1833. július 20-án a missouribeliek egy 400–500 fős csoportja azt követelte, hogy a szentek közül ne költözzenek be többen Jackson megyébe, és akik már ott laknak, azok pedig hagyják el azt. Mielőtt a Missouriban lakó szentek erre felelhettek volna, a csőcselék a tulajdonuk rongálásába kezdett és az életükre tört. 1833. augusztus 6-án Joseph Smith próféta megkapta a Tan és szövetségek 98-ban feljegyzett kinyilatkoztatást, melyben az Úr utasítást adott a szenteknek azzal kapcsolatban, hogy miként reagáljanak az üldöztetésre. Bár a Missouri állambeli problémák hírének egy része valószínűleg elérte az Ohio állambeli Kirtlandben (mintegy 1450 kilométerre) tartózkodó Prófétát, a helyzet komolysága csak kinyilatkoztatás által válhatott előtte nyilvánvalóvá. Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr jelezte, hogy tud a szentek Missouriban és Ohióban elszenvedett sanyargattatásairól. Azt a tanácsot adta nekik, hogy kövessék az ország alkotmányos törvényeit és tartsák be a szövetségeiket.
Az Úr bátorítja a szenteket a sanyargattatásaikban
Az óra kezdete előtt írd fel a táblára a következő kérdést: Milyen érzés lenne?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő bekezdést, az osztály pedig gondoljon bele, milyen érzés lenne nekik ebben a helyzetben lenni.
1833. július 20-án, szombaton, dühös missouribeli polgárok mintegy 400–500 fős csoportja gyűlt össze a Missouri állambeli Independence bírósági épületénél. Bizottságot választottak, mely egy dokumentumban felsorolta a mormonokkal szembeni követeléseiket. Azt követelték, hogy az utolsó napi szentek közül ne költözhessenek be többen Jackson megyébe, és azt mondták, hogy akik már ott laknak, azok fogadják meg, hogy amilyen hamar csak lehet, el fogják hagyni a megyét. Azt is követelték, hogy az egyházi újságnak ne jelenjen meg több száma. Amikor ezeket a követeléseket a Missouriban lévő egyházi vezetők elé tárták, az egyházi vezetők meglepődtek, és három hónapot kértek, hogy átgondolhassák a javaslatot és megbeszélhessék az Ohióban tartózkodó egyházi vezetőkkel. A követeléseket eléjük táró missouri polgárok csoportja azonban megtagadta az egyházi vezetők kérését. A szentek ekkor 10 napot kértek, de csak 15 percet kaptak a válaszadásra. (Lásd Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 132–33.)
Utalj a táblára felírt kérdésre, majd tedd fel a következő kérdést:
Milyen érzés lenne ott élni ebben az időben a szentek között a Missouri állambeli Independence-ben?
Miután a tanulók válaszoltak, kérj meg egy másik tanulót, hogy olvassa fel a következő bekezdést:
Az Independence bírósági épületénél összegyűlt missouribeliek indulatai hamarosan felkorbácsolódtak, és elhatározták, hogy lerombolják a nyomdát és tönkreteszik a nyomdagépet. Betörtek a nyomda épületébe, a berendezést kidobálták az utcára és a kertbe, szétverték a nyomdagépet, szanaszét szórták a betűkészleteket, és szinte minden kinyomtatott anyagot tönkretettek, a Parancsolatok könyvének legtöbb, még kötetlen lapját is beleértve ebbe. A csőcselék ekkor átvonult a Gilbert és Whitney bolthoz, hogy azt is tönkretegye, Sidney Gilbert azonban még e terv kivitelezése előtt a csőcselék elébe ment, és megígérte nekik, hogy három napon belül összepakol és elmegy. (See Church History in the Fulness of Times, 133.)
Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, ők mit válaszolnának a táblán lévő kérdésre e beszámoló tükrében. Miután a tanulók megfogalmazták a gondolataikat, kérj meg egy harmadik tanulót, hogy olvassa fel a következő bekezdést:
Három nappal később, július 23-án újra megjelent a Missouri állambeli Jackson megyében a csőcselék, ez alkalommal puskával, pisztollyal, korbáccsal és botokkal felfegyverkezve. Szénaboglyákat és gabonamezőket gyújtottak fel, és több otthont, csűrt és üzletet tönkretettek. Végül hat egyházi vezetővel is szembeszálltak, akik a szentek tulajdonára és életére leselkedő veszély láttán a saját életüket ajánlották fel váltságdíjként. E felajánlást elutasítva a csőcselék vezetői azzal fenyegetőztek, hogy minden férfit, nőt és gyermeket meg fognak korbácsolni, ha nem egyeznek bele a megye elhagyásába. Ilyen nyomás alatt a fivérek aláírtak egy megegyezést, mely szerint elhagyják Jackson megyét. Az egyháztagok fele és a vezetők többsége 1834. január 1-jéig, a többiek pedig 1834. április 1-jéig útnak is indultak. A csőcselék megengedte, hogy John Corrill és Sidney Gilbert ott maradjon és eladja a kiűzött szentek ingatlanjait. (See Church History in the Fulness of Times, 134.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 98 szakaszbevezetését, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, minek a következtében adatott ez a kinyilatkoztatás. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit válaszolnának erre.
