2018
Mindenkinek kell egy barát
February 2018


Mindenkinek kell egy barát

Tim Overton

USA, Arizona

Kép
a friend at church

Illusztrálta: Allen Garns

Egyetlen határozott gondolat járt a fejemben a gyülekezeti ház bejáratához közeledve: „Ha ma nem szerzek egy barátot az egyházban, soha nem jövök vissza.” Korábban voltam már néhányszor az egyházi gyűléseken az egyik ismerősömmel, de ez volt az első alkalom, hogy érdeklődőként magamban és magamért jöttem. Éreztem, hogy csatlakoznom kell az egyházhoz, de több aggodalmam és fenntartásom is volt.

Amikor beléptem az épületbe, egy fiatal felnőtt széles mosollyal és szívélyes kézfogással köszöntött. Bemutatkozott: a neve Dane McCartney volt. Láttam már korábban is, amikor próbajátékon vett részt az egyetemi futballcsapatomban. A szorongásom elpárolgott, amikor odahívott, hogy az egyházi gyűlések alatt üljek mellette. Utána még vacsorázni is meghívott a szüleihez. Esélyem sem volt, hogy aznap bármikor is egyedül érezzem magam. Dane és a családja felkaroltak engem, és segítettek megválaszolni számos kérdésemet. Néhány héttel később csatlakoztam az egyházhoz.

Ha Dane csupán barátságos lett volna velem aznap, valószínűleg az úrvacsorai gyűlés után otthagytam volna az egyházat, és feladtam volna, úgy vélekedve, hogy én megpróbáltam, de ez az egyház egyszerűen nem nekem való. Bár kétségtelenül fontos barátságosnak lennünk, a kedvességnél több kell ahhoz, hogy barátok legyünk. A McCartney család szeretete és támogatása fontos szerepet játszott a megtérésemben.

Ennek már 14 éve. Azóta teljes idejű missziót szolgáltam, templomi házasságot kötöttem, és öt gyönyörű gyermekkel áldattam meg. Szolgáltam püspökként és cövekelnökként. Tanácskoztam olyan egyháztagokkal is, akik nem jártak már istentiszteletre, mert egyedül érezték magukat, és nem volt barátjuk az egyházban. A szívem megszakad értük. Azt kívánom, bárcsak valaki felkarolta volna őket, ahogy engem a McCartney család!

Köszönöm Mennyei Atyámnak, hogy Dane aznap barátságot kötött velem. Remélem, mindannyian összeszedjük a bátorságunkat, hogy barátai legyünk azoknak, akik még érdeklődnek az egyház iránt, esetleg új vagy éppen visszatérő egyháztagok.