A mi helyünk
„Örülök, hogy meghívtál!”
Illusztrációk: Alyssa Petersen
Amikor első alkalommal randevúztam Nate-tel, meglepve hallottam, hogy ő nem utolsó napi szent. Nagyon udvarias volt, de amikor hazaértem, mégsem voltam biztos abban, hogy akarok-e második randit.
Egy héttel később Nate azzal hívott fel, hogy szeretnék-e elmenni vele szilveszterezni. „Bocsi, Nate – mondtam. – Az vasárnapra esik, és a családommal az Első Elnökség közvetítését fogjuk nézni.” Éreztem a késztetés szikráját, ezért hozzátettem: „De nyugodtan átjöhetsz, és megnézheted velünk, ha szeretnéd.” Megdöbbentem, amikor igent mondott.
Nagyon erősen éreztem a Lelket, amikor a próféta arra biztatott bennünket, hogy tegyünk olyan újévi fogadalmakat, amelyek lehetővé teszik, hogy közelebb kerüljünk Krisztushoz. Nate is meghallgatta az elejétől a végégig. Miután hazament, nyugodt és békés érzés töltött el. Másnap reggel felhívott.
„Meg akartam köszönni, hogy áthívtál tegnap este – mondta. – Minden haverom buliba ment, de én nem akartam menni, mert tudtam, hogy egy kicsit elfajulnak majd a dolgok. Örülök, hogy meghívtál! Nagyszerűen érzem magam.”
Éreztem, hogy a Szentlélek azt mondja, hogy helyesen cselekedtem. Azzal, hogy barátságos voltam, segítettem Nate-nek megérezni az igaz életből fakadó áldásokat. Tudom, hogy Isten mindannyiunkkal törődik, és hogy mindig képessé tesz bennünket arra, hogy a helyeset válasszuk.
Rachel H., USA, Texas
Eltévedve Tijuanában
Néhány éve a családommal elautóztunk a mexikói Tijuanába, hogy meglátogassunk néhány ottani egyháztagot, és kirakjunk pár dolgot a misszióházban. Amikor azonban átléptük a kaliforniai-mexikói határt, eltévedtünk. Egyikünknél sem volt mobil, így aztán nem is tudtunk senkit felhívni, aki segíthetett volna.
Végül aztán a húgom azt javasolta, hogy húzódjunk félre, és mondjunk egy imát. Mind behunytuk a szemünket és lehajtottuk a fejünket, miközben ő imádkozott. Amikor befejezte, kinyitottam a szememet, és az első, amit megláttam, egy taxi volt, azon pedig egy matrica – a Kaliforniai San Diego templom körvonalával! „A templom!” – kiáltottam fel.
Az egyik húgom gyorsan kipattant a kocsiból, és odaszaladt a dugóban várakozó taxihoz. Váltottak pár szót, majd visszajött, és azt mondta, hogy kövessük a taxit. Követtük is, miközben keresztülverekedte magát a dugón, majd végig a tijuanai utcákon, amíg meg nem érkeztünk a misszióházhoz.
Ez az élmény megerősítette a bizonyságomat arról, hogy Mennyei Atya él és figyel ránk. A családdal közösen elmondott hithű ima a legjobb érzés, és Isten valóban hallja az imáinkat.
Corbin D., USA, Kalifornia
Tényleg készen van a családtörténetem?
Tényleg nagyon szerettem volna segíteni a családtörténetem kutatásában, de édesapámnak már hét nemzedéknyi őse szerepelt a családfáján, és az összes templomi szertartás is el volt végezve. Már tizenegy éve nem talált új adatot a családjáról. Füstbe ment a vágyam és a reményem. Bosszúsan ezt mondtam magamban: „A teljes családtörténetem készen van. Hol fogok neveket találni, akiket elvihetek a templomba?”
Úgy döntöttem, hogy megnézem édesapám összes adatát a FamilySearch családfáján, és egy hang azt súgta nekem, hogy még sok a tennivaló. Elkezdtem az internetet bújni adatokért. Sok embert találtam, akiknek a családneve megegyezett az enyémmel, de nem találtam kapcsolódási pontot velük.
Amikor már semmi reményem nem maradt, úgy döntöttem, hogy édesanyámmal böjtölni fogok azért, hogy sikerrel járjunk a családtörténeti kutatásunkban. A következő vasárnap, miközben indulni készültünk az istentiszteletre, megint a szokásos módon keresgéltem az interneten, és rátaláltam egy oldalra, ahol számomra addig ismeretlen adatok voltak. Ez csoda volt!
Az új adatok segítségével, csupán 14 évesen, összesen 400 saját nevet vittem a templomba. Nagyon boldog voltam! A legjobb az volt, hogy megoszthattam ezeket a neveket a többi fiatallal, és láthattam, mennyire boldogok, amiért ilyen sok kártyát tarthatnak a kezükben.
Bizonyságomat teszem erről a nagyszerű és csodálatos munkáról. Amikor a családtörténettel foglalatoskodunk, a Lélek segít nekünk abban, hogy sikerrel járjunk, és megérinti a szívünket.
Guillermo T., Chile