Legyőzni a világot
A világ legyőzése nem az élet egy meghatározó pillanata, hanem az egész életen átívelő olyan pillanatok sorozata, melyek meghatározzák az örökkévalóságot.
Hosszú évekkel ezelőtt David O. McKay elnök egy gyönyörű élményéről számolt be, melyben egy Szamoára tartó hajóúton volt része. Miután elaludt, „valami végtelenül fenségeset lát[ott] látomásban. A messzeségben – mondta – láttam egy csodálatos, fehér várost. [Z]amatos gyümölcsöktől roskadozó fák…, és tökéletesen virágba boruló virágok voltak mindenütt. [E]mberek egy nagy seregét [láttam], amint a város felé tartottak. Mindegyikük fehér, lebegő köntöst viselt… Figyelmem azonnal a vezetőjükre összpontosult, és bár alakjának… csak a körvonalát láthattam, egyszerre felismertem, hogy ő az én [Szabadítóm]! Arcának… ragyogása [dicsőséges] volt… Olyan békesség övezte körül, amely… mennyei volt.”
McKay elnök így folytatja: „A város… az övé volt. Az Örök város volt ez; az őt követő emberek ott laknak majd békességben és örök boldogságban.”
McKay elnök azon gondolkodott: „[K]ik ők? [Kik ezek az emberek?]”
Azt is kifejti, mi történt ezután:
„[A Szabadító], mintha csak a gondolataimban olvasna, azzal válaszolt, hogy rámutatott egy félkörre… felettük, melyre arannyal [ez volt] írva:
»Ezek azok, akik legyőzték a világot –
akik [valóban] újjászülettek!«”1
E szavak évtizedeken át velem maradtak: „Ezek azok, akik legyőzték a világot.”
Az Úr által a világot legyőzőknek ígért áldások lélegzetelállítóak. „[F]ehér ruhákba öltöz[nek]; és [nevük szerepel majd] az élet könyvéb[en], és [az Úr] vallást tesz [róluk] az Aty[a] előtt és az ő angyalai előtt.”2 Mindegyiküknek „része lesz az első feltámadásban”3, örök életet nyernek,4 „és többé… ki nem jő[nek]”5 Isten színe elől.
Lehetséges legyőzni a világot és elnyerni ezeket az áldásokat? Igen, lehetséges.
A Szabadító iránti szeretet
Akik legyőzik a világot, azokban mindent átfogó szeretet alakul ki Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus iránt.
Az Ő isteni születése, tökéletes élete, végtelen engesztelése a Gecsemánéban és a Golgotán mindannyiunk számára biztosította a feltámadást. Őszinte bűnbánatunk esetén pedig egyedül Ő képes megtisztítani bennünket a bűneinktől, és lehetővé tenni számunkra az Isten színe elé való visszatérést. „Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!”6
Jézus azt mondta: „bízzatok: én [le]győztem a világot.”7
Később hozzátette: „azt akarom, hogy legyőzzétek a világot”8.
A világ legyőzése nem az élet egy meghatározó pillanata, hanem az egész életen átívelő olyan pillanatok sorozata, melyek meghatározzák az örökkévalóságot.
Kezdődhet azzal, amikor a gyermek megtanul imádkozni, és áhítattal énekli: „Próbálom Jézust követni”9. Folytatódik, amint az ember a Szabadító életét tanulmányozza az Újszövetségben, valamint a Szabadító engesztelésének hatalmáról elmélkedik a Mormon könyvét olvasva.
Az ima, a bűnbánat, a Szabadító követése, valamint az Ő kegyelmének elnyerése vezet bennünket oda, hogy jobban megértsük, miért vagyunk itt és kivé kell válnunk.
Alma így jellemzi ezt: „szívükben… hatalmas változás me[gy] végbe, és megalázkod[nak], és az igaz, élő Istenbe vet[ik] bizodalmukat…, mindvégig hűségesek [maradván]”10.
Akik legyőzik a világot, tudják, hogy felelősséggel tartoznak Mennyei Atyjuknak. Az őszinte változás és bűnbánat többé már nem korlátozó, hanem felszabadító folyamat, amint „skarlátpiros [bűneik] hófehérek lesznek”11.
Isten iránti elszámolási kötelezettség
A világból valóknak nehézséget okoz az Isten iránti elszámolási kötelezettség – olyanok, mint a gyermek, aki a szülei távollétében a házukban dorbézol, kiélvezve a felfordulást, és szándékosan figyelmen kívül hagyja, mik lesznek a következmények, amikor a szülők 24 óra múlva visszatérnek.
A világot sokkal inkább érdekli a természetes ember kényeztetése, mintsem annak legyőzése.
