Minden lehetséges módon megáldva
Írta: Edward Dube elder
a Hetvenektől
Edward Dube elder Zimbabwében született. Feleségével, Naumével, négy gyermek szülei.
Miként áldott meg az 1978-as kinyilatkoztatás engem, a családomat, valamint az egyházat Afrikában.
Első alkalommal a misszióm során hallottam a papságviseléssel kapcsolatos, fekete férfiakat érintő korlátozásról. 1984-ben keresztelkedtem meg, amikor már nem létezett ez a korlátozás. Két évvel később elhívtak, hogy a Dél-Afrikai Johannesburg Misszióban szolgáljak.
Amikor a zimbabwei Bulawayóba küldtek szolgálni, a társammal, Francis Jack elderrel, meglátogattunk egy kevésbé tevékeny nőtestvért. A férje egy másik egyház hittudományi professzora volt, és megkérdezte tőlünk, hogy korábban miért volt a papság visszatartva a fekete--afrikai származású férfiaktól. Sok olyat mondott, ami kellemetlenül érintett, és amiről soha azelőtt nem hallottam. Amikor kiléptem abból a szobából, nagyon kicsinek és bátortalannak éreztem magam.
Jack elderrel szótlanul kerékpároztunk vissza a lakásunkhoz. Amikor odaértünk, ő rám nézett és ezt mondta: „Dube elder, mi van veled? Nagyon zaklatottnak látszol.”
„Te talán nem hallottad, amit mondott? – kérdeztem vissza. – Hogy történhetett ez?”
„Elder, hiszel abban, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus megjelent a fiatal Josephnek?”
„Igen – feleltem, – de mi köze ennek az egészhez?”
„Minden – felelte Jack elder. – Hiszünk a kinyilatkoztatásokban, nem?”
Elgondolkodtam a szavain és azon, amit a professzor mondott. Azon az éjjelen felébredtem az éjszaka közepén. Boldogságot és békét éreztem.
Minden evangéliumi kérdésre adható válasz az 1820-ban történtekhez kötődik. Ha tisztában vagyunk vele, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus megjelentek Joseph Smithnek, az azt jelenti, hogy ő próféta volt, ez pedig az Úr egyháza. Ha Mennyei Atya és Jézus Krisztus megjelentek a fiatal Josephnek, akkor az összes evangéliumi tantétel és kérdés a helyére kerül. Ez a kinyilatkoztatások egyháza, és az Úr bizonyos korokban kinyilatkoztat bizonyos eljárásmódokat az Ő szolgáinak, a prófétáknak. Nekem pedig ez hozott békességet.
Elkezdtem fel-alá ugrálni, és a kiáltozásommal a társamat is felébresztettem: „Igen! Igen! Igazad van, Jack elder! Mennyei Atya és Jézus Krisztus megjelent a fiatal Josephnek! Ez az Úr egyháza!”
E korlátozás feloldása Afrika-szerte áldást jelentett az egyháztagok számára. A papság minden lehetséges módon megáldott engem és a családomat. Óriási erőt adott az, hogy rendelkezem a templom áldásaival – azon tudás áldásával, hogy családokként együtt fogunk élni az örökkévalóságban.
A papsághoz való hozzáférés megáldotta Afrikát. Az itteni emberek már amúgy is boldogok és pozitívak, de az evangélium ehhez még hozzátett. Afrikában nagyon fontos a család. A templomot éppen ezért hatalmas áldásnak tekintjük. Az egyház itt nagyon gyorsan növekszik.
Az itteni egyháztagok odafigyelnek Isten akaratára, majd megyünk, és megtesszük azt. Ez megáldotta az egyháztagokat. Egy olyan korban, amikor Afrika egyes részein 90%-os a munkanélküliség, a mi egyházunk tagjai láthatóan jól boldogulnak, mert önellátóak. A papság, illetve a papsági vezetőktől kapott útmutatás megáldott bennünket.
Hálás vagyok Mennyei Atyának és Jézus Krisztusnak a lehetőségért, hogy viselhetem a papságot; azért az áldásért, amit ez az életemben jelent; és azért, ahogy megáldotta az afrikai földrészen élő egyháztagokat.