A Tan és szövetségek 121–123 egy olyan levélből tartalmaz kivonatokat, melyet Joseph Smith próféta írt az egyháznak, 1839. március 20-i keltezéssel. Joseph Smith akkor diktálta ezt a levelet, amikor néhány társával együtt be voltak zárva a libertyi fogházba. A levélbe a Próféta belevette néhány olyan imáját, amelyben arra kérte az Urat, hogy áldja meg őt, a társait és mindazokat a szenteket, akik ellenségeik cselekedetei miatt szenvednek, s az imákra kapott válaszokat is leírta.
A tanulók képzeljék el, hogy egy barátjuk vagy szerettük nehéz időszakon megy keresztül. Elmondja, hogy nem érti, miért van része ilyen gyötrelemben, és úgy érzi, mintha Isten magára hagyta volna.
Mit mondanátok a barátotoknak? Mit tennétek, ha ti magatok tapasztalnátok meg ezeket a gyötrelmeket?
Mondd el, hogy az Úr itt egy rendkívül nehéz időszakban adott tanácsot és nyújtott vigaszt Joseph Smithnek. Biztasd a tanulókat, hogy nézzék meg, vajon az Úrnak a Tan és szövetségek 121–123-ban adott tanácsai és vigasza hogyan segíthet nekik saját próbatételeik közepette.
Mondd el, hogy 1838. október 31-én George Hinkle, aki az egyház tagja volt, valamint alezredes Missouri állam polgárőrségében, elárulta Joseph Smitht. Azt mondta Joseph Smithnek, hogy a missouri polgárőrség tagjai, akik a Missouri állambeli Far Westben megtámadták a szenteket, egy beszélgetés erejéig találkozni szeretnének vele, hogy békésen rendezzék a nézeteltéréseket. Amikor Joseph és más egyházi vezetők megérkeztek a megbeszélésre, a polgárőrség hadifoglyokként erőszakkal elfogta őket. A rákövetkező hónapot a Missouri állambeli Independence, majd Richmond fogházában töltötték, ahová ellenségeik bezárták, és ahol bántalmazták és sértegették őket. Még mindig a – hamis vádakon alapuló és a tisztességes eljárást figyelmen kívül hagyó – bírósági tárgyalásra várva, Joseph Smitht és a többi egyházi vezetőt december 1-jén átvitték a Missouri állambeli Liberty fogházába.
A következő négy hónapban, mely egy rendkívül hideg tél időszakára esett, a libertyi fogház alsó tömlöcében tartották fogva a Prófétát, valamint fivérét, Hyrumot, Alexander McRae-t, Lyman Wightot és Caleb Baldwint. Egy ideig Sidney Rigdon is velük volt, de egy bíró 1839 januárjának vége felé jóváhagyta, hogy elengedjék. Rigdon testvér azonban ellenségei fenyegetéseitől tartva február elejéig nem hagyta el a fogházat.
Hogy segíts a tanulóknak némi fogalmat alkotni arról, milyen sanyarú körülmények között volt bezárva a Próféta barátaival a libertyi fogházban, ragasztószalagot vagy valamilyen más jelölőeszközt használva jelölj ki a padlón egy 4.5 x 4.5 méteres négyzetet. Magyarázd el, hogy körülbelül ez volt a fogház mérete. A plafon valahol 1 méter 80 centiméter és 2 méter között volt.
Felvetheted, hogy a tanulók nézzék meg a szentírásukban a libertyi fogház képét (lásd Egyháztörténeti fényképek, 12. fénykép: libertyi fogház). A tanulók képzeljék el, milyen lehet ilyen szűk helyen 4–5 férfi számára 4 téli hónapon át bebörtönözve lenni. A két kis rácsos ablak nagyon kevés fényt engedett be, és az ablakon kívülről emberek gúnyolták és sértegették a foglyokat. A foglyok a földre hajított piszkos szalmán feküdtek, csekély bútorzatukat egy vizelet és széklet tárolására szolgáló csöbör alkotta. Josephnek egy ideig takarója sem volt, amely pedig a hideg elleni egyedüli védelmet jelentette a foglyok számára. Az étel időnként meg volt mérgezve, máskor pedig olyan undorító volt, hogy csak a szörnyű éhség vette rá őket arra, hogy megegyék. Látogatókat nagyon ritkán engedélyeztek számukra, és nagy fájdalommal hallották azon szentek szenvedéseinek hírét, akiket a tél közepén űztek ki Missouriból.
Bennetek milyen érzések lettek volna Joseph helyében?
