Szolgálattételi tantételek
Az alapos odafigyelés öt ismérve
A valódi odafigyelés segítségedre lesz abban, hogy tudd, miként segíts másoknak a lelki és fizikai szükségleteik kielégítésében oly módon, ahogy azt a Szabadító is tenné.
Fénykép a Getty Images jóvoltából
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket mondta: „Talán a beszédnél még fontosabb a meghallgatás. […] Ha szeretettel figyelünk, nem kell azon gondolkodnunk, hogy mit mondjunk. Megadatik nekünk – a Lélek által”1.
Az odafigyelés egy elsajátítható készség. Az odafigyelés megmutatja a mások iránti szeretetünket, segít erős kapcsolatokat kialakítani, és meghívja a Lelket, hogy megáldjon bennünket a tisztánlátás ajándékával, ezzel segítve mások szükségleteinek felismerését.2 Íme öt módszer arra, hogy egyre jobbá váljunk az odafigyelésben.
1. Adj nekik időt!
Sokaknak idő kell a gondolataik összeszedéséhez, mielőtt beszélnének. Adj nekik gondolkodási időt a mondandójuk előtt és után is (lásd Jakab 1:19). Attól, hogy éppen nem mondanak többet, még nem biztos, hogy minden szükségeset elmondtak. Ne félj a csendtől (lásd Jób 2:11–3:1 és Alma 18:14–16).
2. Figyelj oda!
Általában gyorsabban gondolkodunk, mint ahogy mások beszélnek. Ne ess abba a kísértésbe, hogy elkapkodva vonj le következtetéseket, vagy hogy már azon gondolkodj, mit fogsz majd mondani, amikor ők befejezik (lásd Példabeszédek 18:13). Inkább figyelj oda a megértés szándékával. A válaszod csak jobb lesz attól, ha mélyebb megértésen alapul.
3. Tisztázz!
Ne félj olyan kérdéseket feltenni, amelyek tisztáznak valamit, amit nem értettél meg (lásd Márk 9:32). A tisztázás csökkenti a félreértést, és arról tanúskodik, hogy érdekelnek téged az elhangzottak.
4. Ismételj!
Mondd el a saját szavaiddal, amit hallottál, és amit megértettél a másik érzéseiből. Ebből könnyebben rájön, hogy valóban megértetted-e őt, és lehetősége lesz tisztázni, hogy mire gondolt.
5. Találj közös pontokat!
Lehet, hogy nem értesz egyet mindennel, ami elhangzik, de találd meg azt, amivel egyet tudsz érteni, miközben a saját érzéseid minél pontosabb tolmácsolásáról sem mondasz le. Ha készséges vagy, az segíthet feloldani a szorongást és a tartózkodást (lásd Máté 5:25).
Russell M. Nelson elnök azt tanította, hogy „tanuljatok meg figyelni, és figyeljetek, hogy tanuljatok egymástól”3. Amikor azzal a szándékkal figyelsz, hogy megtudj valamit a másikról, sokkal inkább képes leszel megérteni a szükségleteit, és meghallani az arra irányuló késztetéseket, hogy miként segíthetsz a körülötted lévőknek úgy, ahogy azt a Szabadító tenné.
Az odafigyelés szeretet
Holland elder elmondott egy történetet, amely jól szemlélteti az odafigyelésben rejlő erőt:
„Troy Russell barátom lassan kitolatott a kisteherautójával a garázsból… Érezte, amint a hátsó kereke áthajtott valami buckán. [A]mikor kiszállt, a kilencéves kisfiát, Austent találta hason fekve az aszfalton. […] Austen meghalt.
Troy képtelen volt aludni és megbékélni. Vigasztalhatatlan volt. […] Ám e gyötrelmes időszakban megérkezett… John Manning…
Őszintén szólva nem tudom, hogy John és fiatalabb társa milyen gyakran látogattak el Russellék otthonába… Csak azt tudom, hogy tavaly tavasszal Manning testvér úgy hajolt le Troy Russellért és úgy emelte ki és fel őt ebből a kocsibejárós tragédiából, mintha csak a kis Austent emelte volna a karjába. John pontosan olyan… fivér volt az evangéliumban, amilyennek lennie kellett: egyszerűen a kezébe vette a papsági gondoskodást és Troy Russell megtartását. Azzal kezdte, hogy azt mondta: »Troy, Austen szeretné, ha újra talpra állnál – a kosárlabda pályán is –, úgyhogy itt leszek érted minden reggel negyed hatkor. Legyél készen…«
»Nem akartam menni – árulta el nekem később Troy –, mert Austent régebben mindig magammal vittem… De John erősködött, így hát elmentem vele. Attól az első naptól kezdve sokat beszéltünk – vagyis én beszéltem, John pedig hallgatott engem. […] Eleinte nehéz volt, de idővel rájöttem, hogy újra erőre kaptam [John Manning] segítségével, …aki addig szeretett és hallgatott engem, amíg a nap végre újra kisütött az életemben.«”4