Az egyház Missouri állambeli növekedése és Edward Partridge püspök oda való áthelyezése szükségessé tette, hogy egy másik püspököt hívjanak el Ohióban. 1831. december 4-én Joseph Smith próféta három kinyilatkoztatást kapott, melyek a Tan és szövetségek 72-ben vannak összevonva. Ezek a kinyilatkoztatások ismertették Newel K. Whitney új püspökként való elhívását Ohióban, kinyilatkoztatták Whitney püspök néhány kötelességét, és utasításokat adtak a Sionba való gyülekezésre vonatkozóan. A Tan és szövetségek 73-ban feljegyzett kinyilatkoztatás, amely 1832 januárjában adatott, az Úr Joseph Smithnek és Sidney Rigdonnak adott arra vonatkozó utasítását tartalmazza, hogy folytassák a Biblia fordítását. A Tan és szövetségek 74-ben található kinyilatkoztatás 1830-ban adatott, még az egyház visszaállítása előtt, és az Úr magyarázatát tartalmazza a 1 Korinthusbeliek 7:14 kapcsán, mely szentírást néhányan a kisdedek megkeresztelésének igazolására használták fel.
Az Úr elhívja Newel K. Whitney-t püspöknek Ohióban
Kérdezd meg a tanulóktól, hogy melyik egyházi elhívásról gondolják, hogy nagyon nehéz lehet.
Éreztétek-e már, hogy egy elhívás vagy valamilyen nehéz feladat, amelyre felkértek az egyházban, túl nagy kihívás, vagy meghaladja a képességeiteket? Ha igen, akkor miért?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 72:1–2-t, és keressék ki azt az elhívást, amelyre akkor szükség volt az egyházban. (Elmagyarázhatod, hogy „az Úr szőlőskertjének ebben a részében” kifejezés Ohióra vonatkozott.)
Milyen elhívásra volt szükség Ohióban?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, miért volt szükség új püspökre Ohióban, kérdezd meg tőlük, hogy ki volt az első, akit püspökként elhívtak az egyházban (Edward Partridge; lásd T&Sz 41:9). Mondd el, hogy az egyház missouribeli terjeszkedése és Partridge püspöknek a Missouri állambeli Independence-be (majdnem 1600 kilométerre Kirtlandtől) való áthelyezése miatt az Úr kinyilvánította, hogy új püspökre van szükség Ohióban. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 72:3–6-ot. Az osztály kövesse a szöveget, és figyeljenek azokra a kifejezésekre, amelyek elmondják, miért volt a szenteknek Ohióban szükségük püspökre.
A 3. és az 5. vers szerint miért volt az ohiói szenteknek szükségük püspökre? (Hogy elszámolhassanak a püspöknek a sáfárságukkal.)
Mennyiben hasonlít ez ahhoz, ahogyan a püspökünknek vagy a gyülekezeti elnökünknek elszámolunk napjainkban?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 72:7–8-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nevezzék meg, hogy kit hívtak el új püspöknek Ohióban, és ki választotta ki őt ezen elhívás betöltésére.
Ki lett elhíva új püspöknek Ohióban?
Ki választotta ki Newel K. Whitney-t új püspöknek?
Milyen tant tanulhatunk a 8. versből az Úr egyházában végzett szolgálatra szólító elhívásra vonatkozóan? (A tanulók válaszai tükrözhetik a következő tant: Jézus Krisztus egyházában a Szabadítótól erednek a szolgálatra szólító elhívások.)
Kérd meg a tanulókat, gondolkozzanak el azon, miként éreznének, ha egy nehéz elhívást kapnának az egyházban. Az egyikük olvassa fel a következő történetet, melyet Newel K. Whitney unokája, Orson F. Whitney elder mondott el a Tizenkét Apostol Kvórumából. Az osztály figyelje meg, mit érzett Whitney testvér, amikor elhívták püspöknek, és mit tanult meg annak kapcsán, hogy honnan ered az elhívása.