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 121–123 egy olyan levél részleteit tartalmazza, melyet a libertyi fogházban való fogva tartásának vége felé írt a Próféta a szenteknek. A levél Josephnek néhány, az Úrhoz intézett, imádsággal telt könyörgését is magában foglalta.
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 121:1–6-ot, az osztály pedig figyelje meg, milyen kérdéseket és könyörgéseket intézett a Próféta az Úrhoz. (Hogy segíts a tanulóknak az 1. és a 4. vers megértésében, elmagyarázhatod nekik, hogy a sátor megnevezés itt bármilyen, elrejtőzést biztosító építményre utalhat.)
Milyen kérdéseket és könyörgéseket találtatok? Még mi érintett meg titeket ezekben a versekben?
Mondd el, hogy az Úr Joseph Smith imájára adott válaszai a Tan és szövetségek 121:7–25-ben és 122:1–9-ben találhatók. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 121:7–10-et. Az osztály kövesse a szöveget, és keressen olyan tantételeket, melyek segíthettek Joseph Smithnek és társainak a Liberty fogházában töltött időszak során. Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba olyan tanokat és tantételeket, melyeket e versekből tanultak.
Elegendő idő eltelte után a tanulók mondják el, milyen tanokat és tantételeket fogalmaztak meg. A válaszaikat írd fel a táblára. Ide tartozhat a következő három tantétel:
Ha a megpróbáltatások és a sanyargattatás idején az Urat szólítjuk, akkor elnyerhetjük az Ő békességét.
Ha a halandóságban jól viseljük a próbatételeket, akkor Isten most és az örökkévalóságban is megáld bennünket.
Próbatételek idején vigaszt nyerhetünk abból, hogy igaz barátaink támogatnak bennünket.
Oszd párokra az osztályt, és kérd meg őket, hogy beszéljék meg a következő kérdéseket. A kérdéseket egyesével tedd fel, és hagyj elegendő időt a megbeszélésükre.
Mi a különbség aközött, ha kitartunk és ha jól kitartunk egy próbatételben?
Kiket ismertek, akik példát mutattak vagy mutatnak a próbatételben való jó kitartásra?
Biztass néhány tanulót, hogy az egész osztálynak mondja el, mit beszéltek meg a társával.
Az Úr azt mondta, hogy Joseph Smith gyötrelme és sanyargattatásai „csak egy rövid pillanatnyiak” lesznek (T&Sz 121:7). Szerintetek ez mit jelent? Hogyan segíthet nekünk ez a szemlélet abban, hogy jól kitartsunk a próbatételeinkben?
Adj lehetőséget a tanulóknak olyan élmények elmesélésére, amikor egy nehéz időszakban elnyerték a Szabadító békességét.
Írd fel a táblára a következő kérdést: Kik kérnek majd tanácsot és áldásokat Joseph Smith próféta keze alatt?
Kérd meg a tanulókat, hogy keressenek választ erre a kérdésre, miközben magukban elolvassák a Tan és szövetségek 122:1–4-et. Elegendő idő eltelte után kérd fel őket, hogy gondolják át, vajon róluk is beszélnek-e a 2–3-as versek.
Milyen módokon kapunk továbbra is tanácsot Joseph Smithtől? Milyen módokon kapunk felhatalmazást és áldásokat őmiatta?
Milyen ígéreteket tett az Úr Joseph Smithnek?
Három tanuló egymást váltva olvassa fel a Tan és szövetségek 122:5–7-et. Az osztály kövesse a szöveget, és keresse ki, milyen tantételt tanított az Úr Joseph Smithnek az általa és mások által tapasztalt nehézségekről.
A 7. vers szerint milyen pozitív eredmények származhatnak a gyötrelmekből és a sanyargattatásokból? (Miközben a tanulók erre a kérdésre válaszolnak, írd fel a táblára a következő tantételt: A sanyargattatások tapasztalatot adhatnak nekünk és a javunkra válhatnak.)
Kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Joseph B. Wirthlin eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Az osztály figyelje meg, hogyan válhatnak javunkra a sanyargattatások.
Kép
Elder Joseph B. Wirthlin
„Amikor nehézségek zúdulnak rátok, talán azt érzitek, csak nektek jut ki belőlük ilyen bőségesen. A fejeteket rázva eltűnődtök: »Miért én?«
A szomorúság azonban egyszer mindannyiunkra rátalál. Előbb vagy utóbb mindenkinek meg kell tapasztalnia a bánatot. Ez alól senki sem kivétel. […]
Az, hogy megtanuljunk kitartani a csalódással, szenvedéssel és fájdalommal teli időszakokban, része életünk gyakorlati kiképzésének. Ezek az események, bár az adott időben gyakran nehezen elviselhetők, olyan élményekhez vezetnek, melyek kiterjesztik értelmünket, építik jellemünket, és növelik a mások iránti együttérzésünket” (Jöjjön, aminek jönnie kell, és szeresd azt!Liahóna, 2008. nov. 27.).
