2010–2019
Rendületlenül bízni Istenben
2017. április


Rendületlenül bízni Istenben

Ha állhatatosak vagyunk, és nem ingunk meg a hitünkben, az Úr megnöveli azon képességünket, hogy felülemelkedjünk az élet kihívásain.

Kedves testvérek, a mai üzenetemet a bizonyságommal szeretném kezdeni. Tudom, hogy Thomas S. Monson elnök Isten prófétája napjainkban. Az ő tanácsosai az Első Elnökségben és a tizenkét apostol szintén próféták, látnokok és kinyilatkoztatók. Ők az Úr Jézus Krisztust képviselik, és joguk van kinyilvánítani az Ő akaratát és gondolatát, ahogy az kinyilatkoztatott nekik. Bizonyságomat teszem arról, hogy tanácsaikat követve biztonságra lelünk. Az Úr arra inspirálja őket, hogy hangsúlyozzák hitünk megerősítését Mennyei Atyánkban, Fiában, Jézus Krisztusban, valamint az Ő engesztelésében, hogy amikor szembe kerülünk napjaink kihívásaival, akkor ne inogjunk meg.

A Mormon könyvében olvashatunk egy Ammon nevű férfiról, akit Zarahemla földjéről Lehi-Nefi földjére küldtek, hogy érdeklődjön a fivérei felől. Limhi királyt és népét találta ott, akik a lámániták rabságában voltak. Limhi király bátorságot merített azon dolgokból, melyekről Ammon mesélt neki a Zarahemlában lévő népét illetően. Szíve oly hatalmas reménnyel és örömmel telt meg, hogy összehívta népét a templomhoz, majd így szólt:

„Ezért emeljétek fel a fejeteket, és örvendezzetek, és Istenbe helyezzétek bizalmatokat… 

[H]a szívetek minden szándékával az Úrhoz fordultok…,  és az elme minden szorgalmával őt szolgáljátok…,  akkor saját akarata és tetszése szerint ki fog szabadítani benneteket a rabságból.”1

Ammon szavai oly mély hatással voltak Limhi király népének hitére, hogy szövetséget kötöttek Istennel, hogy nehéz körülményeik ellenére szolgálják Őt és betartják a parancsolatait. A hitüknek köszönhetően képesek voltak kieszelni egy tervet, hogy megmeneküljenek a lámániták fogságából.2

Testvérek! Kérlek, gondoljátok át, milyen fontos az a felhívás, melyet Limhi király intézett a népéhez, és milyen vonatkozásai vannak ránk nézve. Ezt mondta: „Ezért emeljétek fel a fejeteket, és örvendezzetek, és Istenbe helyezzétek bizalmatokat.” Ezekkel a szavakkal Limhi arra szólította az embereket, hogy a hit szemével tekintsenek a jövőbe; hogy a félelmet váltsák fel a hitből született remény bizakodására; valamint hogy bizalmukat helyezzék rendíthetetlenül az Úrba, a körülményektől függetlenül.

A halandó élet a próbatétel ideje, ahol bizonyítanunk kell, hogy mindent megteszünk, amit az Úr, a mi Istenünk parancsol nekünk.3 Ehhez Krisztusba vetett megingathatatlan hitre van szükség még a nagy nehézségek idején is. Azt követeli, hogy Krisztusba vetett rendíthetetlen hittel törekedjünk előre, a Lélek vezetésével, és bízva abban, hogy Isten gondoskodik majd a szükségleteinkről.4

Földi szolgálatának befejeztével, épp mielőtt elfogták volna, a Szabadító ezt tanította a tanítványainak: „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én [legyőztem] a világot.”5

Elmélkedjetek velem egy kicsit – Jézus Krisztus, az Atya Egyszülött Fia bűntelen életet élt, és a világ minden kísértését, fájdalmát, kihívását és csapását legyőzte. Vérét hullatta a Gecsemánéban; leírhatatlanul szörnyű fájdalmat szenvedett el. Magára vette minden fájdalmunkat és betegségünket. Készen áll, hogy segítsen – mindannyiunknak – a terheinket enyhíteni. Élete, szenvedése, halála és feltámadása révén minden akadályt eltávolított az örömünk és az e földön megtapasztalható békességünk útjából. Az Ő engesztelő áldozatának áldásai mindazokra kiterjednek, akik elfogadják Őt és megtagadják magukat, valamint azokra, akik felveszik az Ő keresztjét, és követik Őt igaz tanítványaiként.6 Ezért, amikor gyakoroljuk a Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hitünket, megerősíttetünk, terheink könnyebbek lesznek, és Őáltala legyőzzük a világot.

Testvérek, ha erre a Szabadítótól kapott erőre és reményre gondolunk, valóban van okunk felemelni a fejünket, örvendezni, és megingás nélkül, hittel törekedni előre, „mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. […] A kétszívű… minden útjában állhatatlan ember”7.