A szakaszbevezetés szerint mi figyelemre méltó ennek a kinyilatkoztatásnak az időzítésében?
Mondd el, hogy ebben az időszakban az Ohióban lakó szenteknek is üldöztetésben volt részük. E kinyilatkoztatás tantételei rájuk is vonatkoztak, és ránk is vonatkozhatnak. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 98:1–2-t, az osztály pedig figyelje meg, milyen tanácsot adott az Úr a szenteknek. (Segíthet, ha elmagyarázod, hogy a Sabaoth szó a 2. versben egy héber kifejezés, mely azt jelenti: seregek. Használata itt arra utal, hogy az Úr angyali seregeknek, valamint Izráel, vagyis a szentek seregeinek is parancsol.)
Milyen tanácsot adott az Úr a szenteknek? (A tanulók válaszait írd fel a táblára.)
Miért fontos, hogy a szentek hálát adjanak a nehéz időkben?
Szerintetek mit jelent türelmesen várni az Úrra?
Az egyik tanuló olvassa fel a következő kijelentést Robert D. Hales eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, az osztály pedig figyelje meg, mit jelent türelmesen várni az Úrra.
Kép
Robert D. Hales elder
„Mit jelent hát az Úrra várni? A szentírásokban a vár ige reménykedést, előrelátást, bizodalmat jelent. Az Úrban reménykedni és bízni hitet, türelmet, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést, a parancsolatok betartását és mindvégig kitartást igényel” (Az Úrra várva: Legyen meg a te akaratod!Liahóna, 2011. nov. 72.).
Miért lehetett fontos a Missouriban lévő szenteknek az a tanács, hogy várjanak türelmesen az Úrra?
Írd fel a táblára a következő hiányos kijelentést: Ha mindenben hálát adunk és türelmesen várunk az Úrra, akkor…
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 98:3-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit ígért az Úr a szenteknek, ha hallgatnak a tanácsára.
A 3. vers alapján hogyan egészítenétek ki a táblán lévő tantételt? (A tanulók például a következőképpen is kiegészíthetik ezt a tantételt: Ha mindenben hálát adunk és türelmesen várunk az Úrra, akkor az Úr a javunkra fordíthatja a megpróbáltatásainkat.)
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan ismerősükre, aki nehéz időszakokban is türelmesen várt az Úrra, és talált rá okot, hogy hálás legyen.
Miként váltak az illető javára az életében a megpróbáltatások?
Az Úr azt a tanácsot adja a szenteknek, hogy támogassák az ország törvényét
Mondd el, hogy az Úr nemcsak azt a tanácsot adta a szenteknek, hogy várjanak türelmesen, hanem azt is mondta nekik, hogy tartsák be minden parancsolatát (lásd T&Sz 98:4) és támogassák „az[t] a törvé[nyt], amely az ország alkotmányos törvénye” (T&Sz 98:6). Kifejtette, hogy az ország ezen alkotmányos törvénye „támogatja a szabadság eme alapelvét azzal, hogy jogokat és kiváltságokat tart fent”, s hogy ez „az egész emberiségé” (T&Sz 98:5).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 98:9–10-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott az Úr a kormányzati vezetőkről. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.
Hogyan segíthet nekünk a Tan és szövetségek 98:4–10-ben adott tanács napjainkban, függetlenül attól, hogy melyik országban élünk?
Az Úr azt az utasítást adja a szenteknek, hogy tartsák be a szövetségeiket, még nehéz időkben is
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el a következő kérdésen:
Milyen jutalmat kapnak azok, akik leteszik életüket Jézus Krisztus ügyéért és az Ő nevéért?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 98:11–15-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki a választ erre a kérdésre, valamint hogy mit mondott az Úr a szenteknek a próbára tételről.
