A húsvét – Jézus Krisztus engesztelő áldozata
Húsvétkor Jézus Krisztus feltámadását ünnepli a keresztény világ. Azonban feltámadás nincs a Gecsemánéban meghozott áldozat, a Golgota keresztje, illetve az üres sírbolt nélkül. E három történés együttesét hívjuk az engesztelésnek, mely minden ember számára lehetővé teszi, hogy visszatérjen Istenhez. A szentírások bővelkednek tanításokban az engesztelést illetően, így magam sem fogok velük fukarkodni.
A jövendölések beteljesüléseként Krisztus földi életének végén véghez vitte minden idők legnagyszerűbb és semmihez sem fogható áldozatát: „Mert íme, én, Isten, mindenkiért elszenvedtem ezeket a dolgokat, hogy ha bűnbánatot tartanak, akkor ne szenvedjenek; […] Amely szenvedés nyomán még én, Isten, mindenek közt a legnagyobb is reszkettem a fájdalomtól, és minden pórusból véreztem, és testben és lélekben is szenvedtem – és azt kívántam, hogy ne igyam ki a keserű poharat, és visszarettenjek” (T&Sz 19:16, 18).
Míg tanítványai aludtak, Jézus magára vette a világ összes bűnét és fájdalmát, lehetővé téve számunkra, hogy bűnbánat által megtisztulhassunk, örök életet nyerhessünk. Ehhez azonban szükség volt a folytatásra: „Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik” (Máté 26:45). Elhurcolták a Megváltót; megalázták és leköpdösték, miközben mindvégig az Atya akaratát cselekedte, melyet Ő önként vállalt, mikor a mennyei tanácsban elsőként előállt: „Itt vagyok, küldj engem” (Ábrahám 3:27). János evangélista ír arról a gúnyról és megaláztatásról, mely Gecsemáné után Jézust fogadta: „Akkor azért előfogá Pilátus Jézust, és megostoroztatá. És a vitézek tövisből koronát fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst adának reá, és mondának: Üdvöz légy zsidók királya! És arczul csapdossák vala őt” (János 19:1–3). Ezen események vezettek a keresztre feszítéshez. „Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt” (Lukács 23:33). Sötétség borult mindenekre. Kis idő múltán „kéré Pilátust az arimathiai József…, hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét. […] Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni. Azon a helyen pedig, ahol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyheztetett vala” (János 19:38, 40–41). Jézus teste három napig feküdt a sírboltban, hogy harmadnapra előjöhessen tökéletességben és dicsőségben, hogy az engesztelést beteljesítse. Mária és Mária Magdaléna egy angyalt láttak az üres sírboltban, aki így szólt az asszonyokhoz: „Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt vala az Úr. És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból” (Máté 28:6–7). Bárcsak egyike lehettem volna ezen asszonyoknak!
A Mormon könyvében Alma így tanítja fiát: „A lélek visszaállíttatik a testhez, és a test a lélekhez; igen, és minden végtag és ízület visszaállíttatik annak testéhez; igen, még a fejüknek egy hajszála sem veszik el; hanem minden dolog visszaállíttatik a saját és tökéletes testéhez” (Alma 40:23). Igen, ez a húsvét egyik üzenete: Krisztus feltámadásával megoldotta a fizikai halál kötelékeit! Gondoljunk arra, hogy ha valaha is éreztünk fájdalmat – márpedig igen, éreztünk és fogunk is –, mind el fog vétetni, mert húsból és csontból való tökéletes testünk lesz. Ne feledkezzünk meg azonban arról a törekvésünkről sem, hogy tiszta és bűnbánó életet éljünk, hogy ne csak halhatatlanok legyünk, hanem elnyerve az örök élet koronáját Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus jelenlétében élhessünk a celesztiális dicsőségben.