Megáldva hitem megvallásáért
Kristin McElderry, USA, Massachusetts
19 évesen keresztelkedtem meg. Sokan voltak a családomban és a barátaim között, akik nem fogadták el a döntésemet, hogy az egyházhoz csatlakozom, de ez nem tartott vissza. Két héttel később kezdtem a második évemet a főiskolán. Az egyetemre visszatérve idegeskedni kezdtem az új vallásom miatt.
Amiatt aggódtam, hogy nem lesz bátorságom kiállni a hitem mellett. Egyedül éreztem magam. A főiskolán nem ismertem egyetlen egyháztagot sem; nem tudtam, hogy hol találhatok egy gyülekezeti házat, vagy hogy van-e egyáltalán a közelben egyházközség vagy gyülekezet. Bátorságért imádkoztam Mennyei Atyámhoz. Azért imádkoztam, hogy legyen önbizalmam kiállni az új keletű hitelveim mellett.
Néhány nappal később segítettem valakinek költözködni. Megismerkedtem egy Brian nevű sráccal, akivel barátok lettünk. Az egyik nap éppen a kampuszon sétáltunk keresztül, amikor megkérdezte, hogy mik a terveim vasárnapra. Elmondtam, hogy istentiszteletre fogok menni.
„Ó, és melyik egyházba jársz?” – kérdezte.
Bár a gyomrom összeszorult, kihúztam magam, és azt mondtam: „Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházába járok.”
Büszke voltam magamra! Egyúttal idegesen vártam, hogy mi lesz Brian reakciója. Ekkor megpillantottam a misszionáriusokat. Mielőtt Brian bármit is mondhatott volna, közöltem vele, hogy mindjárt jövök. Odaszaladtam a misszionáriusokhoz. Nagyon örültek a találkozásnak, és részletesen elmagyaráztak mindent, amit tudnom kellett ahhoz, hogy eljussak másnap az istentiszteletre.
Visszamentem Brianhez, és elmagyaráztam a történteket. Beszéltem neki egy kicsit az egyházról is, aztán majdnem ugyanúgy sétáltunk tovább, mintha mi sem történt volna – kivéve, hogy ruganyosabbak lettek a lépteim. Éreztem azt a melegséget és békességet is, amelyet csak a Lélek képes megadni. Előtte amiatt aggódtam, hogy egyedül vagyok, és nem tudom, hova mehetek istentiszteletre, de úgy hiszem, hogy a misszionáriusok érkezése – pont ott, pont akkor – Mennyei Atyám számomra adott áldása volt a hitem megvallásáért.
Több mint 10 év telt el, és azóta a nap óta soha nem félek kimondani: „Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagja vagyok!”