A szószékről

Isten kinyilatkoztatta nekem

Írta: Rachel H. Leatham

Ez az új sorozat az At the Pulpit: 185 Years of Discourses by Latter-day Saint Women (2017) [A szószékről: 185 esztendő prédikációi utolsó napi szent nőktől] című könyvben szereplő elkötelezett nők életét és üzeneteit mutatja be. A könyv néhány fejezete elérhető a churchhistorianspress.org/at-the-pulpit oldalon.

Rachel Leatham

Rachel Leatham fényképe az Egyháztörténeti Könyvtár jóvoltából; keret: Getty Images

Leatham nőtestvérről

Rachel Hannah Leatham (1884–1979) volt a második olyan nő, aki szerepelt az egyház hivatalos konferenciai beszámolójában, miután 1908. április 5-én beszédet mondott az általános konferencia egyik kültéri kiegészítő helyszínén.

Azon hajadon nők első nemzedékéhez tartozott, akik térítő missziót szolgáltak az egyházban. 1906 szeptemberében, 22 éves korában kapta a feladatot, hogy a Colorado Misszióban szolgáljon.

Amikor 1908-ban visszatért Salt Lake Citybe, Leatham nőtestvér önkéntes idegenvezetőnek jelentkezett a Templom Téri Tájékoztatási Irodához. Ez az iroda 1902-ben nyílt, azzal a céllal, hogy pontos tájékoztatással és egyházi művekkel szolgáljon a Templom térre látogatók számára.

Ebben az időben az általános konferenciát a Templom téren álló Tabernákulumban tartották. Amikor a Tabernákulum megtelt, a résztvevőket a közeli Assembly Hall kiegészítő termeiben tartott gyűlésekre irányították. Amikor az Assembly Hall is megtelt, akkor az emberek a Tájékoztatási Iroda épülete melletti gyepen csoportosultak, ahol ilyenkor szintén konferenciai gyűlések zajlottak azok számára, akik nem jutottak be.

Ez az üzenet egy részlet abból a beszédből, amelyet Leatham nőtestvér 1908. április 5-én mondott az általános konferencia kültéri kiegészítő helyszínén. Központozás és nagybetűs írásmód szabványosítva.

historical photograph of general conference overflow

Úgy vélem, hogy az egyik legboldogabb lány vagyok a világon, és ezt az evangélium miatt érzem így, mert tudom, hogy az evangélium igaz. Tudom, hogy Isten, a mi Atyánk, és az Ő Fia, Jézus Krisztus, alászálltak és elhozták az evangéliumot, és megalapozták azt, és szóltak Joseph Smith prófétához. […]

Úgy érzem, ha örökké élhetnék is, soha nem tudnám kellően megköszönni Mennyei Atyámnak azon áldásokat, melyek az életembe érkeztek; a kiváltságot, hogy elmehettem a világba, és ezt a bizonyságot tehettem, beszélve nekik az evangélium visszaállításáról, Krisztus által a szolgáinak adott felhatalmazásról, valamint az áldásokról, melyek azokra várnak, akik hallgatnak az igazság, élet és szabadítás szavaira, és engedelmeskednek azoknak. […]

Olykor úgy vélem, hogy mi, itthon lévő fiatalok, nem fogjuk fel teljes mértékben a rajtunk nyugvó felelősségeket. Nem mindig tartjuk emlékezetünkben, hogy azok, akik az élünkön állnak, élemedett korúak, s mikor apáink és anyáink eltávoznak, ránk fog hárulni az ő munkájuknak folytatása; hogy mi vagyunk Sion leendő felelősségviselő népe. Vajon megtesszük-e a mi részünket, és felkészítjük-e magunkat, hogy képesek legyünk azt a munkát végezni, melyet apáink ez idáig végeztek?

[…] Képesek vagyunk-e elősorolni, mily ígéreteket adott nekünk Isten, ha betartjuk az Ő parancsolatait? Jól ismerjük-e földrészünk lakóinak ősi feljegyzését, a Mormon könyvét? És jól ismerjük-e az abban tanított nagyszerű igazságokat, valamint a könyveket, amelyek annak a munkának a szépségéről tanítanak, melyben ma részt veszünk? Attól félek, nem vagyunk eléggé járatosak az evangélium tantételeiben, és nem vagyunk oly szorgosak, amilyennek lennünk kellene.¹

Ahol sok adatott, ott sok követeltetik; ti pedig tudjátok azt – közületek mindenki tudja –, mily sok adatott nekünk, és mily sok fog követeltetni a mi kezeinktől [lásd Lukács 12:48; T&Sz 82:3]. Vajon felkészítjük-e magunkat, hogy ne valljunk kudarcot? Éljünk minden igével, amely Isten szájából származik [lásd 5 Mózes 8:3; Máté 4:4; T&Sz 84:44]! Éljünk úgy, hogy Ő bármikor kész legyen a sajátjának tartani bennünket, és megáldani bennünket, és szeretni bennünket!

[…] Ismételten el kívánom mondani, hogy tudom, hogy az evangélium igaz. Nem azért, mert édesapám tudja, s nem azért, mert édesanyám mindig ezt tanította nekem, hanem azért tudom, hogy az evangélium igaz, mert Isten kinyilatkoztatta nekem. Az Ő Lelke tanúságot tett az én lelkemnek [lásd Rómabeliek 8:16], és e bizonyság Isten legbecsesebb ajándéka számomra.

Isten áldjon meg mindannyiunkat – ezt kérem Jézus nevében, ámen.

Jegyzetek

1. A Leatham nővér által a misszióelnökének írt havi levelek arról tanúskodnak, hogy szorgalmas volt. 1907. február 25-én ezt írta: „A kötelességem elvégzésére törekedtem, és nagy megelégedésre leltem a munkálkodásaimban” (Colorado Denver South Mission General Minutes [Colorado Denver Déli Misszió, általános jegyzőkönyvek], 166).