Míg újra találkozunk
Ő könnyűvé teszi terheinket
Írta: Robert D. Hales elder (1932–2017)
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Vö. Krisztus különleges tanúi. Liahóna, 2001. ápr. 12–13. Ha szeretnéd eredetiben megnézni, ahogy Hales elder elmondja a Jézus Krisztus az engedelmesség tökéletes példája című üzenetét, látogass el a prophets.lds.org oldalra, és válaszd a Special Witnesses of Christ menüpontot.
A Szabadító megváltó hatalma átalakíthatná az emberi létet, ha engednénk.
Fénykép a Getty Images jóvoltából
Nagyon szeretem a szentírásokat. Szeretek Jézus Krisztus halandó életéről olvasni. Oly sok dolog van az életében, mely felemelhet, megihlethet és megerősíthet minket a szükség idején. Számomra az egyik legszentebb fejezet a szentírásokban János 17. fejezete. Az egész fejezet egy közbenjáró ima, melyet Jézus Krisztus mond az Atyjához szólva. Tulajdonképpen azt mondja: „Bárcsak a világ is úgy ismerne téged, ahogy én ismerlek!” Elmondja Atyjának, hogy mindent megtett, amire meg lett kérve.
Időnként elfelejtjük, milyen figyelemre méltóan engedelmes volt a Szabadító. Minden, amit tett, minden, amit mondott, az Atyja iránti engedelmességből eredt. Hogy megkereste a szegényeket és törődött velük; hogy elhívta a tanítványait; hogy Palesztina földjén és az amerikai földrészen is tanított – mindezeket azért tette, mert az Atyja megparancsolta Neki, hogy tegye meg. Nem voltak egyéni tervei. Azt mondta: „semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem” (János 8:28). Mily tökéletes példája az engedelmességnek!
Az életben hozott döntéseinkhez ismernünk kell a Szabadítót. Egyszerű felhívása, miszerint „jer… kövess engem” (Máté 19:21), átalakíthatná az emberi létet, ha engednénk. Neki hatalmában áll könnyűvé tenni a terheinket, ha Hozzá fordulunk.
Az Úr Jézus Krisztus egyik apostolaként lehetőségem van rá, hogy a Szabadító szent tanújaként tegyek bizonyságot. Az a leghőbb vágyam, hogy bizonyságom áthassa azok szívét, akik hallják.
Tudom, hogy Jézus Krisztus él. Tudom, hogy ezekben a napokban és időkben is Ő irányítja és vezeti az egyházát a prófétájának adott kinyilatkoztatás által. Ha lesz hitünk a Szabadítónkban, akkor Ő átsegít bennünket a megpróbáltatásainkon és a gyötrelmeinken, és akkor képesek leszünk mindvégig kitartani és a halandó próbaidőnk után visszatérni a színe elé. Ő él, és ismer és szeret mindegyikünket. Ő mindenekfelett meg akar áldani bennünket, ha Őhozzá térünk.