Wirthlin elder elmondása szerint hogyan szolgálhatnak javunkra a nehéz élettapasztalatok?
Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogyan adott nekik tapasztalatot és szolgált a javukra egy bizonyos próbatétel. Elegendő idő után megkérhetsz néhány tanulót, hogy ossza meg, amit írt.
Kérj fel egy tanulót, hogy jöjjön ki a táblához, és legyen ő az írnok. A tábla alsó felétől számítva úgy egyharmad távolságban húzzon egy vízszintes vonalat. Azután kérd meg a tanulókat, hogy soroljanak fel kihívásokat rejtő helyzeteket, melyekben részünk lehet. Az írnok írja a vonal fölé a válaszaikat.
Miután a tanulók elegendő időt kaptak a felsorolás összeállítására, kérdezd meg tőlük, hogy hallották-e valaha is valakitől azt, hogy „senki nem érti, min megyek keresztül”. Kérd meg a őket, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 122:8-at, és keressék ki, vajon mit válaszolna az Úr erre a megjegyzésre. Miután válaszoltak, kérd meg az írnokot, hogy a táblán a vonal alá írja oda: Jézus Krisztus.
Mit gondoltok, mit jelent az, hogy a Szabadító „mindezek alá ereszkedett”? (Mielőtt a tanulók válaszolnának, megkérheted őket a 2 Nefi 9:20–21, az Alma 7:11 és a Tan és szövetségek 88:5–6 elolvasására. A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tant: A Szabadító minden ember fájdalmát és gyötrelmét elszenvedte.)
Szerintetek hogyan segíthetett ez az igazság Joseph Smithnek és társainak a libertyi fogházban?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a tant, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Wirthlin elder következő kijelentését:
Kép
Elder Joseph B. Wirthlin
„Mivel Jézus Krisztus hatalmas gyötrelmeken ment keresztül, így képes megérteni a mi szenvedéseinket. Ő ismeri fájdalmunkat. Mi is azért tapasztalunk meg nehéz dolgokat, hogy ezáltal nagyobb együttérzésre és megértésre tegyünk szert mások iránt.
Emlékezzünk a Szabadító Joseph Smith prófétához intézett fenséges szavaira, amikor társaival együtt a libertyi fogház fojtogató sötétjében szenvedett…
Milyen módon növeli a mások iránti együttérzéseteket és megértéseteket a „nehéz dolgok” megtapasztalása?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 122:9-et, és gondolják át, hogyan kapcsolódik ez a vers Joseph Smith próféta életéhez és szolgálatához.
Szerintetek hogyan vonatkozik rátok a Tan és szövetségek 122:9? Hogyan erősíthet meg titeket ez a vers a nehéz időszakokban?
Mondd el, hogy nem sokkal e levél megírása után az Úr módot adott Josephnek és társainak arra, hogy csatlakozzanak a szentekhez Illinois államban. Tegyél bizonyságot arról, hogy Isten a szolgája, Joseph Smith mellett volt egész életén keresztül. Segíts a tanulóknak megérteni, hogy ha hűek maradunk a megpróbáltatásokban, akkor mellettünk is ott lesz Isten. Végezetül olvasd fel a következő tanúbizonyságot, melyet élete vége felé tett Joseph Smith: „Pajzsom a Mindenható Isten; és vajon mit tehetnek az emberek, ha Isten a barátom?” (in History of the Church, 5:259).
„Joseph Smith próféta és társai (Hyrum Smith, Lyman Wight, Caleb Baldwin, Alexander McRae és egy ideig Sidney Rigdon) nagyon sokat szenvedtek, míg a hamis vádakon alapuló bírósági tárgyalásra várva fogva tartották őket a fogházban: »Sok embertelenség szakadt rájuk, míg ott voltak. Mindennapos volt az elégtelen és nem megfelelő táplálék; időnként csak az Úrtól kapott sugalmazás mentette meg őket attól, hogy mérgezett ételt egyenek, amit még így sem tudtak mindig elkerülni. [Alexander McRae azt mondta: ‘Addig nem is tudtuk megenni, míg az éhség rá nem vitt minket’ (B. H. Roberts, A Comprehensive History of the Church, 1:521).]