A világ legyőzése nem globális invázió, hanem egyéni, személyes harc, mely kézitusát követel saját belső ellenségeinkkel.
A világ legyőzése azt jelenti, hogy becsben tartjuk a legnagyobb parancsolatot: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből.”12
C. S. Lewis, a keresztény író, így jellemezte ezt: „Krisztus ezt mondja: »Adjátok nekem egészen magatokat. Nem akarok ennyit és ennyit az időtökből, pénzetekből, munkátokból: én benneteket akarlak.«”13
Legyőzni a világot azt jelenti, hogy megtartjuk az Istennek tett ígéreteinket – a keresztelési és templomi szövetségeinket, valamint az örökkévaló társunknak tett hűségesküt. A világ legyőzése vezet bennünket hétről hétre alázattal az úrvacsorai asztalhoz, bűnbocsánatért esedezve, és megfogadva, hogy „őrá mindenkor emlékez[ünk], és parancsolatait betart[juk]; hogy Lelke mindig velü[nk] legyen”14.
A sabbat napja iránti szeretetünk nem ér véget, amikor a kápolna ajtajai bezárulnak mögöttünk, inkább kitárja előttünk egy gyönyörű nap kapuját, amikor megpihenünk mindennapos teendőinktől, tanulunk, imádkozunk, és segítő kezet nyújtunk a családtagjainknak és mindazoknak, akiknek a figyelmünkre van szüksége. Ahelyett, hogy az istentisztelet végén megkönnyebbülten felsóhajtanánk, és igyekeznénk mielőbb a tévé elé érni, mielőtt elkezdődik a meccs, gondolataink időzzenek továbbra is a Szabadítón és az Ő szent napján.
A világot szüntelenül rángatja ide-oda a vonzó és csábító hangok áradata.15
A világ legyőzése azt jelenti, hogy bízunk az egyetlen hangban, mely figyelmeztet, vigasztal, megvilágosít és békességet hoz, „nem úgy…, a mint a világ adja”16.
Önzetlenség
Legyőzni a világot azt jelenti, hogy kifelé fordulunk, és emlékezünk a második parancsolatra17: „Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.”18 Házastársunk boldogsága fontosabb, mint a saját örömünk. Elsődleges fontosságú támogatni a gyermekeinket abban, hogy szeressék Istent és betartsák az Ő parancsolatait. Készségesen megosztjuk anyagi áldásainkat a tized, a böjti felajánlások és a szükséget látók támogatása révén. Amikor pedig lelki antennáink a menny felé fordulnak, az Úr elvezet bennünket azokhoz, akiken segíthetünk.
A világ saját maga köré épül, büszkén hirdetve: „Nézz meg engem a szomszédomhoz képest! Nézd, mennyi mindenem van! Nézd, milyen fontos vagyok!”
A világ könnyen lesz felháborodott, érdektelen, követelőző, a tömeg rajongását kereső, míg a világ legyőzése alázatot, együttérzést, türelmet és a tőlünk eltérőek iránt érzett könyörületet hoz.
Biztonság rejlik a próféták követésében
A világ legyőzéséhez mindig hozzátartozik az, hogy bizonyos hitelveinket a világ kigúnyolja. A Szabadító azt mondta:
„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.
Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé”19.
Russell M. Nelson elnök azt mondta ma reggel: „Jézus Krisztus igaz tanítványai hajlandóak kiállni, felszólalni, és különbözni a világ emberétől.”20
Krisztus tanítványa nem esik kétségbe, ha a hitéről szóló egyik posztja nem kap 1000 lájkot vagy alig kap barátságos hangulatjeleket.
A világ legyőzése azzal jár, hogy kevésbé aggódunk internetes kapcsolataink miatt, és sokkal jobban foglalkoztat minket mennyei kapcsolatunk Istennel.
Az Úr biztonságot nyújt nekünk, amikor hallgatunk az Ő élő prófétáitól és apostolaitól érkező iránymutatásra.
Thomas S. Monson elnök azt mondta: „A világ, melyben élünk, kihívásokkal… teli… [Amikor a templomba megyünk], képesek leszünk minden megpróbáltatást jobban elviselni, és minden kísértést legyőzni. …megújulunk és megerősödünk.”21
Egyre növekvő kísértéseivel, figyelemeltereléseivel és torzításaival a világ igyekszik rávenni a hithűeket arra, hogy az ember félretegye múltjának gazdag lelki tapasztalatait, és balga megtévesztésekként értelmezze őket újra.
A világ legyőzése azt jelenti, hogy – még csüggedésünk idején is – emlékezünk azokra az alkalmakra, amikor éreztük a Szabadító szeretetét és világosságát. Neal A. Maxwell elder a következőképpen magyarázta az egyik ilyen élményt: „Áldásban részesültem, és tudtam, hogy Isten tudja, hogy tudom, hogy áldásban részesültem.”22 Noha átmenetileg úgy érezhetjük, hogy megfeledkeztek rólunk, mi nem felejtünk.