Milyen parancsolatot adott az Úr a szenteknek? (Lásd T&Sz 98:11–12.)
A 13–15. versek szerint mi az egyik indoka annak, hogy az Úr próbára tesz minket? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő tantételt: Az Úr próbára tesz minket, hogy lássa, vajon betartjuk-e a szövetségeinket, még akkor is, amikor ez nehéz.)
Miért lehetett fontos ezen igazság ismerete azoknak a szenteknek, akik 1833-ban Missouriban éltek? Napjainkban miért lehet fontos emlékezni erre az igazságra?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy ismerősükre, aki jó példát mutat a szövetségek nehéz időkben való betartásában is. Kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg válaszát az osztállyal.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mit fognak tenni azért, hogy erősek maradjanak és akkor is betartsák a szövetségeiket, amikor nehéz megtenniük ezt.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 98:16–18-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott az Úr a szenteknek, mit tegyenek. A tanulók mondják el, mit találtak.
Az Úr azt mondja a Kirtlandben lévő szenteknek, hogy tartsanak bűnbánatot
Mondd el, hogy az Ohio állambeli Kirtlandben lévő szentek is nehézségekkel küszködtek abban az időszakban, amikor az Úr ezt a kinyilatkoztatást adta. A Tan és szövetségek 98:19–22-ben az Úr nekik szóló üzenetét olvassuk.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 98:19–22-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott az Úr a kirtlandi szentekről. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, amit találtak.
Hogyan kapcsolódnak az Úrnak a kirtlandi szentekről szóló szavai ahhoz, amit a Missouriban lévő szenteknek mondott? (Lásd T&Sz 98:11.)
Ránk hogyan vonatkozhat az Úrnak a 11. versben található üzenete? (Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a „ragaszkodjatok minden jóhoz” kifejezés itt arra utal, hogy rendületlenül kötelezzék el magukat a jó mellett.)
Végül tedd bizonyságodat a mai napon tárgyalt tanokról és tantételekről. Buzdítsd a tanulókat, hogy hagyjanak fel a bűneikkel és ragaszkodjanak ahhoz, ami jó.
„A terület eredeti lakosai az egyháztagok számának növekedésével Jackson megyében egyre gyanakvóbbá váltak. Sokan attól féltek, hogy hamarosan többen lesznek náluk a keletről érkező, vallásuk által motivált új zarándokok. A »régi telepesek« egész más háttérrel rendelkeztek, mint az érkező utolsó napi szentek, és természetesen támadtak kulturális, politikai, vallási és gazdasági nézetkülönbségek.
Jackson megye lakosai durva, bármire készen álló emberek csoportját alkották, akik azért jöttek a déli államok hegyvidékéről az Egyesült Államok nyugati peremére, hogy szabaduljanak a társadalmi korlátoktól. Legtöbbjük iskolázatlan volt, híján az Egyesült Államok keleti és északkeleti vidékein megszokott kulturális kifinomultságnak. Sokukra jellemző volt a káromkodás, a sabbat megszegése, a lóversenyzés, a kakasviadalok, a lustaság, a részegeskedés, a szerencsejátékok és az erőszak. […]
A régi telepesek politikai fenyegetésként tekintettek a szentek egyre növekvő csoportjára, bár az egyház tagjai nem indultak a választásokon, és nem is szavaztak egy táborként a Jackson megyében töltött rövid tartózkodásuk alatt. 1833 júliusára a megye mormon lakossága majdnem elérte az ezerkétszázat, és hónapról hónapra egyre többen érkeztek. Egyes egyháztagok azzal kérkedtek, hogy még több ezren költöznek majd a megyébe. […] A helyi polgárokat természetes módon aggasztotta az a vallási buzgóság, mely azt jövendölte, hogy minden »nemzsidó« (akik nem mormonok) ki lesz vágva, amikor Jackson megyében sor kerül a millenniumi királyság megalapítására.
