Visszatérni és részesülni
Visszatérni Isten jelenlétébe és részesülni azokban az örökkévaló áldásokban, melyek a szövetségek megkötéséből és betartásából erednek – ezek a legfontosabb célok, melyeket kitűzhetünk.
Fivéreim és nőtestvéreim, feladatul kaptam, hogy szóljak hozzátok, a ti feladatotok pedig az, hogy figyeljetek. A célom az, hogy én előbb fejezzem be az én feladatomat, mint ti a tiéteket. Megteszem, ami tőlem telik.
Az évek során megfigyeltem, hogy azoknak, akik ezen a világon a legtöbbet teszik le az asztalra, van egy elképzelésük az életükről. A céljaik segítenek erre az elképzelésre összpontosítani, a „haditervük” pedig segít elérni a céljaikat. Amikor tudjuk, merre tartunk és hogyan szándékozunk eljutni oda, az értelmet és célt ad az életünknek, és sikerélményt nyújt.
Vannak, akiknek nehézséget okoz különbséget tenni a cél és a terv között, amíg meg nem tanulják, hogy a cél az, ahová el szeretnénk jutni, vagyis a végcél, míg a terv az az útvonal, melyen eljutunk oda. Például kitűzhetjük célként, hogy egy ismeretlen helyszínre autózunk, és amint azt már néhányan, kedves nőtestvérek tudjátok, mi, férfiak gyakran gondoljuk azt, hogy tudjuk, hogyan kell odajutni. Ennek gyakran az a vége, hogy azt mondogatjuk: „Tudom, hol van! Biztos, hogy ott lesz a következő sarkon.” A feleségem most biztos mosolyog. A cél világos volt, de nem volt előkészítve a megfelelő terv ahhoz, hogy elérjük az úti célt.
A célok kitűzése végső soron azt jelenti, hogy a végcéllal az elménkben indulunk neki, a tervezés pedig annak kiötlése, hogy hogyan érjük el a végcélt. A boldogság kulcsa abban rejlik, hogy megértjük, mely úti célok számítanak igazán – majd az időnket, erőnket és figyelmünket azokra a dolgokra fordítjuk, melyek biztosan eljuttatnak oda.
Isten, a mi Mennyei Atyánk tökéletes példát adott nekünk a célok kitűzésére és a tervezésre. Az ő célja az, hogy „véghezvigye… az ember halhatatlanságát és örök életét”,1 ennek elérési módja pedig a szabadítás terve.
Szeretett Mennyei Atyánk tervének része az, hogy egy növekedést elősegítő, erőfeszítést kívánó, tanulást lehetővé tévő fizikai halandóságot biztosít számunkra, mely által még hasonlóbbá válhatunk Őhozzá. Örökkévaló lelkünk fizikai testbe öltöztetése; Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus tanításai és parancsolatai szerinti élet; valamint az örökkévaló családok megalkotása révén lehetővé válik számunkra, hogy a Szabadító engesztelése által betöltsük Isten célját, amely gyermekeinek halhatatlansága és az, hogy Vele éljenek örökre az Ő celesztiális királyságában.
A bölcs célkitűzés magában foglalja annak megértését is, hogy a rövid távú célok csak akkor eredményesek, ha azok világosan megértett hosszabb távú célokhoz vezetnek. Hiszem, hogy a boldogság egyik fontos kulcsa annak megtanulása, hogy miképpen tűzzük ki saját céljainkat és hozzuk létre saját terveinket Mennyei Atyánk örök tervének keretein belül. Ha erre az örökkévaló ösvényre összpontosítunk, mindenképpen sikerül majd visszatérnünk az Ő jelenlétébe.
Jó dolog, ha vannak szakmai, tanulmányi vagy akár egy adott sportmérkőzéssel kapcsolatos céljaink és terveink. Az is fontos, hogy legyenek céljaink a házasságunkra, a családunkra, az egyházi tanácsainkra és elhívásainkra vonatkozóan; ez különösen igaz a misszionáriusokra nézve. Ám legfőbb és elsődleges céljainknak illeszkedniük kell Mennyei Atyánk örökkévaló tervébe. Jézus azt mondta: „…keressétek először Isten királyságát és az ő igazlelkűségét, és akkor ezek a dolgok is mind megadatnak majd nektek”2.
A szakértők szerint minél egyszerűbb és lényegre törőbb egy cél, annál nagyobb erejű lesz. Ha sikerül egy célt leszűkítenünk egy egyszerű képre vagy egy-két hatásos, jelképes szóra, akkor az a cél szerves részünkké válhat, és képes lesz irányítani minden gondolatunkat és tettünket. Úgy hiszem, van két szó, amelyek ebben a szövegkörnyezetben Isten nekünk szánt céljait és a magunk számára is legfontosabb célokat jelképezik. E két szó a visszatérni és a részesülni.