Legyőzni a világot nem azt jelenti, hogy elszigetelt életet élünk, a halandóság minden igazságtalanságától és nehézségétől védetten. Inkább megnyitja a hit még tágabb látószögét, közelebb hozva bennünket a Szabadítóhoz és az Ő ígéreteihez.
Bár a tökéletesség nem lesz teljes ebben az életben, a világ legyőzése életben tartja a reményt, hogy egy napon Megváltónk elé állunk, és „örömmel lát[juk] majd az arcát”23, és halljuk a hangját: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett”24.
Bruce D. Porter elder példája
Tavaly december 28-án kedves barátunk és szeretett általános felhatalmazottunk, Bruce D. Porter elder bevégezte halandó életét. 64 éves volt.
Először akkor találkoztam Bruce-szal, amikor a Brigham Young Egyetem hallgatói voltunk. Ő volt az egyik legjobb és legokosabb. Miután a Harvard Egyetemen doktori címet szerzett russzisztikából, elgondolásai és írásai olyan elismertséget hoztak számára, mely eltéríthette volna, azonban a világ kincsei és dicsérete sohasem homályosították el a látását.25 Hűséges volt a Szabadítójához, Jézus Krisztushoz; örökkévaló társához, Susanhez; gyermekeihez és unokáihoz.
Bruce veseelégtelenséggel született. Megoperálták, de idővel veséi tovább romlottak.
Röviddel 1995-ben történt általános felhatalmazotti elhívását követően együtt szolgáltunk a családjainkkal a németországi Frankfurtban, ahol munkája Oroszországhoz és Kelet-Európához kötötte.
Porter elder élete 1997-ben drámai fordulatot vett, amikor veseműködése és egészsége is egyre csak gyengült. A Porter család visszatért Salt Lake Citybe.
Hetvenesként teljesített 22 évnyi szolgálata során Bruce számtalan alkalommal került kórházba, és tíz műtéten is átesett. Az orvosok kétszer is azt mondták Susannek, hogy Bruce nem éri meg a reggelt, de mégis megtörtént.
Bruce általános felhatalmazotti szolgálata során több mint 12 éven át dialízisre szorult a vére tisztítása érdekében. Ezen idő java részében a dialízis hetente ötször négy órát foglalt le az idejéből esténként, így napközben tudott szolgálni, és elfogadhatott hétvégi konferenciai megbízásokat. Amikor egészsége több papsági áldást követően sem javult, Bruce tanácstalan lett, ám tudta, kiben bízik.26
2010-ben új vesét kapott fiától, Davidtől. Ez alkalommal a teste nem lökte ki a szervet. Csoda volt ez, mely megújult egészséget hozott, és idővel lehetővé tette, hogy Susannel visszatérjenek szeretett Oroszországába, ahol a Területi Elnökségben szolgált.
Tavaly december 26-án – miután folyamatos fertőzésekkel küzdött egy kórházban Salt Lake Cityben – megkérte az orvosokat, hogy hagyják el a szobát. Bruce elmondta Susannek, „hogy a Lélek által tudja, hogy az orvosok semmit sem tehetnek az élete megmentéséért. Tudta…, hogy Mennyei Atya haza fogja vinni. Békesség töltötte el.”27
December 28-án Bruce hazatért családjuk otthonába. Néhány órával később szerettei körében békésen hazatért mennyei otthonába.
Évekkel ezelőtt Bruce ezeket a szavakat írta gyermekeinek:
„Életem iránytűje a bizonyságom volt Jézus Krisztus valóságáról és szeretetéről. […] A Lélek tiszta, égető tanúsága ez arról, hogy Ő él, hogy Ő a Megváltóm és a Barátom a szükség minden idején.”28
„Kihívásunk az, …hogy megismerjük [a Szabadítót], és hogy az Őbelé vetett hit révén legyőzzük a világ megpróbáltatásait és kísértéseit.”29
„Legyünk hűek és igazak, mindig bízva Őbenne.”30
Bruce Douglas Porter legyőzte a világot.
Igyekezzünk mindannyian egy kicsit jobban, hogy legyőzzük a világot, nem mentve fel a komoly vétkeket, mégis türelemmel viseltetve a kisebb vétkek és botlások iránt; lelkesen gyorsítva lépteinket és bőkezűen segítve másokat. Ahogy egyre inkább bíztok a Szabadítóban, megígérem nektek a nagyobb békesség áldását ebben az életben, és erősebb bizonyosságot örök rendeltetésetekről. Jézus Krisztus nevében, ámen.