Atyánk dicsőséges terve
    Footnotes

    Atyánk dicsőséges terve

    Isten szent tervének köszönhetően mi tudjuk, hogy a születés és a halál valójában pusztán mérföldkövek a Mennyei Atyánkkal való utunkon, mely az örök élethez vezet.

    Orvosi képzésem korai szakaszában kiváltságom volt világra segíteni egy fiatal édesanya első gyermekét. Az anyuka összpontosított; nyugodt volt és boldog. Ahogy a kisbaba megszületett, átadtam e drága csecsemőt az édesanyjának, akinek arcát a boldogság könnyei áztatták, ahogy karjaiba vette az újszülöttet és tetőtől talpig szemügyre vette. Szorosan magához ölelte, és úgy szerette, ahogy csak egy anya szerethet. Kiváltság volt számomra, hogy ott lehettem vele a szülőszobán.

    Mindannyiunk számára így kezdődött az élet. De a kezdetet valóban a születésünk jelenti? A világ kezdetként és végként tekint a születésre és a halálra. Ám Isten szent tervének köszönhetően mi tudjuk, hogy a születés és a halál valójában pusztán mérföldkövek a Mennyei Atyánkkal való utunkon, mely az örök élethez vezet.1 Alapvető részei Atyánk tervének – szentséges pillanatok, amikor a halandóság és a menny találkozik. Visszagondolva mindarra, amit a születéssel és a halállal kapcsolatos megfigyeléseimből tanultam az orvosi pályafutásom és az egyházi szolgálatom évei során, ma szeretnék tanúságot tenni Atyánk dicsőséges tervéről.

    „Mielőtt megszülettünk volna, Istennel éltünk, lelkünk Atyjával. A földön mindannyian szó szerint testvérek vagyunk” az Ő családjában,2 és mindnyájan értékesek vagyunk számára. Születésünk előtt már korokon át Vele éltünk – tanultunk, döntéseket hoztunk és felkészültünk.

    Mivel Mennyei Atyánk szeret minket, azt akarja, hogy miénk legyen a legnagyszerűbb ajándék, amit csak adhat: az örök élet ajándéka.3 Nem adhatta csak úgy oda nekünk ezt az ajándékot – el kellett nyernünk, azáltal, hogy Őt és az Ő útjait választjuk. Ehhez arra volt szükség, hogy elhagyjuk jelenlétét, és megkezdjük a hit, a növekedés és a formálódás csodás és kihívásokkal teli utazását. Az Atyánk által számunkra előkészített utazást a szabadítás tervének vagy a boldogság tervének nevezik.4

    A halandóság előtti nagy tanácsban Atyánk beszélt nekünk a tervéről.5 Amikor megértettük azt, oly boldogok voltunk, hogy ujjongtunk örömünkben, és a hajnalcsillagok együtt énekeltek.6

    A terv három nagyszerű oszlopra épült: az örökkévalóság oszlopaira.7

    Az első oszlop a föld teremtése, mely halandó utazásunk színhelye.8

    A második oszlop első földi szüleink, Ádám és Éva bukása. A bukásnak köszönhetően kaptunk néhány bámulatos dolgot. Megszülethettünk és fizikai testet kaphattunk.9 Mindörökké hálás leszek édesanyámnak, hogy a fivéreimet és engem e világra hozott, és tanított minket Istenről.

    Isten az erkölcsi önrendelkezést is megadta nekünk – annak lehetőségét és kiváltságát, hogy magunk választhassunk és cselekedhessünk.10 Ahhoz, hogy jó döntéseket hozzunk, Mennyei Atyánk parancsolatokat adott nekünk. Azáltal, hogy mindennap betartjuk Isten parancsolatait, megmutatjuk Neki, hogy szeretjük Őt, Ő pedig megáldja az életünket.11

    Tudván, hogy nem fogunk mindig jó döntéseket hozni – vagyis el fogunk követni bűnöket –, Atyánk egy harmadik oszlopot is adott nekünk: a Szabadító Jézus Krisztust és az Ő engesztelését. Szenvedése által Krisztus megfizette mind a fizikai halál, mind pedig a bűn árát.12 Így tanított: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”13

    Jézus Krisztus tökéletes életet élt, mindig betartván Atyja parancsolatait. Az örökkévalóság igazságait tanítva, beteget gyógyítva, vakot látóvá téve és a holtat feltámasztva járta Palesztina útjait.14 „[S]zéjjeljárt jót tévén”15, és mindenkit arra kért, hogy kövessék a példáját.16

    Halandó élete végéhez közeledve letérdelt, és így imádkozott:

    „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! […]

    És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.”17

    Krisztus a Joseph Smith prófétának mondott következő szavaival segített, hogy jobban megértsük szenvedése mértékét:

    „[É]n, Isten, mindenkiért elszenvedtem ezeket a dolgokat, hogy ha bűnbánatot tartanak, akkor ne szenvedjenek;

    De ha nem hajlandók bűnbánatot tartani, akkor úgy kell szenvedniük, ahogyan nekem;

    Amely szenvedés nyomán még én, Isten, mindenek közt a legnagyobb is reszkettem a fájdalomtól, és minden pórusból véreztem, és testben és lélekben is szenvedtem”18.