Visszatérni az Ő jelenlétébe és részesülni azokban az örökkévaló áldásokban, melyek a szövetségek megkötéséből és betartásából erednek – ezek a legfontosabb célok, melyeket kitűzhetünk.
Azáltal térünk vissza és részesülünk ezekben, ha rendíthetetlen hittel rendelkezünk az Úr Jézus Krisztusban, teljesen az Ő érdemeire támaszkodunk, Krisztusba vetett állhatatossággal, tökéletesen ragyogó reménységgel, és Isten és minden ember szeretetével törekedünk előre, Krisztus szaván lakmározva, és mindvégig kitartunk.3
Lucifer nem fogadta el Atyánk tervét, amely lehetővé tette számunkra, hogy visszatérjünk a jelenlétébe és részesüljünk az áldásaiban. Sőt, Lucifer fellázadt, és megkísérelte teljesen megváltoztatni Atyánk tervét, mert magához akarta ragadni Isten dicsőségét, hatalmát és a Neki járó tiszteletet. Ennek eredményeképpen alattvalóival együtt kiűzték Isten jelenlétéből, és „lett belőle a Sátán, igen, méghozzá az ördög, minden hazugságok atyja, hogy megtévessze és elvakítsa az embereket, és hogy akarata szerint fogságba hurcolja őket, méghozzá mindazokat, akik nem hajlandók hallgatni [az Úr hangjára]”4.
A halandóság előtt hozott döntései miatt Sátán nem tud sem visszatérni, sem részesülni. Csupán az maradt számára, hogy szembeszálljon az Atya tervével, felhasználva minden lehetőséget a csábításra és a kísértésre, hogy a bukásunkat okozza és olyan nyomorulttá tegyen, mint amilyen ő maga.5 Sátán terve, hogy elérje ördögi célját, minden személyre, nemzedékre, kultúrára és társadalomra vonatkozik. Harsány hangokat használ ehhez – hangokat, melyek arra törekszenek, hogy elfojtsák a Szentlélek szelíd, halk hangját, amely képes megmutatni nekünk „minden olyan dolgot”, amit meg kell tennünk ahhoz, hogy visszatérjünk és részesüljünk.6
Ezek azoknak a hangjai, akik semmibe veszik az evangélium igazságát, és akik az internetet, a közösségi és nyomtatott médiát, a rádiót, a televíziót és a filmeket arra használják, hogy az erkölcstelenséget, az erőszakot, a trágár beszédet és a mocskot vonzónak állítsák be, mindezt oly módon, hogy az eltérítsen minket örökkévaló céljainktól és terveinktől.
E hangok lehetnek olyan jószándékú embereké is, akiket elvakítottak a világ emberi filozófiái, és akik el akarják pusztítani a hitet, és el akarják terelni azok figyelmét az örökkévaló dolgokról, akik egyszerűen csak igyekeznek visszatérni Isten jelenlétébe és részesülni mindabban, amivel Atyánk rendelkezik.7
Úgy találtam, hogy ahhoz, hogy folyamatosan a visszatérésre és a megígért áldásokban való részesülésre összpontosíthassak, rendszeresen fel kell tennem magamnak a kérdést: „Hogy haladok?”
Ez kicsit olyan, mint egy személyes, magánjellegű interjú önmagatokkal. És ha ez furcsán hangzik, gondoljatok csak bele: ki ismerne titeket jobban ezen a világon, mint ti saját magatokat? Ismeritek a saját gondolataitokat, tetteiteket, vágyaitokat és álmaitokat, céljaitokat és terveiteket. És bárkinél jobban tudjátok, hogyan haladtok a visszatérés és a részesülés útján.
Ehhez a magánjellegű, személyes áttekintéshez szeretem útmutatásként elolvasni és átgondolni az Alma 5. fejezetében található, önelemzésre serkentő szavakat, amikor is Alma felteszi a következő kérdéseket: „[M]egszülettetek-e már Istentől lelkileg? Átvettétek-e az ő képmását az ábrázatotokra? Megtapasztaltátok-e ezt a hatalmas változást a szívetekben?”8 Alma kérdései emlékeztetnek bennünket arra, hogy mit kellene tartalmaznia a céljainknak és terveinknek ahhoz, hogy visszatérjünk és részesüljünk.
Emlékezzetek a Szabadító kérésére: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.”9
Miközben növeljük az Úr Jézus Krisztus azon hatalmába vetett hitünket, hogy Ő nyugalmat tud adni lelkünknek a bűneink megbocsátása, a tökéletlen kapcsolatok megváltása, a növekedést akadályozó lelki sebek begyógyítása, valamint a krisztusi tulajdonságok kifejlesztésének lehetővé tétele által, még mélyebb hálát érzünk majd az Úr Jézus Krisztus engesztelésének nagysága iránt.10
Az elkövetkezendő hetekben találjatok időt arra, hogy átgondoljátok az életetek céljait és terveit, és győződjetek meg róla, hogy azok összhangban állnak Mennyei Atyátok nagyszerű boldogságtervével. Ha bűnbánatot kell tartanotok és változnotok kell, akkor vegyétek fontolóra, hogy azt már most megteszitek. Szakítsatok időt arra, hogy imádságos lélekkel átgondoljátok, milyen módosítások szükségesek ahhoz, hogy „egyedül Isten dicsőségére tekint[setek]”11.