Limhi király ugyanígy buzdított: „[forduljatok az Úrhoz] szívetek minden szándékával…, és az elme minden szorgalmával őt szolgáljátok, ha ezt teszitek, akkor saját akarata és tetszése szerint ki fog szabadítani benneteket a rabságból.”8

Hallgassátok a Szabadító saját szavait, ahogy esedezik hozzánk:

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. […]

Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. […]

A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”9

Isten a hitünk szerint áld meg minket.10 A hit az isteni céllal és örökkévaló látásmóddal való élet forrása. A hit szorgalomra ösztönző gyakorlati tantétel. Létfontosságú, élő erő, mely a pozitív hozzáállásunkban, valamint azon vágyunkban nyilvánul meg, hogy önszántunkból megtegyünk mindent, amit Isten és Jézus Krisztus kér tőlünk. Térdre kényszerít bennünket, hogy útmutatásért az Úrhoz fohászkodjunk, majd felkelve magabiztosan valósítsuk meg az Ő akaratával összhangban álló dolgokat.

Évekkel ezelőtt, amikor misszióelnökként szolgáltam, telefonhívást kaptam az egyik szeretett misszionáriusunk szüleitől, melyben tájékoztattak, hogy a húga elhunyt. Emlékszem, ahogyan abban a gyengéd pillanatban azzal a misszionáriussal Istennek a gyermekei számára alkotott csodás szabadítástervéről beszélgettünk, és arról, hogy annak ismerete miként nyújthat majd vigaszt a számára.

Bár letaglózta és elszomorította a csapás, ez a misszionárius – a könnyein át és Istenbe vetett hittel – örvendezett a húga életének. Kifejezte megingathatatlan bizalmát az Úr gondoskodó kegyelmében. Eltökélten mondta, hogy minden hitével és szorgalmával folytatja a missziós szolgálatát, hogy érdemes legyen mindazon ígéretekre, melyeket Isten neki és a családjának tartogat. A szükség idején ez a hithű misszionárius szívét Isten felé fordította, minden bizalmát Belé helyezte, és megújította elkötelezettségét, hogy teljes hittel és szorgalommal az Urat szolgálja.

Testvéreim! Ha nem az Istenbe vetett állhatatos bizalomban és azon vágyban gyökerezünk, hogy Őt szolgáljuk, akkor a halandóság fájdalmas élményei miatt úgy érezhetjük, hogy súlyos iga nehezedik ránk; és elveszíthetjük vágyunkat, hogy teljesen az evangélium szerint éljünk. Hit nélkül végül elveszítjük azt a képességet, hogy értékeljük Istenünk terveit az életünk során később bekövetkező dolgokat illetően.11

A megpróbáltatások e pillanataiban az ellenség – aki mindig éber – megpróbálja a gondolkodásunkat és az érveinket ellenünk fordítani. Igyekszik meggyőzni bennünket arról, hogy haszontalan az evangélium tantételei szerint élni. Kérlek, ne feledjétek, hogy a természetes ember gondolkodása „nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki”12. Emlékezzetek, hogy Sátán „ellensége Istennek, és állandóan ellene harcol, és állandóan bűnre és annak megtételére hív és csábít [minket], ami gonosz dolog”13. Nem szabad hagynunk, hogy megtévesszen minket, különben hitünk meginog, és elveszítjük az erőt, mellyel szert tehetnénk Isten áldásaira.

Ha állhatatosak vagyunk, és nem ingunk meg a hitünkben, az Úr megnöveli azon képességünket, hogy felülemelkedjünk az élet kihívásain. Képesek leszünk legyűrni a negatív benyomásokat, és kifejlesztjük a képességet a mégoly nyomasztónak tűnő akadályok leküzdésére is. Ez tette lehetővé Limhi király népének a lámániták fogságából való látványos megmenekülését.

Testvérek, kérlek benneteket, hogy helyezzétek minden bizalmatokat Istenbe és prófétáinak tanításaiba! Arra kérlek benneteket, hogy újítsátok meg szövetségeiteket Istennel, hogy teljes szívetekkel szolgáljátok Őt, élethelyzetetek összetettségétől függetlenül. Bizonyságomat teszem, hogy az Istenbe vetett megingathatatlan hitetek által megszabadultok a bűn, a kétség, a hitetlenség, a boldogtalanság és a szenvedés börtönéből, valamint elnyeritek szerető Mennyei Atyánk összes megígért áldását.

Tanúságomat teszem arról, hogy Isten valóságos. Ő él. Szeret minket. Meghallgatja imáinkat a boldogság pillanataiban, de a kétség, a szomorúság és a kétségbeesés pillanataiban is. Bizonyságot teszek arról, hogy Jézus Krisztus a világ Szabadítója. Ő a Megváltó.

Mai beszédemet a Nem most, hanem az eljövendő években című himnusz szövegével zárom, mely a portugál himnuszoskönyvben található:

Ha a nap helyett homály borul szívünkre,

Ha fájdalom sújt, azt sem bánjuk; meglátunk majd Tégedet.

Jézus kézen fogva vezet, s felfedi a miértet;

És ha Rá hallgatunk, megmondja a mikéntet.

Bízz erősen Istenben, és hagyd, hogy segítsen;

Énekeld dicsőségét, s a fátyol fellebben.14

Ezeket mondtam Jézus Krisztus szent nevében, ámen.