    Ott, a Gecsemáné kertjében, Jézus elkezdte megfizetni a bűneink és a betegségeink, a fájdalmaink és a gyengeségeink árát.19 És mivel Ő ezt tette, mi soha nem leszünk egyedül e gyengeségekben, ha úgy döntünk, hogy Vele együtt járunk. „Hamis vádak alapján letartóztatták és elítélték, bűnösnek mondták ki, csak hogy a csőcselék kedvében járjanak, majd a Kálvária keresztjén elszenvedett halálra ítélték.” A kereszten „életét adta, hogy az egész emberiség bűneiért kiengeszteljen – egy nagyszerű helyettes ajándékként mindazokért, akik valaha is a földön élnek”20.

    Kijelentette:

    „Íme, én Jézus Krisztus vagyok, az, akiről a próféták bizonyságot tettek, hogy el fog jönni a világra.

    És íme, én vagyok a világ világossága és élete; és ittam abból a keserű pohárból, amit az Atya adott nekem, és megdicsőítettem az Atyát, amikor magamra vettem a világ bűneit”21.

    Majd a hét első napján22 tökéletes feltámadt testtel emelkedett ki a sírból, hogy soha újra meg ne haljon. És mivel Ő így tett, velünk is ekképpen lesz.

    Tanúságomat teszem, hogy Krisztus valóban előjött a sírból. De ahhoz, hogy előjöhessen abból a sírból, először meg kellett halnia. Ugyanígy van ez velünk is.

    Életem egy másik nagyszerű áldása az, hogy érezhetem a menny közelségét, amikor az emberek ágya mellett lehetek életük végső pillanataiban. Néhány évvel ezelőtt, egy kora reggelen beléptem egy rákkal küzdő hithű utolsó napi szent özvegy kórházi szobájába. Két lánya ült ott az asszony mellett. Amint az ágyához léptem, hamar felismertem, hogy már nem szenved többé, mert pont akkor hunyt el.

    A halál azon pillanatában béke töltötte be a szobát. Lányain egyfajta édes szomorúság vett erőt, ám szívük hittel telt meg. Tudták, hogy édesanyjuk nem eltávozott, hanem hazatért.23 Még a legmélyebb gyász pillanataiban is, amikor úgy tűnik, hogy az idő megáll és az élet oly igazságtalan, még akkor is vigaszra lelhetünk a Szabadítónkban, hiszen Ő is szenvedett.24 Kiváltság volt számomra, hogy ott lehettem abban a szobában.

    Amikor meghalunk, lelkünk elhagyja testünket, és utazásunk következő állomásához érünk, a lélekvilágba. Ez a tanulás, a bűnbánat, a megbocsátás és a formálódás helye25 – itt várjuk a feltámadásunkat.26

    Egy jövőbeli nagyszerű napon mindazok, akik valaha is megszülettek, fel fognak támadni a sírból. A lelkünk és a fizikai testünk tökéletes mivoltában újra egyesül majd. Mindenki fel fog támadni: idős és fiatal, férfi és nő, gonosz és igazlelkű; és „minden dolog visszaállíttatik annak tökéletes testéhez”27.

    A feltámadást követően részünk lesz abban a kivételes kiváltságban, hogy Szabadítónk megítéljen minket. Ő így szólt:

    „[M]inden embert magamhoz vonzok majd, hogy cselekedeteik szerint megítéltethessenek.

    És lészen, hogy aki bűnbánatot tart és megkeresztelkedik az én nevemben, azt eltölti a Szentlélek; és ha mindvégig kitart, akkor íme, ártatlannak fogom tartani őt Atyám előtt azon a napon, amikor odaállok, hogy megítéljem a világot.”28

    Ezután pedig Krisztus és az Ő engesztelése révén mindazok, akik úgy döntenek, hogy hit, bűnbánat, keresztelkedés, a Szentlélek befogadása és a mindvégig kitartás által követik Őt,29 látni fogják, hogy utazásuk végén az örök élet örököseiként elérik isteni rendeltetésüket.30 Visszatérnek Atyjuk jelenlétébe, hogy mindörökké Vele éljenek. Döntsünk hát jól!

    Létezésünk sokkal többről szól, mint hogy mi történik velünk a születésünk és a halálunk között. Arra kérlek benneteket, hogy jöjjetek, és kövessétek Krisztust!31

    Arra kérem Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza minden tagját, hogy mindennap „jöjjetek Krisztushoz, és legyetek benne tökéletessé, és tartóztassátok meg magatokat minden istentelenségtől, [hogy] Krisztus vérének ontásán keresztül… szentek legyetek és szeplőtlenek.”32

    Akik még nem tagjai ennek az egyháznak, őket arra kérem, hogy jöjjenek és olvassák el a Mormon könyvét és hallgassák meg a misszionáriusokat! Jöjjetek, és legyen hitetek, és bánjátok meg bűneiteket! Jöjjetek, és keresztelkedjetek meg, és nyerjétek el a Szentlelket! Jöjjetek, és éljetek boldog, Krisztus-központú életet! Ha Hozzá jöttök és betartjátok a parancsolatait, megígérem nektek, hogy békességre és célra leltek majd ebben a gyakran viharos halandó létben, valamint örök életre az elkövetkező világban.33

    Titeket pedig, akik már megtapasztaltátok ezen igazságokat, ám bármilyen okból eltévelyedtetek, arra kérlek, hogy jöjjetek vissza! Jöjjetek vissza még ma! Atyánk és a Szabadító szeret benneteket! Tanúságomat teszem, hogy Krisztusnak hatalmában áll megválaszolni a kérdéseiteket, meggyógyítani a fájdalmaitokat és bánatotokat, és megbocsátani a bűneiteket. Tudom, hogy ez igaz. Tudom, hogy e dolgok mind igazak. Krisztus él! Ez az Ő egyháza. Jézus Krisztus nevében, ámen.