1 És lőn, hogy uralmuk ötödik évének kezdetén viszálykodás támadt a nép között, egy bizonyos férfi miatt, akit Amlicinek hívtak, és aki nagyon ravasz ember volt, igen, bölcs ember, ami a világ bölcsességét illeti, és ő annak az embernek a rendje szerint való volt, aki Gedeont kard által megölte, és akit a törvény szerint kivégeztek –

2 Most ez az Amlici ravaszságával sok embert magához vonzott; méghozzá olyan sokat, hogy kezdtek nagyon erősek lenni; és igyekezni kezdtek rajta, hogy Amlicit királlyá tegyék a nép felett.

3 Most ez riasztó volt az egyház népe számára, és mindazoknak, akiket nem vonzottak Amlici győzködései; mert tudták, hogy törvényük szerint az ilyen dolgokat a nép hangja által kell megalapozni.

4 Ezért ha lehetséges lett volna, hogy Amlici elnyerje a nép szavát, ő, gonosz ember lévén, megfosztotta volna őket egyházi jogaiktól és kiváltságaiktól; mert az volt a szándéka, hogy Isten egyházát elpusztítsa.

5 És lőn, hogy a nép szerte az országban összegyűlt, külön csoportokban, minden ember aszerint, hogy miként vélekedett, hogy Amlici mellett vagy ellen volt-e, és sok vitájuk és elképesztő viszálykodásaik voltak egymással.

6 És így összegyűltek, hogy szavazzanak az ügyet illetően; és ezeket a bírák elé terjesztették.

7 És lőn, hogy a nép hangja Amlici ellen szólt, így nem tették meg királlyá a nép felett.

8 Most ez nagy örömet okozott azok szívében, akik ellene voltak; de Amlici haragra bujtogatta az ő pártján lévőket azok ellen, akik nem voltak az ő pártján.

9 És lőn, hogy azok összegyűltek és Amlicit felszentelték királyuknak.

10 Most amikor Amlicit királlyá tették felettük, megparancsolta nekik, hogy fogjanak fegyvert a testvéreik ellen; és ezt azért tette, hogy leigázhassa őket magának.

11 Most Amlici népét Amlici nevével különböztették meg, és amlicitáknak hívták; és a maradékot nefitáknak hívták, vagyis Isten népének.

12 A nefita nép tudott tehát az amliciták szándékáról, és ezért felkészültek, hogy találkozzanak velük; igen, felfegyverezték magukat kardokkal és handzsárokkal, és íjakkal és nyilakkal, és kövekkel és parittyákkal, és mindenféle harci fegyverekkel, minden fajtából.

13 És így felkészültek, hogy találkozzanak az amlicitákkal, azok eljövetelének idején. És voltak kinevezett kapitányok, és magasabb rendű kapitányok és főkapitányok, a seregek számának megfelelően.

14 És lőn, hogy Amlici felfegyverezte embereit mindenféle harci fegyverekkel, minden fajtából; és ő is parancsnokokat és vezéreket nevezett ki népe fölé, hogy testvéreik ellen háborúba vezessék őket.

15 És lőn, hogy az amliciták felértek az Amnihu dombra, mely a Zarahemla földje mellett elhaladó Sidon folyótól keletre volt, és ott háborúzni kezdtek a nefitákkal.

16 Most Alma, mivel ő volt Nefi népének a főbírája és a kormányzója, ezért népével, igen, kapitányaival és főkapitányaival, igen, seregei élén felment harcolni az amliciták ellen.

17 És a Sidontól keletre levő dombon ölni kezdték az amlicitákat. És az amliciták nagy erővel hadakoztak a nefitákkal, olyannyira, hogy sok nefita elesett az amlicitákkal való küzdelemben.

18 Mindazonáltal az Úr megerősítette a nefiták kezét, így azok nagy öldökléssel ölték az amlicitákat, így azok menekülni kezdtek előlük.

19 És lőn, hogy a nefiták akkor egész nap üldözték az amlicitákat, és nagy öldökléssel ölték őket, olyannyira, hogy az amliciták közül tizenkétezer-ötszázharminckét lelket öltek meg; és a nefiták közül hatezer-ötszázhatvankét lelket öltek meg.

