17. fejezet
Alma és népe elmenekül
Egy nap, amikor Alma népe a földeken dolgozott, a lámánita sereg átlépte az országuk határát.
A nefiták megijedtek, és a városba menekültek, hogy biztonságban legyenek. Alma azt mondta nekik, hogy emlékezzenek Istenre, és Ő segíteni fog rajtuk. A nefiták imádkozni kezdtek.
Az Úr meglágyította a lámániták szívét, és ők nem bántották a nefitákat. Amikor Limhi király népét próbálták megkeresni, a lámániták eltévedtek.
A lámániták megígérték Almának, hogy ha megmutatja nekik az országukba visszavezető utat, akkor nem fogják bántani a népét. Alma megmutatta nekik az utat.
Azonban a lámániták nem tartották be az ígéretüket. Őröket állítottak az ország köré, és Alma és népe nem volt szabad többé.
A lámánita király Amulont választotta, hogy Alma népe felett uralkodjon. Amulon nefita volt, és egy volt Noé király gonosz papjai közül.
Amulon arra kényszerítette Alma népét, hogy nagyon keményen dolgozzanak. Ők segítségért imádkoztak, de Alma azt mondta, hogy akiket rajtakapnak azon, hogy imádkoznak, azokat meg fogják ölni. Az emberek a szívükben folytatták az imádkozást.
Isten meghallgatta az imáikat, és megerősítette az embereket, hogy a munkájuk könnyebbnek tűnjön. Az emberek örültek és türelmesek voltak.
Isten elégedett volt, amiért az emberek hithűek voltak. Azt mondta Almának, hogy segíteni fog nekik elmenekülni a lámánitáktól.
Éjjel az emberek összecsomagolták az élelmüket és az állataikat. Másnap reggel Isten nem engedte a lámánitákat felébredni, amíg Alma és népe el nem hagyták a várost.
12 napi utazás után az emberek megérkeztek Zarahemlába, ahol Móziás király és népe szívesen fogadta őket.