A mi helyünk
Az élő próféták szavai megérintenek
Illusztrációk: J. Beth Jepson
Amikor 15 éves voltam, az egyik áruház előtt megláttam két misszionáriust. Az egyikük elhívott istentiszteletre. Nem különösebben érdekelt, úgyhogy csak annyit mondtam: „talán majd egyszer”, és elsétáltam.
Másnap a nagynéném felhívta édesanyámat, és áthívta magához, hogy hallgasson meg valami különlegeset. Édesanyámmal együtt átugrottunk hozzá, és megláttam, hogy ugyanazok a misszionáriusok üldögélnek az otthonában, akikkel előző nap találkoztam! Édesanyámat érdekelte az általuk tolmácsolt üzenet, és én is hallgatni kezdtem őket. Amikor azonban a misszionáriusok azt kérdezték tőlem, hogy hiszek-e egy élő próféta létében, határozott nemmel válaszoltam. Az egyik elder feltartotta Thomas S. Monson fényképét, és bizonyságot tett arról, hogy Monson elnök próféta. Meghívtak a másnapi általános konferenciára, hogy én magam dönthessem el, mit hiszek. Kíváncsi voltam, így aztán elfogadtam a meghívást.
Másnap pont a nyitóima végére értünk a kápolnához. Ahogy beléptünk, Monson elnököt láttam feltűnni a képernyőn. Elmosolyodott és így szólt: „Drága testvéreim! Szeretettel köszöntelek benneteket…”
Amint Monson elnök szólásra nyitotta a száját, elöntött egy erőteljes érzés, amely megerősítette, hogy ő tényleg Isten prófétája. A konferencia végén ennyit mondtam a misszionáriusoknak: „Szeretnék megkeresztelkedni.” Azóta már én is szolgáltam missziót, és sokaknak tanítottam a visszaállított evangélium csodálatos igazságait.
Tudom, hogy Isten azzal áldott meg bennünket, hogy ismét prófétákat hívott el. Isten szeret bennünket, és újkori prófétákon keresztül szól hozzánk.
Maicon B., Brazília, São Paulo
Nem szégyenlem
Amikor bentlakásos középiskolába jártam, sok diákkal laktam együtt a kollégiumban. Imádkozás és a szentírások tanulmányozása által a tőlem telhető legjobban igyekeztem az evangélium tantételei szerint élni.
Egy napon az egyik osztálytársam észrevette, ahogy az ágyamon a Mormon könyvét tanulmányozom. Dühösen elkezdte felsorolni, hogy szerinte miért hamis egyház az enyém. Aztán mindenkinek elmondta a koleszban, hogy milyen „furcsa” dolgokban hiszek. Néhány osztálytársam elkezdett kigúnyolni engem és a vallásomat; mások csak elkerültek. Végül eldugtam a Mormon könyvét az egyik ruhásdobozom alá, és csak a Bibliát tanulmányoztam, hogy az osztálytársaim abbahagyják a kötekedést.
Egyre csak a Bibliát tanulmányoztam, amíg bele nem futottam a Rómabeliek 1:16-ba, amely kijelenti: „Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére”. Ráébredtem, hogy a Mormon könyve elrejtésével éppen azt mutattam az osztálytársaimnak, hogy szégyellem a hitemet. Előhúztam hát a Mormon könyvét, és arra kértem Mennyei Atyát, hogy bocsásson meg. Ezután odamentem a társaimhoz, és bizonyságot tettem a visszaállított evangéliumról. A legtöbben abba is hagyták a sértegetésemet, és ismét összebarátkoztunk.
Tudom, hogy Isten érti, milyen megpróbáltatásokon megyünk keresztül. Amikor kiállunk a hitünk mellett, és megmutatjuk, hogy „nem szégyelljük Krisztus evangéliumát”, akkor rendelkezésünkre áll az Ő hatalma, védelme és irányítása.
Pamela O., Nigéria, Abuja
A szolgálat jele
Féléves koromban az első megtanult jelem a „tej” volt, ezt követte pár héttel később az első szavam: „panda”. Ép a hallásom, ennek ellenére életem első anyanyelve az amerikai jelnyelv (ASL) lett. Anyukám ASL-missziót szolgált, aztán később az iskolában is jelnyelvet tanult, és azt szerette volna, ha én is megtanulom.
A jelnyelv hihetetlen áldásnak bizonyult az életemben. Lehetővé tette, hogy sokkal többet lássak és tanuljak meg, mint amit anélkül tudtam volna. Összehozza az embereket. Szeretem, hogy valami olyanra taníthatom négyszemközti alkalmakon vagy iskolai és egyházi előadásokon az embereket, amihez értek. Azt is tényleg nagyon élvezzük anyukámmal, hogy jelnyelven nézzük az általános konferenciát és az egyházi rövidfilmeket.
A jelnyelv jelenléte az életemben hihetetlen mértékben építette a bizonyságomat. Isten sokkal több gyermekével tudok így megismerkedni, mint anélkül tudnék, ráadásul ahhoz is nagyszerű eszköz, hogy másokat szolgáljak a használatával. Hálás vagyok ezért az áldásért az életemben, és azokért a bámulatos emberekért, akikkel találkozhattam és akiktől tanulhattam.
Israel H., USA, Oregon