Az önmagamnak való megbocsátás kulcsa
A szerző az Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Szükségtelen volt továbbra is büntetnem magamat, mert Jézus Krisztus már engesztelést hozott a bűneimért.
Fénykép a Getty Images jóvoltából
Eltelt öt hónap, és még mindig nem voltam képes megbocsátani magamnak. Amióta elszúrtam, és olyat tettem, amit nagyon szégyelltem, úgy éreztem, folyamatosan zuhanok lejjebb és lejjebb. A szégyenérzet pedig egyre csak fokozódott bennem minden olyan alkalommal, amikor bármi más helytelennek vélt dolgot tettem. Nem voltam képes békességet érezni.
Megbocsátásért imádkoztam, és még úgy is éreztem, hogy Isten megbocsátott nekem, de én egyszerűen nem tudtam megbocsátani magamnak. Hogy is tehettem volna, ha egyszer bűnt követtem el? Egyre csak ostoroztam magamat, újra és újra, ami megakadályozta, hogy továbblépjek.
Akkor is így éreztem, amikor elmentem egy nyári ifjúsági konferenciára, ahol a tanulmányaink közül sok foglalkozott a Szabadító engesztelésével. Egyik nap ezt a szentírásrészt találtam Énós könyvében: „Énós, bűneid megbocsáttattak neked, és áldott leszel.
És én, Énós tudtam, hogy Isten nem hazudhat; bűnöm tehát el lett törölve” (Énós 1:5–6).
Ez erőteljes hatással volt rám. Rájöttem, hogy hozzám hasonlóan Énós is valami helytelent cselekedett, és megbocsátásra volt szüksége. Még azt is leírja, hogy az a küszködés, amely a megbocsátásra való törekvését jellemezte, olyan volt, mint egy „tusakodás” Isten előtt (lásd Énós 1:2). Végül azonban – miután egész nap és még éjszaka is imádkozott – Énós békességet érzett. Amikor pedig megkérdezte, hogy „Uram, hogyan történik ez?”, az Úr válasza ez volt: „Hited miatt Krisztusban” (Énós 1:7, 8).
Ez az! Énósnak volt hite Jézus Krisztusban. Ha Énós képes volt hagyni, hogy a Szabadító eltörölje a bűntudatát, akkor én miért ne tudnám megengedni Neki, hogy az én életembe is elhozza ugyanezt a békességet? Onnantól kezdve minden alkalommal, amikor úgy éreztem, hogy nem tudok megbocsátani magamnak, Jézus Krisztus szeretetére és megbocsátására gondoltam. Imádkoztam azért a képességért, hogy el tudjam engedni a rossz érzéseimet, és hogy már ne szégyenkezzek annyira. Időbe telt, de számos imát követően már nem éreztem magam folyton olyan szörnyen. Végre békességet éreztem.
Ez az élmény sokat tanított nekem Krisztus kegyelméről. Miután bűnt követtem el, Isten szerint való szomorúságot éreztem, imádkoztam, bűnbánatot tartottam, és éreztem a megerősítést, hogy Isten megbocsátott nekem. Én mégis tovább büntettem magamat. Végül rájöttem, hogy nem kell folyamatosan szenvedést okoznom magamnak azért, amiért elkövettem azt a bűnt, mert Jézus Krisztus már megfizetett érte az engesztelésén keresztül. Biztos, hogy az Ő számára ez nehéz és gyötrelmes volt, mégis hajlandó volt szenvedni, hogy nekem ne kelljen.
Krisztus képmása. Készítette: Heinrich Hofmann
Azóta megtanultam Jézus Krisztusra támaszkodni, és hagyni, hogy az Ő békessége betöltse az életemet, amikor megerősítem a kapcsolatomat Vele és Mennyei Atyámmal. Igyekszem mindennap imádkozni és olvasni a szentírásokat, különösképpen a Mormon könyvét. Keresem a felemelő tevékenységeket és a helyénvaló médiát.
Továbbra is követek el hibákat, de tudom, hogy ha bűnbánatot tartok, és a tőlem telhető legjobbat teszem, Jézus Krisztus meg fog áldani engem a kegyelmével. Amikor Őrá és Mennyei Atyára támaszkodom, tényleg vége szakad a bűntudatnak és a szégyenérzetnek. Most már ismerem azt a békességet, mely a Jézus Krisztusba vetett hitből fakad, és ettől erősebb lettem.