A fogházban nem voltak alvóhelyek, így hát arra kényszerültek, hogy a kemény deszka- és kőpadlóra szórt szalmaágyakon próbáljanak pihenni és erőt nyerni. Nagyon kevés kapcsolatot [engedélyeztek] nekik a külvilággal, különösen fogságuk első hónapja idején. És mindez egy olyan válságos időszakban történt, amikor az utolsó napi szentek elleni üldöztetés a tetőfokára hágott Missouri államban, és rettenetesen szükségük volt próféta-vezetőjükre« [Alvin R. Dyer, The Refiner’s Fire, 2nd ed. [1968], 276].
Alkalmanként megengedték nekik, hogy barátaik meglátogassák őket a fogházban, valamint küldhettek és kaphattak leveleket. 1839. március 20. és 25. között Joseph próféta egy hosszú üzenetet diktált, melyet minden fogoly aláírt (valójában két levél volt, bár a Próféta azt mondta, hogy a második az első folytatása). Joseph Fielding Smith elnök azt írta ezekről a levelekről: »Az emberi kéz által valaha is írt legnagyszerűbb levelek közé tartoznak ezek. Valójában alázatosan nyert sugalmazás eredményezte őket. Ima, prófécia, valamint az Úrtól kinyilatkoztatás által érkező válasz található bennük. Ilyen levelet csakis olyan nemes lélek írhatott, akit eltölt Krisztus szeretetének a lelkülete. [Szenvedéseiket] tekintve nem csoda, hogy a Próféta lelke gyötrelmében enyhülésért fohászkodott. Buzgó esedezésében mindazonáltal a tolerancia és a szeretet lelkülete hatotta át embertársai iránt.« (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 2:176.)
A 121–123. szakaszok ebből az üzenetből lettek kivonatolva és beleillesztve a Tan és szövetségek 1876-os kiadásába. A Tan és szövetségek azon kiadását, melybe már ez a három szakasz is beletartozott, az egyház 1880. októberi konferenciáján támogatták szentírásként” (Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 295–96).
Tan és szövetségek 121:1–3. „[M]eddig szenvedjék el ezeket a sérelmeket és ezt a törvénytelen elnyomást”?
Mielőtt Joseph Smitht a libertyi fogházba zárták volna, számos másik egyházi vezetővel, többek között Parley P. Pratt-tel együtt igazságtalanul bebörtönözték a Missouri állambeli Richmondban. Míg ebben a fogházban volt, akkor esett meg, hogy hallotta, amint a börtönőrök mocskos szavakat használva mesélnek utolsó napi szentek ellen elkövetett rablások, megerőszakolások és gyilkosságok szörnyű tetteiről. Parley P. Pratt később felidézte, hogy Joseph egy ideig hallgatta, majd így reagált:
Kép
Parley P. Pratt
„Hirtelen talpra állt, és a mennydörgés hangján, mintegy üvöltő oroszlánként szólalt meg, emlékezetem szerint a következő szavakat szólva:
»CSEND LEGYEN, pokol bugyrának ördögei! Jézus Krisztus nevében rendreutasítom magukat, és azt parancsolom, hogy nyughassanak; nem fogok tovább élni egy percet sem, hogy ilyen beszédet hallgassak! Hagyják abba az ilyen beszédet, máskülönben vagy maguk, vagy én meghalunk EBBEN A PILLANATBAN!«”
Az őrök „bocsánatáért esedeztek, majd az őrségváltásig csendben maradtak”. Parley később így írt erről az élményről: „Láttam az igazság… szolgáit… Anglia törvényszékein; tanúja voltam, amint a kongresszus ünnepélyes ülésszakon törvényt alkot a nemzeteknek; …azonban méltóságot és magasztosságot csak egyszer láttam, méghozzá az éjszaka közepén, láncra verve, Missouri egy jelentéktelen falucskájának tömlöcében” (Autobiography of Parley P. Pratt, ed. Parley P. Pratt Jr. [1938], 211; see also page 210).
A Tan és szövetségek 121–122-re utalva Orson F. Whitney elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított annak egyik okáról, amiért sanyargattatásban van részünk:
Kép
Elder Orson F. Whitney
„Fejlődésünket, megtisztulásunkat, növekedésünket, okulásunkat és előrelépésünket szolgálja az, amikor a szomorúság és a szerencsétlenség haragos hullámain hánykolódunk, mert erősebbek és jobbak leszünk azáltal, hogy átússzuk a dagályt és felállunk a túlparton” (“A Lesson from the Book of Job,” Improvement Era, Nov. 1918, 6).