Ez az utolsó a Tan és szövetségek 88-cal foglalkozó négy leckéből. A kinyilatkoztatás a főpapok egyik konferenciáján adatott 1832. december 27–28-án (1–126. vers) és 1833. január 3-án (127–141. vers). Ez a lecke a Tan és szövetségek 88:118–141-et tárgyalja. A kinyilatkoztatás ezen részében az Úr megparancsolta a papságviselők egy csoportjának, hogy Joseph Smith irányítása alatt szervezzék meg a próféták iskoláját. Az iskola munkájában részt vevőknek tanulmányozás és hit által kellett tanulniuk, valamint szeretettel és barátsággal kellett viseltetniük egymás iránt.
Kezdésként beszéljétek meg a következő kérdéseket:
Miről tanultok éppen az iskolában? Otthon? A munkahelyeteken? Az egyházban?
Miben különbözik az, ahogyan az iskolai tárgyakat tanuljuk – például a matekot vagy a többi reál tárgyat – attól, ahogyan az evangéliumot tanuljuk? Miben lehet egyforma?
Mondd el, hogy 1833 januárjában az ohiói Kirtlandben papságviselők egy csoportja az Úr parancsát követve összegyűlt az úgynevezett próféták iskolájában, hogy felkészüljenek az evangélium prédikálására az egész földön. Gyűléseik során az Úr megtanította e fivéreknek, hogyan szerezzenek ismereteket, vagyis miként épüljenek a Lélek által a közösen végzett tanulás során. Kérd meg a tanulóknak, hogy keressenek a tanulással kapcsolatos tantételeket, miközben ma a Tan és szövetségek 88:118–141-et tanulmányozzák.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 88:118-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan kellett tanulásra törekedniük a próféták iskolája tagjainak.
Hogyan kellett e fivéreknek a tanulásra törekedniük?
Szerintetek mit jelent „tanulmányozás és hit által” tanulni?
Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni, mit jelent hit által tanulni, kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
David A. Bednar elder
„A hit általi tanulás lelki, szellemi és fizikai erőfeszítést kíván, és nem csupán tétlen befogadást. […]
A hit általi tanulást nem lehet egy előadáson, egy szemléltetésen vagy egy kísérleten keresztül átadni az oktatótól a tanulónak; ehelyett a tanulóknak hitet kell gyakorolniuk és cselekedniük kell ahhoz, hogy saját tudást szerezzenek” (“Seek Learning by Faith,” Ensign, Sept. 2007, 64).
Mondd el, hogy úgy tudunk hit által tanulni, ha aktívan és imádságos lélekkel veszünk részt a tanulási lehetőségekben, majd pedig a tanultak szerint cselekszünk. Úgy tanulunk, hogy az engedelmesség által gyakoroljuk a hitünket.
Figyeljétek meg, hogy a 118. vers elején az Úr jelezte, hogy néhányuknak nem volt hite. Mit tanulhatunk e versekből arról, hogyan növelhetjük a hitünket? (Segíts a tanulóknak megfogalmazni egy, a következőhöz hasonló tantételt: Ha aktívan törekszünk arra, hogy tanulmányozás és hit által tanuljunk, akkor a Jézus Krisztusba vetett hitünk gyarapodni fog. Ezt a tantételt fel is írhatod a táblára.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, milyen körülmények közepette alkalmazhatják ezt a tantételt az életükben, olvasd fel a következő helyzeteket. Minden élethelyzet elolvasása után kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, hogyan törekedhet az illető aktívan a tanulmányozás és hit által történő tanulásra. Kérd meg őket, hogy azt is mondják el, miként segíthet ez az adott személynek hite gyarapításában.
Egy fiatal nő rendszeresen olvassa a szentírásokat, de ritkán áll meg, hogy elgondolkodjon arról, amit olvas. Úgy érzi, nem használ neki sokat a szentírások olvasása.
Egy fiatal férfi eljár az egyházi gyűlésekre, és örömmel vesz részt az órai beszélgetésekben. Olykor késztetést érez arra, hogy a tanultak alapján változtasson az életén, de általában nem cselekszik e késztetések szerint.
Miután az osztály megbeszélte ezeket a helyzeteket, tedd fel a következő kérdéseket:
Milyen alkalommal éreztétek úgy, hogy növekedett a hitetek azért, mert aktívan törekedtetek a tanulásra tanulmányozás és hit által is? Hogyan segítettek a cselekedeteitek a hitetek gyarapításában?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 88:119–120-at, és keressék meg, mit kért az Úr a szentektől. Kérd meg őket, hogy számoljanak be arról, amit találtak.
Mondd el, hogy a 119. versben leírt ház megépítésére kapott parancsolatra reagálva a szentek idővel megépítették a Kirtland templomot. Amíg a templom építése folyt, a próféták iskolája Newel K. Whitney boltjának felső helyiségében gyűlt össze Kirtlandben.
Hogyan vonatkozhat a 119. versben található tanács arra a helyre, ahol a fivérek összegyűltek a próféták iskolájaként? És az otthonainkra? A személyes erőfeszítéseinkre az iskolai tanulás során? (A próféták iskolája azon tantételek alapján működött, amelyeket ebben a versben tanítottak. Az otthonunk is lehet az ima, a böjtölés, a hit, a tanulás és a rend háza.)
Oszd párokra az osztályt. Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék át a Tan és szövetségek 88:121–126-ot a párjukkal, és keressék meg, milyen viselkedést várt el az Úr a fivérektől a próféták iskolájában. Javasolhatod, hogy jelöljék meg, amit találnak. Miközben a tanulók e verseket tanulmányozzák, írd fel a következő utasításokat a táblára, hogy a párok elvégezzék azokat az adott rész átnézése után:
Döntsétek el, a tanács mely része jelent különösen nagy segítséget azon fiataloknak, akik az evangélium tanulmányozására törekednek. Beszéljétek meg, szerintetek miért fontosak ezek ahhoz, hogy segítsenek valakinek az evangélium tanulmányozásában.
Miután a tanulóknak elegendő idő állt rendelkezésre, hogy elolvassák és megbeszéljék az Úr tanácsát, kérd meg néhányukat, hogy mondják el, mit tanultak a beszélgetésből. Miközben válaszolnak, a következő kérdések és magyarázatok felhasználásával segíthetsz nekik megérteni az Úr néhány tanácsát:
Szerintetek mit jelent az, hogy „hagyjatok fel tehát minden léha beszédetekkel, …kacagással …és léha gondolkodásmódotokkal” (121. vers)? Miért segíthet a szent dolgok elsajátítására tett erőfeszítéseinkben az, ha lelki környezetben tartózkodunk az efféle megnyilvánulásoktól?
Mondd el, hogy a próféták iskolája gyűléseinek szentnek kellett lenniük. A nevetésre és a könnyelmű beszédre vonatkozó utasítások alapján a próféták iskolájában a jelenlévőknek áhítatosnak kellett lenniük e szent környezetben, ezeket a gyűléseket ugyanis idővel a templomban tartották.
Figyeljétek meg a minden szó különféle alakjainak megjelenését a 122. versben. Milyen hatással lenne az osztályra, ha minden tanuló részt venne a leckében, és igyekeznének tanulni egymástól?
Szerintetek milyen hatással van a tanulásra és a Lélek felismerésére irányuló képességünkre az, ha tovább alszunk a szükségesnél? Hogyan segíthet bennünket a tanulásban, ha megfelelő mennyiségű alvásban van részünk, és korán felkelünk?
Hogyan összegeznétek a Tan és szövetségek 88:118–126-ban a tanulással kapcsolatosan adott tanácsokat? (A tanulók számos különböző tantételt találhatnak. Miután válaszoltak, írd fel a következő tantételt a táblára: Ha igazlelkűen cselekszünk, és elhagyjuk a hamislelkű cselekedeteket, az segíteni fog nekünk, hogy tanuljunk és épüljünk.)
Melyek azok a magatartásformák az ezen versekben említettek közül, amelyeket az osztály magáévá tehetne vagy elhagyhatna, hogy javuljon az evangéliumi tanulás és a közös épülés?
Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék át újra a Tan és szövetségek 88:121–126-ot, és gondolkodjanak el azon, melyik tanácsot kell teljesebb mértékben alkalmazniuk az életükben. Buzdítsd őket, hogy írjanak le egy célt annak kapcsán, mit tehetnek, hogy a tanultak szerint cselekedjenek.
Kérd meg a tanulókat, hogy jöjjenek a táblához és sorolják fel, milyen környezetben szokták tanulmányozni az evangéliumot. (A válaszok között lehetnek a következők: vasárnapi iskola, Fiatal Nők osztálya vagy papsági kvórum, ifjúsági hitoktatás, valamint az otthon.) Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják végig, van-e valaki ezeken a helyeken, akit nem jól ismernek, vagy akivel nehezen jönnek ki. Kérd meg őket, hogy gondoljanak erre a személyre, miközben a Tan és szövetségek 88:127–141-et tanulmányozzák. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el a következő kérdésen:
Hogyan befolyásolja azon képességeteket, hogy a Lélek által tanuljatok és épüljetek, az, hogy milyen kapcsolatban vagytok azokkal, akikkel az evangéliumot tanulmányozzátok?
Mondd el, hogy az Úr elvárta a próféták iskolájának tagjaitól, hogy jó kapcsolatot alakítsanak ki egymással a közös tanulás során. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 88:128–134-et. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék meg, mi volt a tanító szerepe a lelki tanulási környezet kialakítása terén a próféták iskolájában.
Hogyan kellett a próféták iskolája tanítójának lelki tanulási környezetet kialakítania? (Elmondhatod, hogy a tanító üdvözlése a tanulók felé azt jelenti, hogy köszöntötte őket, amikor megérkeztek. Ez egy, a próféták iskolájára jellemző köszöntés volt.)
