Ábrahám 3
    Footnotes

    3. Fejezet

    Ábrahám az Urim és Tummim által tanul a Napról, a Holdról és a csillagokról – Az Úr kinyilatkoztatja neki a lelkek örökkévaló természetét – Tanul a földi előtti életről, az előre elrendelésről, a teremtésről, egy Megváltó kiválasztásáról, valamint az ember második állapotáról.

    1 És én, Ábrahám, rendelkeztem az aUrimmal és Tummimmal, amit az Úr, az én Istenem, még a káldeai Urban adott nekem;

    2 És aláttam a csillagokat, hogy azok nagyon nagyok, és hogy egyikük legközelebb van Isten trónjához; és volt még sok nagy, ami közel volt ehhez;

    3 És az Úr így szólt hozzám: Ezek a kormányzók; és a nagynak a neve aKolob, mert közel van hozzám, mert én vagyok az Úr, a te Istened: Ezt azért helyeztem el, hogy kormányozza mindazokat, amelyek ugyanahhoz a rendhez tartoznak, mint az, amelyen állsz.

    4 És az Úr azt mondta nekem az Urim és Tummim által, hogy Kolob az Úr módja szerint való, annak időit és évszakjait illetően saját keringéseiben; hogy egy fordulat egy anap az Úr számára, az ő számítási módja szerint, ami bezer év az annak kijelölt idő szerint, amelyen állsz. Ez az Úr idejének számítása, a Kolob számítása szerint.

    5 És az Úr így szólt hozzám: Az a bolygó, amely a kisebb világító test, kisebb annál, amely a nappalt uralja, méghozzá az, amely az éjszakát uralja, felette áll, vagyis nagyobb annál, amelyen te állsz, számítás tekintetében, mert lassabb rendben mozog; és ez rendben van, mert azon Föld felett áll, amelyen állsz, tehát idejének számítása nincs annyi, ami napjai, és hónapjai, és évei számát illeti.

    6 És az Úr így szólt hozzám: Most, Ábrahám, e akét tény fennáll, íme, szemeid látják; megadatik neked, hogy ismerd a számítás időegységeit, és a megállapított időt, igen, azon Föld megállapított idejét, amelyen állsz, és a nagyobb világító test megállapított idejét, amely azért lett elhelyezve, hogy uralja a nappalt, valamint a kisebb világító test megállapított idejét, amely azért lett elhelyezve, hogy uralja az éjszakát.

    7 Mármost, a kisebb világító test megállapított ideje hosszabb idő számításának tekintetében, mint azon Föld idejének számítása, amelyen állsz.

    8 És ahol ez a két tény fennáll, lennie kell felettük egy másik ténynek, vagyis lennie kell egy másik bolygónak, amely idejének számítása még hosszabb;

    9 És így haladja meg az egyik bolygó idejének számítása a másikét, míg a Kolob közelébe nem érsz, amely Kolob az Úr idejének számítása szerint való; amely Kolob közel helyeztetett Isten trónjához, hogy kormányozza mindazon bolygókat, amelyek augyanahhoz a rendhez tartoznak, mint az, amelyen állsz.

    10 És megadatik neked, hogy ismerd mindazon csillagok megállapított idejét, amelyek azért lettek elhelyezve, hogy világosságot adjanak, míg közel nem érsz Isten trónjához.

    11 Így én, Ábrahám, szemtől szembe abeszéltem az Úrral, ahogyan az egyik ember beszél a másikkal; és ő beszélt nekem mindazon művekről, amelyeket az ő keze alkotott;

    12 És így szólt hozzám: Fiam, fiam (és ki volt nyújtva a keze), íme, mindezeket megmutatom neked. És szemeimre rakta a kezét, és én láttam mindazon dolgokat, amelyeket az ő keze alkotott, ami sok volt; és megsokasodtak szemeim előtt, és nem láthattam azok végét.

    13 És így szólt hozzám: Ez Sinehah, amely a Nap. És így szólt hozzám: Kokob, amely csillag. És így szólt hozzám: Olea, amely a Hold. És így szólt hozzám: Kokaubím, ami csillagokat jelent, vagyis mind a nagy világító testeket, amelyek az ég boltozatán vannak.

    14 És éjszaka volt, amikor az Úr e szavakat szólta hozzám: aMegsokasítlak téged, és utánad következő bmagodat, hozzájuk hasonlóan; és ha meg tudod számolni a chomokszemeket, magod száma is olyan lesz.

    15 És az Úr így szólt hozzám: Ábrahám, megmutatom neked ezeket a dolgokat, mielőtt Egyiptomba mentek, hogy hirdethessétek mind e szavakat.

    16 Ha két dolog fennáll, és az egyik a másik felett van, lennie kell felettük nagyobb dolgoknak; tehát aKolob a legnagyobb az összes általad látott Kokaubím között, mert ez van legközelebb hozzám.

    17 Mármost, ha van két dolog, egyik a másik felett, és a Hold a Föld felett van, akkor lehetséges, hogy létezik e felett egy bolygó vagy csillag; és semmi nincs, aminek megtételét az Úr, a te Istened szívébe venné, de ne atenné meg.

    18 Miként ő alkotta a nagyobb csillagot; hasonlóképpen, ha van két lélek, és az egyik intelligensebb a másiknál, de ennek a két léleknek, habár az egyik intelligensebb a másiknál, nincs kezdete; már azelőtt is léteztek, nem lesz végük, ezután is létezni fognak, mert agnolaumok, vagyis örökkévalók.

    19 És az Úr így szólt hozzám: Bizony fennáll ez a két tény, hogy van két lélek, az egyik intelligensebb a másiknál; lennie kell még egynek, aki intelligensebb náluk; én vagyok az Úr, a te Istened, én aintelligensebb vagyok mindannyiuknál.

    20 Az Úr, a te Istened, elküldte angyalát, hogy akimenekítsen téged Elkenah papjának kezéből.

    21 Én mindezek között lakom; most tehát lejöttem hozzád, hogy átadjam neked a aműveket, amelyeket kezem alkotott, amelyben bbölcsességem mindegyiket meghaladja, mert én uralkodom fenn a mennyekben, és lent a földön, teljes bölcsességgel és körültekintéssel, mindazon intelligenciák felett, amelyeket szemeid láttak, kezdettől fogva; kezdetben lejöttem mindazon intelligenciák között, amelyeket láttál.

    22 Most az Úr megmutatta nekem, Ábrahámnak, az aintelligenciákat, amelyek összerendezésére már a világ megléte belőtt sor került; és mindezek között ott voltak sokan a cnemesek és nagyok közül;

    23 És Isten látta ezeket a lelkeket, hogy jók, és közöttük állt, és így szólt: Ezeket teszem majd meg uralkodóimmá; mert azok között állt, akik lelkek voltak, és látta, hogy jók; és így szólt hozzám: Ábrahám, te is egyikük vagy; akiválasztattál, mielőtt megszülettél volna.

    24 És állt közöttük aegy, amelyik hasonló volt Istenhez, és így szólt azokhoz, akik vele voltak: Lemegyünk, mert van ott tér, és veszünk ezekből az anyagokból, és balkotunk egy cföldet, amelyen ezek lakhatnak;

    25 És apróbára tesszük őket ezzel, hogy meglássuk, vajon bmegtesznek-e minden olyan dolgot, amit az Úr, az ő Istenük megparancsol nekik;

    26 És akik megtartják aelső állapotukat, azoknak több adatik; és akik nem tartják meg első állapotukat, azoknak nem lesz dicsősége ugyanabban a királyságban azokkal, akik megtartják első állapotukat; és akik megtartják bmásodik állapotukat, azoknak cdicsőség adatik fejükre örökkön örökké.

    27 És az aÚr azt kérdezte: Kit küldjek? És válaszolt egy, az bEmber Fiához hasonló: Itt vagyok, küldj engem. És válaszolt egy cmásik, és azt mondta: Itt vagyok, küldj engem. És az Úr azt mondta: Az elsőt küldöm.

    28 És a amásodik megharagudott, és nem tartotta meg első állapotát; és azon a napon bsokan követték őt.