Az apostolok elrendelnek hét tanítványt, hogy segítsenek az Úr munkájában. István, a kiválasztottak egyike, sok csodát tesz. Néhány zsidó istenkáromlással vádolja, és a Szanhedrin elé hurcolja, ahol színeváltozik, hogy nyilvánvalóvá tegye Isten jóváhagyását. Miután megfeddi a zsidókat, amiért elvetik a Szabadítót, István látja Mennyei Atyát és Jézus Krisztust. Ezt követően kiűzik a városból és halálra kövezik.
„Az egyház gyors növekedése miatt az apostolok többé már nem voltak képesek az összes egyháztag szükségleteiről gondoskodni. A »görögök« – akik görögül beszélő zsidó-keresztények voltak – úgy érezték, hogy az özvegyeiket elhanyagolják, és szót emeltek a »zsidók« ellen, akik palesztin zsidó-keresztények voltak” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 288.).
Olvasd el az Apostolok cselekedetei 6:3–6-ot, és keresd meg, hogyan oldották meg az apostolok azt a gondot, hogy az egyháztagok egyéni szükségleteiről úgy gondoskodjanak, hogy az ne hátráltassa őket azon apostoli feladatukban, hogy eljuttassák az evangéliumot „minden népek[hez]” (Máté 28:19).
Kép
Elder Bruce R. McConkie
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket tanította e hét férfi feladatairól: „A rájuk bízott munka a rendes körülmények között az ároni papság által elvégzett világi ügyek körébe tartozott, ezzel szabadságot biztosítva az apostoloknak, hogy a melkisédeki szolgálat nehezebb ügyeire figyeljenek” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 2:65).
Milyen tulajdonságokat kellett keresniük az embereknek, amikor a segítőket kiválasztották?
Mennyiben hasonlít ez a folyamat ahhoz, ahogyan az Úr napjainkban gondoskodik az egyházában arról, hogy a tagok szükségleteit kielégítsék?
Az egyik igazság, amelyet ebből a történetből megismerhetünk, az, hogy érdemes egyháztagokat hívnak el arra, hogy segítsenek mások szükségleteinek kielégítésében.
Az egyházi elhívások konkrét kötelességeket ruháznak az egyénekre, hogy gondoskodjanak mások szükségleteiről. Gondold át, hogy az egyén érdemessége milyen hatással van azon képességére, hogy mások szükségleteiről gondoskodjon. Ezután a szentírás-tanulmányozási naplódban írj egy élményedről valakivel kapcsolatban, aki segített neked vagy valaki másnak azzal, hogy érdemes szolgálatot nyújtott egy elhívásban. Jegyezd fel a gondolataidat és érzéseidet arról, milyen hálás vagy ezért a szolgálatért.
Olvasd el az Apostolok cselekedetei 6:7–8-at, és keresd meg azokat a pozitív eredményeket, amelyek e hét tanítvány mások szolgálatára történő elhívásából származtak.
Istvánt a Szanhedrin elé viszik, ahol bizonyságot tesz nekik arról, hogy elutasították a Messiást
Előfordult már veled, hogy visszautasítottad valakinek a segítségét, vagy valaki más visszautasította a tiédet, amikor segíteni próbáltál? Milyen hozzáállást tanúsított a segíteni próbáló személy és a segítséget visszautasító egyén?
Miért utasítjuk el olykor mások segítségét? Gondold át, milyen következményei lehetnek, ha megpróbálnánk elutasítani valakinek a segítségét a következő helyzetekben: házi feladat elkészítése, főzés, egy fontos gond megoldása az életükben, illetve annak eldöntése, hogy szolgáljunk-e teljes idejű missziót.
Az egyik segítő mód, melyet Mennyei Atyánk biztosított számunkra, a Szentlélek révén valósul meg. Az Apostolok cselekedetei 6:9–7:53 tanulmányozása során figyeld meg, milyen következményekkel jár a Szentlélek visszautasítása.
