket, így szólván hozzá: Íme, tudjuk, hogy te vagy Alma; és tudjuk, hogy főpap vagy azon egyház felett, amelyet az ország sok részén megalapítottál, hagyományaitok szerint; és mi nem vagyunk a te egyházadból valók, és nem hiszünk az ilyen balga hagyományokban.

12 És most tudjuk, hogy mivel nem vagyunk a te egyházadból valók, tudjuk, hogy nincs hatalmad felettünk; és a bírói széket átadtad Nefihának; ezért nem te vagy a főbíró felettünk.

13 Most, amikor a nép ezt elmondta, és minden szavával ellenkezett, és szidalmazta őt, és leköpdöste, és kiűzette a városukból, ő elment onnan és az Áronnak nevezett város felé vette útját.

14 És lőn, hogy míg így ment, bánat nehezedett rá, és sok gyötrelmen és lelki kínon vergődött át, azon nép gonoszsága miatt, akik Ammoniha városában voltak, lőn, hogy míg Almára így ránehezedett a bánat, íme, az Úrnak egy angyala jelent meg neki, mondván:

15 Áldott vagy te, Alma; ezért emeld fel a fejedet és örvendezz, mert nagy okod van az örvendezésre; mert attól az időtől fogva hű voltál Isten parancsolatainak betartása terén, hogy megkaptad tőle az első üzenetedet. Íme, én vagyok az, aki átadta neked.

16 És íme, azért küldtek, hogy megparancsoljam neked, hogy térj vissza Ammoniha városába, és ismét prédikálj a város népének; igen, prédikálj nekik. Igen, mondd meg nekik, hogy ha nem tartanak bűnbánatot, akkor az Úristen el fogja pusztítani őket.

17 Mert íme, most tanakodnak, hogy népedet megfosszák a szabadságától, (mert így szól az Úr) mely ellentétben áll azon rendelkezésekkel, és ítéletekkel, és parancsolatokkal, melyeket népének adott.

18 Most lőn, hogy miután Alma megkapta üzenetét az Úr angyalától, gyorsan visszatért Ammoniha földjére. És más úton ment be a városba, igen, azon az úton, amelyik Ammoniha városának déli részén van.

19 És amint bement a városba, éhes volt, és így szólt egy férfihoz: Adnál-e valamit enni Isten egy alázatos szolgájának?

20 És a férfi így szólt hozzá: Én nefita vagyok és tudom, hogy te Isten szent prófétája vagy, mert te vagy az a férfi, akiről egy angyal azt mondta egy látomásban: Fogadd be. Ezért gyere velem a házamba, és én adok neked az ételemből; és tudom, hogy áldás leszel nekem és házamnak.

21 És lőn, hogy a férfi befogadta a házába; és a férfit Amuleknek hívták; és kenyeret és húst hozott elő, és Alma elé tette.

22 És lőn, hogy Alma evett, és jóllakott; és megáldotta Amuleket és házát, és köszönetet mondott Istennek.

23 És miután evett és jóllakott, így szólt Amulekhez: Én Alma vagyok, és én vagyok a főpap Isten egyháza felett szerte az országban.

24 És íme, arra hívtak el, hogy a kinyilatkoztatás és a prófétálás lelke szerint Isten szavát prédikáljam ezen nép között; és itt voltam ezen a földön, és nem akartak befogadni, hanem kitaszítottak, és azon voltam, hogy örökre hátat fordítok ennek a földnek.

25 De íme, azt a parancsot kaptam, hogy ismét forduljak meg és prófétáljak ennek a népnek, igen, és tegyek bizonyságot ellenük a gonoszságaikat illetően.

26 És most, Amulek, mivel megetettél és befogadtál, áldott vagy; mert éhes voltam, mivel sok napot böjtöltem.

27 És Alma sok napig maradt Amuleknél, mielőtt prédikálni kezdett a népnek.

28 És lőn, hogy a nép még megátalkodottabb lett a gonoszságaiban.

29 És a szó eljött Almához, mondván: Menj; és mondd meg Amulek szolgámnak is, hogy menjen el és prófétáljon ennek a népnek, mondván – Tartsatok bűnbánatot, mert így szól az Úr, hogy ha nem tartotok bűnbánatot, akkor haragomban meglátogatom ezt a népet; igen, és nem fordítom el ádáz haragomat.

30 És Alma elment, és Amulek is, a nép közé, hogy Isten szavát hirdessék nekik; és elteltek a Szentlélekkel.

31 És oly nagy hatalom adatott nekik, hogy nem tudták őket tömlöcökbe zárni; és az sem volt lehetséges, hogy bárki meg tudja ölni őket; mindazonáltal mindaddig nem gyakorolták a hatalmukat, amíg kötelekkel meg nem kötözték és börtönbe nem vetették őket. Most ez azért történt, hogy az Úr megmutathassa bennük a hatalmát.

32 És lőn, hogy elmentek, és prédikálni és prófétálni kezdtek a népnek, azon lélek és hatalom szerint, melyet az Úr adott nekik.