1831 októberének vége, novemberének eleje felé Oliver Cowdery megbízást kapott, hogy a Parancsolatok könyvének kéziratát elvigye Ohióból Missouriba, ahol William W. Phelps arra készült, hogy kinyomtassa a könyvet a nyomdájában. 1831. november 11-én az Úr John Whitmert jelölte ki Oliver utazótársaként, és megparancsolta neki, hogy folytassa az egyházi történészi munkáját is (lásd T&Sz 69). A következő napon az Úr kijelölt hat férfit arra, hogy sáfárokként szolgáljanak a kinyilatkoztatások felett (lásd T&Sz 70). 1831 decemberében az Úr azt parancsolta Joseph Smithnek és Sidney Rigdonnak, hogy szolgáljanak missziót az egyházzal szemben kialakult barátságtalan érzelmek lecsillapítására, továbbá hogy készítsék elő az utat a megjelenés előtt álló kinyilatkoztatások és parancsolatok számára (lásd T&Sz 71).
Az Úr kinyilatkoztatja a történelmi feljegyzések fontosságát
Óra előtt írd fel a táblára a következő kérdést: Megbízott-e már titeket valaki azzal, hogy vigyázzatok valamilyen értékes dologra?
Az óra elején adj időt a tanulóknak arra, hogy gondolkozzanak el a táblán lévő kérdésen, majd tedd fel a következő kérdéseket:
Mit bíztak rátok? Milyen hatással volt a belétek vetett bizalom arra, ahogyan erre az értékes dologra vigyáztatok?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 69 szakaszbevezetését. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék ki, hogy mik lettek rábízva Oliver Cowderyre.
Mik lettek rábízva Oliver Cowderyre?
Ha rátok bízták volna ezeket az értékes dolgokat, hogyan vigyáztatok volna azokra?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 69:1–2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen tanácsot adott az Úr ezekre az értékes dolgokra vonatkozólag.
Mit gondoltok, miért bölcs dolog egynél több személyre bízni ezeket az értékes dolgokat?
Mondd el, hogy az Úr John Whitmert egy másik fontos kötelességgel is megbízta azon túl, hogy segítsen Olivernek a kinyilatkoztatásokat és a pénzt elszállítani Missouriba. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 69:3–8-at, az osztály pedig keresse ki, milyen egyéb tennivalót bízott az Úr John Whitmerre. Kérd meg a tanulókat, osszák meg, amit találtak. Emlékeztetheted őket arra, hogy John Whitmer 1831 elején lett elhíva, hogy egyházi történészként és jegyzőként szolgáljon (lásd T&Sz 47).
A Tan és szövetségek 69:3 szerint mit parancsolt meg az Úr John Whitmernek, mit jegyezzen fel?
A 8. vers szerint miért volt fontos, hogy John Whitmer feljegyezze az egyház történetét?
Mondd el, hogy Joseph Smith idejétől kezdve az egyházi vezetők szorgalmasan igyekeztek követni az Úr arra vonatkozó utasítását, hogy készítsenek feljegyzést „minden… fontos dologról… egyházamat illetően” (T&Sz 69:3). Megőriztek „minden olyan dolgot, ami az egyház… javára válik” (T&Sz 69:8), még akkor is, ha némelyik dolog akár kínos helyzetet is eredményezhetett. Például a Tan és szövetségek tartalmaz néhány olyan kinyilatkoztatást, melyben az Úr megfeddi a korai egyház vezetőit (lásd T&Sz 3:5–9; 93:41–50). Napjainkban az egyházi történész az Első Elnökség felügyelete alatt irányítja az Egyháztörténeti Osztály munkáját, hogy „minden… fontos [dolog]” pontosan rögzítésre kerüljön.
Hogy segíts a tanulóknak megfogalmazni egy tantételt a Tan és szövetségek 69:3, 8-ból, írd fel a táblára a következő hiányos mondatot: Az Úr elvárja, hogy történelmi feljegyzéseket vezessenek… javára.
Kérdezd meg a tanulóktól, hogyan egészítenék ki ezt a kijelentést a 3. és a 8. versek alapján. Miközben válaszolnak, egészítsd ki a táblán lévő mondatot: Az Úr elvárja, hogy történelmi feljegyzéseket vezessenek az egyház, valamint a felnövekvő nemzedékek javára. Bizonyosodj meg arról, hogy a tanulók megértik, hogy „a felnövekvő nemzedékek” kifejezés rájuk, az egyház fiatalságára utal.
Véleményetek szerint hogyan válhatnak az egyház történelmi feljegyzései és a személyes történetek az egyház javára? Hogyan válhatnak azok a felnövekvő nemzedék javára?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan egyházi vagy családtörténeti beszámolóra, amely segítette őket. Oszd a tanulókat párokra, és kérd meg őket, hogy osszák meg egymással a történeteiket, valamint arra is, hogy mondják el, miként hatottak rájuk a beszámolók. Vagy megkérhetsz néhány tanulót, hogy osszák meg történeteiket az egész osztállyal.
A Szabadító sáfárokat jelöl ki, hogy vigyázzanak a kinyilatkoztatásaira
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 70 szakaszbevezetését, és keressék ki, mit mond Joseph Smith története a Tan és szövetségekről (amelyet eredetileg Parancsolatok könyvének neveztek).
Hogyan jellemezte a Próféta a Tan és szövetségeket?
Kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 70:1-et, az osztály pedig keresse ki hat egyházi vezető nevét. Azután kérj meg egy másik tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 70:2–4-et. Az osztály kövesse a szöveget, és figyeljék meg, milyen felelősséget bízott az Úr erre a hat férfira.
Milyen felelősséget bízott az Úr erre a hat férfira? (Legyenek sáfárok a kinyilatkoztatások és a parancsolatok felett.)
A Tan és szövetségek 70:4 szerint mit mondott az Úr, mit fog követelni tőlük az ítélet napján? (Beszámolót fog követelni a sáfárságukról; más szavakkal, megkéri majd őket, hogy számoljanak be a szolgálatukról.)
Mit sugall mindez arról, hogy mit fog követelni tőlünk az Úr az ítélet napján? (Miközben a tanulók válaszolnak, segíts nekik megfogalmazni a következő igazságot: Az Úr el fog számoltatni minket azon feladatok kapcsán, amelyeket ránk bízott. Írd fel ezt az igazságot a táblára.)
Milyen hatással lehet ez az igazság arra, hogy miként felelünk az egyházi elhívásainkra és megbízásainkra?
A Tan és szövetségek 70:5–18 összegzéseként mondd el, hogy az Úr azt mondta ennek a hat férfinak, hogy a kinyilatkoztatások feletti sáfárságuk legyen „az ő dolguk Isten egyházában, hogy kezeljék őket és azok ügyeit, igen, azok javait” (T&Sz 70:5). A felajánlás törvényének megfelelően, ha több jövedelemhez jutnak, mint amennyi a szükségleteik fedezésére kell, azt az Úr tárházába adják be, a szegények ellátására (lásd T&Sz 70:7).
Az Úr Joseph Smitht és Sidney Rigdont arra tanítja, hogy miként válaszoljanak az egyházat kritizálóknak
Kérdezd meg a tanulóktól, hogy van-e köztük valaki, aki hallott már valamilyen kritikát az egyházról. Megkérhetsz pár tanulót, hogy meséljék el a tapasztalataikat.
Hogyan válaszolhatunk megfelelően az egyházat ért kritikára?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni a Tan és szövetségek 71 hátterét, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő információt (vagy olvasd fel te ezt a bekezdést). Az osztály figyelje meg, hogy az egyházat és annak vezetőit hogyan kritizálták abban az időben, amikor ez a kinyilatkoztatás adatott.
Ezra Booth, aki korábban metodista lelkész volt, azután csatlakozott az egyházhoz, hogy elolvasta a Mormon könyvét, beszélt Joseph Smithszel és egy gyógyítás szemtanúja lett. Misszionáriusként Missouriba utazott, de csalódott, amikor nem tudott csodákat véghezvinni, hogy általuk meggyőzze az embereket az igazságról. Ráadásul Booth testvér úgy gondolta, hogy Joseph Smith viselkedése nem helyénvaló egy próféta vagy egy lelki vezető számára. Rendkívül kritikussá vált Joseph Smithszel szemben, elhagyta az egyházat, és kilenc levelet írt, melyekben kritizálta az egyházat és annak vezetőit. Ezek a levelek az Ohio Star [Ohiói csillag] című újságban jelentek meg, és néhány emberben barátságtalan érzéseket váltottak ki az egyház és annak vezetői iránt. Joseph Smith próféta története így említi Ezra Booth írásait: „olyan levelek sorozata, amelyek a színezetük, hamisságuk és az Úr munkájának megdöntésére tett hiú számításaik által leleplezték [Booth] gyengeségeit, gonoszságát és ostobaságát, emléket állítva a saját szégyenének, hogy a világ ámuljon rajta” (History of the Church, 1:216–17). Symonds Ryder, egy másik sértődött egyháztag, néhány kinyilatkoztatás másolatát odaadta egy másik újságnak, abban a reményben, hogy így eltántoríthatja az embereket az egyházhoz való csatlakozástól.
Mondd el, hogy az Ezra Booth és a Symonds Ryder által okozott nyugtalanság komoly problémává növekedett. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 71:1–4-et, az osztály pedig figyelje meg, mit mondott az Úr Joseph Smithnek és Sidney Rigdonnak, mit tegyenek, hogy lecsillapítsák a barátságtalan érzéseket, amelyeket az újságcikkek idéztek elő.
Az 1. vers szerint mire utasította az Úr Joseph Smitht és Sidney Rigdont, mit tegyenek, hogy lecsillapítsák az emberek negatív érzelmeit az egyházzal kapcsolatban? (A szentírásokat és a Lélek erejét kellett használniuk, amelyeket az Úr megad majd nekik.)
Mit tanulhatunk ebből a versből, hogyan válaszoljunk az egyházat érő kritikára? (A tanulók többféle helyes választ adhatnak, de bizonyosodj meg arról, hogy megfogalmazzák a következő tantételt: Amikor mások kritizálják az egyházat, a szentírásokból vett igazságok megosztásával és a Lélek útmutatásának követésével válaszolhatunk. Írd fel a táblára ezt a tantételt.)
Mit tehetünk már most, hogy felkészüljünk az egyházat vagy annak vezetőit érő kritikák megválaszolására?
Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni a Lélek útmutatásának fontosságát, amikor az egyházat érő kritikákra válaszolnak, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Robert D. Hales eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Kérd meg az osztályt, figyeljék meg, hogyan tud a Lélek segíteni nekünk, amikor az egyházzal kapcsolatos kritikákra válaszolunk.
Kép
Robert D. Hales elder
„Amikor reagálunk valamire, ne feledjük, hogy minden körülmény más és más. Szerencsére az Úr ismeri vádlóink szívét, és hogy miként tudunk a leghatékonyabban válaszolni nekik. Mikor az igaz tanítványok a Lélek útmutatására törekednek, sugalmazást nyernek az adott helyzetre vonatkozóan. Az igaz tanítványok így minden esetben úgy fognak reagálni, hogy az meghívja az Úr Lelkét” (Keresztény bátorság: a tanítványság ára.Liahóna, 2008. nov. 73.).
Olvasd fel a Tan és szövetségek 71:5–11-et. Kérd meg a tanulókat, hogy keressék meg azt a tanácsot és vigasztalást, melyet az Úr azoknak adott, akik az egyház elleni kritikákra válaszolnak.
Mondd el, hogy Sidney Rigdon engedelmeskedett az Úr tanácsának és meghívta Ezra Bootht, hogy csatlakozzon hozzá Ravennában, ahol nyilvánosan megvitathatják a leveleket, amelyeket Ezra küldött az újságnak. Sidney meghívta Symonds Rydert is egy nyilvános vitára a Mormon könyvével kapcsolatban. Mindketten visszautasították a meghívást. Sidney ennek ellenére tanúságot tett az igazságról Ravennában és más helyeken is.
Hogyan nyújthat vigaszt a Tan és szövetségek 71:8–10-ben lévő tanács azoknak, akik az egyház elleni kritikákra válaszolnak?
Kérd meg a tanulókat, gondolkozzanak el azon, mit fognak tenni, hogy jobban felkészüljenek az egyház elleni kritikák megválaszolására. Oszd meg a bizonyságodat az egyházról és annak vezetőiről.
Spencer W. Kimball elnök bizonyságot tett a személyes történetünk írásáról:
Kép
President Spencer W. Kimball
„A naplótok az önéletrajzotok, ezért gondosan kell vezetnetek azt. Egyediek vagytok, és lehetnek olyan élményeitek életetek során, amelyek nemesebbek és dicséretre méltóbbak, mint amit bármely más élet során feljegyeztek. Lehet, hogy a megvilágosodás szikrája lesz itt, vagy egy hithűségről szóló történet amott. […]
A történeteteket most kell leírnotok, amíg még friss, és amíg a valódi részletek rendelkezésre állnak. […]
Mi jobbat tehetnétek a gyermekeitek, és a gyermekeitek gyermekei számára, mint hogy feljegyzitek az életetek történetét; a győzelmeiteket a csapások fölött; azt, hogy miként álltatok talpra miután elestetek; az előrehaladásotokat, amikor minden sötétnek tűnt; és az örömötöket, amikor végre célhoz értetek? […]
Szerezzetek be egy füzetet, …egy naplót, amely minden időn át fennmarad, és talán még az angyalok is idézni fognak belőle az örökkévalóságon át. Kezdjétek el ma, és írjátok le a mindennapi dolgaitokat, a legmélyebb gondolataitokat, a sikereiteket és a kudarcaitokat, a társas kapcsolataitokat és az örömeiteket, a benyomásaitokat és a bizonyságaitokat” (“The Angels May Quote from It,” New Era, Oct. 1975, 5).