Az Apostolok cselekedetei 6:9 feljegyzése szerint sokan – akik nem hittek Jézus Krisztusban – vitatkoztak Istvánnal, amikor ő az evangéliumot tanította. Olvasd el az Apostolok cselekedetei 6:10–11-et, és keresd meg, mit tettek ezek az emberek, amikor nem tudtak ellenállni az István tanításaiból származó bölcsességnek és léleknek. (A felbujtottak kifejezés a 11. versben azt jelenti, hogy megvesztegették őket.)
Az Apostolok cselekedetei 6:12 feljegyzi, hogy Istvánt a zsidó kormányzótanács (a Szanhedrin) elé vitték, valamint hogy hamis tanúk istenkáromlással vádolták meg, amely azt jelenti, hogy valaki gyűlölettel beszél Istenről vagy „valamilyen Istennel szent kapcsolatban álló dologról, például az Ő templomáról, az Ő törvényéről vagy az Ő prófétájáról” (Bible Dictionary, “Blasphemy”). István esetében a Szanhedrin hamisan azzal vádolta őt, hogy a templom és Mózes törvénye ellen beszél (lásd Apostolok cselekedetei 6:13–14). A Szanhedrin tagjai ellenálltak és ellenkeztek is Istvánnal, végül pedig az életére törtek.
Olvasd el az Apostolok cselekedetei 6:15-öt, és figyeld meg, mi volt szokatlan István megjelenésében, amikor a tanács elé állt.
István színeváltozott a tanács előtt. A színeváltozás „annak állapota, amikor valakinek egy időre megváltozik a megjelenése és a mivolta – ez azt jelenti, hogy magasabb lelki szintre kerül –, hogy el tudja viselni mennyei lények jelenlétét és dicsőségét” (Kalauz a szentírásokhoz: színeváltozás; scriptures.lds.org). Ez a szent színeváltozás volt az egyik módja annak, ahogyan Isten megmutatta, hogy az Ő jóváhagyása nyugszik Istvánon és üzenetén (lásd Bruce R. McConkie, Doctrinal New Testament Commentary, 2:67).
Az Apostolok cselekedetei 7:1–50 kifejti, hogy az ellene felhozott vádakra István Izráel történelmének felidézésével válaszolt, különös tekintettel arra, ahogyan az izráeliták ismétlődően elutasították Mózest és a törvényt, melyet az Úr a Sínai-hegyen adott nekik. Olvasd el az Apostolok cselekedetei 7:37-et, és keresd meg, kiről jövendölte Mózes, hogy Izráel gyermekei egy napon majd meghallják.
A „próféta”, akiről ebben a versben szó van, Jézus Krisztus.
Olvasd el az Apostolok cselekedetei 7:51–53-at, és keresd meg, mi módon hasonlította István a korabeli zsidó vezetőket az általa jellemzett ókori izráelitákhoz. A „kemény nyakú és körülmetéletlen szívű” kifejezés a zsidók bűnös kevélységére és gonosz szívére utal.
Az Apostolok cselekedetei 7:52 feljegyzi, hogy István azzal vádolta a zsidó vezetőket, hogy elutasítják az „Igaz[at]”, vagyis a Szabadítót.
Az egyik igazság, amelyet ezekből a versekből megismerhetünk, az, hogy a Szentléleknek való ellenszegülés a Szabadító és az Ő prófétáinak az elutasításához vezethet.
A Szentlélek bizonyságot tesz Jézus Krisztusról, és tanúsítja az Ő szavainak, valamint az Ő prófétái szavainak igaz voltát. Éppen ezért a Szentléleknek való ellenszegülés meggyengíti az ember bizonyságát, valamint a Szabadító és az Ő prófétái követésére irányuló elkötelezettségét.
Gondold át, hogyan érezhet valaki kísértést arra, hogy ellenszegüljön a Szentléleknek a következő helyzetekben:
média és szórakozás megválasztása
annak eldöntése, hogy valaki követi-e a próféták randevúzással kapcsolatos tanácsát
annak eldöntése, hogy valaki alkalmazza-e a Jézus Krisztus és az Ő prófétái által tanított tantételeket a bűnbánattal kapcsolatosan
Gondolkozz el azon, te magad mennyire fogadod el a Szentlélek késztetéseit. A szentírás-tanulmányozási naplódban írj egy olyan alkalomról, amikor a Szentlélek késztetéseinek követése helyes döntéshez, illetve a próféták és az ő tanításaik elfogadásához vezetett téged. Gondold át, mit tehetsz azért, hogy készségesen fogadd a Szentlélek hatását.
Gondold végig, mi lenne egyvalami, amit megtehetsz a következő hét során, hogy tevékenyen meghívd a Szentlélek befolyását az életedbe. Leírhatod egy papírlapra a célodat, és azt, hogyan fogod megvalósítani ezt a célt.
A gyötrelem gondot vagy szenvedést jelent. Szerinted Jézus Krisztus követői miért számíthatnak arra, hogy gyötrelmeket tapasztalnak meg?
Az Apostolok cselekedetei 7:54–60 tanulmányozása során keress egy olyan tantételt, amely segíthet neked, amikor gyötrelmeken mész keresztül.
Miután István megfeddte a gonosz zsidó vezetőket, ők dühödten reagáltak. Olvasd el az Apostolok cselekedetei 7:54–56-ot, és figyeld meg, mit élt át István a részükről megnyilvánuló üldöztetés során. A „fogaikat csikorgatják vala ő ellene” (Apostolok cselekedetei 7:54) kifejezés egyik jelentése az, hogy erőszakos indulat töltötte el őket István ellen, és holtan akarták őt látni.
Milyen alapvető tant ismerhetünk meg az Istenségről az István látomásáról szóló beszámolóból?
Kép
István látja Jézust Isten jobbján állni
István látja Mennyei Atyánkat és Jézus Krisztust
Odaírhatod a következő tant az Apostolok cselekedetei 7:55–56 közelébe: Mennyei Atyánk, Jézus Krisztus és a Szentlélek három különálló, különböző személy.
Lukács úgy jellemezte István tragikus halálát, hogy „elaluvék” (Apostolok cselekedetei 7:60). Ez a megfogalmazás utalhat az igazlelkű lélek megpihenésére a halandóság gondjaitól, valamint arra a békességre is, amellyel az ilyen személy áthalad ebből az életből a következőbe (lásd T&Sz 42:46).
Gondolkozz el azon, mit élt át István a Szanhedrin előtt, majd pedig mielőtt kiűzték és megölték.
Hogyan erősítette meg Isten Istvánt a zsidó vezetők előtti megjelenése során?
A tanulmányozottak alapján egészítsd ki a következő tantételt: Ha hűek maradunk Jézus Krisztushoz a gyötrelmeink során, akkor .
Gondolkozz el a következő kérdéseken: Hogyan lehet velünk az Úr, amikor gyötrelmekkel kerülünk szembe? Bár István elveszítette az életét, mit nyert mégis?
Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
István számára hithűnek maradni magában foglalta életének feláldozását. Nem valószínű, hogy tőlünk ilyen áldozatot követelnének meg napjainkban, azonban milyen áldozatot várhatnak el tőlünk?
Szerinted mit nyersz azzal, ha hithű vagy az Úrhoz a gyötrelmek során, és meghozod azokat az áldozatokat, amelyeket Ő kér tőled?
Mit nyertél már eddig is?
Általában Istvánt tekintik az első keresztény vértanúnak. Továbbá Krisztus jelképének is tekinthető: Ő és a Szabadító is egy tanács előtt álltak vádlottként, kijelentették az igazságot az ellenségeik előtt, életüket adták egy igazlelkű ügyért, valamint még hasonló kifejezéseket is használtak, miközben meghaltak (lásd Lukács 23:33–34, 46; Apostolok cselekedetei 7:59–60).
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban: