Kinyilatkoztatás A MI IDŐNKRE
Próféták és apostolok visszaemlékezései az 1978-as kinyilatkoztatásra
Diakónusok osztják az úrvacsorát a brazíliai Manausban. Az 1978-as kinyilatkoztatásnak köszönhetően bármely érdemes papságviselő szolgálhat a papsági szertartásokban, faji hovatartozásától függetlenül.
A szándék
Spencer W. Kimball elnök (1895–1985)
az egyház 12. elnöke
„Nap nap után felmentem egyedül – igen fennkölten és komolyan – a templom felső szobáiba, és ott felajánlottam lelkemet és felajánlottam az erőfeszítéseimet a program továbbvitele érdekében. Azt akartam tenni, ami [Isten] szándéka. […]
Abban a dicsőséges élményben volt részünk, hogy az Úr világosan rámutatott, hogy elérkezett az idő, amikor minden érdemes férfi és nő, bárhol legyen is, örököstárs lehet, valamint részese az evangélium összes áldásának. Szeretném, ha tudnátok, hogy a Szabadító különleges tanújaként milyen közel éreztem magam Hozzá és a mi Mennyei Atyánkhoz, miközben számos alkalommal látogattam el a templom felső szobáiba, némely napokon többször is ellátogatva oda egyedül. Az Úr nagyon világossá tette számomra, hogy mit kell megtenni.”
Vö. Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball (2006). 258., 259.
Az ima
Thomas S. Monson elnök (1927–2018)
az egyház 16. elnöke
„Az Első Elnökséggel és a Tizenkét Apostol Kvórumával tartott gyűlés végén különleges imát mondtunk az oltárnál [a templomban], amelyhez Kimball elnök adta a hangját. Világosságért és tudásért esedezett az Úrhoz ezen – oly messzemenő következményekkel bíró – kérdést illetően. A fivérek számára a mélységes megnyugvás forrását jelentette, ahogy a saját magasztos elhívásához kért iránymutatásért szóló alázatos fohászát hallgatták. […]
Az Első Elnökség később a háláját fejezte ki, amiért »a békességnek és egységnek a gyűlésben eluralkodó lelkülete… minden korábbinál kitűnőbb volt, és ez annak [volt] a bizonyítéka, hogy kedvesnek bizonyult a beszélgetésünk az Úr előtt.«
[A]z örvendezés pillanata volt ez, mert az Úr prófétáját hallhattuk, amint kijelenti az Úr kinyilatkoztatását erre a korra.”
In Heidi S. Swinton, To the Rescue: The Biography of Thomas S. Monson (2010), 393.
A kinyilatkoztatás
Bruce R. McConkie elder (1915–1985)
a Tizenkét Apostol Kvórumából
„[A]z Úr az Ő gondviseléseiben [kiárasztotta] a Szentlelket az Első Elnökségre és a Tizenkettekre… A kinyilatkoztatás az egyház elnökének adatott – és megadatott minden egyes jelenlévőnek is. A Tizenkettek Tanácsa tíz, valamint az Első Elnökség három tagja gyűlt ott össze. Ennek eredménye az volt, hogy Kimball elnök is tudta, és közülünk is mindenki – bárki mástól függetlenül, az általunk kapott közvetlen és személyes kinyilatkoztatás révén – tudta, hogy immár elérkezett az idő, hogy ki legyen terjesztve az evangélium és annak minden áldása és kötelezettsége – beleértve ebbe a papságot és az Úr házának áldásait is – minden nemzet, kultúra és faj – köztük a fekete faj – tagjaira. Semmiféle kérdés nem merült fel, sem a történteket, sem pedig a kapott igét és üzenetet illetően.”
“All Are Alike unto God” (Brigham Young University devotional, Aug. 18, 1978), 4 [„Mindegyik egyforma Istennek.” A Brigham Young Egyetem áhítata, 1978. aug. 18.], speeches.byu.edu.
A bizonyosság
Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008)
az egyház 15. elnöke
„Szentséges és megszentelt légkör töltötte be a szobát. Számomra olyan érzés volt, mintha csatorna nyílt volna meg a mennyei trón és Isten térdelő, könyörgő prófétája között, aki mellett ott voltak a Fivérei. Ott volt Isten Lelke. És a Szentlélek hatalma által bizonyosság érkezett ahhoz a prófétához, miszerint amiért imádkozott, helyes, eljött az idő, és hogy mostantól fogva a papság csodálatos áldásait ki kell terjeszteni az érdemes férfiakra mindenhol, származástól függetlenül.
Abban a körben minden férfi tudta ugyanezt, a Szentlélek hatalma által. […]
Közülünk, akik jelen voltunk ezen az eseményen, többé már senki sem volt teljesen ugyanaz az ember, mint azelőtt. És többé az egyház sem volt már teljesen ugyanaz, mint azelőtt.”
“Priesthood Restoration,” Ensign, Oct. 1988, 70.