2010–2019
Bizonyos asszonyok
2017. április


Bizonyos asszonyok

Bizonyos asszonyok a Szabadító Jézus Krisztusra összpontosítanak, és reményük van az Ő engesztelő áldozatából adódóan.

Szeretett nőtestvéreim! Nagyon szeretünk titeket, és köszönjük nektek gyengéd szívű és lelkes reakciótokat az Első Elnökség felkérésére és a #jövevényvoltam kezdeményezésre. Kérlek benneteket, továbbra is imádkozzatok, hallgassatok a Lélek suttogásaira, és cselekedjetek a kapott késztetések szerint.

Akár helyben utazok, akár a világ más pontjaira, nem szokatlan, hogy valaki ezt kérdezi: „Emlékszel rám?” Mivel fájdalmasan tökéletlen vagyok, el kell ismernem, hogy gyakran nem jutnak eszembe a nevek. Arra azonban emlékszem, milyen valós szeretetet ültet Mennyei Atyám a szívembe, amikor találkozom e drága leányokkal és fiakkal.

Nemrégiben lehetőségem volt meglátogatni néhány olyan szeretett nőt, aki börtönben van. Szívből jövő búcsúnk során az egyik drága asszony így kérlelt: „Burton nőtestvér, kérlek, ne felejts el minket!” Remélem, hogy ő és mások, akik nem szeretnének a feledés homályába merülni, így fognak érezni, miközben megosztok veletek néhány gondolatot ma este.

Bizonyos nők a Szabadító napjaiban: A Szabadító Jézus Krisztusra összpontosítva

Nőtestvéreink a korokon át megmutatták nekünk a tanítványság hithű mintáját, amit mi is áhítunk elérni. „Az Újszövetségben számos beszámolót olvashatunk olyan [bizonyos] nőkről – akár név szerint ismerjük őket, akár nem –, akik hitet gyakoroltak Jézus Krisztusban [és az Ő engesztelő áldozatában], megismerték és megfogadták a tanításait életükben, valamint bizonyságot tettek az Úr szolgálatáról, csodáiról és fenségéről. Ezek a nők példamutató tanítványokká és értékes tanúkká váltak a szabadítás munkájában.”1

Kép
Bizonyos asszonyok

Figyeljétek meg ezeket a beszámolókat Lukács könyvében. Először is a Szabadító szolgálata idején:

„És  lőn…, hogy [Jézus] jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát…,

És némely asszonyok,…Mária, a ki Magdalénának neveztetik,…és Johanna,…és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik… szolgálának néki.”2

Azután a feltámadását követően:

„Hanem valami… asszonyok…, kik jó reggel a sírnál valának;

És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is  látták, kik azt mondják, hogy ő él.”3

Számtalanszor olvastam már és siklottam át a látszólag jelentéktelen „némely asszonyok”, „valami asszonyok” – vagyis: „bizonyos asszonyok” – kifejezések felett, nemrég azonban, amikor alaposabban elgondolkodtam felőlük, e szavak szinte kiugrottak a szövegből. Gondoljatok csak bele a bizonyos szó szinonimáiba, hithű bizonyos asszonyokkapcsán: „meggyőződéssel bíró”, „pozitív”, „magabiztos”, „szilárd”, „határozott”, „meggyőződéses” és „megbízható”.4

Miközben e jelzőkön elmélkedtem, eszembe jutott két bizonyos asszony az Újszövetségből, akik pozitív, magabiztos, szilárd, meggyőződéses bizonyságot tettek a Szabadítóról. Noha hozzánk hasonlatosan ők is tökéletlen nők voltak, tanúbizonyságuk inspiráló.

Emlékeztek a meg nem nevezett asszonyra a kútnál, aki másokat is hívott, hogy jöjjenek és lássák meg, amit ő már megtudott a Szabadítóról? E kérdés formájában tette bizonyos tanúságát: „Nem ez-é a Krisztus?”5 Bizonysága és felhívása oly erőteljes volt, hogy „sokan  hivének [Jézusban]”.6

Kép
Márta tanúságot tesz a Szabadítóról

Fivére, Lázár halálát követően Márta, az Úr szeretett tanítványa és barátja, bizonyára heves érzelmekkel telve kiáltott fel e szavakkal: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Figyeljétek meg, micsoda bizonyossággal tette hozzá a következőket: „De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.” Bizonysága aztán így folytatódott: „…én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.”7

E nőtestvérektől azt tanulhatjuk, hogy a bizonyos asszonyok tanítványok, akik a Szabadító Jézus Krisztusra összpontosítanak, és reményük van az Ő engesztelő áldozatából adódóan.

A visszaállítás bizonyos szövetséget megtartó asszonyai: Készek az áldozathozatalra

Bizonyos asszonyok az ősi időkben áldozatokat hoztak, amikor tanúságot tettek Jézus tanításairól és azok szerint éltek. A visszaállítás kezdeti idejében élőbizonyos asszonyok ugyanezt tették. Drusilla Hendricks és családja azok között volt, akik új megtértként elszenvedték a szentek üldöztetését a Missouri állambeli Clay megyében. Férje maradandóan lebénult a Crooked River nevű folyó mentén vívott csatában, így neki kellett gondot viselnie rá és az egész családra.

„Egy különösen nyomasztó időszakban, amikor a család kifogyott az élelmiszerből, [Drusilla] emlékezett arra, amikor egy hang ezt mondta neki: »Tarts ki! Az Úr gondoskodni fog rólatok!«”

Amikor fiára szükség volt a Mormon hadtest önkénteseként, Drusilla először szembeszegült és imában tusakodott Mennyei Atyával, mígnem „olyan volt, mintha egy hang ezt mondaná neki: »Nem vágysz a legmagasabb dicsőségre?« Mire ő természetesen igennel felelt, a hang pedig így folytatta: »Mit gondolsz, hogyan fogod elnyerni, ha nem a legnagyobb áldozatok meghozatala által?«”8

Ettől a bizonyos asszonytól megtanulhatjuk, hogy tanítványként a szövetségek betartása megköveteli az áldozathozatalra való hajlandóságunkat.

Bizonyos asszonyok napjainkban: Emlékezni és felkészülni az Úr visszatérésének ünnepére

Említést tettem bizonyos asszonyokról a Szabadító napjaiban és az evangélium visszaállításának kezdeti idején. Mi a helyzet a napjainkban élő bizonyos asszonyok tanítványi példájával és bizonyságával?

Kép
Burton nővér nőtestvérekkel Ázsiában

Nemrég egy ázsiai megbízás idején újra nagy sugalmazást jelentett nekem az ott megismert számtalan bizonyos asszony . Különösen nagy hatást tettek rám az indiai, malajziai és indonéziai első generációs egyháztagok, akik igyekeznek az evangélium kultúrája szerint élni az otthonukban, olykor igen nagy áldozatok árán is, mivel az evangélium szerinti élet gyakran ütközik a családi és nemzeti hagyományokkal. A soknemzedékes bizonyos asszonyok , akikkel Hong Kongban és Tajvanon találkoztam, folyamatosan megáldják családtagjaikat, az egyháztagokat és közösségüket azáltal, hogy továbbra is a Szabadítóra összpontosítanak, és készek áldozatokat hozni a szövetségek megtartása érdekében. Hasonló bizonyos asszonyok megtalálhatók szerte az egyházban.

Kép
Burton nővér nőtestvérekkel Ázsiában

Egy másik bizonyos asszony , aki már évtizedek óta áldást jelent az életemben, már 15 éve küzd a sorvasztó, nehéz, egyre rosszabbra forduló zárványtestes myositis nevű betegséggel. Noha kerekesszékhez kötött, igyekszik hálás lenni, és tartja magát a „képes vagyok rá” listájához, amelyen olyan dolgok szerepelnek, amelyeket képes megtenni: „képes vagyok lélegezni”, „képes vagyok nyelni”, „képes vagyok imádkozni”, „képes vagyok érezni a Szabadító szeretetét”. Családtagjai és barátai szinte naponta hallják Krisztusra összpontosító bizonyos tanúságát.

Nemrégiben hallottam Jenny történetét. Ő egy visszatért misszionárius, akinek a szülei akkor váltak el, míg ő misszióban volt. Mesélt arról, hogy a hazatérés gondolata „halálra rémítette”. Olaszországban teljesített missziója végén azonban, amikor az Amerikai Egyesült Államokba hazafelé vivő út elején megállt a misszióházban, egy bizonyos asszony, a misszióelnök felesége, gyengéd szolgálatot nyújtott neki egyszerűen azzal, hogy megfésülte a haját.

Évekkel később egy másik bizonyos asszony, Terry – egy cöveki segítőegyleti elnök és Krisztus tanítványa– megáldotta Jenny életét, amikor Jennyt elhívták az egyházközségi Segítőegylet elnökévé. Akkoriban Jenny épp a doktori disszertációján dolgozott. Terry nemcsak vezetőként szolgált mentorként Jenny számára, hanem ott ült 10 órát a kórházi ágya mellett is, amikor Jenny kézhez kapta a riasztó diagnózist: leukémiája van. Terry látogatta őt a kórházban és elfuvarozta a különféle vizsgálatokra. Jenny bevallotta: „Azt hiszem, nem egyszer hánytam tele az autóját.”

Betegsége ellenére Jenny továbbra is derekasan szolgált az egyházközségi Segítőegylet elnökeként. Legnagyobb szenvedései közepette is telefonhívásokat bonyolított, üzeneteket küldött, és látogatóba hívta magához a nőtestvéreket. Képeslapokat és rövidke üzeneteket adott postára, a távolból küldve szeretetet a nőtestvéreinek. Amikor az egyházközség kért egy fényképet az elnökségéről a történeti feljegyzésekhez, ezt kapták. Mivel Jenny maga is egy bizonyos asszony, mindenkit arra kért, hogy osztozzanak egymás terhein, ideértve a sajátjait is.

Kép
Az egyházközségi Segítőegylet elnöksége sapkában

Bizonyos asszonyként Jenny így tett tanúságot: „Nemcsak mások szabadulásáért vagyunk itt, hanem a sajátunkért is. Ez a szabadulás pedig Jézus Krisztussal összefogva nyerhető el; abból, ha megértjük az Ő kegyelmét, engesztelését, valamint az egyházban lévő nők iránti szeretetét. Ez pedig olyan egyszerű dolgokon keresztül történik, mint hogy megfésüljük valakinek a haját, küldünk valakinek egy képeslapot a remény és kegyelem sugalmazott, világos és szemet felnyitó üzenetével, vagy pedig engedjük, hogy a nőtestvérek szolgáljanak minket.”9

Nőtestvérek, amikor elkalandozik a figyelmünk, kétségek, csüggedés, vétkek vagy bánat vesz körül, esetleg úgy érezzük, lelkünk nem bír többet, akkor fogadjuk el az Úr meghívását, és igyunk az Ő élő vizéből, mint az a bizonyos asszony a kútnál, másokat is erre szólítva, amikor mi magunk is bizonyos tanúságot teszünk: „Nem ez-é a Krisztus?”

Amikor az élet igazságtalannak látszik, amint az Mártának tűnhetett fivére halálakor – amikor a magány, a meddőség, a szeretteink elvesztése, a házasságkötésre és gyermekvállalásra való lehetőségek tovatűnése, az összetört otthonok, az elviselhetetlen depresszió, valamiféle testi vagy mentális betegség, mindent elsöprő stressz, a szorongás, a függőség, az anyagi nehézségek vagy további végtelen lehetőségek bármelyikének szívfájdalmát tapasztaljuk –, emlékezzünk Mártára, és mi is adjunk hangot a mi hasonlóan bizonyos tanúságunknak: „De [én] tudom  [és] én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia”.

Kép
Asszonyok a keresztnél

Emlékezzünk a számos asszonyra, akik nem voltak hajlandók magára hagyni drága Szabadítónkat a kereszten elszenvedett kínzó gyötrelem során, és akiknek órákkal később abban a kiváltságban volt részük, hogy dicsőséges feltámadásának első bizonyos tanúi lehettek. Találtassunk közel Őhozzá az imában és a szentírás-tanulmányozásban. Húzódjunk közel Őhozzá azáltal, hogy felkészülünk és hetente veszünk engesztelő áldozata szent jelképeiből az úrvacsora szertartása során, valamint betartjuk szövetségeinket azáltal, hogy szükségük óráján szolgálunk másokat. Talán akkor mi is közte leszünk azoknak a bizonyos asszonyoknak,  Jézus Krisztus  tanítványainak, akik ünneplik majd az Ő dicső visszatérését, amikor újra eljön.

Kép
A Szabadító második eljövetele

Nőtestvérek! Bizonyságomat teszem szerető Mennyei Szüleinkről; a Szabadítónkról, Jézus Krisztusról; valamint az Ő értünk hozott végtelen engeszteléséről. Tudom, hogy Joseph Smith próféta előre elrendeltetett a visszaállítás prófétájává. Tudom, hogy a Mormon könyve igaz, és Isten hatalma által került lefordításra. Napjainkban is megáldattunk egy élő prófétával, aki Thomas S. Monson elnök. Ezekben az igazságokban bizonyos vagyok! Jézus Krisztus nevében, ámen.

Megjegyzés: 2017. április 1-jén Burton nőtestvért felmentették a Segítőegylet általános elnökeként.