Mit vesztek észre a 133. versben szereplő üdvözlés vagy köszöntés kapcsán?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 88:135–137-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mi a tanuló szerepe a lelki tanulási környezet kialakítása terén.
Milyen kapcsolatot kellett kialakítaniuk egymással a próféták iskolája tagjainak?
A 137. vers szerint mit ígért az Úr, ha a próféták iskolájának tagjai követik az Ő utasításait? (Az iskola olyan szentéllyé válik, ahol a Lélek által épülhetnek.)
Mi történhet az egyházi osztályainkban és az otthonainkban, ha követjük az Úr 128–137. versben található utasításait? (A tanulók felismerhetnek ugyan különböző tantételeket, de győződj meg arról, hogy hangsúlyt kap a következő: Ha barátsággal és szeretettel fordulunk egymás felé, akkor ezzel meghívhatjuk a Lelket a közös evangéliumi tanulmányozásunk során.)
Szerintetek hogyan mutathatunk „olyan elhatározás[t], amely rögzített, mozdíthatatlan és nem változhat, hogy barát[ja leszünk]” egy osztálytársnak vagy családtagnak, akit kevésbé ismerünk vagy esetleg nehezebb szeretnünk?
Milyen helyzetben tapasztaltatok olyan evangéliumi tanulási környezetet, ahol mindenki elkötelezett volt amellett, hogy egymás barátai legyenek? (Megoszthatod a saját élményedet is.)
Kérd meg a tanulókat,hogy gondolkodjanak el azon, hogyan alakíthatják ki az elkötelezettséget magukban arra, hogy szeressék azokat, akikkel együtt tanulmányozzák az evangéliumot. Buzdítsd őket, hogy kövessenek minden olyan késztetést, amelyet arra éreznek, hogy nagyobb kedvességgel és szeretettel legyenek az osztálytársaik és családtagjaik iránt. Tegyél bizonyságot arról, hogy az Úr segíteni fogja majd őket, amint igyekeznek szeretni másokat.
Marion G. Romney elnök az Első Elnökségből azt tanította:
Kép
Marion G. Romney elnök
„Hiszek a tanulásban. Hiszem azt, hogy az ember sokat tanul a tanulás által. Ami azt illeti, megfigyelésem szerint tanulás nélkül nagyon keveset tud meg az ember a dolgokról, ahogy azok vannak, ahogy voltak, és ahogy el fognak jönni. Azt is hiszem azonban, sőt tudom, hogy a tanulmányozás általi tudásszerzést nagyban meggyorsítja a hit” (Learning for the Eternities [1977], 72).
A Tan és szövetségek 88 szerint a próféták iskolája tagjainak fel kellett hagyniuk a léha beszéddel, a nevetéssel és a kéjsóvár kívánságokkal, mert a gyűléseiknek szentnek kellett lenniük, és idővel a templomban kellett tartaniuk azokat. Ez nem azt jelenti, hogy a nevetés maga bűnös cselekedet lenne. A nevetéssel kapcsolatosan Gordon B. Hinckley elnök azt tanította:
Kép
Gordon B. Hinckley elnök
„Érezhetitek jól magatokat. Természetesen! Szeretnénk, ha jól éreznétek magatokat. Szeretnénk, ha élveznétek az életet. […] Azt akarjuk, hogy életerősek legyetek és vidámak, hogy énekeljetek és táncoljatok, hogy nevessetek és boldogok legyetek.
Ennek során azonban legyetek alázatosak és imádságos lelkűek, és akkor reátok mosolyog majd a menny” (Egy próféta tanácsa és fiatalokért mondott imája. Liahóna, 2001. ápr. 40.).
Amikor a papságviselő fivérek összegyűltek a próféták iskolájában, a lábmosás szertartásával fogadták őket, amelyet a Prófétának kellett elvégeznie Jézus Krisztus példáját követve, ahogyan azt a János 13 leírja. E szertartással kapcsolatosan Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
Kép
Elder Bruce R. McConkie
„A lábmosás egy evangéliumi szertartás, egy szent és szentséges rítus, amelyet a szentek templomi szentélyeik magányában végeztek. Ezt nem a világ előtt és nem a világi emberek számára végzik. Jézus, az ő napjaiban és adományozási korszakában az utolsó vacsora alkalmával vezette ezt be a felső szobában.
»Urunk két dolgot tett e szertartás elvégzésével: 1) betöltötte a Mózesnek adott régi törvényt; és 2) bevezetett egy szent szertartást, amelyet attól a naptól fogva az Ő igaz tanítványai között lévő feljogosított szolgálattevőknek kell végezniük.
Minden dolog visszaállításának részeként a lábmosás szertartása is visszaállíttatott az idők teljessége adományozási korszakában. […]
A lábmosáshoz kapcsolódó ismeretek lépésről lépésre kerültek visszaállításra napjainkban, amíg a teljes tudás mostanra bekerült az Úr házának kinyilatkoztatott szertartásai közé« (Mormon Doctrine, [2nd ed. (1966), 829, 831])” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1966–73], 1:708, 710).