Joseph Smith története tartalmaz egy leírást arról, ahogy Joseph Smith és Sidney Rigdon az Úr parancsát teljesítve azon munkálkodott, hogy lecsillapítsa az egyház iránti barátságtalan érzelmeket, amelyeket az Ezra Booth által írt újságcikkek okoztak:
Kép
Prophet Joseph Smith
„Ettől az időtől fogva 1832. január 8-ig vagy 10-ig jómagam és Rigdon elder folytattuk a prédikálást Shalersville-ben, Ravennában, és más helyeken, közzétéve az igazságot, megvédve Megváltónk ügyét; megmutatva, hogy a bosszúállás napja úgy éri majd ezt a nemzedéket, mint a tolvaj éjjel; hogy előítéletek, vakság és sötétség tölti be sokaknak az elméjét, és okozza azt, hogy az igaz egyházat üldözzék és visszautasítsák a valódi fényt; mindezen dolgok által sokat tettünk azért, hogy lecsillapítsuk a felgerjesztett érzéseket, amelyeket a botrányos leveleknek Ravennában, az Ohio Star-ban való publikálása keltett, a korábban említett hitehagyó, Ezra Booth által” (in History of the Church, 1:241).
Amikor Symonds Ryder először hallott az egyházról, egy darabig nem tudta eldönteni, hogy meg akar-e keresztelkedni. 1831-ben azonban olvasott egy újságcikket, amely a Kínában lévő Peking pusztulásáról számolt be, és visszaemlékezett arra, hogy egy mormon lány hat héttel azelőtt megjövendölte annak a városnak a pusztulását. Ez az élmény arra vezette, hogy csatlakozzon az egyházhoz.
Nem sokkal azután, hogy Symonds megkeresztelkedett és konfirmálták, elrendelték elderré. Kapott egy levelet, amit Joseph Smith próféta és Sidney Rigdon írt alá, miszerint az Úrnak a Szentlélek által kinyilatkoztatott akarata az, hogy az evangéliumot prédikálja. De a levélben, és a hivatalos iratban is, melyben elhívták prédikálni, a nevét Ridernek írták Ryder helyett. Ezen elírás miatt Symonds kételkedni kezdett Joseph Smith kinyilatkoztatásaiban és Isten prófétájaként való elhívásában. Idővel Symonds elhagyta az egyházat, és bár a nevének elírása miatti reakciója nem az egyetlen oka volt a hitehagyásának, az is hozzájárult a dologhoz. Hitehagyása után Symonds Ryder annak a csőcseléknek az egyik tagja lett, amelyik szurokba és tollba forgatta Joseph Smitht John és Elsa Johnson háza előtt 1832. március 24–25-e éjszakáján.
Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő tanácsot adta azzal kapcsolatban, hogy miként válaszoljunk azoknak, akik kritizálják az egyházat:
Kép
Robert D. Hales elder
„Igaz tanítványokként elsődlegesen mások jóllétével és nem a személyes önigazolással kell foglalkoznunk. A kérdések és a kritikák lehetőséget adnak nekünk arra, hogy kezet nyújtsunk másoknak, és kimutassuk, hogy értékesek Mennyei Atyánk számára, mint ahogy számunkra is. Az a célunk, hogy segítsünk megérteniük az igazságot, nem pedig, hogy megvédjük saját egónkat vagy pontokat szerezzünk egy teológiai vitában. A bírálóinknak adható legerőteljesebb válaszok a saját, szívből jövő bizonyságaink. Az ilyen bizonyságokat pedig csak szeretettel és szelídséggel lehet megosztani” (Keresztény bátorság: a tanítványság ára.Liahóna, 2008. nov. 73–74.).
Marvin J. Ashton elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, ezt tanította:
Kép
Marvin J. Ashton elder
„Valószínűleg mindig lesznek olyanok, akik nyíltan mormonellenesek, ezért arra biztatjuk minden egyháztagunkat, hogy ne legyenek mormonellenes-ellenesek” (“Pure Religion,” Ensign, Nov. 1982, 63).