A protestáns lelkészeknek sem tetszett a mormonok betolakodása a megyébe. Az utolsó napi szenteket fanatikusoknak és csibészeknek mondták, és hiszékenynek, tudatlannak bélyegezték meg őket, mert hittek a csodákban, a prófétálásban, a gyógyításban, a kinyilatkoztatásban és a nyelveken szólásban, és gyakran meg is tapasztalták ezeket. A lelkészek ellenérzését a féltékenység és a nyájuk egy részének elvesztésétől való félelem is fokozta. […]
Ezenkívül a mormon kereskedők sikeresen átvették a Santa Fe útvonal nyereséges kereskedelmének egy része felett az irányítást, mely korábban főként a missouribelieké volt. A régi telepesek egy része attól tartott, hogy az egyház tagjai el akarják venni a földjeiket és az üzleteiket. A szentek ráadásul »nem a helyi kereskedőktől vásároltak, mert nem volt pénzük, hanem maguk között kereskedtek az egyház tárházában. […] A régi telepesek közül néhányan eladták ingatlanjaikat a mormonoknak és elköltöztek. Ez azt jelentette, hogy egyre kevesebb volt a vásárló a boltokban, és pénzügyi csőd fenyegette« a hátramaradt régi telepeseket [T. Edgar Lyon, “Independence, Missouri, and the Mormons, 1827–1833,” BYU Studies, autumn 1972, 17–18].
Tovább bonyolítva a dolgokat, 1833 tavaszán kiáradt a Missouri, tönkretette Independence kikötőjét, és a folyó új hajózási útvonala már nem érintette a községet. Feljebb a folyón új város épült, Westport, egy jobb kikötővel, és Independence üzleti élete hanyatlásnak indult. Independence-ben a vállalkozók a mormonokat okolták a kialakult a helyzetért. Látva, hogy mit hozhat a jövő, a régi telepesek egy része eladásra kínálta az ingatlanjait a szenteknek. Az egyház tagjai ugyan meg akarták venni a farmokat és javakat, azonban nem volt ehhez elég pénzük. Ez bosszantotta a missouribelieket, és hamarosan mendemondák kezdtek keringeni a mormonokat sújtó szegénységről.
A Missouri határvidékén élő emberek féltek az indiánoktól és gyűlölték őket. Ellenszenvüket fokozta az is, hogy az 1830-as években a kormány az Independence-től közvetlenül nyugatra eső földekre elkezdett áttelepíteni keleti törzseket. Az 1832-es, Fekete Sólyom szauk törzsfőnökről elnevezett háborút követően Nyugat-Missouri polgárai beadványt küldtek a kongresszushoz, hogy jöjjön létre egy őket védelmező, katonai táborokból álló vonal. Az első mormon misszionáriusok ebbe a feszült légkörbe érkezve hirdették az amerikai őslakosok próféták által megjövendölt küldetését. A régi telepesek attól féltek, hogy a szentek az indiánok segítségével fogják elfoglalni a területet Új Jeruzsálemük számára. A dolgokat tovább bonyolították azok a protestáns lelkészek, akik féltékenyek voltak az utolsó napi szentek indiánok között végzett térítési erőfeszítéseire.
Végül a szentek és a régi lakosok közötti nézeteltérés a rabszolgaság kérdésében csúcsosodott ki. Missouri a híres 1820-as kompromisszum értelmében rabszolgatartó államként került be az Unióba. A rabszolgatartás azonban nem volt általános gyakorlat. A régi telepesek számára fontos volt a rabszolgatartási joguk, és megvetették a rabszolga-felszabadítási törekvéseket. A szentek egy része északról és keletről a rabszolgák felszabadítását támogató nézeteket hozott magával, és ebben az időben délen mindenhol féltek a feketék lázadásának lehetőségétől. Az 1831-es, Nat Turner vezette rabszolgafelkelés Virginiában több mint hetven fehér ember és száz rabszolga halálát okozta. A rabszolgatartó államokon végigsöpört a lázadástól való túlzott félelem. A missouribelieket tehát 1832-ben igencsak felzaklatták azok a szóbeszédek, melyek szerint a szentek megpróbálják meggyőzni a rabszolgákat, hogy ne engedelmeskedjenek az uraiknak vagy szökjenek el.
A híresztelések lecsendesítése végett 1833 júliusában az Evening and Morning Star [Esthajnalcsillag] című folyóiratban megjelent egy cikk, mely óva intette a misszionáriusokat attól, hogy rabszolgák vagy korábbi, immár felszabadított rabszolgák (a »szabad színesbőrűeknek« nevezett emberek) között térítsenek. Sajnos a helyi missouribeliek félreértelmezték ezt a tanácsot, és úgy vélték, Phelps testvér azt a felhívást intézte a szabad feketékhez, hogy csatlakozzanak a mormonokhoz Jackson megyében. Ez a cikk olyan dühöt gerjesztett, hogy Phelps egy különkiadást adott ki, melyben megírta, hogy az egyháznak nem áll szándékában Missouriba hívni a szabad feketéket, azonban ez a cáfolat süket fülekre talált” (Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 130–32).