1 És lőn, hogy azok a nefiták, akiket a harci fegyverek nem öltek meg, miután eltemették a megölteket – most a megöltek számát nem számolták, mivel oly nagy volt a számuk – miután befejezték halottaik eltemetését, mindannyian visszatértek a földjeikre, és a házaikba, és feleségeikhez és a gyermekeikhez.

2 Most sok nőt és gyermeket ölt meg a kard, és nyájaik és csordáik közül is sokat; és mezeik gabonájából is sok elpusztult, mert letaposták őket az emberi seregek.

3 És mindazokat a lámánitákat és amlicitákat, akiket a Sidon folyó partján öltek meg, a Sidon vizébe dobták; és íme, a tenger mélyén vannak csontjaik, és sok van belőlük.

4 És az amliciták meg voltak különböztetve a nefitáktól, mert a lámániták szokása szerint pirossal megjelölték magukat a homlokukon; mindazonáltal fejüket nem borotválták le úgy, mint a lámániták.

5 Most, a lámániták feje le volt borotválva, és az ágyékukat övező bőr és a magukra öltött fegyverzetük, és az íjaik, és a nyilaik, és a köveik, és a parittyáik, és így tovább, kivételével meztelenek voltak.

6 És a lámániták bőre sötét volt, azon jel szerint, mely atyáikra lett téve, mely átok volt rajtuk, vétkük és lázadásuk miatt testvéreik, vagyis Nefi, Jákób, és József és Sam ellen, akik igaz és szent emberek voltak.

7 És testvéreik az elpusztításukra törekedtek, ezért meg lettek átkozva; és az Úristen egy jelet tett rájuk, igen, Lámánra és Lemuelre, és Ismáel fiaira is, és az ismáelita nőkre.

8 És ez azért történt, hogy magjukat meg lehessen különböztetni testvéreik magjától, hogy ezáltal az Úristen megőrizhesse a népét, hogy ne keveredjenek és ne higgyenek helytelen hagyományokban, mely a pusztulásukhoz vezetne.

9 És lőn, hogy aki a lámánitákéval vegyítette magját, az ugyanezt az átkot hozta a magjára.

10 Ezért aki megengedte magának, hogy félrevezessék őt a lámániták, azt ezen a néven nevezték, és egy jel lett reá téve.

11 És lőn, hogy azokat, akik nem voltak hajlandók a lámánita hagyományokban hinni, de hittek azon feljegyzéseknek, melyeket Jeruzsálem földjéről hoztak ki, és atyáik hagyományaiban is, melyek helyesek voltak, akik hittek Isten parancsolataiban és betartották azokat, őket attól az időtől fogva nefitáknak hívták, vagyis Nefi népének –

12 És ők voltak azok, akik népükről és a lámánita népről is feljegyzéseket vezettek, melyek igazak.

13 Most ismét visszatérünk az amlicitákhoz, mert rájuk is volt téve egy jel; igen, ők tették magukra a jelet, igen, méghozzá vörös jelet a homlokukra.

14 Így teljesedett be Isten szava, mert ezek voltak azok a szavak, melyeket Nefinek mondott: Íme, megátkoztam a lámánitákat, és jelet teszek rájuk, hogy magjuk elkülönülhessen tőled és a te magodtól, mostantól fogva, és mindörökké, ha meg nem bánják gonoszságukat és hozzám nem fordulnak, hogy irgalommal lehessek irántuk.

15 Továbbá: Jelet teszek arra, aki testvéreiddel vegyíti a magját, hogy azok is átkozottak legyenek.

16 Továbbá: Jelet teszek arra, aki ellened és magod ellen harcol.

17 Továbbá azt mondom, hogy aki tőled eltávozik, azt többé nem fogják magodnak nevezni; és én megáldalak téged, és mostantól fogva mindörökké azt, akit magodnak neveznek; és ezek voltak az Úr ígéretei Nefinek és az ő magjának.

18 Most az amliciták nem tudták, hogy Isten szavát teljesítik be, amikor kezdték megjelölni magukat a homlokukon; mindazonáltal nyíltan fellázadtak Isten ellen; szükséges volt tehát, hogy rájuk hulljon az átok.

19 Most szeretném, ha látnátok, hogy önmaguk hozták magukra az átkot; és éppen így minden ember, aki meg van átkozva, önmaga hozza magára a kárhoztatást.

20 Most lőn, hogy nem sok nappal a lámániták és az amliciták által Zarahemla földjén harcolt csata után volt egy másik lámánita hadsereg, mely ugyanazon a helyen rátört Nefi népére, ahol az első hadsereg az amlicitákkal találkozott.

21 És lőn, hogy egy sereget küldtek, hogy kiűzzék őket a földjükről.

22 Most Alma maga, sebesülése miatt ez alkalommal nem ment fel harcolni a lámániták ellen;

23 De felküldött ellenük egy nagyszámú sereget; és azok felmentek és sokat megöltek a lámániták közül, és a maradékukat földjük határain kívülre űzték.

24 És akkor ismét visszatértek és kezdtek békét teremteni az országban, és egy ideig nem háborgatták őket az ellenségeik.

25 Most mindezen dolgok történtek, igen, mindezen háborúk és viszálykodások a bírák uralmának ötödik évében kezdődtek és végződtek.

26 És egy év alatt lelkek ezreit és tízezreit küldték az örökkévaló világba, hogy learathassák a jutalmukat, cselekedeteik szerint, hogy azok jók vagy rosszak voltak-e, hogy örök boldogságot vagy örök bánatot arassanak, azon lélek szerint, melynek engedelmeskedni akartak, hogy az jó lélek volt-e vagy rossz.

27 Mert minden ember attól kapja a bérét, akinek engedelmeskedni akar, és ez a prófétálás lelkének szavai szerint van; ezért legyen ez az igazság szerint. És így végződött a bírák uralmának ötödik éve.