Jézus Krisztus tanát és evangéliumát kell a céljaink és a terveink középpontjában tartanunk. Őnélküle nem lehetséges elérni az örökkévaló célokat, így az örökkévaló céljaink elérésére vonatkozó terveink biztos kudarcra lennének ítélve.
Van egy további segítségünk is, Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága12, melyet 2000. január 1-jén tártak az egyház elé. Helyezzetek el egy példányt valahol, ahol szem előtt van, és szánjatok időt arra, hogy átnézzétek a Krisztusról szóló eme inspirált bizonyság minden kijelentését, melyet az Ő különleges tanúi tettek, akik alá is írták azt.
Buzdítalak benneteket, hogy ezt A család: Kiáltvány a világhoz című dokumentummal együtt tanulmányozzátok. Gyakran ejtünk szót a családról szóló kiáltványról, de kérlek, emlékezzetek rá, hogy az élő Krisztus megszabadító hatalmának fényében olvassátok azt! Az élő Krisztus nélkül nem fognak teljesülni legdédelgetettebb elvárásaink. Ahogy azt a családról szóló kiáltvány kijelenti: „A boldogság isteni terve lehetővé teszi, hogy a családi kötelékek a síron túl is megmaradjanak. A szent templomokban elérhető szent szertartások és szövetségek lehetővé teszik az egyének számára, hogy visszatérjenek Isten jelenlétébe, a családok számára pedig, hogy az örökkévalóságra egyesüljenek.”13
Ez csakis annak köszönhető, hogy az élő Krisztus az engesztelő Szabadító és a világ Megváltója.
Ugyanezen szempontból tanulmányozhatjátok a szentírásokat is, hogy bővítsétek Az élő Krisztus kiáltványban található konkrét igazságokról való tudásotokat.
Ha imádságos lélekkel olvassátok Az élő Krisztust, az olyan, mintha Máté, Márk, Lukács, János, valamint a Mormon könyve prófétáinak bizonyságát olvasnátok. Növelni fogja a Szabadítóba vetett hiteteket, és segít folyamatosan Őrá összpontosítanotok, miközben követitek az örökkévaló céljaitok eléréséhez készített terveiteket.
A hibáink, hiányosságaink, tévelygéseink és bűneink ellenére Jézus Krisztus engesztelése lehetővé teszi, hogy megbánjuk bűneinket, felkészülve arra, hogy visszatérjünk és részesüljünk Isten megígért páratlan áldásaiban, vagyis hogy örökre az Atyával és a Fiúval éljünk a celesztiális királyság legmagasabb fokozatában.14
Nos, ahogy azt mindannyian tudjátok, senki nem menekülhet a halál elől; ezért hosszú távú célunk és tervünk az kell hogy legyen, hogy amikor visszatérünk Mennyei Atyánkhoz, részesüljünk mindabban, amit eltervezett mindegyikünk számára.15
Bizonyságomat teszem, hogy nincs a halandóságban nagyszerűbb cél annál, mint hogy örökre Mennyei Szüleinkkel és drága Szabadítónkkal, az Úr Jézus Krisztussal éljünk. De ez nem csupán a mi célunk: ez az Ő céljuk is. Tökéletes szeretettel vannak irántunk, melynek ereje meghaladja mostani értelmünket. Ők teljesen, tökéletesen, örökre mellettünk állnak. Mi az Ő alkotásaik vagyunk. A mi dicsőségünk az Ő dicsőségük. Mindennél jobban szeretnék, hogy hazatérjünk – hogy visszatérjünk és örök boldogságban részesüljünk a jelenlétükben.
Drága fivéreim és nőtestvéreim, egy hét múlva ünnepeljük a virágvasárnapot, amikor megemlékezünk Krisztus diadalmas jeruzsálemi bevonulásáról. Két hét múlva ünnepeljük húsvét vasárnapját, amikor Krisztusnak a halál feletti győzelméről emlékezünk meg.
Miközben e két különleges vasárnapon figyelmünket a Szabadítóra összpontosítjuk, emlékezzünk Őrá és újítsuk meg élethosszig tartó elkötelezettségünket parancsolatai betartása iránt. Vizsgáljuk meg alaposan az életünket, úgy tűzve ki saját céljainkat és úgy összpontosítva terveinket, hogy azok összhangba kerüljenek Istenéivel, oly módon, hogy az végül becses kiváltságunkhoz vezessen: ahhoz, hogy visszatérhessünk és részesülhessünk megígért áldásaiban. Ezért imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen.