33. fejezet
A királypártiak a szabadságpártiak ellen
Néhány nefita azt szerette volna, hogy a főbíró, Pahorán, megváltoztasson pár törvényt.
Amikor Pahorán nem volt hajlandó így tenni, az emberek méregbe gurultak, és el akarták távolítani Pahoránt a főbírói székből. Azt akarták, hogy királyaik legyenek, ne bíráik.
Királypártiaknak hívták magukat, és azt reméltek, hogy az egyikük majd király lesz, és hatalma lesz a nép fölött.
Azokat a nefitákat, akik azt szerették volna, hogy Pahorán maradjon főbíró, szabadságpártiaknak hívták. Szabadon szerettek volna élni, és úgy hódolni, ahogy az nekik tetszett.
A nép szavazást tartott a szabadságpártiak és a királypártiak között. A legtöbben a szabadságpártiakra szavaztak.
Eközben Amalikiás egy nagy, lámánitákból álló sereget gyűjtött össze, hogy megtámadja a nefitákat.
Amikor a királypártiak meghallották, hogy a lámániták feléjük tartanak, örültek neki, és nem voltak hajlandóak segíteni megvédeni az országukat.
Moróni kapitány mérges volt, amiért a királypártiak nem harcoltak. Keményen dolgozott azért, hogy a nefiták szabadok maradhassanak.
Felhatalmazást kért a kormányzótól, hogy vagy kényszeríthesse a királypártiakat, hogy harcoljanak a lámániták ellen, vagy megölhesse őket.
Amikor a kormányzó, Pahorán, megadta Moróninak ezt a hatalmat, Moróni a seregét a királypártiak ellen vezette.
Sok királypártit megöltek, sokukat pedig börtönbe vetették. A többiek beleegyeztek, hogy segítenek megvédeni az országukat a lámániták ellen.