Kép
Elder Orson F. Whitney
„A gondolat, hogy magára vegye ezt a fontos felelősséget (a püspöki hivatalt), majdnemhogy több volt, mint amit [Newel K. Whitney] el tudott viselni. […] [N]em bízott a képességeiben, és úgy [érezte], nem alkalmas arra, hogy megfeleljen e magas és szent megbízatásnak. Aggodalmában a Prófétához folyamodott:
»Én nem tudom püspökként elképzelni magamat, Joseph testvér; de ha te azt mondod, hogy ez az Úr akarata, akkor megpróbálom.«
»Nem szükséges, hogy egyedül az én szavamra hagyatkozzál – válaszolt kedvesen a Próféta. – Menj, és kérdezd meg az Atyát te magad.«
Newel… eltökélte, hogy úgy tesz, ahogy [a Próféta] tanácsolta. […] Alázatos, szívből jövő imája meghallgatásra talált. Az éjszaka csendjében, szobájának magányában egy hangot hallott a mennyből: »Bennem van a te erősséged.« Ez a pár szó egyszerű volt, ám hatalmas jelentőséggel bírt. Kétségei eloszlottak, mint a harmat a hajnal közeledtével. Azonnal megkereste a Prófétát, elmondta neki, hogy meg van elégedve [a válasszal], és hogy kész elfogadni a hivatalt, amelyre elhívták” (“The Aaronic Priesthood,” Contributor, Jan. 1885, 126).
Mi segített Newel K. Whitney-nek, hogy készségesen elfogadja a püspöki elhívását?
Mit tanulhatunk az ő esetéből, ami segíthet nekünk, ha úgy érezzük, hogy egy egyházi elhívás vagy megbízás meghaladja a képességeinket?
Annak tudata, hogy az egyházi elhívások a Szabadítótól erednek, hogyan segít nektek, hogy elfogadjátok és szorgalmasan teljesítsétek az elhívásaitokat?
Megoszthatod egy olyan élményedet, amely megerősítette a bizonyságodat, hogy az Úr egyházában végzett szolgálatra szólító elhívások Őtőle erednek.
Írd fel a táblára a következő igazságot: A püspökök és a gyülekezeti elnökök kezelik az egyház fizikai és lelki ügyeit az egyházközségükben és a gyülekezetükben. (Elmagyarázhatod, hogy a fizikai szó a mindennapi, fizikai élethez tartozó dolgokra vonatkozik; például a püspökök és a gyülekezeti elnökök kezelik az egyház vagyonát, az egyház pénzalapjait és a püspökök tárházaiban lévő dolgokat.)
A Tan és szövetségek 72:9–26 összegzéseként mondd el, hogy ezek a versek Whitney püspök néhány kötelességét írják le. Magyarázd el, hogy a püspök kötelességei, amelyeket az Úr ebben a kinyilatkoztatásban meghatározott, elsősorban a püspöknek a felajánlás törvényében betöltött szerepére vonatkoznak. Abban az időszakban az egyház még nem volt püspökök által vezetett egyházközségekre osztva, mint napjainkban. Akkor még csak két püspök volt: Whitney püspök volt a szentek püspöke Ohióban, és Partridge püspök volt a missouribeli szentek püspöke.
Az Úr arra utasítja Joseph Smitht és Sidney Rigdont, hogy folytassák a Biblia fordítását
A Tan és szövetségek 73:1–2 összegzéseként mondd el, hogy az Úr azokat az eldereket, akik prédikáltak, arra utasította, hogy folytassák ezt a munkát a következő konferenciáig, amely két héttel azután kerül megrendezésre. Ez idő alatt Joseph Smith próféta és Sidney Rigdon is prédikált, hogy segítsenek eloszlatni az egyházról keringő téves információkat, amelyek Ezra Booth leveleinek publikálása miatt terjedtek. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 73:3–4-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, mit parancsolt az Úr Joseph Smithnek és Sidney Rigdonnak, mivel foglalkozzanak a konferencia után.
Mire összpontosítsa az erőfeszítéseit Joseph Smith és Sidney Rigdon az Úr kérése szerint? Mire utalt az Úr, milyen „fordítás munkáját” kellett folytatniuk? (A Biblia átdolgozását.)
Kérd meg a tanulókat, képzeljék el, hogy teljes idejű misszionáriusként szolgálnak az egyházban. Miközben egy, az egyház iránt érdeklődő házaspárral beszélgetnek, megtudják, hogy a házaspárnak volt egy fia, aki csupán néhány hónapos korában elhunyt. Azt mondta nekik az egyházi vezetőjük, hogy a gyermek nem juthat a mennybe, mivel nem lett megkeresztelve a halála előtt. A szülők mély szomorúságot éreznek gyermekük elvesztése miatt és azért, mert azt hiszik, hogy a kisbabájuk elesett a szabadítástól.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, ők mit válaszolnának ebben a helyzetben, és tudasd velük, hogy később lehetőségük lesz a válaszuk megosztására.