20 És lőn, hogy amikor Alma már nem tudta tovább üldözni az amlicitákat, embereivel felverette a sátraikat Gedeon völgyében, mely völgyet arról a Gedeonról neveztek el, akit Nehór keze ölt meg karddal; és ebben a völgyben verték fel sátraikat a nefiták éjszakára.

21 És Alma kémeket küldött, hogy kövessék az amliciták maradékát, hogy megtudhassa terveiket és cselszövéseiket, hogy ezáltal védekezhessen ellenük, hogy népét megóvhassa a pusztulástól.

22 Most azokat, akiket kiküldtek, hogy az amliciták táborát figyeljék, Zerámnak, és Amnornak, és Mantinak és Limhernek hívták; ezek voltak azok, akik elmentek embereikkel az amliciták táborát figyelni.

23 És lőn, hogy másnap nagy sietséggel tértek vissza a nefiták táborába, és nagyon meg voltak döbbenve, és nagy félelem sújtott le rájuk, mondván:

24 Íme, követtük az amliciták táborát, és nagy megdöbbenésünkre Minon földjén, Zarahemla földje fölött, Nefi földjének irányában a lámániták nagyszámú seregeit láttuk; és íme, az amliciták csatlakoztak hozzájuk;

25 És ők testvéreinkre törtek azon a földön, és azok most előlük nyájaikkal, és feleségeikkel és gyermekeikkel városunk felé menekülnek; és ha nem sietünk, birtokukba veszik a városunkat, és legyilkolják atyáinkat, és feleségeinket és gyermekeinket.

26 És lőn, hogy Nefi népe vette sátrait, és elindultak Gedeon völgyéből a városuk felé, mely Zarahemla városa volt.

27 És íme, amint éppen a Sidon folyón keltek át, a lámániták és az amliciták, akiknek száma majdnem annyi volt, mint a tenger homokja, rájuk törtek, hogy elpusztítsák őket.

28 Mindazonáltal a nefitákat megerősítette az Úr keze, és ők buzgón imádkoztak vala hozzá, hogy szabadítsa ki őket ellenségeik kezéből, ezért az Úr meghallgatta fohászaikat, és megerősítette őket, és a lámániták és az amliciták elestek a velük való küzdelemben.

29 És lőn, hogy Alma szemtől szembe karddal küzdött Amlicival; és ők erősen hadakoztak egymással.

30 És lőn, hogy Alma, mivel Isten embere volt, és mert nagy hitet gyakorolt, fohászkodott, mondván: Ó Uram, irgalmazz, és kíméld meg az életemet, hogy eszköz lehessek kezedben és megszabadíthassam és megőrizhessem ezt a népet.

31 Most amikor Alma ezen szavakat elmondta, ismét hadakozott Amlicival; és az Úr megerősítette, olyannyira, hogy karddal megölte Amlicit.

32 És a lámániták királyával is hadakozott; de a lámániták királya meghátrált Alma elől és őreit küldte, hogy azok hadakozzanak Almával.

33 De Alma őreivel addig hadakozott a lámániták királyának őreivel, míg meg nem ölték és vissza nem űzték azokat.

34 És így megtisztította a terepet, vagyis inkább a partot, mely a Sidon folyótól nyugatra volt, a Sidon vizébe dobván a megölt lámániták testeit, hogy ezáltal embereinek legyen helye átkelni és hadakozni a lámánitákkal és az amlicitákkal a Sidon folyó nyugati oldalán.

35 És lőn, hogy amikor mind átkeltek a Sidon folyón, a lámániták és az amliciták menekülni kezdtek előlük, annak ellenére, hogy olyan sokan voltak, hogy nem lehetett megszámlálni őket.

36 És a nefiták elől a nyugatra és északra levő vadon felé menekültek, el az ország határain túl; és a nefiták minden erejükkel üldözték őket, és ölték őket.

37 Igen, azok minden oldalon találkoztak velük, és ölték és űzték őket, míg szét nem szóródtak nyugaton, és északon, míg el nem érték a vadont, melyet Hermountsznak neveztek; és ez a vadonnak az a része volt, melyet elleptek a vad és kiéhezett állatok.

38 És lőn, hogy a vadonban sokan belehaltak sebeikbe, és a vadállatok és a lég keselyűi felfalták őket; és csontjaikat megtalálták és halomba rakták a földön.