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 74 az Úr magyarázatát tartalmazza az 1 Korinthusbeliek 7:14 kapcsán. Kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 74:1-et, amely Pál apostol szavaiból ered az 1 Korinthusbeliek 7:14-ből. Mondd el a tanulóknak, hogy az 1 Korinthusbeliek ezen verse általánosan használt a csecsemőkeresztelés gyakorlatának igazolására. (Elmondhatod azt is, hogy a hitetlen szó az 1. versben azokra a zsidókra vonatkozik, akik nem fogadták el Jézus Krisztus evangéliumát. Pál nem azt mondta, hogy egy személyt meg lehet menteni a házastársa igazlelkűsége által, hanem azt, hogy az egyik házastárs megtérése megszentelő hatással lehet az egész családra.)
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 74:2–6-ot. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék meg azokat a problémákat, amelyek Pál apostol idején alakultak ki, amikor az egyik házastárs megtért Jézus Krisztus evangéliumához, a másik viszont továbbra is Mózes törvénye szerint élt.
Milyen problémák léptek fel az ilyen házasságokban? (A párok civakodtak amiatt, hogy gyermekeiket arra tanítsák-e, hogy Jézus Krisztus evangéliumának vagy pedig Mózes törvényének higgyenek és engedelmeskedjenek [lásd 3. vers]; a gyerekek, akiket Mózes törvénye iránti engedelmességre neveltek, úgy nőttek fel, hogy nem hittek Jézus Krisztus evangéliumában [lásd 4. vers].)
Milyen hatással lehetnek a házasságon belüli hitbéli különbségek az adott házaspár családjára?
Magyarázd el, hogy Jézus Krisztus engesztelése betöltötte Mózes törvényét, és a körülmetélésre nem volt többé szükség, azonban azok a zsidók, akik Mózes törvényét követték, úgy hitték, hogy a fiúgyermek tisztátalan, ha nincsen körülmetélve. Ez a nézet problémákat okozott az olyan családokban, amelyekben az egyik szülő Jézus Krisztus evangéliumában hitt, a másik viszont Mózes törvényében. Hasonló konfliktusok ma is felléphetnek a hit és a vallásgyakorlás területén azokban a családokban, amelyekben az egyik házastárs tagja az egyháznak, a másik viszont nem.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 74:7-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított az Úr a kisgyermekekről.
Mit tanított az Úr a kisgyermekekre vonatkozóan? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de válaszaik tükrözzék a következő igazságot: A kisgyermekek szentek, mivel megszentelődnek Jézus Krisztus engesztelése által. Javasolhatod, hogy jelöljék meg ezt a tant a szentírásukban.)
Felhasználva azt, amit a kisgyermekek szabadításáról tanultatok a Tan és szövetségek 74:7-ben és a Moróni 8:8–12-ben, mit tanítanátok annak a házaspárnak, akik úgy érzik, hogy az elhunyt gyermekük nem juthatott a mennybe?
Kérj meg egy vagy két párt, hogy mondják el, mit tanítanának. Végül tedd bizonyságodat a Szabadító engesztelésének hatalmáról a kisgyermekek megváltására.
Edward Partridge püspököt hívták el az egyház első püspökének, Newel K. Whitney püspök pedig Partridge püspök vezetése alatt tevékenykedett. Joseph Fielding Smith elnök a következő magyarázatot fűzte ehhez:
Kép
President Joseph Fielding Smith
„A kirtlandi püspök [Newel K. Whitney] feladata volt »átadni« a sáfárságok feljegyzéseit a püspöknek [Edward Partridge-nek] Sionban, ahol az állandó feljegyzéseket őrizni kellett. Ezen okból lett Newel K. Whitney elhíva, hogy püspökként munkálkodjon. Neki kellett az Úr tárházát vezetnie Kirtlandben, és átvennie a pénzeket a szőlőskert azon részében, és számadást vennie az elderektől, ahogy arra parancsot kapott; és szolgálnia az igényeiket, mindazokét, akiknek fizetniük kellett azért, amit kaptak, amennyiben volt mivel fizetniük. Ezek az így befolyt források az egyház javára, a »szegényeknek és a szűkölködőknek« lettek felajánlva. Ha pedig voltak olyanok, akik nem tudtak fizetni, azokról számadás készült, és »[átadták] ezt Sion püspökének, aki [kifizette] az adósságot abból, amit az Úr a kezébe helyez«” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:270). (Lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 152–53.)
A felajánlás törvénye sosem került annak teljes, egész közösségre kiterjedő formájában alkalmazásra Ohióban. A colesville-i szentekkel megpróbálták ugyan megvalósítani azt az Ohio állambeli Thompsonban, azonban különböző okok miatt sikertelenek voltak, például azért, mert Leman Copley visszavonta azon felajánlását, hogy a colesville-i szentek a birtokán lakhassanak (lásd T&Sz 54). Ugyanakkor a felajánlás törvényének egyes tantételeit és gyakorlatait még mindig követték az életükben. Néhány egyháztagnak volt sáfársága, és rendelkezésre állt egy tárház, hogy segítsen gondoskodni a szegényekről és a szűkölködőkről éppúgy, mint az egyház fizikai szükségleteiről. Newel K. Whitney püspök kötelessége volt, hogy a felajánlás törvényének ezen részeit az egyház többi világi ügyével együtt felügyelje és irányítsa Ohióban. Ebbe beletartozott az egyházi vagyon kezelésének felelőssége is azon a vidéken.
Whitney püspök egyik fő feladata az volt, hogy segítsen gondoskodni a szegényekről és a szükséget látókról. Ennek egyik módja az volt, hogy szétosztotta azon egyháztagok által felajánlott élelmeket, akik „böjti gyűléseket” tartottak azzal a céllal, hogy élelmet biztosítsanak a nélkülözőknek. Ebben az elhívásban Whitney püspök hasznosította üzletemberi adottságait, és feláldozta sok evilági forrását az egyház és mások megsegítésére. Hithűen szolgált püspöki elhívásában élete végéig – majdnem 19 éven át –, mely idő alatt az egyház elnöklő püspöke is volt, betöltve Edward Partridge eredeti pozícióját.
Az 1831 novemberében – az Ohio állambeli Hiramben lezajlott konferenciát követően – hat ember kapott elhívást, hogy idejüket és erőfeszítéseiket az egyházi kiadványok, köztük a szentírások kiadásának, nyomtatásának és terjesztésének szenteljék (lásd T&Sz 70:3–4). Ez a csoport, melynek tagjai Joseph Smith, Martin Harris, Oliver Cowdery, John Whitmer, Sidney Rigdon és William W. Phelps voltak, a Kiadói Társaság néven vált ismertté. Az Úr felhatalmazta ezeket a férfiakat, hogy támogatást kérjenek a püspöktől önfenntartásuk céljából (lásd T&Sz 72:20), azzal a célzattal, hogy ez a kiadói vállalkozás idővel elég jövedelmet fog termelni ahhoz, hogy önellátóvá váljon. A Kiadói Társaság tagjainak az üzlet jövedelméből kellett megélni, míg az esetleges további profit felajánlásra került az Úr tárházába (lásd T&Sz 70:5–8). Bár a Kiadói Társaság csupán néhány évig létezett, jelentősen hozzájárult a világ jobbításához azáltal, hogy kiadta a Parancsolatok könyvét és utódját, a Tan és szövetségeket, valamint egyházi újságokat, mint például az Evening and the Morning Star [Esthajnalcsillag] címűt. (Lásd Documents, Volume 2: July 1831–January 1833, vol. 2 of the Documents series of The Joseph Smith Papers [2013], xxv–xxvi.)
Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanácsot adott olyan hagyományok és szokások kezelésére, melyek ellentétesek Jézus Krisztus evangéliumával:
Kép
Richard G. Scott elder
„A faji, kulturális és nemzeti örökség iránti megbecsülés nagyon üdvös és hasznos lehet, de olyan életmódokat is állandósíthat, amelyeket egy odaadó utolsó napi szentnek mellőznie kell. […]
[Howard W. Hunter elnök ezt mondta]: »Javaslom, hogy a legfontosabbnak egyháztagságodat tartsd Jézus Krisztus Egyházában. Mérlegelj, bárki, bármit is kér tőled, legyen az családtagod, szeretteid, kulturális örökséged vagy a hagyományok, amelyeket örököltél – mindent mérlegelj [a Szabadító] tanításainak függvényében! Amikor úgy találod, ez a kérés nem egyezik azokkal a tanításokkal, tedd félre és ne kövesd! Nem fog boldogságot hozni neked« (’Counsel to Students and Faculty,’ Church College of New Zealand, 12 Nov. 1990)” (Elmozdítani az akadályokat a boldogság útjából. Liahóna, 1998. júl. 96–97.).